Kopácsi Sándor börtöntörténetei: Add fel szerencsétlen!
*Gelbergerné Kopácsi Judith küldte be a KMH-nak az általa sajtó alá rendezett Börtöntörténetek cimű kötet utolsó fejezetét.*
Egyik alkalommal egy volt Gestapós tisztel, raktak egy zárkába. Wurmbouer Adolfnak hívták. 1945-ben, mint gestapós a háború végén esett francia hadifogságba. Elmondása szerint először a Dosven Buro használta fel az idegen légióban, szaharai, vagy indokinai területen. Utána az angol intelligencia szerviznek adták át, végül a CIC dobta be Magyarországra. 1955-ben ítélték tizenhat évre kémkedésért. Bécsújhelyen született, osztrák fiatalemberként került egy csereakcióval Szegedre, ott tanult meg magyarul. Ami furcsa volt nekem, hogy a kémekkel általában nem nagyon vicceltek, és legtöbbjük halálos ítéletet kapott, különösen ilyen professzionista esetben, aki már a német kémszolgálat és kémelhárítástól kezdve a világ valamennyi kémszervezetében teljesített szolgálatot. Az életét, állítólag, az, mentette meg, – nem tudom ez igaz-e vagy sem – hogy van Bernben egy nemzetközi kémbank, egy archívum, ahol a hivatalos, nemzetközileg jegyzett kémeknek van a névsora, és ezeket nemzetközi megegyezés értelmében nem ítélnek halálra. És, állítólag, így kapott ő 16 évet. A forradalom napjaiban kiszabadították, de egy nőügy miatt ott maradt egy vidéki városban, és amikor el akart menekülni, akkor bukott le. Visszavitték a börtönbe, ahol folytatta 16 éves ítéletét. Olyan ember volt, aki egy-egy apróbb sérelemért képes volt majdnem halálra menő éhség sztrájkolni. Az egyik alkalommal 27 napig húzta, és még mesterséges táplálással is nehezen tudták megmenteni. Még viccesen meg is jegyeztük, hogy sikerült neki már életében elérnie a súlytalanság állapotát. Ez a fickó, mint a fasiszta Németország neveltje, egyszer azt mondta nekem a zárkában, hogy, „Na, párttitkár, ahogy megváltozik a helyzet a legújabb gázkemencét veled, fogom kipróbálni.”
Teljes lelki nyugalommal feleltem neki, „Idefigyelj, te hülye ürge. Téged a megbízóid legfeljebb lassú tűzön fognak megégetni, amiért Te, túlteljesítve minden normát, itt elmondtál róluk. Nem hiszem, hogy mint bukott kém, ezek után túl sokat érnél nekik. Ha Te történetesen amnesztiával szabadulnál is, akkor te nem mész majd a megbízóidhoz, se kemencét építeni, se másmilyen szolgálatot teljesíteni, hanem el fogsz menni a szovjet követségre és verklis szó mellett, fogod a szovjet himnuszt énekelni és politikai menedéket kérni.”
Mérgében nekem ugrott és elkezdett verekedni. Nem ez volt az első eset, hogy verekedést kezdeményezett, máskor is, pl. amikor sakkozás közben megvertem, akkor is tettlegességre került a sor. De nem volt különösebb dolog lefogni és legyűrni, mert egy cingár ember volt. De, hogy ebben az esetben mennyire fején találtam a szöget az is bizonyította, hogy nem egészen egy hónappal ezelőtt megkért, hogy írjam le részére az orosz himnusz szövegét, mert meg akarja tanulni. „Rendben van”, – mondtam neki – „de cserébe akkor leírod nekem az Idegen Légió dalának a szövegét.” Le is írta, és mindketten fújtuk a megtanult indulót.
56-tal kapcsolatosan, nagyon sok orvos került börtönbe, mert egy-egy megyében, kerületben, korházban legismertebb ember, szimpatikus, a néppel önzetlenül segítő orvos volt. Volt olyan orvos, akit, mialatt a járásban betegeket látogatott és gyógyított 1956. októberi – novemberi napokban, távollétében választották meg a forradalmi bizottság elnökének. Ennek alapján ítélték el több, mint tízévi börtönbüntetésre. Ezek az orvosok teljesítettek szolgálatot aztán úgy a váci, mint a Gyűjtő börtönkórházában is. Éppen ezért az orvosi ellátás, ebben az időben magas színvonalú volt ezeken a korházakon belül.
Egyik ilyen érdekes alakja volt a börtönorvosoknak dr. Mészáros Gábor, aki a tatabányai korháznak volt egyik nőgyógyász főorvosa. Mint mélyen vallásos református ember, nem volt olyan reggel vagy étkezés, mikor magába szállva, időnként hangosan is, ne imádkozott volna. Egy cellában voltam vele, és mi ilyenkor mindig néma tisztelettel hallgattuk. A nyugalom és a derű áradt belőle. Sokat beszélgettünk. Egy egészen más világnézetű, polgári ember volt, aki a háború alatt a Kassai korháznak volt a főorvosa. Semmi köze nem volt a kommunizmushoz, de mélységesen humanista, demokrata ember volt. A család eredetileg lengyel származású volt, mesélte, hogy egyik testvére részt vett a lengyel ellenállási mozgalomban, és amikor az a terület a Szovjetunióhoz tartozott, az oroszok felszólították, hogy működjön velük, Ö megtagadta azt, amiért tíz évet volt börtönben.
