Most kéne abbahagyni

2011 november 20 1:42 du.4 hozzászólás

Egészen véletlenül Kovács Kati Most kéne abbahagyni  című 1970-es száma ment a gépemen, amikor a Matolcsy-Orbán páros önsorsrontó tevékenységéről, a kormány által sokszor átkozott Nemzetközi Valutaalap (IMF) előtt történő publikus térdreborulásáról olvastam. A szabadságharcot lefujták, a „magyar pénzügypolitika vezénylő tábornoka aki egyenesen a lövészárkokból érkezett” – így konferálták fel Matolcsy Györgyöt szombaton a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán – pedig deklarálta, hogy a továbbiakban „egyszerű gondolkodás, egyszerűség, simplicity kell” a gazdaságpolitikában. Valahol még a kormánypárti sajtó is érti, hogy élénk tempóban ütik be egymás után a szögeket a Fidesz politikai koporsójába és, hogy a legutóbbi szög végzetes hitelességi krízist idézhet elő Orbán Viktor számára, akinek kétséges gazdaságpolitikája ellenére a kormányfő jobbkezeként emlegette Matolcsyt. Természetesen, a kormánypárti sajtó nem a válság időkben különösen felelőtlen (eufemisztikusan mondva „unortodox”) gazdaságpolitikát folytató kormányt bírája, hanem a démoni nyugatot és nemzetközi intézményeit.

Huth Gergely, a magyarországi Magyar Hírlap munkatársa a következőket írta a napilap álláspont című rovatában, mely mondatokba a kódolt (vagy talán kódolatlan) antiszemitizmus is valahogy becsúszott:

Magyarország az elmúlt hónapokban ugyanis háborúban állt. Harcot vívott, nagyjából akkora esélyekkel, mint Lengyelország 1939-ben a németek ellen. Csak akkor legalább tudni lehetett, hogy ki az ellenség. Most legfeljebb a lerohanás okát ismerhetjük: a magyar kormány ujjat húzott a pénzhatalommal. De hogy kikből áll ez a pénzhatalom, azt legfeljebb sejthetjük. Arctalan, elvtelen, gusztustalan társaság, amelyet az együtt megszerezhető nagyobb konc motivációján túl nem tart össze semmi. Hidegvérű bugrisok, számukra nem létezik antik filozófia, sem kereszténység, humanizmus. Semmi, ami a mi felfogásunkban emberré teszi az embert (…) Megpróbáltuk, megbuktunk, kapituláltunk. Lehet, hogy most fel lehetett törölni velünk a padlót, de a szellem már kiszabadult a palackból. A bukott szabadságharcok gyakran egész birodalmakat elsüllyesztő eróziót indítanak el. Meglátjuk.”

De az erózió először minden bizonnyal a Fidesz-KDNP-ben lesz érzékelhető, ahogyan egyre élésebb lesz a fideszes frakció és a kabinet közti ellentét és vita. A törésvonal jelenleg nem annyira a Fidesz és a KDNP között található – hiszen a KDNP egy támogatottság nélküli fantompárt, melynek léte kizárólag Orbán jóakaratától függ – hanem a Fideszen belül, ahol még a mai napig létezik egy mérsékelt, racionális szabadelvű-konzervatív szárny. Kultúrális téren ide sorolható például Pokorni Zoltán, a XII. került polgármestere, aki ősfideszes ugyan, de közismerten feszült a viszonya a párt jobbszárnyával és maga Orbán Viktorral is. Gazdasági kérdésekben Varga Mihály lenne a Fidesz mérsékelt hangja, de érdemes megemlíteni, hogy a nyíltan megfogalmazott kritika szempontjából, egyedül Pokorni vállalja a kabinettel való ütközést.

Az HVG-nek adott november 14-ei interjújában Pokorni nyiltan kijelentette, hogy a Fidesz elvesztegetett másfél évet államosító köznevelési törvényével. Gloviczki Zoltán helyettes-államtitkár szavaira – melyek szerint 2013-ban drámai mértékben emelkednek a pedagógus-bérek – Pokorni a realitás talajára húzta vissza a kérdést és jelezte, hogy a jelenlegi költségvetési restrikciók miatt aligha lehet ilyen béremelésekről beszélni. Gloviczki felvetését pedig „kicsit bombasztikusnak” nevezte a volt oktatásügyi miniszter.

