Történet az aluljáróból

2013 január 19 10:15 de.50 comments

A wc-s nénire nem lehetett azt mondani, hogy szószátyár lett volna. Köszönés, wc-papír, nyugta, jobbra a második, nagyjából ennyi volt a szótára. De hát minek is, odafelé nem nagyon álltak meg az emberek – ő úgy mondta, a vendégei – eszmét cserélni, visszafelé meg már minek. Előtte a dolog hajtotta őket, utána meg mentek a dolgukra. Így van ez.

Pat Bell / Shitao 石 濤’ (flickr)

De azért a wc-s néninek arany szíve volt. Néha megengedte Annusnak, hogy használja a konnektort, ami ott volt a széke mellett a falban. Annus ilyenkor fogta a merülő forralót – Papus guberálta, nem volt annak semmi baja, csak törött volt a dugója, szépen meg lehetett reparálni (igaz, a munkavédelmis valószinüleg kitért volna a hitéből, ha látja az eredményt) – Papusnak mindig is arany keze volt, nagyon értett az ilyen dolgokhoz – meg a fazekat, és finom, forró teát sikerített perceken belül.

Annus mindig jó volt az ilyen konyhai ügyekben. Ügyesen kellett a terepet megválogatni, ez volt a lényeg. A hegyvidéki kerületekben – úri népek lakták, kincseket lehetett találni a kukákban – éppen csak, hogy meglögybölték a tea filtereket, és máris dobták ki, pedig, bőven volt még abban anyag! Azt szerette Papus, amikor Annus örlgréjt talált, na, az valami fenséges volt! Ha lehetett, vasárnapra tartogatták – nem mintha nem lett volna mindegy, egyik nap olyan volt, mint a másik – de jól esett ragaszkodni egy kis morzsához a múltból.

Teázzunk? – kérdezte ilyenkor Annus, Papus meg rábólintott: teázzunk. Annus csinosan megterített: kockás konyharuha, két csésze (vagy tán inkább bögre volt az, de ők ilyenkor csészének látták) – igaz, nem egyformák, de legalább porcelánból, de az is lehet, inkább fajanszból. Egy kis tartóban pár szem kockacukor – az ilyesmi mindig valamelyik szeretetszolgálat osztásakor kerülközött, és tűnt el a szatyor legmélyére – két kiskanál, utasellátó felirattal, na és, van, akinek még ez se jut!

Annus térült-fordult, és máris ott gőzölgött a tea, a leghamisítatlanabb örlgréj illattal. Áhítattal kortyolták, kisujjukat csak azért nem tartották el, mint ahogy azt régen a szalonban tették – Papus hogy morgott ezért, de hát, ha így kell, akkor így kell – mert az itt, az aluljáróban, egy kicsit azért nevetséges lett volna.

Aztán ott volt a másik dolog. Annus mindig tiszta volt. Hogyan csinálta, rejtély. Tiszta volt a ruhája, a bőre, a haja. Ne keverjük, persze, ápolt, na, az nem volt, de tiszta, az igen. Papus se tehetett mást, ha nem akart szégyenben maradni, hát karbantartott ő is. Holmi kis szappandarab, tubus alján maradék fogrém, ilyesmi, mindig akadt, erre Annus külön tartott egy fedeles vödröcskét – talán ruszli lehetett benne, mert Papus még sokáig érezte a szagát a szappanon. Ha habzott, persze, már nem volt olyan szaga, de ezt Papus soha se értette meg. Egyszer a Rozsdás, aki képzett drogista volt, magyarázott valamit az illatmolekulákról, meg az abszorpcióról, vagy miről, de Papusnak akkor éppen máshol járt az agya.

Néha beültek egy mozi előterébe. Csak úgy. Nem váltottak jegyet, és mégis moziztak. Ültek egymás mellett, és sorban levetítették a filmeket, amiket valaha is láttak. Egymás szájából vették ki a szót, Annus szeme csillogott az emlékektől: Papus, tudod, amikor a Bástya moziban.igen igen, meg a Latyi, úgy tett, mintha.na és, a Gobbi, meg a Major, hogy ezek mekkorát játszottak.emlékszel? Emlékszel? Emlékszel?

És ők emlékeztek. Emlékeztek a recsegő zsölyékre, a kültelki kis mozik fáradt olajjal kezelt padlóira, a karcos kópiákra, az első dolbyra, a nagy, csillogó mozikra a belvárosban, de a plázák álomgyáraira nem emlékeztek. Azok nem az ő világuk voltak. Jó volt ez így nekik. Lehunyt szemük vetítővásznán tíz és száz mozifilm pörgött, és senki nem kérte a jegyet.

Egyszer a Papus kapott egy bőrkabátot. Éppen valami költözködésben segített – ritkán, de van ilyen – amikor a tulaj, akit mindenki csak mérnök úrnak szólított, a kezébe nyomta. Fogja, jóember, én már kinőttem – nevetett, és a pocakjára bökött. Gyönyörű, kávébarna nappabőr autóskabát volt, a Pécsi Kesztyűgyár terméke – legalábbis belül a címke ezt hirdette.