Csak azt nem értettem, hogy miképp lehet egy anatómiát tanult ember, ilyen mélységesen vallásos? Meg is kérdeztem tőle egy alkalommal. „Tudod fiam,” – válaszolta, – „éppen, azért mert orvos vagyok, nagyon sokszor találkoztam az életben olyan jelenséggel, esettel, amikor csak az isteni csoda segített, és én ennek számos tanújelét láttam. Ezért lett az én hitem ilyen meginghatatlan.”
Egy ízben nagyon depressziós hangulatban voltunk a zárkában, és ekkor Gábor bácsi nyugodt, higgadt, emberi bölcsességgel teljes szavai ráztak fel bennünket. Akkor kérdeztem meg tőle, „Gábor bácsi, mi az, ami téged olyan otthonossá tesz ebben a körülményben? Olyan megelégedett vagy, nem látszik rajtad semmi depresszió, semmi kisiklás, ami a mi napjainkban előfordul.”
„Édes fiam,” – válaszolta szerényen, – „én beszéltem nektek már az Istenbe vetett hitről. Én meg vagyok arról győződve, hogy az Isten mindenkinek elrendeli, hogy milyen lesz a sorsa. Ha az én Istenem az Ö végtelen bölcsességében azt rendelte számomra, hogy nekem ide kell kerülnöm, veletek együtt, akkor valamilyen célja volt ezzel. De,” –szakította magát félbe, „gyere ide az ablakhoz. Neked jó szemed van. Itt van velünk szemben a köztemető, és a kerítésen belül láthatók a sírkövek. Látod ott jobbról a harmadikat?”
„Látom, Gábor bátyám.”
„El tudod olvasni, mi van ráírva?”
„Igen. Az van ráírva, hogy dr. Mészáros Istvánné.”
„Ez az én édesanyám. Hát nem az Isten végtelen bölcsessége, hogy amikor kitekintek az ablakon az én drága jó édesanyámnak a sírját, láthatom? Hogyne lennék boldog, és megelégedett, amikor még a rabságban is a közelében lehetek.”
Én csak némán nyeltem egyet, mert nem tudtam mit kezdeni ezzel a hittel. De Gábor bácsi tovább folytatta, „Fiam, ahogy szavaidból kiveszem te meg vagy győződve, hogy ateista neveltetésed miatt nem hiszel Istenben. De én tudom, hogy Te emberi vonásaidban, természetedben, valójában közel állsz az Istenhez, anélkül, hogy tudnál róla. És hidd el, hogy egyszer meg fogod találni, hogy Istennek milyen célja van veled. Egyszer majd kinyilatkoztatja, mert én úgy érzem, hogy Te még gondolataidban és lelkileg is egy nagy változáson fogsz keresztül menni, mert neked még beszélned kell.”
Ezt a végtelenül türelmes embert, és aki soha egy csúnya szót nem mondott, csak akkor lehetett kihozni sodrából, amikor néhanapján sakkban megvertem. Olyankor olyan dühös volt, szinte az önérzetében volt megbántva, hogy elszállt tőle néhány zamatos káromkodás is. Miután felállítottuk a figurákat, a partit általában azzal kezdte, „Add fel szerencsétlen.”
Mikor kikerültünk, Ő Miskolcra került le orvosnak. Egy alkalommal meglátogattuk. A lánya, és annak a férje is szintén orvos volt, és amit nagyon érdekesnek tartottam, hogy a magyar intellektueleknél teljesen szokatlanul, hét gyermekük volt. Mindketten mélységesen vallásos volt, és az volt a felfogásuk, hogy általában a szegény embereknél van sok gyerek, holott a középosztály, az értelmiségnél kellene sok gyermeknek lenni. Soha nem felejtem el, hogy egy Diósgyör közelében lévő lakásban hét gyermek nyüzsgött a szobában és mászkált jobb-balra. Mint később hallottam, a Nők Lapjában egy cikk is megjelent róluk, miután, kérelműket egy mikrobuszra elutasították, arra hivatkozva, hogy az csak egy vállaltnak jár. Gábor bácsi azzal érvelt, hogy a társadalom mikromodelja a család, és emiatt nekik jár egy mikrobusz. Ki is utaltak erre nekik egyet.
Egy másik ilyen intellektuális alak a régi úri Magyarországnak volt reprezentánsa. 56-tal kapcsolatban került be. Dr. Lukács Elemérnek hívták. Egy Sorbonban végzett, európai műveltségű, rendkívül konzervatív ember volt. Már elmúlt hatvan éves, és bár nézeteivel nem értettem egyet, tudása miatt rendkívül tiszteltem. Óriási irodalmi és általános műveltsége és remek előadó készsége volt. Híres volt arról is többek között, hogy tenyérből tudott jósolni, – állítólag a Sorbonon ezt a tantárgyat, mint kiromanciát is tanították. Foglakozott ezen kívül még Freudi álomfejtéssel is. Egy alkalommal nekem csinált tenyérelemzést. „Nehogy azt hidd,” – mondta, – „hogy miután Te innen kiszabadulsz, a rendszer valaha is meg fog neked bocsátani. Te elindultál egy úton, és még mindig hordod a hátadon, puttonyként azt az eszmét, amely gyermekkorod álomvilága volt. De ezt előbb-utóbb le fogod vetni, és meg fogod találni, amit talán ma még lehetetlennek tartasz, a te kommunista világod a humanizmusban fog feloldódni és nem ezen a kontinensen fogod befejezni az életedet.”
