“A Vajdaságból három éve kerültem Magyarországra”–Művészportré Bulatović Évával az iScream női zenekar gitárosával

2011 szeptember 17 11:02 de.0 comments

Éva, a Póka Egon igazgató nevével fémjelzett Kőbányai Zenei Stúdióban gitár szakon tanult, ahol Maróthy Zoltán, Kormos János voltak a tanárai. Imádja a gitárt, már létezni sem tudna nélküle. Több formációban is megcsodálhattuk játékát. Láthattuk és hallhattuk már egy pesti csajbandában, valamint más-más felállású zenekarokban. A 2010-es X Faktorban több millió ember láthatta játékát, amint Bereczki Zoltán színész-énekessel lépet fel vendégként egy közös produkcióban. Éva a Vajdasági Zentáról érkezett az anyaországba, ahol kifejezetten jól érzi magát. Szőke hosszúhajával, mosolyával, öltözetével nemcsak a színpadon jelenség, hanem az utcaembere is megfordul utána. Napjainkban már nem ritka, ha egy lányt gitározni látunk, de sokunk számára mégsem mindennapi, hogy a színpadon egy hölgy profiként bűvölje a húrokat. Életéről, pályájáról a zene szerelmesével, Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap szerzője, tudósítója beszélgetett Bulatovic Évával.

 - Mikor döntöttél úgy, hogy zenész leszel és miért pont a gitárt, mint hangszert választottad?

 - Két éve gitároztam mindössze, amikor eldöntöttem, hogy a Kőbányai Zenei Stúdióban szeretnék továbbtanulni a középiskola után. Igazából ez a lépés nagyon meghatározó volt életemben számomra. El sem akartam hinni, hogy valaha is felvehetnének engem oda, de mégis megtörtént és ezzel beindult minden. Belecsöppentem a nagyvilágba és nem is tudtam másra koncentrálni csak a zenélésre. Innentől csak ez az egy cél lebegett a szemem előtt és elindított egy végtelen hosszú úton. – És hát miért is pont gitár? – Kérdez vissza: -szerencsésnek mondhatom magam, mivel szüleim már kiskoromban beírattak zene suliba, ahol ki próbálhattam a hangszereket. Sok hangszer tetszett, de abban az időben sajnos nem volt még gitárszak, úgyhogy végül is először a zongorát választottam. El is végeztem az általános zeneiskolában a zongoraszakot, de a zongorát, mint hangszert, soha nem sikerült közel engedni magamhoz.

 - Mégis, hogy maradtál a gitárnál?

 - Úgy indult igazából a gitározás, hogy egy nap ráakadtam apukám régi gitárjára, éppen építkeztünk és ilyenkor minden régi dolog, előkerül ugyebár, és egyszer csak bekattant valami, a kezembe vettem és éreztem, hogy ez a szerelem tovább fog tartani, nagyon erős belső kényszert éreztem, hogy nekem meg kell tanulnom rajta játszani. Rögtön apukámhoz fordultam, hogy mutasson meg egy pár tábortűzi akkordot és nemsokára már tanárhoz is jártam, Milicev Attilához, akinek a mai napig nagyon sokat köszönhetek.

 - A vajdaságban éltél, hogyan kerültél Magyarországra?

 - Zentáról, három éve kerültem Magyarországra, amikor elkezdtem a tanulmányaim Kőbányán, ahol nagyon jól éreztem magam.

 - Mikor, és hol volt az első olyan fellépésed, ahol már a közönségnek kellett megfelelned?

 - Konkrét időt és helyet nem tudok mondani szerintem, de talán az iScream teljesen női tagokból álló zenekarommal tapasztaltam meg ezt az érzést. Egy hónapja sem zenéltünk együtt, amikor már elkezdtünk koncertezni és az emberek nagyon hamar felfigyeltek ránk. Minden fellépésünkkor, többet és többet akartak tőlünk, nekünk pedig teljesíteni kellett a kéréseket és igyekeztünk mindig a legjobb formánkat hozni. Mivel nem mindenki tudja, hogy ez a felállás még egy éves sincs, ezért gyakran bombáznak minket hasonló kérdésekkel, hogy mikor lesz már demo, klip, több saját szám? – Ilyen rövid együttlét alatt azért nehéz összehozni bármit is, de most már azon vagyunk mi is, hogy megmutassunk minél többet magunkból. Sok banda több mint fél évig nem is áll közönség elé pont e miatt. De úgy érzem ez a korai kitörés sokkal jobban összekovácsolt minket, bár nem terveztük, egyszerűen így alakultak a dolgok, minden jött magától.

 - Mit szóltak a szüleid, nem tartották furcsának a hangszerválasztásodat, valamint, hogy a műfajon belül is a kemény Rock az, amit képviselsz?

 - Egyáltalán nem volt számukra szokatlan, mivel mindig is rockzenét hallgattam, ezért annyira nem állt a stílusomtól messze. Apukám is gitározik valamilyen szinten, ezért még örült is, amikor elhatároztam, hogy megtanulok, gitározni. Mint már említettem neked az első akkordokat Ő mutatta meg. Bár azt azért senki nem gondolta volna, hogy ennyire komoly lesz a dolog, főleg anyukám nem.