Papus, persze, amilyen, ezt is tréfára vette: mennyi kesztyű kitellett volna ebből! Kesztyűgyár, persze! Jó, hogy nem a cipőgyárban csinálták! A bőr, kérem, az bőr!

Majd’ egy évig aztán meg is volt, bár sokszor nem merte felvenni, mert hát, mégiscsak.aztán egyszer, mikor különösen megszigorodott az idő, és kénytelen-kelletlen be kellett vonulnia a szállóra, pechére a Balogh fivérek melletti ágy volt csak szabad. Azok meg Lehel-tériek voltak, és simán einstandolták a kabátot. Azóta van másik, egy jó vastag, kínai anorák, na, azt már nem irigyli el tőle senki.

Csak hát, most nincs az Annus. Egy napon gyengeségre panaszkodott, fel se akart kelni a vackáról. Tiszta szerencse, hogy aznap jöttek le az aluljáróba a szociális munkások, a szokásos vizitjükre. Papus szólt nekik, hogy hát az Annus. Megálltak fölötte, tanakodtak, aztán az egyik telefonált. Jött a betegszállító, Annust pokrócba bugyolálták, és elvitték valahová. Ez már több, mint két hete történt. A szivacsa, paplanja szépen összehajtogatva, ott térdel a telefonfülke sarkában, mellette a nagy tescos szatyor. Érintetlen. Papus is csak a piperés vödröt vette ki belőle, mert hát egyszer csak megjelenik az Annus, és ő mégsem köszöntheti piszkosan. Egyszer csak. Talán, már ma délután. Vagy holnap. Soha nem lehet tudni.

Ille István

50 Comments

  • Na, ezt sem ma írtad, de még mindig érvényes.

  • asher alexander

    ille ur!
    igazan szivszorito tortenet!!!
    ha becserelem a neveket es a helyszint,jatszodhatna eppen a budapesti nagy-gettoban 1943-ban!!
    annyi kis kulombseggel talan,hogy ott voltak kulonosen sovany,-(mondhatni elo csontvaz)-emberek is!!matraccal egyutt se nyomott tobbet 30 kilonal egyik sem!
    koztuk jomagam!
    voltak persze az utcan hevero szinte hofeher “csontvaz” halottak is,a legtobbjuk ugy 3-8 eves forma gyerekek!!naponta volt ugy 40-70 beloluk!!
    szaguk nem volt mert mar nem volt minek oszlania rajtuk!!
    persze a latvany………onmagaert orditott az egbe az UR ele!!
    nem tudnam jo es kozertheto szavakkal leirni-(ugy hogy on is megertse elso szora!!)- azt amit ott megeltem es ateltem 16 evesen!
    sajnos ugytunik a mai magyar felelos kormanyzat ide,ilyen sorsra szanja a szegenyek-legszegenyebbjeit!!
    gyalazt!!!
    az orszag szegyene ez,hogy 2013-ban-(a XXI.ik sz.kuszoben)-ilyen letezhet ott-(is)!!
    mert tudom sokan azzal jonnek majd hogy “jajj hat mashol meg igy es ugy van,es kulomben is…”
    csakhogy!!
    az hogy mashol hogy van-vagy-hogy nincs,az NEM ad feloldozast a magyar kormanyzat reszere semmilyen felelosseg,bunos mulasztas alol,hogy ezt torvenyileg hagyjak!!!

  • Georgina Bojana

    Szívszorítóan IGAZ történet. Nagyon sokan nem önhibájukból, de mások hibájából kerültek az utcára. Konkrétan olyan hajléktalan idős parasztasszonnyal is beszéltem tavaly nyáron, aki rettenetesen megjárta. A fia könyörgésére eladta a szép nógrádi házát, felköltözött a panelba. A menye mindig is útálta őt, minden baj volt, akármit csinált. Az volt a legjobb, ha magára zárta a félszoba ajtaját. Az unokákhoz se szóljon, nem kell a tájszólásos beszédet megtanulniuk! Ez volt a menyének a véleménye. Ha bementek hozzá mesét hallgatni, vagy csak beszélgetni, azonnal kiparancsolta őket.
    Szegény öregasszony nem akart a fiának panaszkodni, aki két állásban is dolgozott.
    TERMÉSZETESEN a Mama házának az ára ELFOLYOTT! Befizették-e a jelzálogra, vagy Isten tudja csak hová varázsolta el a “menyecske”.
    *
    A Mamának a fia váratlanul meghalt. A menyecske a temetés után szinte azonnal kiszekálta a Mamát, az utcára. A gyerekeit messzire küldte iskolába, kollégiumba. A panel lakásban már mást ölel…
    Nem törődik sem a gyerekeivel, no igen, csomagot küld nekik, legalábbis a Mama reméli. Néha elmegy a ház előtt, hátha megtudja a szomszédoktól, mikor voltak itthon az unokái. A válasz az, minden esetben, hogy már nagyon régen látták a gyerekeket.
    *
    A Mama hajléktalanul él, tavaly a Zuglói vonatállomásnál ácsorgott. Volt nálam több kifli no meg párizsi is. Szeretettel és egy mosollyal nyújtottam át.
    *
    Aznap sűlt krumplit vacsoráztam, hálás voltam sorsomnak, hogy van saját házam, konyhám, van itthon krumpli és olaj is. Van hozzá erőm, hogy egy jó vacsorám legyen.
    Miközben ettem, kipottyantak a könnyeim. Eszembe jutott a Mama, aki boldog, mert van a kezében ennivaló, de mégiscsak hideg ennivaló, de van.
    *
    Soha nem szabad pálcát törni egyetlen hajléktalan felett sem, soha nem ismerhetjük életüket, sorsukat.
    *
    Még mindig vannak olyan jó IGAZI szakemberek, valaha gyári munkások, akik szállón laktak a hét minden napján, hétvégén utaztak haza a falusi portára. Munkahelyük megszűnt, a szálló is bezárt. A vidéki portán nem találják a helyüket, közben beleszoktak a magányos férfi életébe… Ittak, időnként nőztek is. A feleség nem tűrte, kitette a grabancukat.
    Jó, könnyeket nem hullajtok értük, de ők is EMBEREK. Úgy is kellene élniük, ember módjára…
    *
    Sokan azt mondják, minek isznak? Inkább ennének. Senkit nem pártolok, aki az üveg nyakába kapaszkodik. De ha iszik, felejt. Ha eszik, akkor még éhesebb lesz, nemcsak a gyomra, a szíve is – szeretetre.
    *
    Ennyi.

