Megbocsátottam, tehát győztünk – Beszélgetés Kopácsi Sándorral

2012 február 26 10:30 de.31 comments

Egy beszélgetés 1999-ből…

Kopácsi Sándor a budapesti rendőrség főkapitányaként és a megalakuló nemzetőrség helyettes parancsnokaként vett részt az 1956-os forradalom eseményeiben. A szabadságharc leverése után, 1958 júniusában a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönből csaknem hétévi rabság után, 1963 márciusában szabadult. Azonban emberi jogainak korlátozása, s a személyét és családját sújtó diszkrimináció miatt 1975-ben Kanadába emigrált, ahol jelenleg is él. A magyarországi rendszerváltás következtében rehabilitálták, visszakapta rangját és becsületét.

- Milyen célokkal alakult meg az 1956-os nemzetőrség?

- A nemzetőrség egy integráló szervezet volt, mely lazán összefogta a honvédséget, a rendőrséget, a felkelő csapatok túlnyomó részét, azokat, amelyek egyetértettek a Nagy Imre-kormány programjával, s a kollégista egyetemista zászlóaljakat. A nemzetőrség vezető szerve, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság október 31-én alakult meg a Kilián laktanyában. Parancsnokká Király Bélát, helyettes parancsnokká engem választottak meg, s a választás eredményét a kormány utólag megerősítette. A gyűlésen egy küldött kifogást emelt személyem ellen, mondván, hogy október 24-én felkelőcsoportja tűzharcba keveredett a főkapitányság rendőreivel. Az előzményekhez tartozik, hogy korábban kiadott utasításom értelmében a rendőröknek kerülniük kellett a fegyveres konfrontációt, kivéve, ha fegyveres támadás éri a kapitányságokat. Mindössze egy-két esetben fordult csak elő lövöldözés. Válaszként az alábbi történetet mondtam el a jelenlévőknek: „A bíróságon János bácsit megvádolták, hogy a felperes kutyáját vasvillával leszúrta. Kérdi tőle a bíró : – „Nem lehetett volna az állatot a villa másik végével távol tartani?”

- De lehetett volna – felelte János bácsi -, ha a kutya is a másik végével jött volna.

Fegyver elé nem lehetett kiállni magyarázkodni, s a kérdéseket tárgyalással megoldani. Ezt követően választottak meg a nemzetőrség parancsnokhelyettesének. A nemzetőrség az összes fegyveres erőt összefogta, ami abban is megnyilvánult, hogy az utcán járőröző egységeknek három tagja volt: egy honvéd, egy rendőr és egy felkelő vagy egyetemista nemzetőr. November 4-től a nemzetőrség képviselte volna egyedül a fegyveres hatalmat, biztosítva a kormány kibontakozási politikájához szükséges erőt, s a fővárosban az élet normalizálását.

- November 1-jén Nagy Imre az orosz inváziós előkészületekre adott válaszként bejelentette Magyarország semlegességét. A minisztertanács ülésén Kádár úgy nyilatkozott, ha a korábban kivont orosz csapatok visszajönnek Budapestre, akkor ő puszta ököllel szerez elégtételt. Kádár azonban hamarosan eltűnt, hogy majd az orosz szuronyok mögött érkezzen viszsza. Mivel magyarázható ez a metamorfózis?

- Kádárral kapcsolatban egyelőre kevés a konkrétum. Amikor eltűnt, vélhetően találkozott Münnichhel, majd egy gépkocsiba tuszkolták és elvitték. Lehet, hogy erőszakot is alkalmaztak. Ezután az oroszok feltehették neki a kérdést, hogy akar-e első ember lenni, vagy inkább az eseményekért felelős személy marad. Kádár választott. Egyébként engem is megkörnyékeztek: valószínű, hogy Kádárral együtt én is szerepeltem az oroszok terveiben. Az oroszok oldalán azonban már nem lehetett választani, csak a kötél vagy a korona között. Letartóztatásomkor Szerov tábornok azt mondta: „Maga őrült, miért nem hallgatott ránk, most minisztert csináltunk volna magából is. Így viszont a legmagasabb fára akasztjuk fel.”

Kádár sokáig egyáltalán nem volt a helyzet ura, a hatalom gyakorlatilag 1957. március végéig az oroszok, Szerov tábornokék kezében volt. Mindent az oroszok intéztek, Kádárt többnyire nem is tájékoztatták, a csicskás szerep jutott neki.

