Olyan is történhet egy látszólag sikeres pártkongresszus után, hogy a 93 százalékos támogatottságot szerző pártelnök palotaforradalommal kénytelen megküzdeni. Eddig hat parlamenti képviselő lépett ki a Pauline Marois vezette Parti Québécois frakciójából. Két tényező áll a szepartista ellenzéki párt belső feszültségei és a közvéleménykutatások által kimutatott mélyrepülése mögött. Közülük a legfontosabb Québec esetleges leszakadásához és a szeparatista mozgalom keménymagjának hozzáállásához fűződik.

Pauline Marois, a Parti Québécois vezetője

A Parti Querelleur-nek (a „vitatkozók pártjának”) becézet ellenzéki mozgalomban a Bloc Québécois teljes összeomlása a kanadai szövetségi választáson, valamint Marois azon döntése, miszerint nem konzultálja  pártja képviselőit egy Québec városban épülő vitatott stadionnal kapcsolatban együttesen kiverte a biztosítékot. Attól tartott a keménymag, hogy a Bloc Québécois rendkivül látványos veressége után Marois mérsékli a PQ szeparatista retorikáját, abban a reményben, hogy így a „puha” nacionalisták is az ellenzéki pártra szavaznak, ezzel véget vetve a liberális párt 2003 óta tartó kormányzásának.

A keménymag (melynek de facto vezetője a 81 éves Jacques Parizeau, Québec egykori kormányfője) kivétel nélkül minden pártvezért a lemondásra kényszerített, amint úgy tűnt, hogy nem támogatja teljes szívvel a leszakadási referendum mielőbbi megtartását. még René Lévesque-et, a párt alapítóját, a szeparatista mozgalom atyját is elzavarták, amikor 1985-ben nyítni kivánt a puha nacionalisták felé.

A legújabb La Presse-CROP felmérés szerint egy hónap alatt öt ponttal zuhant a PQ támogatottsága, miközben Jean Charest kormányfő liberális pártja 12 pontos növekedést könyvelhet el. A liberálisokra 35, a baloldali PQ-ra 29 és a jobboldali Action Démocratique du Québec-re a lakosság 17 százaléka szavazna. Évek óta először úgy tűnik, hogy a liberálisoknak esélyük van a legkésőbb 2013 decemberében megrendezésre kerülő választás megnyerésére. Ez lenne a québeci liberális párt negyedik kormányzati ciklusa 2003-as győzelmük óta.

De Charest és Marois számára egyaránt komoly problémák bukkanhatnak fel a horizonton, amennyiben új, jöbbközép pártot alapít François Legault, a PQ egykori minisztere. Legault Koalíció Québec Jövőjéért nevű szervezet még nem alakult párttá, de a CROP szerint a lakosság 40 százaléka szavazna az új alakulatra, amennyiben ez végül megtörténik. Ez szabályosan bedöntené a PQ-t, mely csupán 17 százalékos támogatottságot érne el. A liberálisok pedig 26 százalékra számíthatnának és ezzel második helyre esnének vissza. Ammenyiben szövetség köt az ADQ Legault új pártjával, megállíthatatlanná válhat az új jobboldali, puha nacionalista erő.

Elképzelhető, hogy Charest előre hozza a 2013-ig mindenképpen megtartandó választást és akkor kapja el Marois-t, amikor a leggyengébb és amikor Legault mögött még nincsen egy ütőképes pártszervezet. Egy biztos: a lemondások, kilépések és vezetésének megkérdőjelezése miatt meglehetősen forró nyárra és őszre számíthat Marois.