  • ezt a másik ille-pille írta, tudjátok, a tudathasadt egyik fele. van folytatása is. nem hosszú, csak még egy rész, amolyan epilóg. majd legközelebb.

  • Sajátos és fájdalmas, de igaz történet a XXI.-század tizes éveinek elejéről Magyarországról. De készülhetett volna ez a cikk, akár 100 évvel korábban is. Akor is igaz lenne. Ennyit fejlődtünk 100 év alatt? Nem. Egy darabig fejlődtünk, azán a jóléti kapitalizmus várt előnyei helyett az újkapitalizmus visszavetett benünket 100 évvel korábbra. Mert mi magyarok mindent rosszul csinálunk, még a rendszerváltást is elszúrtuk. Az ország egyharmada mélyszegénységben él. 500 000 gyermek éhezik. Mostani uraink azt üzenték, hogy ezt a harmadot igérettükkel ellentétben mégis az út szélén kell hagyni. Listavezetők vagyunk öngyilkosságban, alkoholizmusban kilátástalanságban. A régió élről a sereghajtók közé kerültünk. Jó ez nekünk?

  • Kedves Ille István!
    Köszönjük, hogy ilyen költői ihletettséggel és hitelességgel írta le a nagy magyar valóságot. Azt viszont nem köszönjük, amit leírt.Az borzasztó.

  • Hollósy Gerti

    Szomorú, hogy ilyen történetet kell megírni, még ha részben fikció is, de van sajnos valóságtartalma.

  • asher alexander

    georgina bojana!
    minden tiszteletem a tied!!!
    az O.-rokkevalo aldasa,gondoskodo szeretete legyen veled mindenkoron!!

  • Georgina Bojana

    Hálásan megköszönöm az áldást kedves Asher Alexander. Rám fér, mint sok magyar emberre. Sokan leggyintenek egy-egy emberroncs láttán, sokan megvetik, sőt láttam már olyat, hogy köpnek is, szó szerint a szerencsétlen ember felé, vagy rá. Úgysem tud védekezni, legalább egy jó buli… Nemde…
    Igen, buli, de egyik embernek sem. Aki elköveti és aki elviseli.
    Az a legszörnyűbb, hogy egy egész társadalom úgy nő fel, hogy a szülei nem foglalkoznak velük. Rákérdeznek, hogy feleltél-e? Mi volt az ebéd az iskolában. Ennyi. De, hogy utazás, főzés, vasalás közben BESZÉLGESSENEK el a saját gyerekeikkel az élet nagy kérdéseiről, természetesen korra lebontva. Azt már nem. Inkább nézik a tévét, vagy jó nagyokat hallgatnak.
    Nekem egyetlen szerencsém volt, hihetetlenül jók és egészségesek a gyökereim. Így sokat kaptam, de még többet tudtam átadni, hiszen közben nekem is gyűltek az élet-tapasztalataim.
    Ez nem dícséret, ez óriási szerencse. Sokszor érzem azt, hogyan kellene és hogyan csinálják mások. Természetesen a saját hibáimmal is tisztában vagyok, iparkodom nyesegetni. De nagy “mellé lövéseket” nem követek el. Miért is? Tudom a határaimat, be is tartom. A történteknek a hátterét is figyelemmel kisérem, mielőtt lépek, átgondolom: érdemes-e és úgy, ahogyan elterveztem?
    Különben iker születésű vagyok, emiatt megvannak a saját harcaim önmagam “másik” felével. No, nem vagyok tudathasadásos állapotban! De időnként meglepem magamat az akkor és pont miért tettemmel.
    De bakot általában nem lövök.
    Neveltetésem miatt, amiért hálát rebegek azoknak az áldott “gyökereimnek”. Amibe olyan jó belekapaszkodnom! Sok embernek nem adatott meg sem a jó gyökér, sem az igazi társ.
    Nekem szerencsém volt. Ennyi a történetem.