- Idáig ismert a történet, de ez önmagában nem magyarázza a véres megtorlást…

- Mi úgy gondoltuk, hogy Csou-en Laj magyarországi látogatása váltotta ki a terrort. A Jelcin-jegyzőkönyvből viszont kitűnik, hogy Marosán szigorú megtorlást követelő beszédére a kínai vezető azt felelte, ítéljék ugyan halálra Nagy Imrééket, de ne végezzék ki. Érdekes oka volt a Nagy Imre-per félbeszakításának is 1958 februárjában. Eisenhower és Hruscsov közeledése miatt ekkor nem lehetett volna a későbbi, második fordulóban, 1958 júniusában meghozott halálos ítéleteket végrehajtani. Kádár nem élt a kínálkozó lehetőséggel, az adott helyzetben az oroszok által is tolerált enyhébb ítélettel, hanem a per elhalasztása mellett döntött, a számára kívánatos ítélet érdekében. Kádár machiavellista szellemű felfogása szerint ugyanis nem volt célszerű életben hagynia azokat az embereket, akik potenciálisan megkérdőjelezhették volna hatalmának jogszerűségét. Érdekes Horn Gyula Cölöpök című könyvében a Kádárral és velem kapcsolatban leírt történet: az 1980-as évek közepén Kádár és Horn együtt repültek nyugatra. Horn azt kérdezte Kádártól, hogy tett-e élete során olyan intézkedést, amelyet később megbánt? Kádár nem tett utalást a Rajk-perben, vagy később a Nagy Imre-perben játszott szerepére, hanem a következő választ adta: Egy intézkedést megbántam, hogy Kopácsi Sándort kiengedtem külföldre. Mert ő ott írt egy könyvet, melynek minden sora igaz, s ez ebben a politikai helyzetben megengedhetetlen.

- A Nagy Imre-perben életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Hogyan élte meg a börtönt, a magánzárkát?

- A börtönben azt láttam, hogy aki elhagyta magát és lemondott a szabadulás reménységéről, az rövidesen, általában egy éven belül meghalt valamilyen betegségben. Rólam köztudomású volt, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben is megőrzöm vidám természetemet. Előfordult, hogy a kétméternyi, szűk és sötét magánzárkában kérdezték meg tőlem, ebben a helyzetben milyen pozitívumról tudok számot adni? Mire én elkezdtem sorolni: nem kell járkálni, helybe hozzák az ebédet… A börtönben az embernek legelőször a belső megnyugvást kell megszereznie, s azután mindjárt könnyebb a túlélés és a kapcsolatteremtés. A börtön egyébként nagyon jó iskola volt a számomra, mivel rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba. Általában négy embert helyeztek el egy egyszemélyes zárkában, mivel annyira magas volt az elítéltek száma.

Három hónapon keresztül Bibó István volt a zárkatársam. Dolgozott a börtönben egy politikai tiszt, aki a rabok politikai átnevelését irányította. Egy ízben ez a tiszt nyilvános vitát kezdeményezett Bibóval 1956-ról, megengedve neki a szabad véleménynyilvánítást. Bibó körülbelül fél óra alatt mélyreható elemzést nyújtott a forradalomról, ellenfelét valósággal elsöpörte érvelésével, aki paprikavörösen, ordítozva és magánzárkával fenyegetőzve rohant el a rabokból álló alkalmi szeminaristák gyűrűjéből.

- Mi vezetett végül a szabadulásukhoz?

- Figyelemre méltó előzményei voltak az 1963-ban bekövetkező általános amnesztiának. Az ENSZ-ben évről évre visszatértek a magyar kérdésre, ami egyre kellemetlenebbé vált az orosz és magyar politikusok számára. A kubai rakétaválság után tárgyalás kezdődött a kérdés megoldásáról, s az alkut, vagyis a magyar politikai foglyok szabadon bocsátását 22 millió márka kamatmentes kölcsönnel pecsételték meg, melyet a nyugatnémet kormány nyújtott Magyarországnak. Mivel az amnesztia közel 1000 politikai foglyot érintett, ez azt jelentette, hogy személyenként 22 ezer márkára taksálták a fejünket.

- Évtizedekkel 56 után miben látja a forradalom jelentőségét?