 - A Kőbányai Zenei Stúdióban tanultál a szakma nagyjaitól, de említetted, hogy egy újabb iskolába kezdtél. Tudhatunk már erről valamit?

 - Igen, sikerült felvételt nyernem a Kodolányi János Főiskola jazz gitár előadóművész szakra, ahol szintén elismert zenészektől, mint például: Birta Miklós és Czirják Csaba gitártanároknál folytathatom zenei tanulmányaim magasabb szinten. Többet majd talán a későbbiekben tudok mondani. Egyelőre még én sem rendelkezem bővebb információkkal, de már nagyon várom a tanév kezdetét.

 - Volt egy sikeres Endi és Havasi project, melynek részese voltál. Mit tudhatunk erről és lesz még folytatás?

 - Hát ez egy nagyon megtisztelő felkérés volt számomra. Igazán nagy tudású és elismert zenészekkel volt alkalmam játszani, megismerkedni és belekóstolni a profizmus világába. Kiss Endi az iScreamben figyelt fel rám és a szintén gitáros Kovács Dórira. Felkért minket, hogy nem e gitároznánk ebben a drum and piano projectben. Mit is mondtunk volna erre. Nagyon meglepődtünk viszont rendkívül örültünk ennek a lehetőségnek. Eddig egy fellépésünk volt nyáron a siófoki Coke club rendezvényen, de több mint valószínű és remélem, hogy lesz még folytatása a dolognak.

 - A múlt évi X Faktor műsorában, mint vendégművész léptél fel. Mit jelentett ez a meghívás számodra?

 - Póka Egon tanár úrnak köszönhetem, mivel Ő ajánlott be a műsorba Keresztes Ildikó révén. Nagyon érdekes volt ez számomra, mert nem csak egy fellépés volt, hanem igazi showműsor amit azért be kellet jól gyakorolni, hogy az adott időben és helyen minden simán menjen, és ne legyenek hibák. Szóval elő kellett venni egy kicsit a színészi vénámat is. Koreográfiát meg kellett tanulni, és az volt a legviccesebb, amikor magas sarkút adtak rám, mert ugye az elég figyelemfelkeltő és hát jól mutat a képernyőn keresztül, de tudniillik magas sarkúban ez előtt még soha nem mertem színpadra lépni gitárral a kezemben. Érdekes volt, egy párszor meg is csúsztam, de hál istennek, hamar belejöttem és végére minden jól sikerült.

 - Milyen zenekarokban játszol most és mi a kedvenc műfajod?

 - Jelenleg egy zenekarban játszom, egy teljesen női formációból álló zenekarban az iScream – ben. A műfajunkat pedig úgy mondanám neked, hogy: Dirty Rock N Roll, igazi dögös és húzós dalokkal, ami egy kicsit visszanyúl a 80 as évek feledhetetlen rock n roll és glam rock világába és megpróbálja nem elfeledtetni az emberekkel azt az energiát és lendületet, ami abban az időben jellemezte az akkori zenekarokat. – Mondok is neked egy pár példát: Mötley Crüe, Guns and Roses, Bon Jovi, Whitesnake, KISS, Ozzy Osbourne, és még sorolhatnám. Ma már sajnos sok olyan előadó és zenekar van, akiknek számokat írnak és így nem is saját magukat mutatják, nincs meg az a mögöttes tartalom, ami hajtja a gépezetet és életre kelti a zenét. Mi ennek pont az ellenkezőjét csináljuk. Játszunk feldolgozásokat is, de e mellet folyamatosan írjuk a saját számokat, és végül is ez lesz a cél a jövőben.

 - Még nagyon fiatal vagy, mennyire tartod magad sikeresnek, mik a terveid a jövőre nézve?

 - Az utóbbi egy évben nagyon sok minden történt velem. Szinte még fel sem fogom és jönnek az újabb és újabb események, felkérések, aminek nagyon örülök. De mindezek mellett a legfontosabb számomra a zenekarom, akik nélkül már lélegezni sem tudnék. Nagyon jól összekovácsolódott ez a női csapat, szinte a második családomnak mondhatom őket, mindamellett, hogy egytől egyig mind a barátnőim is lettek. Legrégebbről Dórit ismerem a másik gitárost a zenekarból. Vele már volt egy pár közös produkciónk, megmozdulásunk a zenekaron kívül is és tervezünk még, de ez legyen a jövő titka. Szerencsére volt alkalmunk és lehetőségünk a zenekarral pesten kívül is játszani a nyáron és valószínűleg jövőre még több helyre el tudunk majd jutni, mert visszavár a közönség. Ha pedig meglesz a demo, vagy lemez szeretnénk túlszárnyalni a határokat, mármint úgy értem külföldre is szeretnénk menni, koncertezni. A másik fontos cél pedig az egyetem elvégzése, hiszen nagyon sok tanulnivalóm van még. Persze azt mondják az ember élete végéig tanul, és ez igaz is szerintem. Az iskolában pedig igazi művésztanároktól lesz lehetőségem ellesni zenészszakma, minden apró mozzanatát.

 Tamás István

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.