Én akkor ezen a jóslaton egy nagyot nevettem, bár utóbb megtudtam, hogy a feleségem is fordult ezekben az időkben egy jósnőhöz. Ez egy elég hétköznapi dolog volt, hogy a börtönkörülmények között, akármilyen materialista gondolkodású is egy ember, de a csodavárásban és a rettegésben eljutnak odáig a hozzátartozók is, hogy higgyenek az ezoterikus hókusz-pókuszokban is. Tény, hogy a jósnő is ugyanezt mondta neki, hogy kiszabadulásom után tengeren túlra fogunk menni.
Szabadulásom után találkoztam vele, semmiféle nyugdíjat nem kapott, mert mint reakciós elem még a Rákosi időben is börtönben volt.
Amikor a Róka féle brigádban dolgoztam a cipész üzletben, volt alkalmam megismerkedni egy Varga nevezetű Horthysta kémelhárító tisztel. Nagyon érdekes történetet mesélt el a német megszállás idejéről. A német vezérkar, a megszállás után követelte a magyaroktól, hogy az angol és amerikai repülőtiszteket, akik itt voltak hadifogságban, adják ki nekik. Volt köztük egy angol gróf is, aki az ifjú Horthynak volt valamilyen vadász cimborája. A Gestapó követelésének nem lehetett ellenállni, így került sorra, hogy a Gestapó és az SS tisztek a hadifoglyokat átvették és Budapestről, Szentendrén keresztül szállították volna őket tovább. A magyar vezérkar azonban kiadott egy parancsot, amelynek értelmében magyar tisztek, német egyenruhába öltözve megállították a konvojt és mire az SS-ek észhez tértek, az egész galerit lekaszabolták, és a foglyokat kiszabadítva egy rejtekhelyre vitték őket.
Ez a Varga, mielőtt a kémelhárításhoz került, egyetemet végzett, és antropológiát is tanult. Egyik alkalommal meg kérdezte tőlem, hogy készíthet-e rajtam is egy ilyen vizsgálatot, amikor is a koponya alkatából és a dudoraiból ki lehet valakiről következtetni, hogy milyen karaktere van. Persze bele egyeztem, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is zajlik le egy ilyen vizsgálat. Végig tapogatta a fejemet és közben néhány jellemző tulajdonságot mondott el rólam, pl. hogy „bajtársias, társai mellett kiáll”, és végső következtetésként kinyilvánította, hogy „ne féljetek tőle, nem vamzer, bármit is beszélhettek előtte, nem fog elárulni benneteket.”
Többek között ennek is köszönhettem, hogy a vagányok, no meg az a jó néhány egyén, akik háborús bűncselekményért ültek, akik a volt kommunista rendőrtiszttel eleve rendkívül bizalmatlanok voltak, maguk közé fogadtak engem.
Úgy 1961-62 táján a Gyűjtőfogházban megengedték, hogy a politikai rabok felállítsanak egy önképzőkört. Ezen belül verseket, színdarabokat, és zeneszámokat adhattak elő. Ebben főleg olyanok vettek részt, akik a magánéletükben is folytattak irodalmi tevékenységet, mint pl. Fekete Sándor, és Gáli Jóska. Érthető, hogy az egész börtön óriási izgalommal várta az előadást. 1962 őszén volt megtartva az első előadás, két hétig, folyamatosan, egy közepes méretű teremben. Míg a korházban voltunk, majd kétnaponként mentünk be az előadásra, részben jutalomból, valamelyik nővér elvitt bennünket. De minden alkalom óriási élmény volt számunkra. Az egyik alkalommal a Piros Bugyelláris című darab, a másik, pedig egy szovjet tárgyú egyfelvonásos vígjáték volt. A kosztümös darabnak óriási sikere volt, az egyik női szerepet egy szintén Rácz Sándor nevű, egy nagyon jóképű, lányos képű, egyetemista, játszotta, olyan átéléssel, hogy szerintünk jobb volt, mintha egy igazi nő lett volna. A zenekar is felejthetetlen élmény volt számunkra.
A negyedik, vagy ötödik előadásnál tartottak, amikor mellém, a fapadra került egy volt Horthysta alezredes, akit nem sokkal előtte hoztak át Mária-Nosztráról a Gyűjtőbe. Mária-Nosztrán az osztályidegen elemek ültek, és ekkoriban oszlatták fel ezt a börtönt. A Gyűjtőben a beszédmód és a koszt is emberibb volt, és már ez egyedül is megrendítette ezeket az embereket. De ezen a napon, mellettem ülve a fapadon, ez az ember szinte tátott szájjal nézte az előadást, és amikor megszólalt a rabzenekar, ennek az embernek kigördült a szeméből a könny és átszellemült arccal, zokogva hallgatta végig Eszmerelda keringőjét. Elmondásaiból kiderült, hogy milyen megfélemlített emberek voltak, alig mertek az első időkben beszélni azokról a szörnyűségekről, amelyek az osztályidegen börtönökben uralkodott. Ez az osztályidegen börtön még lényegében őrizte az ÁVH-s börtönöknek a Rákosi időkben lévő szellemét. Az ébresztőjük és takarodójuk korábban volt, ordítással, – időnként fegyelmire kiválasztott alanyokat – anélkül, hogy fegyelmi vétségeket követtek volna el, – bevittek egy külön zárkába, ahol hatalmas mészároslegénynek kinéző örök gumibottal félholtra verték őket. Ez a fegyelmezési forma szinte mindennapos jelenség volt. Az örökös félelem, hogy ebbe akárki, akármikor bekerülhet, mert ez csak kiválasztás kérdése, hogy mikor kire kerül a sor, nem egyet közülük az őrületbe is sodort. Ezeket az embereket, akik onnan érkeztek még sokáig fel lehetett ismerni a testtartásukról, az alázatos görnyedtségükről.