- Akkor az eseményekbe úgy kerültünk bele, mint Pilátus a credóba, s a történések tettek bennünket azzá, akik lettünk. Azonban az 1956-os forradalomnak is meglett a hazai és nemzetközi kihatása, majd pedig utóélete. Ha Nagy Imre nem áll a forradalom mellé, sőt élére, s nem vállalja fel az ügyet, akkor az események nem emelkedhettek volna világtörténelmi jelentőségre, hanem a szocialista lágeren belüli házi torzsalkodás szintjére süllyedtek volna. A levert magyar forradalom mérte az első súlyos csapást a moszkvai bizánci kapura s a kommunista rendszerre. A nyomában fellépő hajszálrepedések vezettek el később, 1989-90-ben a rendszerváltáshoz, s végeredményben a szovjet birodalom bukásához is. Másrészt itthon sem maradt hatás nélkül a forradalom, hiszen a kegyetlen megtorlás után a szovjet és magyar vezetésnek látnia kellett, hogy a magyarokkal nem lehet úgy bánni, mint a többi lágerbeli néppel. Ezért engedték meg a háztáji gazdálkodást, és tettek különféle engedményeket, amelyek messze túlmutattak a környező, blokkbeli országok lehetőségein. A Kádár-rendszernek oda kellett figyelnie a lakosság helyzetére, s a nyugattól kapott kölcsönök egy részét az életszínvonal emelésére kellett fordítania. A magyar forradalom világtörténelmi jelentőségét egyébként jóval hamarabb felismerték külföldön, mint itthon, Magyarországon. Az USA szenátusában kezdeményezték először 1956-nak és ezen belül Nagy Imre szerepének a méltatását, s a kongresszusi jegyzőkönyvben is rögzített elismerését. Amikor 1975-ben kijutottunk Kanadába, úgy rendeztük be az életünket, hogy soha többé nem jövünk vissza. 1989-ben, hazatérve Nagy Imre temetésére, felemelő érzés töltött el bennünket. Nagyon kevés olyan emigráció volt a magyar történelemben, melynek tagjai azzal a jó érzéssel térhettek haza, hogy az eszméik győztek. Mert bizonyos értelemben győztünk, hiszen 1956 alapkövetelései hamarosan teljesültek. A gond később az volt, hogy a sokféle 56-os szervezet többet harcolt egymás ellen, mint 56 megismertetéséért, s ez az egymást marcangolás ellenérzést váltott ki a társadalomból. Első hazatérésünkkor, 1989-ben még nem dőlt el teljesen, hogy békés lesz-e a rendszerváltás. A Ferihegyi reptéren ért bennünket az utolsó piszkálódás: bár minden okmány rendben volt, mégis fél órára feltartóztattak bennünket, s magyarázatként felsőbb parancsra hivatkoztak. Később megtudtuk, hogy a szállodában, ahol megszálltunk, az elhárítók fél órát totojáztak a poloskák elhelyezésével, ezért kellett bennünket visszatartani.

- 1975-ben, 53 évesen, a börtönévek után befejezett jogi doktorátussal, nyelvtudás nélkül emigrált feleségével Kanadába, ahol lánya, veje és unokái várták. Volt pincér, konyhai dolgozó, takarító. Majd a rendszerváltás után itthon is szerepet vállalt, és az év egy részét Budapesten töltötte. Milyen területen tudott bekapcsolódni az itthoni közéletbe?

- Nagy Imre temetése után megtörtént a rehabilitációm: 1990-ben visszakaptam a rendfokozatomat, sőt előléptettek altábornaggyá és az annak idején itthagyott lakásunkat is visszaadták. Az újrainduló politikai életben többen is megpróbálták személyemet zászlajukra tűzni, ezt azonban én nem vállaltam. Úgy éreztem, hogy két területen tudok hasznos lenni. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnökeként az egykori bajtársak rehabilitációjának a meggyorsítását segítettem, a másik terület pedig a bűnmegelőzés volt. 1991-től 1995-ig a polgárőrség elnöke voltam. 78 éves vagyok, nemrég a lányom kérdezte: „Papa, nem volt még elég a világmegváltásból, s nem kellene egy kicsit már a családodnak élni?” Ezért minden társadalmi tisztségemről lemondtam, s végleg visszamegyünk Kanadába, legfeljebb egyszer-egyszer eljövünk még Hévízre.

- Önéleti könyvében leír egy érdekes esetet. 1973-ban, az izraeli-arab háború időszakában utazott a villamoson, amikor egy utas a nácikra emlékeztető módon, habzó szájjal szidta a zsidókat. Az utasok közül senki sem kockáztatta meg, hogy szembeszálljon a pocskondiázó, de a hivatalos politikával megegyező véleménnyel. Azt írja, ez a megalázás volt az utolsó csepp a pohárban. Később Kanadában megkapta Izrael államától a Világ Igaz Emberei kitüntetést, s fát is ültethetett Jeruzsálemben, a Yad Vashem Intézetben, az Igazak fasorában. Hogyan történt mindez?