  • Ki tudna megmondani, hogy mi a baj(de ugy igazan es nemcsak klissekben)??? Az -e a baj,hogy ENNEK a vilagnak vagyunk resze, vagy az, hogy az annyira kivant NYUGATI “demokracia”,elarasztotta hazankat.
    Ki tud erre valaszt adni???

  • Puchert János

    Szomorú de igaz történetek ezek akkor még azokról nem is volt szó akik az öregeket beteszik egy szociális otthonba és csak nyugdíj fizetéskor látogatják meg őket nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a kis nyugdíjukat kicsalják tőlük.

  • Azert, ebbol a szepen megirt cikkbol hianyzik a zOrban.
    Kar, hogy nem foglalta bele valahogy a szerzo!
    Sebaj…Majdha ir a hoakadalyokrol, abba mar szerepelni fog a vesszoparipaja.

  • asher alexander
    2013 január 19
    10:37 de.
    meglehetősen jó a képzelő erőm, de szerencsém, hogy azt, ott, és akkor, nem éltem meg, mert, biza, nem lettem volna képes így visszaadni.
    gondolom, akár egy regényt is írhatnál belőle, ha nem lenne túl fájdalmas.
    kétségtelen, hogy ártunk és ormányunk toleranciája a nullához tendál, még akkor is, ha a probléma nem ma kezdődött.

  • Georgia, az életet írtad le. kicsit kibővítve, kész novella.

  • gerti,
    alanyival a dózsa györgy úti metro aluljáróban találkoztam. nem ismerem őket, a történetet csak köréjük raktam, de nem tartom fikciónak.

  • Georgina Bojana

    Kedves Ille István!
    Köszönöm az elismerést! Sokat írtam, publikáltam is anno, a médiában dolgoztam zöldfülűen – és – tapasztalatokkal “gazdagodva” is.
    Sajnálom a mostani újságírókat, szerkesztőket, hihetetlen nagy tudással, gyakorlattal úgy dobálják ki őket, mint egy lerágott almacsutkát!
    Rettenet!
    De akinek mindennapi életéhez hozzátartozik, hogy beszéljen, írjon, annak képtelenség befogni a száját, de a kezét sem érdemes lekötni!
    Bekötött szájjal, de lekötött kézzel is kikiabálja, leírja amit a becsülete és a szíve diktál.
    No, meg ugye az újságírói etika?! Valaha volt ilyen…
    *
    Mostanában?! Örjöngeni tudnék, amikor bulvár újság címlapján azt olvasom “kirúgták”!
    Milyen kárörvendő ez a szó, miért nem lehetne finomítani? Megváltak tőle stb.
    Rádöbbentem, az újságíró ma már nem szabad “jószág”. Régen sem volt az, de most kimondom: NEM, NEM az. A saját béklyójába van belekucorodva. Mi is az a béklyó?! Először ugye az egyetemi évei alatt a diákhitel, majd saját életet remélve belevágtak (sokan) jelzálog tipusu lakáshitelbe. Otthonteremtés miatt. Közben megérkezett a trónörökös, feleség otthon, egy fizetés + amit a baba után kapnak, az elmegy a rezsi+baba – esetleg babákra.
    A papa, az újságíró ki van szolgáltatva!
    *
    Azt ír, amit megkövetelnek tőle, úgy, ahogyan elvárják. Ha nem, ajtót mutatnak, s Ő ott ül(ne) magába roskadva, mert mindene egy lapon van. A HITEL c. lapon.
    *
    Hogyan maradhat így becsületes, ha igaz ember, jó tollforgatóként?
    Ha dúlnak-fortyognak lelkében az indulatok?! Egy báb lett, amit madzagon rángatnak.
    Most mondhatnám, saját “hibájából”. Igen, lehet(ne) pálcát törni, csak éppen nem érdemes.
    *
    Pénzt csak pénzzel lehet keresni, ezt mindenki tudja, csak kevesen, viszonylag kevesen teszik, tehetik ezt, így és meg.
    *
    Minden süllyed, az egész világ. Csak figyelmesen szét kell nézni!
    Sehol sincs kolbászból a kerítés, mindenütt van megszorítás. Az emberek egyik helyről a másikra futnak, hátha jobb, több lesz?! Nem.
    Mindenütt van egy fény és egy árny oldal.
    Van akinek a fény jutott, de nem olyan biztos, hogy nyugodt álmai vannak?! Nem olyan biztos, hogy boldog! Lehet többszörös milliárdos és félti a gyerekeit, önmagát, rácsok és riasztó berendezések, biztonsági őrök között él. Felörlődött, megszűnt a magánélete.
    *
    Akkor inkább éljek úgy, ahogy, de nyugodtan lakmározhassam meg azt a finom lángost, ott az Örs vezér téri bódé előtt!
    Boldogan, hátat fordítva, mert nem kell félnem, féltenem.
    ***

  • JIMBO
    2013 január 20
    1:10 de.
    egyszer írok rólad egy lektűrt, mert ugyan, sok mindent tudok már rólad, de az még mindig kevés – mint ahogy te magad, személyedben is kevés vagy – egy novellához.
    na, abban szó lesz egy vesszőről. rólad. mert ugye, ha jól sejtem, hím vagy.