„Vannak vitáim a Nefmi államtitkárságával, de a Nemzetgazdasági Minisztériummal is. Ezt egy kormánytag nyilván nem teheti meg, én igen. Az államosítás mikéntjében pedig vitám van a miniszterelnökkel is, ahol alulmaradtam, amit az ember persze kénytelen-kelletlen tudomásul vesz. Innentől kezdve az adott keretek között igyekszem segíteni egy működőképes oktatási rendszer kialakítását. Az az út, amin elindulunk, hogy az állam elvonja az intézmények fenntartását az óvodától felfelé az önkormányzatoktól, az nem jó szerintem, nem tudok vele egyetérteni”–mondta Pokorni, meglepő nyitottsággal. Pokorni „ortodox” konzervatívizmusra  például nem támogatja a központi államapparátus radikális kiterjesztését az által, hogy az eddig önkormányzati irányítás alatt lévő közoktatási intézmények még akkor is központi állami kézbe kerüljenek, ha nem okoz anyagi gondot ezek helyi finanszírozása.  

Pokorni már évekkel ez előtt kiesett a Fidesz belsőköréből. A 2006-os választás után a budai hegyvidékre száműzték az egykori minisztert, miután egyre intenzívebbé váltak a pártvezetéssel való vitái. Ellenben a pártközpontban és a kabinet körül munkálkodókkal – akik elsősorban Orbánhoz lojálisak, nem pedig a klasszikus konzervatívuzmus, vagy éppen a klasszikus liberalizmus gazdaságpolitikai elveihez, de a racionális, középpárti kormányzáshoz sem – Pokorni képviselhetné a párt szebb, szabadelvűbb múltjával való folytonosságot. Angolosan mondva, Pokorni Zoltánnak van egy bizonyos street cred-je, melyet az 1988-as Fiatal Pedagógusok Egyesületében, a Ráció című lap szerkesztőségénel, valamint az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon való résztvétele révén szerzett. Eddigi tevékenysége és felszólalásai alapján kimondhatjuk, hogy Pokorni lehetne a Fidesz egyik utolsó lehetősége arra, hogy visszatérjen egy mérsékelt, konzervatív-szabadelvű, középpárti pályára. Ehhez a Matolcsy-Orbán féle gyorsnaszád elsüllyedésére is szükség lesz és arra, hogy a leszerepelt magyarországi vezetőség és az Orbán-párti jobboldali holdudvar – Magyarországon, de itt Kanadában is – inspirációt merítsen Kovács Kati számából.

4 hozzászólás

  • fityiszazorrodra

    Mit látnak szemeim? Wekerle Sándorról elnevezett főiskola? Ha nem tudnák a fideszes, meg kereszténydemokrata urak, Wekerle szabadkőműves volt, annak az alapjában véve progresszív világszervezetnek a tagja, amelyet ők, és közülük is különösen a Katolikus Egyház nem csak gyűlöl, de üldöz is.

  • Huth Gergely a Magyar Hirlap munkatársa keserűen jegyzi meg, a „bukott szabadságharcra” utalva, hogy „most fel lehet velünk törölni a padlót”… – mintha csak egy elvesztett futballmérkőzésről lenne szó.
    Megnyugtatom a Magyar Hirlap sordíjasát: munkahelyéről millióknak már évek óta sokkal rosszabb a véleménye. – A 2010-es választások előt, amikor még abban reménykedtek, hogy a neonáci Jobbik kedvezőbb eredményt ér el, akkor a legalpáribb antiszemita banda – egyebek mellett Pákh Imre, Lovas István, Bayer Zsolt – írásaival volt tele az újság. Most, kormánytámogatás reményében, igyekeznek igazolni az igazolhatatlant, a Fidesz MPSZ diktatúráját – miközben az orgánum minden zsurnalisztája előtt ismert, hogy az országban tombol a nyomor és az Orbán-kormány naponta-hetente kitalált ötletek alapján igyekszik fenntartani hatalmát (ennek egyik megnyilvánulása az IMF-fel való kapcsolattartás „újragondolása”). – Más országokban ilyenkor már bejelentik a kormány lemondását…