- A német megszállás alatt 14 zsidó ember volt nálunk, családok, illetve munkaszolgálatosok, akiknek segítettünk. Az 1980-as évek közepén, tudtunk nélkül indították el a Yad Vashemnél a kitüntetésünket, s néhány évbe telt, míg Miskolcról és egyéb helyekről beszerezték az írásos nyilatkozatokat, illetve bizonyítékokat, hogy zsidó személyeket mentettünk meg. 1988-ban, Toronto egyik nagy zsinagógájában vehettem át az ENSZ izraeli nagykövetétől a kitüntetést. A következő évben kéthetes izraeli zarándokútra utaztunk, s amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a Yad Vashembe vittek bennünket. Itt Káddist mondtak a szüleimért, akikkel együtt csináltuk annak idején a mentést, majd az intézet vezetője és én mondtunk beszédet, ezután fát is ültettünk.

- Könyvének végén írja, hogy miután leírta az utolsó oldalt, attól kezdve soha nem gyötörték többet az éjszakánként visszatérő rémálmok. A könyv megírásával beváltotta kivégzett bajtársai kérését, valamint megtalálta lelkének békéjét. Ez azt jelenti, meg tudott bocsátani egykori ítélőbíráinak?

- Még a pártállam kellős közepén, 1972-ben történt, hogy vacsorameghívást kaptunk egy régi barátunktól. Előzőleg megkérdezte, nem baj-e, hogy a vacsorán Szalay József, a nyugdíjas főügyész is részt vesz, aki a Nagy Imre-perben a vádat képviselte. Szalayt jól ismertem, kezdetben egyetértett Nagy Imre reformjaival, de 1956 után köpönyeget fordított. Feleségem, Ibolya úgy nyilatkozott, ha mi nem zavarjuk Szalayt, akkor ő sem zavar minket. A vacsora során kedélyesen elbeszélgettünk, eliszogattunk, majd Szalayékkal felültünk a villamosra, s kiderült, hogy egymás közelében lakunk. A villamoson szemben ült a két asszony, mi pedig Szalayval szemközt, amikor a beszélgetés közben váratlanul a következő kérdéssel fordult hozzám: „Sándor! Meg tudnál-e nekem bocsátani?” Először meglepődtem, majd valami hallatlan jó érzés töltött el. Ha ez az ember, aki korábban olyan fontos pozíciót töltött be, s tisztában volt azzal, ami valójában történt, most a bocsánatomat kéri, akkor ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy mi győztünk! Majd visszakérdeztem Szalaytól: „Kinek a nevében teszed fel ezt a kérdést?” Ő azt felelte: „Annak a nevében, akit te is, én is annyiszor megtagadtunk, Jézus Krisztus, a Megváltó nevében.” Mire én azt válaszoltam: „Az Úr Jézus nevében megbocsátok neked.” Az élő ember tehát meg tud bocsátani, de ki bocsát meg a kivégzettek nevében?

Interjút készítette Szarka Lajos 1999-ben

31 Comments

  • Kovács Árpád

    Hogy miért dühöng eus díszes társaság és a hozzájuk tartozószoci slepje az eu az imf és az egész baloldal Orbánra kiabálva gyalázkodnak,egyszerü………… Szocik kormányzása alatt Magyarország Eutól kapott támogatásokat külföldi kötődésű cégek nyerték el ,ebben részvényesek a baloldali képviselők is benne vannak(gáz villany,víz,külföldiek kezén stb),magyar kis és közép vállalkozók nem kaptak ebből támogatásból egy kanyi garast se ,ezért mentek tönkre.Külföldi cégek kiszorították a hazai piacot ezzel tönkre tették a gazdaságunkat. Külföldi cégek a nyereségüket vissza vitték adózatlanul az euba ahonnan valójában csordogált nekik a pénz. Az egész eu támogatás Magyarország felé úgy van feltüntetve mintha Magyarország kapta volna , közben az eu a nálunk a tőkéjét megforgatja busás haszonnal és vissza kiviszi az euba,jól tönkre vágták az országunkat .Mi a magyar hazában olcsó rabszolga munkások vagyunk a nyugat számára,kihasználnak bennünket ,közben diktatórikusan parancsolgatnak ,hazánk belügyeibe bele avatkoznak………… Jött a 2010-s választás,Fidesz -Orbán kormány nagy fölénnyel győzött(amire nem számított baloldal) ,ezzel az eus pénzcsapot elzárultak a nyugati cégek és szocik felé ,az eus támogatás és tőke hazánkban marad a gazdaság élénkítésére.Eu a támogatást betiltani szándékozik összefogott az egész világ baloldali pártokkal és fellármázták az egész világot ellenünk, mert nem a a betelepült külfödi cégek zsebeit tömi az eus támogatással elnyert pénzzel , baloldali szocik és más pártok ezért szavaztak ellenük az euban,vesztettek ,mi meg kormánypártiak bukjunk ,így gondolják,meglepődve tapasztalják hogy Magyarországnak van egy igen jó kormánya a Fidesz élén Dr Orbán Viktor miniszterelnök úrral nem tudják elbuktatni.