  • A dolog aktuális, és még ha fikciónak nevezték is, mégsem az. Sőt, annak a kijelentésnek a fényében: “A többség túlélése érdekében az ország harmadát csak az út szélén kell hagyni…”, még csak ezután lesz igazán aktuális.
    Ha ellátás, lehetőség, odafigyelés nélkül átlépnek az ország harmadán, egy ország kerül az utcára.
    Nekem erről szól a történet, kiemelve az ott élő emberek emberi mivoltát.
    Amikor egy volt kollégám az utcára került, segítettem ugyan neki, de ő egy és csak egy ember. Ha az ország harmada lehetetlen helyzetbe, vagy az utcára kerül, rajtuk, vagy rajtunk ki segít majd?

  • Hollósy Gerti

    István a mondatomban pontosan benne van, hogy mennyire “fikció” és ezt Te pontosan érted is. Te magad írod válaszodban, hogy láttad a valóságot és köré írtad a történetet.

    “Szomorú, hogy ilyen történetet kell megírni, még ha részben fikció is, de van sajnos valóságtartalma.”

  • JIMBO

    Mi köze a novellának OV-hez, nem kell mindig az összeesküvés elmélet.
    De ha már annyira kíváncsi vagy akkor elmondom hogy alakult ki ez a helyzet. A rendszerváltás idején 60 ezer munkásszállói férőhely volt csak Budapesten, ami a ’90-es évek közepére 5000-re csökkent. Nagy hirtelen több mint 50 ezer embernek a szállása szűnt meg a fővárosban. Ezek egy része visszament a családjához, míg a másik része hajléktalanszállókra, esetleg éjszakai menhelyre vagy az utcára került.
    Az akkori budapesti hajléktalan férőhelyek kb a mostani 1/3-a volt.

  • Hollósy Gerti
    2013 január 20
    11:15 de.
    Bocsásson meg, ha a csapos közbeszól.
    A fikció szerintem az példának okáért, ha a génkisérletek kapcsán egy módosított társadalomról írna.
    Most nem újságíróként egy adott eseményről, hanem íróként egy jelenségről írt.
    Volt kollégám kapcsán több hajléktalant is megismertem. És valóban, sokszor egyszerű kis apró dolgokban próbálják őrizni emberi mivoltuk maradékát. Ennyit tudnak tenni önmagukért. Ha feladják azt a picinyke dolgot, végleg feladják.
    Tulajdonképpen egy kis esszé mindössze, de társadalmilag több van ebben a kis szösszenetben, mint sok regényben. Azt is megfogja, aki nem került közelebbi kapcsolatba ezekkel az emberekkel. (Vagy csupán én vagyok társadalmilag túl érzékeny?)

  • Lehet, hogy nem figyelmesen olvastam, de az a helyzet Ille, hogy nem derült ki a történetből, hogy Annus halála összefüggött-e a hajléktalansággal? Sőt, az sem, hogy Papus és Annus boldogtalan volt-e? Sokunkról íródhatott volna a történet, bár van (még) lakásunk.

  • Ghost!
    Hogy-hogy te valaszolsz a hozzaszolasomra???
    Aha… megvan: a jo KMH szokas(de elleszeki is lehet),tobb neven irogatni, hogy tobbnek latszatok.
    Nagyon atlatszo,szanalmas fogas. Attol meg megmaradtok annak amik vagytok: nyuszito csahosok. Persze jolenne ha
    az olvasok azt hinnek(naivan),hogy falka vagytok.
    Igaz, hogy 3-4 is falkanak szamit…

  • asher alexander
    2013 január 19
    10:37 de.

    43-ban szerintem még meg sem születtél, asher.

  • Hollósy Gerti

    Don Ovuz, István értette, hogy mire gondoltam és mivel az Ő írásánál vagyunk nem akarok túl hosszú lenni…

    az én empátiámról csak annyit, hogy számtalan riportot készítettem hajléktalanokkal és többször jártam az említett szállón is, valamint önkormányzati szociális irodán dolgoztam, láttam hallottam egyet mást…

  • asher alexander

    georgina bojana!
    -elnezest a kis betukert!!-en csak az UR nevet irom nagybetuvel!!
    mi gyarlo-tevelygo emberek az UR nyomaba se lephetunk hogy megerdemeljuk a nagy betut!!
    igaz neha-neha generacionkkent egy-(kizarolagosan a Levy torzsebol!!)- Tsaddik jon a foldre,akit meg az UR is nagybetuvel jegyez!!
    —————————-
    igen onnek szerencseje volt!
    nekem sajnos azota se!!odalett a csaladom ketszer!!egyszer a haboru alatt,egyszer meg-(ugy par eve)-utana!
    most mar nem kell semmi sem!!belenyugodtam hogy az UR nem akarja azt hogy megegyszer en is boldog lehessek!!
    illetve leszek en az amikor vegre ujra egyesulunk az UR orszagaban,a gan’eden-ben!!

