“Édesapám indiai származású” – Művészportré Viktória Kudrat Singh énekesnővel

2011 augusztus 23 10:04 de.0 comments
Viktoria Kudrat

A dinamikus jó hangú énekesnő életében mindig a középpontban állt a zene, számos területen bizonyított már. Viki már gyerekkorában vonzódott a zenéhez, olyannyira, hogy pályájának meghatározó részévé váltak az örökös fellépések, és maga a színpad. Először a Magyar Rádió Gyermekkórusában, majd az Opera Gyermekkórusában vált vérévé az a tudás, ami a későbbiekben meghatározta életútját. Állandó tagja volt a Magnificat kórusnak, valamint Vincze Lilla stúdiójában is folyamatosan képezte hangját. Tiniként, a Kőbányai Zenei Stúdió hallgatójaként énekelt az Anna and the Barbies és a Dacappella formációkban. 2003-ban a Megasztár – ban is megméretette magát, majd 2005-ben megalapította az Indiana nevű formációt, Auguszt Bárióval. 2008-ban két elismerést és besöpört a Jazzy Rádió dalversenyén, ahol kategóriájában az első, összesítésben pedig a második helyezést ért el. A kiváló hangú énekesnő a közelmúltban elköszönt az Unisex zenekartól.  Életéről, pályájáról és terveiről Tamás István a kanadai Magyar Hírlap magyarországi szerzője, tudósítója beszélgetett a művésznővel.

– Honnan a művészi véna és a zene szeretete?

– Édesanyám grafikus-divattervező, az elmúlt húsz évben pedig a rajzfilmgyártásban dolgozott. Amióta az eszemet tudom, érdekel a művészet, kisebb koromban anyukám nyomdokaiba terveztem lépni, és megpróbálkoztam a rajzolással is komolyabb szinten, aztán végül a “kis képző” felvételijén a harmadik körben estem ki egy matek teszten, ami igen ironikus, ha azt vesszük, hogy egy művészeti iskoláról beszélünk, de most már persze nem bánom. Akkor rettenetesen összetört, a tudat, hogy nem vettek fel, de most már tudom, hogy ennek pontosan azért kellett így történnie, hogy például most ebben a pillanatban, a zenéről beszélgethessek veled…

– Viktória a győzelem istennője a római mitológiában, de a Kudrat névvel nem boldogulok. Ez talán a művészneved, vagy családi utónév?

– Édesapám indiai származású. A Kudrat az indiai keresztnevem. Ha jól tudom csillagot/tündért jelent, de mivel apukám nem perfekt magyar nyelven, igazán soha nem tudta körül írni a pontos jelentését.

– Fiatal korod ellenére már számos helyen bizonyítottad, hogy mindenkor helyed van az énekesi pályán. Mi a kedvenc zenei irányzatod, amit képviselsz?

– Igen, elég sok zenekarban, formációban megfordultam már, alkalmam volt fantasztikus zenészekkel együtt dolgozni, és ez nagyon boldoggá tesz, annak ellenére, hogy az igazi áttörés még nem történt meg az életemben zeneileg, hiszen a nagyközönség számára a nevem nem igazán ismert. Az én sikereim eddig inkább szakmai jellegűek, de remélem, ami késik, nem múlik. Nincs igazán stílus irányzat, amit olyan kategorikusan képviselnék, de azt hiszem, ha mégis kell most valamit mondanom neked, talán a Soul és a Gospel világa áll legközelebb hozzám.

– Hogyan emlékszel vissza az első fellépésedre?

– Hét éves lehettem, amikor az iskolai karácsonyi ünnepségen a suli sportcsarnokában énekeltem a “kiskarácsonyt”. A tanárnővel meg akartuk lepni anyukámat, akinek még addig fogalma sem volt róla, hogy a rajzon kívül az énekléshez is van affinitásom, és tehetségem. Emlékszem borzasztóan meghatódott, és zokogott. A következő tanévben már a Rádió gyermekkórusának felvételiére vitt el. És azt hiszem minden itt kezdődött el. Felvettek a kórusba, és már azon kaptam magam, hogy próbákra és fellépésekre járok. Nagyon élveztem. Innentől már egyértelmű volt, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mondja nevetve.