  • Kovács Árpád

    az eu nem magyar vállalkozókat támogatja az általa adott pénzekkel ,hanem külföldi ( az eus vezetők cégeit)cégeket ,,közben a magyar néppel fizetteti vissza az eu támogatást .

  • Kovács Árpád

    [email protected] misi mondá ugye hogy mi a külföld kegyelemkenyerén élünk….hát nem ..mi vagyunk a nyugat rabszolgái ,mi belőlünk él a nyugat ,kihasználnak bennünket……”Szocik kormányzása alatt Magyarország Eutól kapott támogatásokat külföldi kötődésű cégek nyerték el ,ebben részvényesek a baloldali képviselők is benne vannak(gáz villany,víz,külföldiek kezén stb),magyar kis és közép vállalkozók nem kaptak ebből támogatásból egy kanyi garast se ,ezért mentek tönkre.Külföldi cégek kiszorították a hazai piacot ezzel tönkre tették a gazdaságunkat. Külföldi cégek a nyereségüket vissza vitték adózatlanul az euba ahonnan valójában csordogált nekik a pénz. Az egész eu támogatás Magyarország felé úgy van feltüntetve mintha Magyarország kapta volna , közben az eu a nálunk a tőkéjét megforgatja busás haszonnal és vissza kiviszi az euba,jól tönkre vágták az országunkat .Mi a magyar hazában olcsó rabszolga munkások vagyunk a nyugat számára,kihasználnak bennünket …Na ennek vetet véget A Fidesz kormány ,ez nem tetszik az eunak,,,,,,közben diktatórikusan parancsolgatnak ,hazánk belügyeibe bele avatkoznak…

  • Puchert János

    Kovács mi történt veled elborult az agyad nem veszed észre, hogy nem a fenti cikkre reagálsz és csak magaddal vitatkozol.

  • Kovács Árpád

    Ön(Puchert János ) egy elvakult, nagyon buta…….. A Fidesz arra hívta fel Brüsszel figyelmét, 2003 és 2010 között hogy a Magyarországra utalt EU-s pénzeket aljas módon el LOPJÁK, és el TÜNTETIK, valamint galádul csaltak mindennel! ………” szocik hazudtak, reggel, este, meg éjjel”……..Most, hogy a kormányunk, mindent elkövet, hogy az országunkat elvezesse a szakadék széléről, és ha lassan is de, egyre biztosabban, egy felfelé ívelő pályára állítsa a gazdaságunkat!……. Azok akik, loptak csaltak és hazudtak, és ezt a szokásukat megtartva, gyalázzák országunkat, elv és hit”barátaikkal” együtt, most azt”kérik az EU-ban tobzódó haramiákkal közösen, hogy azokért a BŰNÖKÉRT, amit ŐK KÖVETTEK EL az országunkkal, és annak népével szemben! ………… ……..Ezért is hiteltelen, sokunk szemében, mind azokkal együtt, akik az Ön elvét vallják!

  • Puchert János

    Oké buta vagyok elvakult, de még egyszer mondom Judith bejegyzésében egy szó sincs Fideszről EU ról vedd már észre, vagy ez van betáplálva Neked és ezt nyomod itt állandoan

  • Kovács Árpád!
    Magának -mint Mórickának- mindenről csak “az” jut eszébe? Tudja, miről szól a cikk, egyáltalán elolvasta, vagy csak minden lehetőséget kihasznál a VEZÉR dicsőítésére? Termékenyebb talajra hullana, ha egy más szellemű újságban próbálná elvetni “magvas gondolatait!”

  • Nem kell törödni Árpikával. Sullyos és önveszélyes őrült. Előbb-utóbb visszaviszik majd a dühöngőbe.

  • Kopácsi Sándor beszéde Nagy Imre sirjánál 1989 Junius 16.-án

    Kopácsi Sándor: Az újrakezdés, a megújulás, az életakarat programja támadt fel

    1989.06.16.