  • Hollósy Gerti

    Don Ovuz +, Egyébként meg pontosan azt írtam, amit bárki, mert a sajnos és a szomorú jelző azt mondja, hogy valóság, és megtörténik, a fikció az a része, amit István nagyon jól kidolgozott, ahogy a kis novellában leírja és a valóság belőle az, hogy látta az ismeretlen párt élőben a szálló környékén,

    nem hittem volna, hogy valaha is egyetlen mondatomat így magyarázni kell, amit ráadásul elismerésnek és egyetértésnek szántam…

  • Jimbo

    Csak azért válaszoltam én, mert nekem vannak adataim, én ismerem ezt a réteget, viszont van egy elég rossz szokásom én csak egy néven kommentelek

  • asher alexander

    georgina bojana!
    kimaradt az elobbibol!
    nem veletlen az a teny,hogy mi zsidok ugy hivjuk a temetot,-”beith h’haim”=az elok haza!!-
    mert hitunk szerint a valodi elet az csak a foldi szenvedes utan kezdodik,amikor a neshama yehudi-(a zsido lelek)-visszater az UR-ba!

  • asher alexander

    ille ur!
    mar megirtam egy olyan temaju konyvet!
    a cime az lett-(volna ha meg is jelenik)- “beith h’haim”
    magy,;-az elok haza!
    sajnos mindegyik kiado arra akart ravenni “finomitsam a tortenetet,ne irjak benne a bestialis kinzasokrol,a sajat szememmel latott egetesekrol,a szagrol,stb-stb!!
    mondtam hogy ugy nem lenne ertelme a konyvnek!!
    azt mondtak nem baj de igy ilyen formaban senkit se fog erdekelni!!
    erre nem tudtam mit mondani es elegettem itthon a keziratot!!
    persze ertem en!!!
    valoszinuleg az 1/4-et se hitte volna el senki!!
    pedig………….sajnos szorol-szora ugy tortent!!!sot!! ugyabbul,mert egy konyvben a latvanyt,a szagot,nem lehet leirni ugy hogy az olvaso lassa-erezze!!

  • asher alexander

    ille ur!
    kimaeadt az elobbibol!
    azthiszem olyasmiknek voltam akaratlanul,szem,ful-(es orr)-tanuja,amiket meg a lagerban szolgalo SS-ek kozul is csak nagyon-nagyon keveseknek adatott meg sajat szemmel latni,sajat fullel hallani!!!!
    mert Oswald Moll a Krema-k parancsnoka gondosan ugyelt arra hogy CSAK es KIZAROLAG az oda beosztott kis letszamu SS orseg lehessen jelen ott!!
    az a terulet ott meg a tobbi SS-nek is tiltott zona volt!!!
    mi foglyok?
    minket ugy vettek hogy lathatjuk hiszen elobb-utobb rank is sor kerul egy-egy villam szelekcio eseten!!

  • JIMBO
    2013 január 20
    5:28 du.
    attól van, hogy ghost válaszolt, mert ő van az adatok birtokában. noch dazu, egy hajléktalan szálló vezetője, már az átkosban is az volt.
    amúgy három kutya/farkas valóban már falkaként viselkedik, olvass utána az etológiában, már, ha tudod, mi az.
    csahos eb pedig, már megbocsáss, te vagy. nemsokára -27-én – telehold lesz. menj ki az erdőszélre, és vonyítsd bele a bánatod. de el kell, hogy keserítselek: kutyaugatás nem hallik az égig!

  • Sárdi Jani
    2013 január 20
    3:17 du.
    feleslegesen kötözködsz. nem szociológiai tanulmányt írtam.
    mi több, az epilógusa sem lesz az.
    reményem szerint még e héten megjelenik.

  • Georgina Bojana

    Drága Barátaim! Mert Azok vagytok Mindannyian, ha tetszik, ha nem.
    Miért?
    Szeretek ide jönni, olvasni és írni!
    De ássuk el már végre a csatabárdot! Jó mélyre! Ne fújjozzunk egymásra. Mi nem vagyunk Megváltók, de ha nem is tudunk változtatni, legalább tartsunk össze. Mindegy, hol vagyunk, melyik földrészen, itthon-e, vagy külhonban. Ez a legnagyobb baj a magyarok többségével, hogy egy világért nem tartanak össze.
    No igen, drága Nagyanyám mondta, hogy egyszer érezte az IGAZI összetartást. A háborúban, meg a légópincében, no meg a vonat tetején, mert ott is utazott, le vidékre élelemért…
    Égnek emelem a kezeimet, úgy kérem az Urat, vigyázzon ránk. Ne legyen háború, de ne legyen ember – embernek farkasa.
    Tudomásul kell vennünk, mindegyikünk más családból, más vallásból, más háttérből érkezett. Itt véleményeket cserélünk, de ne bántsunk, de vágjunk – csontig. Mert az nemcsak nekem, mindegyikünknek fáj, akkor is, ha nem mondja ki.
    No, akkor kezet rá!
    Baráti szeretettel és mély tisztelettel, kérem.