Földes Péterrel is a börtönben ismerkedtem meg. Ő tizenkét évet kapott kémkedésért. Péter a második világháború alatt Párizsban élt és Pierre néven részt vett a kommunista ellenállási mozgalomban. A Gestapó elfogta, de mivel „nagy hal” volt, nem végezték ki. 1943-ban egy sikertelen szökési kísérlet után egy légiriadó alatt sikerült megszöknie és újból csatlakoznia ellenálló bajtársaihoz. A háború után hazament Magyarországra. Az 1956-os események után találkozott a francia követség kultur-attaséjával, akivel kapcsolata volt a háború alatt, mint De Gallé féle mozgalom összekötőtisztje. Neki mondott el részleteket Nagy Imre elhurcolásáról és a terrorról. Az attasé jelentette az információt feletteseinek – a hitelesség kedvéért a hírforrást is megnevezve. A II. Bureau-ba beépült kommunista ügynők ezt az adatot eljutatta az oroszokhoz és ezen keresztül az AVH is megkapta. Földest letartóztatták. Hiába tagadott mindent, a bizonyíték alapján 12 évre ítélték. Kémkedésre az 1963-as amnesztia nem vonatkozott, és így csak hosszú évek múlva szabadult.
1962-ben több orvos is szabadult egyéni kegyelemmel. Így maradt, pl. a Gyűjtő korháza is felelős laboráns orvos nélkül. Egyik nap hozzám lép az egyik görög őr, és közli velem, „Kopácsi, mától te fogsz lenni laboráns doktor.” Én élénken tiltakoztam, hogy azt nem lehet, mert nekem nincs orvosi diplomám. „Te végeztél egyetem, nem?” Válaszol az őr. „Jelenetem alássan, végeztem, de csak jogi karon, és még azt sem sikerült teljesen befejeznem.”
„Te vagy itt szabotálni engem?” Kérdi fenyegetően az őr.
Dr. Klébert Marci, civilben fogorvos, az immár majdnem egyetlen raborvos, ragadta meg a karomat. Arrébb húzott és mélyen a szemembe nézve tagolta, „Sándor, ne bolondozz. Most miért kell neked, hogy az ötödik pofon után valljad be doktori mivoltodat.” Ezek után lettem én a Gyűjtő fogház korházának kiemelt Laboratórumi főorvosa.
1963. március 25. én, csaknem hétévi rabság után lépem át a börtönkaput, a parlamenti választásra készülő olasz TV-riportere kameráinak kereszttüzébe. A Szabadulók első csoportjával engedtek ki, humán meggondolásból, hogy részt vehessek édesapám temetésén, akinek a szíve pár órával szabadulásom előtt szűnt meg dobogni. Fogságom óta ez volt az ötödik szívtrombózisa. Ez idő alatt egy ízben láthattuk egymást, ezt a beszélőt is Fazekas százados már az első percekben megszakította. És már soha többé nem találkoztunk az életben.
Author: Kopácsi Judith
Kanadai író és oktató, a Kanadai Bevándorlási és Menekültügyi Bizottság (Canadian Immigration and Refugee Board) egykori tagja. Kopácsi Judith édesapja a néhai Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapítánya. A Brampton Writers' Guild, illetve az International P.E.N. Club tagja. Legismertebb könyvei: Heroes Don't Cry (1992) és Dealing with Behavioral Problems (1994).
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
3:14 du.
Az élet elindul ismét a szokott kerékvágásban. Szántás, vetés, aratás ismétlődik három hosszú esztendőn keresztül. Lassan begyógyulnak a háborús sebek, a fiatal halottak már messzi, távoli mezők alatt pihennek. Senki sem gondol semmi rosszra a napfényes héki tanyán. Szépen fejlődik és gyarapodik a birtok, amikor egy őszi nap délutánján teherautónyi fegyveres szállja meg a gazdaság udvarát. A kutyák kétségbeesetten vonyítanak, a cselédek hátraszaladnak és elbújnak az istállókba. A kommunista belügyminisztérium határozata értelmében lefoglalják a birtokot. Nagyapámnak fegyveresek gyűrűjében kell aláírnia, hogy önként lemond minden vagyonáról. Farkas Ilona sírva öleli át lányait azon a keserű délutánon. Egy szempillantás alatt elveszett mindenük, amiért egész életükben becsületesen megdolgoztak. Ez a szomorúan szép, ám tragikus végű történet azonban egy másik szálon is végigfut…
További részletek: http://kuruc.info/r/6/93460/#ixzz1p7V7W6DA
3:27 du.