    Az elmúlt 14 évben sok emigráns társammal együtt e nap eljöveteléért harcoltam. Tudtam, éreztem, hogy az 56-os forradalom kivégzett vezetőinek és harcosainak a sírját nem lehet megkerülni, ha a nemzet túl akar lépni azon a szakadékon, amelybe a sírba eresztők taszították áldozataikat és az országot. Tudtuk, nemcsak a végtisztesség, de a történelmi igazságtevés napjának is jönnie kell.
    Maléter Pál az 1958-as júniusi tárgyalás egyik szünetében azt mondta: “Sándor, te valószínűleg életben maradsz. Eljön számodra is az igazi nagy tanúságtétel ideje. Ne feledd: Tököl, Sashalom, Gorkij fasor, Fő utca és …” Igen, a tőrbecsalás helyétől az utolsó állomásig: Kozma utca, kisfogház-udvar, a gyalázatos kivégzés színhelyéig. Most eljöttem feleségemmel a tanúságtevésre. Megbékélt szívvel, bosszúvágy nélkül, a változás reményét hordozó Magyarországra, hogy tisztelegjek a mártírok emberi és politikai nagysága előtt, amikor az ország templomaiban megkondulnak a harangok. Őértük, akik életüket adták az ország megújulási eszméjéért, akik tudatosan vállalták az áldozatot a nemzet jövőjéért. Most itt állunk és fejet hajtunk az ismeretlen szabadságharcosok jelképes koporsója, halálba küldött vádlott-társaim, Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter, Losonczy Géza államminiszter, dr. Szilágyi József, a miniszterelnök titkára és Gimes Miklós újságíró koporsója előtt.
    Hiszem, hogy Nagy Imre politikai programja és végakarata támadt fel ezen a napon, és ez az, ami kivezetheti országunkat a válságból. Az újrakezdés, a megújulás, az életakarat programja.
    Június 16-át az 56-os forradalom és szabadságharc gyászünnepének tekintjük, melynek a megbékélés napjává kell magasodnia. A bűnbakkeresés és a bosszúállás helyett a megbékélés szellemére, társadalmi békére van szükség. Ez nemcsak nemzeti érdek, de ezt követeli egyre növekvő hírünk, nevünk is a világban. Miért ne a magyar nemzet legyen ebben is példamutató, amely oly elszánt és nagyvonalú tudott lenni forradalmaiban, jelesül az 1956-os októberi napokban is.
    A család akarata, hogy Nagy Imre a 301-es parcellában, az egyszerű szabadságharcosok között találjon végső nyughelyet. Jelképe ez annak a szolgálatnak és áldozatnak, amelyet a magyar népért, a jövőért hozott.
    Ezt az összeforrást fejezte ki az a lány – akit a Széna téri csoportban “Vadmacskának” neveztek, és aki most Izraelben él -, amikor az elmúlt évi párizsi jelképes temetés napján fát ültetett Jeruzsálemben, Jad Vasemben, az Igazak Kertjében Nagy Imre és Maléter Pál emlékére. Ezeket a fákat pár hónappal ezelőtt szentföldi zarándokutamon láttam, ahogy élnek, lombosodnak és terebélyesednek.
    Harmincegy év a búcsú hosszú folyama volt. Imre bácsi! Megértük, hogy eszméd és magatartásod a magyar történelem példájává magasztosult. Harcostársaiddal körülvéve nyugodjál békében!

  • Tüske Zsófia

    Judith, jó, hogy felidézted édesapádnak a Nagy Imre temetésén mondott beszédét, mert felrémlik bennem az akkori lelkes közhangulat. Jó erre időnként visszaemlékezni, hogy a mai történések ne homályosítsák el, mennyire örültünk is akkoriban, és milyen reményekkel vártuk a továbbiakat. És sorra jelentek meg az addig kiadadhatatlan könyvek: Faludy, Gábori György, (na nekem ő a kedvencem – mert valami hihetetlen bátorság és emberi tartás volt benne, bármennyire is kínozták) a Recsk-filmek…. remélem, hogy egyszer ennek a rákosi-kori fílingnek is vége lesz.

  • Judith Kopacsi

    Zsófi, Faludi, Gábori no meg Egri Gyuri (mindhárman recskiek) nekem nagyon is a szivemhez közel álló emberek. Korai kanadai éveimben Ők adtak nekem otthont és barátokat. Egri és Faludi segitetttek nekem a nemzetközi sajtót megmozgatni szüleim kihozatala ügyében.

  • Puchert Janos es Budai Ilona hozzaszolasat meg kene fontolnia, kedves Arpad!
    Ha hozzaszol egy cikkhez, arrol beszeljen!
    Egyebkent nem ertek egyet ezzel a stilussal, azzal, hogy szarosnak, orultnek stb. titulaljuk itt egymast. Ez a forum velemenycsererol es nem szitkozodasrol kene, hogy szoljon.
    Minden jot!