  • Majd kifizetjük egyszer a 2008-ban felvett 20 Milliàrd £ IMF kölcsönt-màr 2012-ben elkezdtük 3,8 Milliàrd-ot-.

  • Dénes ERÖS
    2013 január 22
    6:23 de.
    ennek meg mi köze a post témájához?
    ja, hogy semmi, de erős késztetést éreztél arra, hogy ide firkálj?
    az más.

  • Georgina Bojana
    2013 január 21
    11:34 de.
    látszik, hogy újonc vagy. ráadásul kétségtelenül naiv.
    EZEKNEK küldetésük van, ne reménykedj a baráti jobban.
    EZEK miatt van, hogy nem illetlenség kesztyűben is kezet fogni. ugyanis abban a korban, amikor elterjedtek a tölcséres szárú kesztyűk, a brávók – fizetett orgyilkosok – baráti ölelést színlelve, a kesztyűjükbe rejtett gyilokkal orvul leszúrták áldozatukat. nem mellesleg ezért jött létre a kézfogás kultúrája. mint annyi minden mást, ezt is a gyanakvás, bizalmatlanság és az aljasság szülte.

  • Domnule Illiu!???
    Ugy latszik tetszett a kutyaugatassal kapcsolatos megjegyzesem(korabbi) es nem birtad ki, hogy vissza ne dobd a labdat! Kar, hogy a gondolataidat masoktol kell “atvenni”. Ugy tunik, ezt a “boldog” KMH-s idokben plagizalasnak neveztek itt a VOLT szerzok.
    Akar ki is Ghost,(legyen vele boldog,kulonosen, ha tenyleg azt csinalja, amit mondasz), akkor is furcsa, hogy helyetted valaszol. Persze, lehet, hogy neked nem.
    Ha az atkosban(whatever thar is?)is a szallo vezetoje volt, akkor valami santit, mert ti itt ugy allitjatok be,
    mintha a hajlektalansagot a fidesz, esetleg maga Orban talalta volna ki!!! Kozben, van aki evtizedek ota foglakozik a problemaval. Hat akkor, mi a nagy igazsag???

  • Georgina Bojana

    Ami igaz, az igaz. 1987-ben láttam életemben először hajléktalant. A Keleti pályaudvar egyik utcai fülkéjében feküdt, nagy dunna alatt.
    Igen, akkor nagyon elcsodálkoztam, akkor voltam 37 éves, ma már 62,5 vagyok, de azóta megsokszorozódtak az utcán élők.
    A svájci franc alapú kölcsönök miatt, meg még többen… Igaz, szorgalmazzák az árfolyamgátat. Még az a hír is felrebbent, hogy az elkövetkezendő hét év alatt, bármikor be lehet majd rá lépni.
    A bankok elengednek valamilyen kamatot is. Nem folynék ebbe bele.
    Nem vagyok ellen drukker, de amit ennyira szorgalmaznak, attól többnyire rettegni kell. Igen, ez a magyar észjárás, nem tagadom, az enyém is…
    *
    Különben hiába szájtépünk, az országunk házában úgyis az történik, ami. A kutyaugatás nem hallatszik az égig, ráadásul ha egymásra is vicsorgunk és nem kórusban “ugatunk” – akkor így szerte-szana mire is juthatunk?!
    *
    Bocsánatot kérek mindenkitől, akit önmagammal együtt “lekutyáztam” – de hiszen ez csak egy példa volt, méghozzá valós példa.
    *
    Ha együtt harcolnánk a “koncért” – a megélhetésünkért, a hazánkért, a jogainkért és nem egymásnak esnénk külön-külön és párban. Higgyétek el, nem tudnának így elbánni velünk, mint teszik ezt és tették is ezt – úgy folyamatában, mindenkor.
    A magyar emberek képtelenek összefogni, összetartani. Most is felröppentek a hírek, akik közel ültek a kondérhoz, jó húsos falatokra tehettek szert. Mindezt “pofátlanul”, mert nekik ez jár alapon.
    *
    Nekünk a szánkon kívül mi jár?!
    *
    No, ezért is írom, összetartás! Összetartás és nem széthúzás, meg egymásnak esés…
    *
    Sok lúd – disznót győz(NE)! Ezt nem most és nem én találtam ki!

  • Georgina Bojana

    http://index.indavideo.hu/video/a_varos_mindenkie

    Kattintsatok a linkre! Érdemes! Nagyon sok megüresedett bérlakás áll. A hajléktalanok próbálták felhívni erre a figyelmet, nem jártak sikerrel!

  • Ille Istvàn!
    Természeten a szomorusàgrol és nyomorrul irt cikkeidre van itt vevö,vagy megrendelés.3 évvel ezelött nem tudtàl volna itt igy megjelenni.
    A nyomorusàgot az elözö tehetetlen,eladosito és a kölcsönböl keveset felmutato kormànyok “teljesitménye”okozta.Ezt kell itt felejtetned.