Kurucinfo?
Az mi ?
Valami népi opera a Rákóczi féle balhé idejéből ?
3:44 du.
Kedves Tamás!
Ez egy jól megfogalmazott írás.Nem úgy, mint ennek kommenista lánynak a firkálása.
4:01 du.
Geyza, azért,hogy legyen némi fogalmad a nagyszerű Molnár Tamásról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_Tam%C3%A1s_%28grafikus,_1955%29
4:16 du.
Dunyhás Testvér saját magát dicséri? 🙂 Remélem nem súlyos a probléma Dunyhás Tamás, ajj, bocsánat Molnár Testvér 😀
4:33 du.
László, azt magam is kétlem, hogy maga Molnár Tamás tette volna fel a saját írását, legalább is meglepne. Dunyhástestvér egy idős, miskolci úr, nyilván megtréfálta itteni társaságot. Úgy látom sikerült neki, mert rögtön „Molnár Testvérezésbe” kezdtél. Nem véletlenül linkeltem be Molnár Tamás életrajzát, tiszteletre méltó munkássága volt/van.
4:55 du.
Eszter, nem vontam kétségbe Molnár Tamás tiszteletre méltó munkásságát! Számomra szokatlan, hogy Bárki aki beír ide, utána álnéven megdicséri magát. Biztos én vagyok a régimódi. Persze ezt sem tiltja semmi, csupán szoktalan. Ha pedig vicc volt, akkor az előző hozzászólásnál már kitettem a „szmájlikat”, hogy jelezzem örömömet. A Molnár testvérezésben pedig nem tudom mit szeretne -úgymond belemagyarázni. Egyszerű szójáték: Dunyhás testvér – Molnár Tamás és aztán meg vica-verza. Maradok tisztelettel,
5:14 du.
Nekem már csak egy kérdésem van: Molnár Tamás miért érezte magát úgy, hogy apám börtön naplójának befejező részéhez sürgösen az övét is be kell illesztenie. Miért nem kéri meg Christophert, hogy az övét is, mint az enyémet, külön cikkben tegye fel? Ugyanis nincs logikája, legfeljebb csak az, hogy : az semmi, néézétek mit szenvedtem én ezektő a gazemberektől. És egy percig sem venném el jogosultságát haragjának, de azért mégis vannak vagy lennének bizonyos formaságok, amit úriemberek meg tartanak egymás között.
Dunyhásnak üzenem, ha nem tetszik Apám irása vagy az enyém, ne olvassa.
5:29 du.
Judith, kizártnak tartom, hogy maga Molnár Tamás linkelte be a saját írását, hiszen nincs rászorulva erre az orgánumra. Van saját honlapja és nagyon sok helyen megjelennek az írásai, nem csak a kuruc.info-n amely szerintem szintén csak átvette valahonnan Tamás írását. Molnár Tamás tiszteletre méltóbb személyiség annál, mintsem libás vagy geyzu stílusban emlegessék csak azért, mert valaki felelőtlenül/tiszteletlenül visszaélt a nevével.
5:35 du.
azert az sokat sejtet Molnar Tamasrol, hogy a kurucinfon terjeszti a „muveit”….masreszt meg rengeteg embert ert serelem az elmult otvenegynehany evben, erdekesseg kedveert, el lehet olvasgatni, DE hatalmi rendszert epiteni ra egy aljas szemetseg, AKKOR kellett volna pofazni es ellenallni, nehogy mar az en artatlan boromre majd most ujraosztjatok a lapokat raadasul olyanoknak, akik mar akkor is a jellemtelen, gyava fergek taboraban lapitottak, most mint melymagyar tetu hangoskodnak, mert senki nem tudja igazan, mifele szerepuk volt…..
7:11 du.
Már ezerszer megírtam hogy nekem senki ne jöjjön azzal hogy ” megírta a Wikipédia is ”
Sakkor mivan ?
Megint ide írom a példamesémet erre vontkozólag :
Holnap beírom a Wikipédiába hogy a Hold az vörös és négyszögletes.
Holnapután pedig mindenkit elküldök a búsba aki azt állítja hogy a Hold az sajtszerű és kerek. Merthogy a Wikipédia mást ír róla.
Szóval Eszterke derága könyörögve kérem hagyja ezeket a blődségeket.
Hacsak nemakar csököttagyúnak mutatkozni a Világ műveltebb fele előtt.
( Csak Kiskegyed érdekében ajánlottam a fentit.)
Köszönöm.
–
Megjegyzem magam is használom a Wikipédiát , de CSAKIS tudományos célú illetve technikai jellegű információk olvasására. Amiket fizika könyvekből és mérnöki tanulmányokból tesznek oda fel.
Nade szubjektív dolgokban elfogadni mint alapigazságot ? Miféle butaság az ?
8:29 du.
Kedves Judit, elismerésre méltó, hogy feldolgozod édesapád emlékiratait. Elolvastam.
Egyetlen tanácsot, ha elfogadsz tőlem: Néhány helyesírási hibát találtam. Ezért olvastasd el valakivel, mert velem is előfordul néha, hogy elsiklok egy-egy elütés fölött akár hányszor is olvasom át.
10:12 du.
Köszi szépen Mária.
2:04 de.