  • Kovacs, ha csak par tiz evvel ezelott lennenk, csak siman elfoglalnak az orszagunkat es kussolhatnal, mint megkerdojelezhetetlen gyarmat…..hogy a kurvaanyadban nem latod mindezt, hogy soha nem osztottunk lapot a tortenelemben senkinek es SOHA NEM IS FOGUNK. egyszeruen annal a tenynel fogva, hogy nem vagyunk olyan tehetsegesek, mint a nyugatiak, kulonosen az angolok, nemetek, franciak…..aki nem meri fel realisan az eroviszonyokat, az hulye,ilyen az orban is!

  • Judith Kopacsi

    Misi, ki kell várni. Miután Náto tagok vagyunk, még segitségünkre siethetnek.

  • Igen 1989-ben nagy volt az öröm, hogy ezt is megérhettük és a várakozás is nagy volt, ezért nagy a csalódás, hogy végül is mi lett a nagy várakozásból nem tudtunk élni a szabadság adta lehetőséggel.

  • Puchert János

    http://index.hu/video/2012/02/27/nem_a_fidesz_es_az_mszp_impotens_hanem_a_tarsadalom/
    hát jelenleg így állunk na erre nem lehet azt mondani az elmúlt 8 év büne

  • Kopácsi Sándor nekem és többedmagamnak – az akkor 10 éves gyermekeknek – 1955-ben saját kezűleg aláírt emléklapokat adott át a felszabadulásunk tizedik évfordulóján tartott bensőséges ünnepség keretében, kezet is fogtam vele. Ez a relikvia ma is birtokomban van, rajta a csodálatos budapesti Szabadságszobor dombornyomatával.
    Kopácsi abban a “recskes” rendszerben mégiscsak elvállalta a rendőr-főkapitány “hálátlan” szerepét mely szerepkörben bizony mindent látott, hallott és szolgált, és jobb esetben csak hallgatott… Csupán az 56-os események sodrása tette őt esküjét megtagadó “hőssé” akárcsak Nagy Imrét…

  • Kovács Árpád

    apacukafunda…..kopácsi,nagy imre bizony együtt működött a rákosi rendszerrel ,semmi közük az 56-s hősies eseményekhez , ,,,át álltak mert féltették a bőrüket mert pozicióban voltak ….régi komcsi szokás ” ha vesztesz az ellenzék élére állj máris vissza nyerted a hatalmat” ez történt .56-s forradalmat a nép maga vívta meg mely sok áldozattal járt ,,az hogy kopácsi és nagy imre áldozat lett ,de nem az 56-é hanem kommunisták osztályharca miatt.Egymást akasztották a komcsik ,csak indok volt az 56-s események ,,ha minden oldalról nézzük az 56 forradalmat ,,,a komcsik robbantották ki a nép elnyomásával és komcsik hatalomért egymást irtották vetélytársak voltak , ,komcsi párt több részre szakadt , volt a kemény rákosi,volt puhább nagy imre ,de mind kettő ugyanabból a fészekből repült ki(moszkva)nagy imre moszkovita volt ,kopácsi kommunista volt , de a lánya se esett messze az apja kommunista múltjától,itt veri magát harcol a volt hazája ellen ,hátha ő is az apja nyomdokaiba léphet , áldozatként az egész világ előtt mártírkodhat ,, remélve mint áldozat még apanázs is járhat, ,,,,,,,, győzelmük köszönhető nagy és kádár között melyikőjük szalad ki moszkvába hamarabb és a magyar nép ellen ruszki segítséget kérjenek,kádár volt a gyorsabb.

  • kovács árpád! Ha te nem ismered a nagy betüket – tudod, a felfelé mutató nyilat kell lenyomni! – én se tisztellek meg vele. Kopácsi Judit egyébként nem a hazája ellen, hanem a hazájáért harcol! És szerintem sokkal jobb, ha valaki egész életében ugyanazt az eszmét vallja, mintha a ” térdre, imára, csuhások!” felkiáltástól jut el odáig, hogy az egyik “csuhás” a helyettese, és a katolikus egyház tanításait akarja rákényszeríteni már az iskolában a gyerekekre. Ugye tudod, kire gondolok?

  • Kedves Kopácsi Judit! A mai Népszabadságban olvasom, hogy Édesapja 90 éves. Isten éltesse sokáig!

  • Drága Ilona, Apám most LENNE 90 éves, mert sajnos 2001 Március 2.-án szivtrombozisban meghalt. De, persze a jókivánságok mindig jólesnek, így köszönöm, hogy gondolt ránk.