– Számos nagy névvel léptél már fel közös produkciókban, koncerteken. Említenél egy pár ilyen szívedhez közelálló zenész – énekes kollégát?

– Igen, valóban megadatott, hogy fantasztikus zenészekkel állhattam egy színpadon, ilyenek például: Pluto, Jáger Bandi, Nagy Laci – Gitano, Bársony Bálit, Balogh Rolad, és Zoltán, és még sorolhatnám, de két olyan nevet tudnék említeni, akik a lelkemre és a zeneiségemre voltak igazán nagy hatással, és talán nekik is köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki. Ők pedig: Farkas Zsófi, és Zsemlye Sándor. Azt hiszem egyiküket sem, kell bemutatnom a zenekedvelő közönségnek és az interjút olvasóknak. Mindketten fantasztikus művészek, és páratlan jó emberek is egyben. Zsófinak rengeteg mindent köszönhetek, tőle tanultam meg mi tesz valakit igazán profi színpadi emberré, illetve frontemberré, Zsömitől pedig azt, hogy mitől leszel igazi alázatos zenész. Ezúton is köszönöm nekik.

– Mit jelent számodra a siker a kudarc?

– Húúúha, ez jó kérdés, főleg azért mert minden kudarc, út lehet egy másik illetve, másfajta siker felé is egyben. Elég nyakatekert gondolat, de én annak a híve vagyok, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ha például tizennégy évesen, felvettek volna a Képző és Iparművészeti Szakközép Iskolába, akkor valószínűleg, mára a rajz és a grafika lenne az életem, és minden máshogyan alakult volna ez ennyire egyszerű.

– Úgy is fogalmazhatok, hogy köddé váltak az Unisex zenekarral álmaid. Mi az, amit megoszthatsz az olvasóval a zenekarból való kiválásoddal kapcsolatban?

– Igazából nem váltak köddé. Én döntöttem úgy, hogy nem kell ez az álom. Most úgy érzem, helyesen cselekedtem, és azt hiszem, amit lehet okultam belőle. Tudod ezt úgy is, mondhatnám neked, hogy megtanultam a leckét.

– Most vagy azon a ponton, hogy el kell döntened, hogyan tovább, vannak már elképzeléseid, terveid?

– Persze! Lediplomázok végre. Számomra ez most a legfontosabb. A zene pedig nem kérdés. Az állandó és örök, hiszen ez az életem…

– A zene mellett tanultál. Beszélgetésünk elején elmondtad, hogy ez kemény időszak volt nálad. Milyen suliba jártál, és van köze a zenéhez?

– Igen, főiskolára jártam, ahol Kommunikáció és Médiatudomány szakon végeztem. A zenéhez annyi köze van csupán, hogy a szakdolgozatomat a Zene és a Média kapcsolatáról írtam.

– Egy ilyen egzotikus szépségű lány, hogyan tudja kezelni a pasikat, a rajongókat?

– Jókat kérdezel, de tudnod kell, a téma sosem foglalkoztatott igazán, mivel mindig komoly hosszú távú kapcsolatokban éltem. Monogám típus vagyok, nem érdekelnek a kalandok. A rajongókkal mindig kedves vagyok, úgy színpadon, vagy akár az utcán, és szerencsére még nem volt részem tolakodó rajongásban.

– Vannak terveid a jövőre nézve és mi az, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani életedben?

– Tervek mindig vannak, és mivel még nagyon fiatal vagyok, ezek a tervek naponta, sőt napszakonként is változhatnak. Nem igazán tudom, mit szeretnék pontosan, de abban biztos vagyok, hogy a zene mindig az első helyen lesz az életemben…

Tamás István

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.