Václav Havel: az életnek és a munkának mindig van értelme

2011 december 18 12:24 du. Václav Havel: az életnek és a munkának mindig van értelme bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

“A reménység egy emberi érzés, mely szerint az életnek és a munkának mindig van értelme. Vagy él benned ez az érzés, vagy sem, teljesen függetlenül attól, hogy valójában milyen is körülöttünk a világ”–mondta Václav Havel, kelet-közép Európa ikonikus antikommunista harcosa, a térség demokratikus átalakulásának vezető aktivistája.

Václav Havel – Csehszlovákia és aztán a Cseh Köztársaság első demokratikusan megválaszott elnöke – 2011 december 18-án hunyt el Hrádeček-i otthonában. Élete utolsó heteit gyengén, tolószékben töltötte, azonban még utolsó napjaiban a Dalai Lámával tudott találkozni, végső óráit pedig feleségével és egy, az ápolásával megbízott apácával töltötte. Havel évek óta egészségügyi problémáktól szenvedett, melyek a nyolcvanas években töltött börtönbüntetés és a kommunista fegyházban uralkodó áldatlan állapotok konzekvenciája, hiszen sohasem épült fel teljesen az akkori súlyos tüdőgyulladásából.

Csehszlovákia kommunista hatóságai Havelt először 1977 október 18-án ítélék felfüggesztett börtönbüntetésre, 1979 október 23-án pedig államellenes cselekedetekkel vádolták és négy év letöltendőt szabott ki rá az önkényuralmi rendszer. 1983 február 7-én szabadult a börtönből. 1989 januárjában ismét letartóztatták, miután Francois Mitteranddal, Franciaország szocialista elnökével találkozott. Májusban szabadult a börtönből és félévvel később, 1989 december 29-én az új Csehszlovákia elnöke lett.

De Havel már gyerekkorában is átélte a diktatúra legsötétebb megkülönböztetését. 1936-ban született és “burzsoá” származása miatt nem járhatott nappali iskolába, így tanulmányait este – a sötétség leple alatt – végezte el. Az 1968-as prágai tavasz lázadás után a csehszlovák kommunista hatalom a társadalom peremére szorította a szabadelvű szerzőt, írásait pedig indexre tették. 1977-ban írta meg a Charta 77 nevű dokumentumot, melyben Jan Patočká-val, Zdeněk Mlynář-rel, Jiří Hájek-kel és Pavel Kohout-tal együtt az emberi jogok mellett – és különösen egy Plastic People of the Universe nevű együttes tagjainak letartóztatása ellen – szólalt fel.

A rendszerváltás után Havel lett az új, demokratikus Csehszlovákia (és 1993 február 2-től a független Cseh Köztársaság) elnöke. Amikor a Karel Hvížďala szerző egyszer megkérdezte Havelt, hogy mi volt számára élete legfontosabb teljesítménye, a varsói szerződés felbomlásában vállalt vezető szerepét említette. Ugyanakkor nem volt könnyű feladat a szovjet csapatok kivonulása a demokratikus Csehszlovákiából és ez a folyamat két évig tartott.

Václav Havel humanizmusáról és szerénységéről volt ismert. Ritka az a közéleti szereplő aki nem csak pártpolitikus, hanem egyben mélyen gondolkodó filozófus, tehetséges dramaturg, író és láthatóan folyamatosan foglalkoztatták az erkölcs, az etika és az emberségesség kérdései. Az igazságosságért harcolt, erre áldozta fel életét és egészségét.

“Az igazság nem csupán az, amit gondolsz, hanem az a kontextus amiben elmondod, ahogyan, akinek és amiért azt elmondod”–jegyezte Václav Havel.

Béke poraira.

Comments are closed

This site is protected by Comment SPAM Wiper.