  • Azért már ideje lenne eldönteni, hogy most én apám lánya vagyok, vagy az, aki messze esett a fájától. Már egészen össze vagyok zavarodva. Legalább egymás között tárgyalnátok meg, mielött engem teljesen ellentétes dolgokkal vádolnátok. Ez persz szól tatulusnak, meg kis kovácsnak, meg a többi eszementnek.
    Ja, kovács, még annyit, hogy apám recskről nem tudott, és amikor 1953-ban megnyiltak a börtönök Nagy Imrénak köszönhetően, attól kezdve Apám is kezdte kritikusan nézni a dolgokat, és tette, amit tennie kellett. De miután Ő nem az ÁVO-t vezette, hanem egy olyan rendörséget, ami valóban a nép rendjére, tehát bünvédelemre lett felhasználva, így kritikád rossz helyre esett.

  • Szemenyei-Kiss Tamás

    “Megbékélt szívvel, bosszúvágy nélkül…” – Ez a mondatrész mindennél többet mond – ez mutatja meg leginkább Kopácsi Sándor emberi nagyságát. Ugyanezt vélem felfedezni Puchert János rabtársunkban is, akiben megannyi szenvedés után sem a bosszú jelenti a politizálást.

  • ha mindannyian ilyenek lennenk, mint a ket emlitett Ur, nem lehetett volna minket megosztani es Orbanbol sose lett volna vagyonos miniszterelnok, ellenben az orszag nepe joval elobbre lenne mara!

  • Nem Kopácsi Sándor miatt vagyunk megosztottak, hanem az itteni ballibes beszólókhoz hasonlóak miatt.
    Te libaszaros libas, hogyan merészelsz ilyet leírni “nem vagyunk olyan tehetsegesek, mint a nyugatiak”? Ebből látszik mekkora egy szarházi maszopos vagy, komád a maszopos Kovács mondta „merjünk kicsik lenni” – hát ő igen, veled együtt. Ti, meg az ilyen véleményűek igazi szarházi magyarul beszélő senkiháziak! Buta fajankók – Jedliktől kezdve sorolhatjuk a feltalálóinkat, ti meg miről is beszéltek? Szégyelld magad!

  • Judith Kopacsi

    Az lehet, hogy voltak és vannak ma is tehetséges magyarok. Csak éppen mutass nekem legalább öt személyt közülük, aki az elmúlt 100 évben képes volt önmagát MO-on megvalósitani.

  • Judithka!Mar unom hogy mindig fogalmi zavaraira hivjam fel a figyelmet.Ugy latszik ez falra hanyt borso.Ha On nem
    tud olyat aki Mo-n valositotta magat,akkor az On szokasos tajekozatlansagat jelzi.Ha viszont azokra utal akik kulfoldon “valositottak”meg magukat,akkor annak a miertjet Onre bizom.Konnyen lehet,hogy nem tudjd megvalaszolni,kerdezzen,azt javaslom.Aki kerdez az tanul.Itt ezeken a lapokon ugy tunik,sok kerdezni valojuk
    lenne/van,csak nem teszik fel,mert ha kapnanak valaszt,azt elvetnek,mivel abban a hitben tengodnek,hogy senki
    nem tud semmit,CSAK ONOK.Es Onok mindent tudnak.En elonyben vagyok,mert en legalabb azt tudom,hogy nem tudok semmit.Gondolomn ez nem ismeros egyikojuknek,hiszen nem komcsitol ered.Az eredete olyan regi,hogy maguk arra vissza sem tudnak emlkekezni.A KUTATAS meg nem eppen a kenyeruk.

  • Ismétlem, mutass nekem öt személyt, akiknek sikerült Mo-on megvalósitani magukat. Én nagyon is boldog leszek, ha valóban tudsz olyanokat.

  • Mivel,mint On,en sem elek Mo-n(ezert is nem erzem magam expert-nek magyar ugyekben/dolgokban,(ellentetben Onnel) igy csak azt tudom mondani,hogy ha keresgelnek(amit nem teszek),talalnek,nem otot,hanem tobbet.Es nem is kellene mind a szaz evet folkutatnom.De ha az Onok “brigadjaban”lennek akkor kapasbol is tudnek egy csomot
    folhozni.Ime:kun bela,karolyi mihaly,rakosi matyas,gero erno,(ki ne felejtsem peter gabort)rajk laszlo,biszku bela
    kadar janos es utljara de nem utolso sorban gyurcsany ferike.Tisztesseges embereket ezekkel nem emlitek egy helyen.Magukat ugy sem igazan erdekli.Ezek mind meg valositottak magukat.Negativan ugyan,de ez magukat ugy sem zavarja.

  • Nos mi van Judithka? kiszaradt a tolla?Hamar martsa be,de legyenszives ne meregbe.Vagy csak az all rendelkezesere???

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.