Molnár Tamás….bizony így volt …..mi de sokszor kimentünk a volt birtokunkra ,ki vittük apánkat csak hogy lássa azt a tanyát ,helyet ahova a mult kötötte , azt a helyet ahol boldog gyerekként nőtt fel kommunistáktól távol üldöztetés nélkül,szabad emberként élhettek mint öt fiútestvér és két lány több mint 100 hold föld területen.Igaz sokat dolgoztak , megélhetésük meg volt ,nem kellett az állam kegyelem szegény kenyerét enni .Kommunisták a családunkat kirabolták ,mindent elvettek , zaklatták az őseimet,adóval sujtották ezzel kényszerítették államnak leadni a földet ,mikor jött a kárpótlás a leadott földeket nem kárpótolták ,sőt az 5 családnak alkalmas nagy házat tele rakták kommunistákkal ,kapun nem léphettük be,,,,,,mit tudd ez a nyikhaj koppincs az igazi békés nagy családi életről ahol a munka örömet hozott a családnak ,nem éltünk rettegésben.Koppincs mint kommunista ivadék gyalázza köpködi azokat akik becsületesen egy életet ledolgoztak sokat szenvedtek a politikájuktól ezek koppincs féle bolsik üldözték a becsületes munkájukon keresztül működő gazdaságot vezető embereket ,hogy a vagyont kirabolják magukévá tegyék.És most reklámozza magát mint üldözött , saját pártja elől menekült ,nem tud meghatni ,sőt megvetem …..
9:33 de.
Egy újabb papa mosdatás az írni-olvasni nem tudó „írónőtől”. Senki ne írjon rosszat, vagy hasonlót, mert itt csak a kopácsi család az áldozat!!!!
Helyesen írni, azt nem kell, sőt ciki. Te judit! Van ezen kívül más témád is?
10:47 de.
Rudikám, ha kedvedre való szöveget akatsz olvasni megfelelő helyesirással, javasolnám a kuruc infot. Ott, mindjárt saját köreidben is forgolodhatnál.
10:49 de.
Azt persze már meg sem merném enmliteni, hogy a tények leirása, egy börtön napló mióta számit mosdatásnak? Fogalmakkal azért illene tisztában lenni rudy pajtás.
11:11 de.
Nem gondolom, hogy szégyen lenne a Kuruc.info-t, Barikádot, Szentkoronarádiót olvasni, ahogy nem szégyen, a nol-t vagy akár Titeket sem olvasni. Veletek ellentétben én szeretem a másik oldalt is meghallgatni, talán ezért is tudom az életemet jól kormányozni.
Ellenben boldogan látom helyesírásod sokat javult(egy betűhiba kivételével) ezen rövid idő alatt, amit velünk tölthettél. Már mentünk előre.
Még ha írásaid igazságtartalma is javulna, na az lenne az igazi.
Adok egy kis infót neked és az agyalágyult alexnak. A II VH.-ban sok közeli rokonomat vesztette el a családom!!
Először a családi vállalkozás gépparkját vitték el a derék szovjet felszabadítók, aztán a vállalkozást a proletárok. Nem sírtak sokáig eleim, nem sopánkodtak, hanem újra nekiálltak. Volt aki Mo.-on, volt aki máshol. Mindenki haladt szépen a maga útján, vitte előre a családot.
Na ezt fogom én össze most. Nem gyűlölködöm, nem húzok hasznot a szerencsétlenségünkből(még nem is írok róla pénzért), pedig „jók” a történetek.
Csak tesszük a dolgunkat, pedig gyűlölködhetnénk mi is, nem is kicsit, nagyon. Tudod judit, nekem a dédnagyanyám egyszer azt mondta: kisfiam a parázs mindig azt égeti aki viszi!!!! Nagy igazság, érdemes lenne nektek is ezt megtanulni.
Egyszer NY-ban beszélgettem egy rabbival, volt bajom valakivel. Látta bosszant a dolog, azt mondta: bocsáss meg Neki, ne emészd magad, hisz az csak Neked rossz, aztán később tedd tönkre. Nem tettem tönkre a palit, de a parazsat eldobtam a kezemből. Talán lassan Nektek is el kellene ezen gondolkozni, hisz sokat vittétek már.
11:20 de.
Rudy
rosszul cselekedtel, a parazsat le kellett volna nyelned!:) sot adhattal volna belole vonanak is!
12:09 du.
Rudykám, igazán szót fogadhattál volna a NY-i rabbinak, és a gyülölködő parazsat eldobhattad volna. De te csak irod, hogy tetted, míg minden ideirt sorod egészen másról szól. Én nem gyülöködök. Én csupán, éppúgy, mint Apám a könyvével, dokumentált. És sajnos azt kell tapasztalnom, hogy ezt sem birják egyesek elviselni, és megpróbálnak minden szemétséget, hogy elhallgatassanak engem, vagy a hozzám hasonlóan gondolkodókat. Miután én nem gátlok meg senkit sem abban, hogy bármit is publikáljon, így elvárom, hogy ez az alapvető jog nekem is adassék meg. Persze, aki mindenbe beleköt, annélkül, hogy képes lenne egy mondatot is felfogni, és helysirási, vagy esetleg elütési hibákba kapaszkodik, azzokkal én nem foglalkozom. Felesleges kötekedésre itt nincs vevő.
