Az adventi időszakban érdemes odafigyelni az emberek viselkedésére. Egy jó lehetőség erre, amikor az ember átfésüli a postáját. Az ember hozzászokott, hogy különböző röplapokat és szórólapokat kap. A kereskedők így hívják fel a fogyasztók figyelmét, hogy milyen jó az ő termékük, szinte nélkülözhetetlen, és abból a termékből muszáj vásárolniuk. Ez egy természetes dolog, és nem is vesszük zokon, ilyen a piac természete.

Az elmúlt időszak szembesített az üzlet egy újabb ágazatával. Amikor az ember, a korábbi szokásainak megfelelően a postáját böngészi, más fajta röplapokra bukkan rá. A különböző féle alapítványok és szervezetek az ártatlan lakóst, reklámjaikkal felkeresik, és támogatást kérnek. Ezzel önmagában nem lenne gond, csupán az eljárással van baj. Vannak, akik majdnem kizárólag karácsony előtt jelennek meg. Hirdetik, hogy milyen rendkívül nagy és jó munkát végeznek, és a társadalom támogatása nélkül nem tudnák ezeket a munkálatokat folytatni. Az ember szinte elképed, amikor belegondol, hogy mennyi energia és pénz kellett ahhoz, hogy „terméküket” reklámozni tudják; eladhatóvá váljon. Azt, amit ezek a bizonyos szervezetek tesznek nem más, mint reklámozás. Sok pénzt költenek a reklám külalakjára, drága papírra nyomtatják, és végül a posta költségeket is ki kell fizetniük. Ezek az alapítványok versenyeznek egymással, hogy ki mennyi pénzt tud gyűjteni. A szeretetszolgálat ma már üzlet és reklám lett. Nem különbözik az a világ attól, mint amiben élünk. Azok a dolgok, amelyek esetleg nemes célokat szolgáltak és szerény gondolatokból indultak ki, mind elvesztek.

Nekünk is vigyáznunk kell, nehogy mi is ugyanabba a csapdába essünk. Mi is talán nemes célokkal indulunk, hogy ez az advent és karácsony más lesz, mint a többi. Jobban odafigyelünk az imára, a Krisztusra, és a családra. De az ember lassan bedől a világ csábításának, és csak a felszínt látja. Az ember el kezd versenyezni barátokkal, rokonokkal, hogy ki tud a jobbik ajándékot vásárolni, kinek lesz a nagyobbik karácsonyfája, kinek lesz szebb díszei. Az ember csak azt veszi észre, hogy az advent és a karácsony lényegét elvesztette. Ő szeretné, hogy az advent és a karácsony egy jó termék legyen, amit eladni lehet.

A karácsony nem eladható. A karácsony nem egy hangulat, vagy egy érzés, amit szép papírba be lehet csomagolni. A karácsony és az advent egy életforma. Az nem más, mint a teljes önátadás Istennek, hogy készítse elő szívünket Krisztus befogadására. Ha erről megfeledkezünk, akkor nem tudjuk megragadni karácsony lényegét. A lényeg nem más, mint, hogy Isten megalázta önmagát, testet öltött, hogy bennünket megmentsen, szeretetből. Krisztus születése nem volt pompázó, nem volt figyelemfelkeltő, nem volt reklámozható. Ebben a lelkületben kell megélni az adventet, és így kell a karácsonyra felkészülnünk, mert csak így fogjuk megérteni karácsony üzenetét; Isten betartotta ígéretét, földre szállt, és nekünk adott még egy esélyt!

Androvich Tamás, plébános (Montreál)