Időközi választást tartottak a budapesti II. kerületben, ahol a Fidesz-KDNP képviselő-jelöltje szignifikáns győzelmet aratott. Igaz: második fordulót kell tartani, mivel a résztvételi arány csupán 38 százalékon állt és a II. kerület a rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized során, mindig a jobboldali jelöltre (először az MDF-re, aztán a Fideszre) szavazott. Mégis érdemes három dolgot leszűrni a fideszes Láng Zsolt győzelméből és az ellenzéki jelöltek sikertelen szerepléseiből.

1. A JESZ, a Jólét és Szabadság nevű párt – mely az MDF utódszervezete – csúnyán ráfázott a kétségbeesettnek tűnő, bulvár stílusú kampányolásával. A pártra a szavazók 1,13 százéka voksolt, amely még az MDF 2010-es helyi szereplését is alulmúlja. Kovácsics Ádám, a JESZ jelöltje összesen 216 szavazatot szerzett. A JESZ kampányfilmje egy marketing fogás volt, de egyben eléggé gagyi produkció. A filmben egy fiatalember éppen az öngyilkosságra készül, de sajnos nem fog a toll amivel búcsúlevelét írja. Ezért az akasztás helyett inkább szavazni megy, a JESZ-re voksol, közben beleszeret az urnánál dolgozó lányba és egyből haza viszi lakására szeretkezni. Azt remélhették a pártszékházban, hogy a tényleg meghökkentő filmmel bebizonyítják, hogy mennyire újszerű, fiatalos a JESZ. Csakhogy a film elejétől kezdve groteszk, erőltetett és infantilis.

2. A Lehet Más a Politika számára nagyon gyorsan kiderült, hogy ha fontos számára az állami támogatás, a parlamenti frakció és a bizottsági helyek, akkor nem nagyon lehet más a politika, mint amilyen volt az elmúlt két rendszerváltás óta. Hiszen a túlélés, az előrejutás és az egyéb pragmatikus konsziderációk mindig fontosabbak az elveknél. Karácsony Gergely, az LMP képviselő-jelöltje azt igérte, hogy visszavonul a Magyar Szocialista Párt (jelen esetben Lévai Katalin jelölt) javára, ha az MSZP-re többen szavaznak. A választáson 24,18 százalékos eredményt ért el az MSZP, ezzel szemben 15,55 százalékot szerzett Karácsony, ami szép teljesítmény a legkisebbik parlamenti párt részéről, különösen egy közismerten jobboldali választókerületben. De Karácsony rámutatott arra a tényre, hogy a két baloldali jelölt együtt sem szerzett elegendő voksot ahhoz, hogy legyőzze a fideszes jelölt, így tehát nem lép vissza az MSZP javára, mivel nincsen sok értelme annak, hogy az ökopárt is hozzájáruljon a szocialista tábor „rehabilitásához.” De egy olajfa jelöltnek még akkor is értelme lehet, ha éppen egy jobboldali bástyáként elkönyvelt kerületben tesztelik ezt a stratégiát, mely aztán példaként szolgálhat olyan körzetekben, ahol reálisabb egy ellenzéki győzelem. Ráadásul egy aránylag közeli II. kerületi eredmény a Fidesz és az olajfa között végre lendületet és reményt adhat az ellenzéki szavazóknak.

3. A Jobbik csupán hat százalékot ért el abban a kerületben, ahol a kilencvenes években eléggé erősen végzett Csurka István MIÉP-je. A Jobbikon belül egyre erősebbek lettek az utóbbi hónapokban a széthúzás jelei, a belső viták. Ha a Fidesz-KDNP el akarja kerülni a szélsőjobboldal megerősödését, miközben egyre ritkul saját tábora, ezeket a belsővitákat fogja élezni, elősegíteni.