Talán szentségtörés, meg egyben hazaárulás – lehet vitázni arról, hogy melyik rosszabb –  hogy magyar lap nem Áder János Magyarország elnöke köszöntőjéről ír 2013 január 1-én, hanem Kim Dzsong Un váratlan újévi felszólalásáról. A magyar szilveszterhez ugyanúgy hozzátartozik az államfő rendhagyó újévi köszöntője, mint a petárda, a pezsgő és a virsli. A világ legelszigeteltebb országában és a föld utolsó, igazán sztálinista rendszerében azonban 19 év után először mond újévi köszöntőt észak koreai diktátor. Beszédében a 29 éves Kim Dzsong Il békéről, a konfrontáció elkerüléséről beszélt, illetve dél és észak-Korea újraegyesítéséről. „Egy ország állampolgárai közt kibontakozó konfrontáció nem vezet semmihez, csak háborúhoz”–mondta az éppen egy éve regnáló ifjú diktátor. Aztán mindjárt hozzátette, hogy Észak Korea legfontosabb célja a gazdaság megerősítése, hiszen ez kell ahhoz, hogy gazdasági hatalommá váljon az az ország, ahol a kilencvenes években két millióan haltak meg éhinségtől, és hogy végre erős kommunista ország legyen.

Kim Jong Un szereti a szürkés-fehér lovakat

Szép szavak, legalábbis azok amelyek a béke megteremtésével és a honfitársak közti konfrontáció elkerülésével foglalkoztak. De azt a történelemből is tudjuk, hogy a háborúra beállított forradalmi rendszerek beígérhetik a konszolidációs korszak eljövetelét, de a szabadságharcos mentalitásból ki törni már csak azért sem tudnak, mert a szlogenekre és agitpropra fogékony embereket népfrontba tömörítő közös ellenségkép, illetve a permanens hadiretorika nélkül kártyavárként esne össze az a rendszer, amely gazdaságát bedönti és a fejlődés reményét hosszú időre jegeli.

Észak Koreában persze még mindig akad bőven külső ellenség, melynek legyőzése érdekében utcán táncolhat, masirozhat és menetelhet a nép. Erre a szituációra a páriaállamokhoz mindig vonzódó magyarországi Munkáspárt is rámutatott. „A Munkáspárt aggodalommal figyeli, hogy a tőkés világ vezető hatalmai korlátozni kívánják a KNDK szuverén jogát az űrkutatásban való részvételre”–jegyzi a Munkáspárt honlapja.”A Munkáspárt szolidaritását fejezte ki a koreai néppel a tőkés országok támadásaival szemben”–teszik hozzá a kommunizmusukban legalább következetes Kim Dzsong Un (és azelőtt Il, azelőtt pedig és Szen)-párti munkáspártiak.

De Észak-Korea decemberi rakétázása és sikertelen „űrkutatási” kísérlete fokozza leginkább a feszültséget a régióban. Ezért is érdemes szkepszissel fogadni Kim Dzsongun békés köszöntőjét. Kim Tae-woo, egy Észak-Korea szakértő szerint Dzsongun valószínű a déltől várt segély reményében próbálja kicsit tompítani az elmúlt hónapok során elharapozódott konfrontáción. De Tae-woo szerint egy ilyen beszéd még korántsem szimbolizál szignifikáns külpolitikai irányváltást Phenján részéről. Ráadásul, nem is lesz olyan könnyű az esetleges kibékélés, hiszen Dél-Korea éppen az óvév végén választotta meg Park Geun-hye konzervatív elnököt, akinek édesapja ellen pont Dzsongun nagyapja tervezett halálos merényletet.

Tehát továbbra is feszült hangulatra számíthatnak 2013-ban a két Koreában. Aki viszont nem a külpolitikába, hanem egy „átlag” phenjáni család mindennapjaiba kíván betekintést nyerni, annak a visszafogottságában gyönyörű, North Korea – A Day in the Life… című holland dokumentumfilmet ajánlom. Pieter Fleury holland rendező filmje polémiamentesen, nem didaktikusan, de mégis hatékonyan rámutatott a phenjani élet szürke konformizmusára, a gyárimunkások monoton mindennapjaira. Pedig Phenjan észak koreai mintavárosnak számít, ott élni kiváltság.