4:01 du.
NAGGYON jók a fejezetek , kinemszar le egy két elírt betűt ? Hol vagyunk könyörgöm … grammatika órán , vagy a NET .-en ?
Akinek nem tetszik a regény , az steigoljon a sárgába innét . Hogy Fricibácsi Karinthyt idézzem.
Kurucinfót lehet olvasni , de mi az értelme ?
Olyasmi az mint egy szép nagy emberi fekália a járda közepén.
Az ember pontosan tudja mi az összetétele , milyen az állaga , milyen a kipárolgása és hogy nagyából mekkora súlya lehet neki.
Tehát , ha a Kőrúton sétálok és meglátok egyet , nem fogok legugolni mellé hogy elkezdjem tanulmányozni hogy jéé ennek meg kissé eltér a görbületi íve a többiétől ! Hanem röhögö undorral kikerülöm.
Nahát pont ilyen a Kurucinfó is , meg a többi hasonszőrű.
5:21 du.
A kritika és az igazság avagy tényfeltárás nem gyűlölködés. Ellenben ahogyan ti írogattok juditka, abból csak a gyűlölet árad és semmi más. Ha nektek ez így jó, hát rajta. Aki elárulja hazáját, népét az számomra és sokak számára nem ér semmit. Egy ember, nép, ország, de annak vezetői sem bíznak meg abban, aki a sajátjai ellen fordul. Sokan vannak ilyenek, de bízzunk benne, nem vagytok elegen.
5:38 du.
Jól mondod, Rudy.
6:13 du.
Rudykám, tudod mi a különbség a kritka, meg az árulás között? Ja, nem? Már miért is tudnád, amikor a szezont is összekevered a fazonnal. Dakota pl. az elöbb is hasraesett egy betüben, mert nem volt rajta vessző. Vigyázni kell gyerekek, mert ha jobbról jön a vonat, akkor bal felé kell nézni. És pisilés után kezet kell mosni. Nem mondta nektek ezt eleget az ovó néni?
7:40 du.
Rudy:
Nem látszol buta embernek.
Akkor miért ide jársz önmagadat idegesíteni ? Jó az Neked ?
Mi itt elvagyunk valahogy gonosz embertelen eszméinkkel , te meg szépen sétálj vissza imádott Kurucinfódra , olvasgatandó a magyarok felsőbbségét , a szittya magyar faj többmillió éves származástanát az Androméda ködből , a cigányok és a zsidók kiirtásának a szükségességét mert elszívják az árvalányhaj elől az életerőt , satöbbi.
Köszönöm.
7:47 du.
Rudy
olyan kormanyfot tamogatni, aki miatt nem halad Magyarorszag semmiben, mert nem tekintik partnernek azok, akiktol penzugyileg fuggunk, onmagaban hazaarulas! huzzad inkabb le magad a budin, mert ha egyszer emiatt elindulnak a felelossegrevonasok, nem uszod meg te sem!
9:06 de.
Egy technikai kérdés: hogy lehet, hogy Misi és Kopácsi IP száma megegyezik?
2:12 du.
SÓLYOMSZEM!
Nem csak misi és kopacsié. gezya, budaiilona,zsofia és még sok másé. Ennek a kopacsinak 32 neve van, mint sagvariendrenek.
2:14 du.
Ja, bocs akkor én voltam naiv.
2:32 du.
Na, az nagy csoda lenne, metrt mint emlitettem, még csak nem is egy városban lakunk. Viszont úgy néz ki, hogy egy húron pendülünk. Gondolom az is számit valaminek. Különben soha nem jelentkezek más név alatt. Tehát ez is csak egy smafu, kedves náci testvérkék. És milyen könnyen bizonyitható!!!!
2:34 du.
Persze mi mindannyian azonos IP-ről irunk, az ellenség megtévesztésére. És ezek szerint sikerült! Hogy mi milyen okosak és ügyesek vagyunk!!!!
2:45 du.
“Hogy mi milyen okosak és ügyesek vagyunk!!!!” és még gonoszok és undoritóak!
4:17 du.
Nem baj, dunyháska, mi sem szeretünk téged, és ez így van jól. Bár be kell vallanom, ha már versenyben vagyunk, akkor gonoszságban és undoritókban, eddig tietek az elsőség. Persze, én ezzel a helyedben nem dicsekednék. Pénzel sem jár, meg plecsnit sem kapsz érte.
5:25 de.
apai nagybátyám a háború végén vezérkari tiszt volt, majd kistarcsai internált lett a háború után, a családja két évig nem is tudta róla, hova vitték, ők magukat meg kitelepítették. (fia az általános iskola nyolc évét nyolc különböző iskolában járta, ennek ellenére kutatóbiológus lett – igaz, némi késéssel vették csak fel az egyetemre)
nagybátyámat 53-ban szabadlábra helyezték, de a farkasréti lakását elvették, így családostul anyja tolna megyei házába költözött. kezdetben teherautósofőrként dolgozott, majd raktárosként a helyi ktsz-ben, később ennek főkönyvelője lett, onnan is ment nyugdíjba. Én soha, egyetlen percre sem láttam, hogy elégedetlen ember lett volna, nem akart kivándorolni 56-ban, rendszerváltozáskor nem vágyott revánsot venni, még kilencven évesen is első dolga volt reggel az újságot elolvasni, igaz, a híradón igen csúnyán káromkodott, de nem borongott a múlton, az elveszett dolgokat nem siratta, szellemi frissességét még a halála előtt is megőrizte. Életfilozófiája az volt, az ember több, mint a tulajdona, és az élet örömei nem a birtoklásról szólnak. Ezért tudott sikeres életet élni.