  • Georgina Bojana*

    Miért vagyunk csak bábuk, – mi magyar állampolgárok – a nemzet sakktábláján? Vezetőink össze-vissza nyilatkozgatnak, s a forint értéke attól esik,amit összehadoválnak rádióban, médiákban, különféle csúcsértekezleteken…
    Mi pedig vergődünk a hiteleinkkel. Igaz, aki játszadozgat velünk, nincsenek gondjai, egyben le tudta törleszteni a kölcsönét.
    Mi pedig?
    Vergődünk, most ugyan valami elkezdődött, reménykedünk egy civil összefogásban – a HITELTÁRSULÁSBAN! – Ott vannak olyan emberek, akik össze tudnak minket fogni, mert felfogtuk – a közösségben az erő. Remélem, be is bizonyosodik. Igaz, MÁR sok minden jobb lett a kezdettől fogva, s ez nem kevésbé a HITELTÁRSULÁS vezetőjének „Sárkányölő Szent-Györgynek” – magunk között csak így hívjuk, mert rászolgált a névre – igen, Neki és Mindazoknak köszönjük, akik mögé és mellé álltak.
    Isten áldja meg Mindnyájukat!
    Isten áldja!
    Ők valóban pénz nélkül, de segítenek, szervezik a http://www.webbank.hu-t – ott mindenképpen regisztráljon, aki Magyarországon hitelcsapdába került, bajban van!
    A HITELTÁRSULÁS-ban is lehet – ingyen- regisztrálni, de ez az első lépés, a második a Bank.
    Hogyan is van ez?
    Isten áld meg a magyart…
    Nagyon ránk fér(ne)…
    *
    De azért valami kirajzolódik előttem, ebben a fene nagy „ködösítésben”. Nagy erők mozgolódnak, hogy emberek ezrei a kétségbeesés szakadékába hulljanak… S, ebben nemcsak a vezetőink a hunyók… Ha jól megvakargatjuk, vannak ott Mások is…
    *
    Én azért fohászkodom. Istenhez… Bízom, nem hiába… S, nem egyedül! Sokan vagyunk!

  • Mióta Saller Koki és gazdasági minisztere, Kusza Szem (ti. Matolcsy György) irányítja az országot, azóta milliók gondolnak vissza vágyakozva (!!) a Kádár-rendszer viszonyaira. Ez már önmagában is maga a borzalom…
    A Fidesz MPSZ 1955-ben született gazdasági varázslója szerint „Magyarország olyan sikereket ért el a 2010-től tartó vezetésük alatt, mint 1945 és 1947 között.” Nem lehet tudni, hogy mit meséltek neki szülei a háború utáni évekről, de az idősebbeknek – és azoknak, akiknek volt szerencséjük túlélni a Rákosi, Gerő, Kádár, Grósz, Antall és Orbán neveivel jelzett korszakokat – hitelesebb képet festhetnének a magyarországi „jólétről”.
    A bárgyú tömegeket még csak-csak meg lehetne kérdezni, hogy miért akartak 2010-ben egy olyan kormányt, melynek tagjai fele részben tapasztalatlan, semmihez sem igazán értő „népképviselőkből” és egykori, pártjukat eláruló MSZMP-tagokból áll – de, mint egyszerű polgárok, kiszolgáltatottak, hogyan győzzük meg a lakosság szenvedéseiről, tragédiáiról a kormányt?
    Christopher Adam cikkét egy képpel illusztrálta: Pokorni Zoltán látható rajta, akinek az apja (immár köztudottan, a fia által bevallottan!) a kádári Állambiztonsági Szolgálatok ügynöke volt…
    A szerző írása címében emlékeztet egy régi slágerre: „Most kéne abbahagyni…” – Valóban. Vagy talán el sem kellett volna kezdeni azt a bizonyos szabadságharcot.