5:27 de.
ezzel szemben, dunyhás, te egy avítt, rossz náci reinkarnációja vagy, isteni büntetésként, mindörökké, míg a világ világ.
5:35 de.
Judith, a börtön-történetek nagyon érdekesek, élvezettel olvastam, ahogy Faludy Györgyét és Gáboriét is (aki, nem mellesleg, a példaképem is, mert a gerincét sosem törték meg, a legvadabb kínzások között is volt benne annyi kurázsi, hogy a kínzói szemébe vágja az igazságot) Faludy azt írta, ilyen körülmények között válik el igazán, ki milyen ember, az aljas még aljasabb lesz, a jó még jobb. És ez se nem származás, vagy nemzetiség, se nem neveltetés kérdése. Valamiért ide küldenek minket erre a világra, és ahogy Tabódy is mondta, az Isten esztergál minket valami fontos feladatra. Aztán valaki vagy képes lesz ennek elvégzésére, vagy elbukik és jöhet újra, mint ez a dunyhás-brigád, meg a homályagyú ávósfajta kovács.
5:37 de.
sólyomszem-papa, te még nem hallottál dinamikus ip-címről? azt sem nagyon hinném, hogy a traceroute-tal tisztában lennél.
5:59 de.
„tagja, később alelnöke lesz a JOBBIK Magyarországért Mozgalomnak. Rendszeres szerzője a Nemzetőr újságnak”
ennek tudatában én azért nem tartanám annyira rendes embernek Molnár Tamás-t
4:54 du.
Tényleg az utolsó rész, Judithka? 🙂
Végre valami jó hír 🙂
5:01 du.
Ne örülj dakota. Csak a börtöntörténetnek van vége. Most kezdődik majd az Életfogytiglan cimű könyv első fejezete. Aztán majd jön a Hősök Nem Sirnak. Elöbb-utóbb meg a a Küld a Szemetet Vissza. Ja, és van még a Csapjuk be a Hóhért cimű regény is. Hiába, akinek a témát házhoz hozzák, annak van miről irnia.
5:05 du.
Zsófi, ez érdekes. Gábori Gyurit mi is szerettük, kissé elviselhetetlen természete ellenére is. Örök ellenálló volt. Idönként azzal szórakoztunk, hogy feldobtunk egy témát neki, Ő rögtön az ellenkezőzőjét állitotta. Feleuton véleményt cseréltünk és egyetértettünk vele. Észre sem vette, amikor saját magát is megcáfolva, megint ellenállásba csapott át. De a vakmerőségét, és a bátorságát mi is csodáltuk.
5:13 du.
Tényleg, most jutott eszembe, a „Csapjuk be a hóhért” cimű angol nyelvű regényem egy olyan fiatal emberekből álló csoportról szól, akik szembefordulnak magas beosztásu szüleikkel és 1968 Augusztus 20-ra virradó éjjel egy Balatoni kampingben tartott rock koncerten okozott tömeg vircsafton kiszabaditanak egy házaspárt, akiket szüleik el akarnak tenni láb alól, és kihasználva a Chech inváziót, egy szovjet dzsippel Ausztriába menekitik. A koncert dalainak szövegét megirtam angolul, és keresek zenészeket, akik hajlandók lennének közremüködni velem ezügyben.
5:17 du.
A „verseidet” se hagyd ki, Judithka, azok is igazi gyöngyszemek :))
5:20 du.
Nekem az tetszett a legjobban, amiben arról írsz, hogy nyolcvan évig a sarkon állt:)
5:22 du.
Jé, dakota tud olvasni! Értelemezni még nem. Az majd a következő folyamat lesz. Bár gondolom, az olvasás is a Noszlopi család ragozásáról szól.
5:26 du.
Judithka 🙂 Azokat a firkálmányokat egyetlen valamirevaló irodalmi szerkesztő sem nevezné ingyen verseknek 🙂
2:18 de.
Judith, köszönöm a Gábori Györgyről írt adalékot, én nem csodálkozom elviselhetetlen természetén, bele lett az kódolva Dachauban és Recsken is és azt hiszem, még több évezreddel ezelőttről is, hogy képes legyen mindent túlélni. A könyve igen élvezetes olvasmány….nem lehet letenni. Először a Böszörményi Géza rendezte Recsk filmben láttam őt.
2:20 de.
hát, dakota, akkor olvass Szentmihályi Szabót, ha az finom ízlésednek megfelelőbb. Bár van két forintom rá, hogy az elmúlt pár évben csak a pártkönyvedet forgattad….
11:13 du.
zsó fika, csak barátilag mondom, nagy összeget ne tegyél rá:)
4:00 du.
őszintén sajnálom, hogy nem folytatódik a memoár, sok érdekes dolgot tudhatott meg belőle, aki képes volt végigolvasni:)
3:48 du.
Nem volt könnyű:)
10:34 du.
dakota, azt elhiszem neked. Hiába, szótagolva hosszu is meg fárasztó lehetett .