  • Bogdán Géza

    Tudod Dénes Erős, a kapitalizmus már csak úgy működik, hogy akinek nincs pénze építkezni, vagy csak éppen átmeneti pénzzavarba kerül, hogy addig se álljon meg az élet körülötte, a bankokhoz fordul, és hitelt vesz fel. Ezt tette a szocialista kormány is, méghozzá nagyon helyesen. Muszáj volt, mert a gazdasági világválság hazánkat sem kerülte el, és a magyar munkahelyeket bármi áron, de meg kellett menteni a csődtől, másrészt a pénzügyi spekulációt is csak így tudtuk elkerülni. Mindent összegezve, a szocialista kormányok jól vették az akadályokat, és soha annyi minden nem épült még az országban, mint az ő idejükben. Ezek megcáfolhatatlan tények. Aztán jött az Orbán-kormány, és mivel csontvázakat vizionáltak, egyből be is döntötték a forintárfolyamot. A devizahitelesek amiatt egyik napról veszítették el a lakásukat, munkahelyek ezrei szűntek meg, de a kormányunk ebből sem tanult, hanem újfent hadat üzent a világnak. A szocialista kormányok kormányzása alatt az emberek zömének még volt jövőképe és emberi méltósága, mostanra azonban már remény sincs a jövőre nézve. Ez a kormány annyira tehetetlenné tette magát, hogy még a halottakat is feltámasztaná, csakhogy munkára foghassa őket. Az Orbán-kormány tehát egy aljas, mindenen és mindenkin átgázoló neoliberális politikát folytat. De ha neked az nyújt vigaszt és ad számodra gyógyírt, vagy Fideszbérenc trollként azért fizetnek téged, hogy a fórumokon minden tény és észérv ellenére csak a szocialistákat szapuld, ám tedd, magadat minősíted.

  • Georgina Bojana

    Hofi Gézát kell idéznem, …elszabtuk, utólag már szabhatjuk…
    Igen, bárkire is visszamutogatunk a régmúltból, de a jelenre is!
    Most kellene valami okosat kiagyalni, most kellene összatartani, együtt gondolkodni és a fellelhető maradékainkat nem szétfosztogatni… Mert mennek ám rendesen a fosztogatások… Most az utóbbi napok híreiből is sok mindentől meglepődhettünk :O
    Megy a hálából ennek meg annak, ide meg oda, közben vérzik az ország ezer sebből…
    A kutyaugatást pedig Istenemre mondom, nekem MOST jutott az eszembe. De hiszen nem én találtam ki, ezt már mondták régebben is a nálam sokkal okosabbak.
    A lényeg, mi a “piramis” alján vagyunk, én legalábbis. Nagyon nyomaszt az a sok minden, amit rám, ránk pakoltak. Jó lenne egy igazi, jó, becsületes vezető – aki megtalálná a kiutat.
    No, ez csak egy szerény megjegyzés, Mátyás király korában is voltak ám adók, nyögtek is, akinek ki kellett pengetnie…
    Úgy, hogy adók nélkül nem forog a kerék. Ezt tudomásul kell venni, tudomásul is vesszük. De idétlen, rossz megjegyzésekért miért a nép van büntiben?! Ki engedi meg magának a hülye megjegyzéseit? Kusza Szem! Nevesítsek?! Gondolom mindenki tudja, kire is gondoltam!

  • Bogdàn Géza,Ille Istvàn..
    Ügyesen fogalmaztok-ezt az elismerést màr màsoknak is részesévé tettem-,de nem làtjàtok a Fätol az Erdöt.Az erdöt nemis kell làtnotok,mert akkor nem kellenétek itt és most.
    Mely orszàg küzködik nehézséggel? Amelyik eladosodott és adossàgàt kell törleszteni, 2012-töl a 2008-ban felvett 20 Milliàrd £-bol 2014-ig kb. a felét-az elmult évben 3,8 Milliàrd £-t. Ugye jol kitervelték az ERDÖT?
    Ezért van szükség a tehetségetekre- rossz-hangulatot terjeszteni,ködösiteni-.

  • Dénesske ( aki nem normális ) állandóan ezt a hülyeséget szajkózza.
    Érteni ugyan semmit nem ért az államgazdasághoz , de mégis mindig beletenyerel.
    -
    Dakici-dikici meg ( aki szintén nem normális ) állandóan aztat szajkózza hogy ki kicsoda meg hogy kinek mi az előélete. Ugyan ezekhez a dolgokhoz ő sem ért ( gondolom az előtte lévő kávézaccból ókumlálja ki mások gondolatait és előéletét ) de mégis mindig ezekkel jön elő.
    Amikor épp nem azzal foglalkozik hogy jótanácsokat osztogat arra nézve ki mikor és mit NE írjon itt , mert ő jobban tudja.( Azt is.)

  • Bogdán Géza

    Én csak a tényeket igyekszem közzétenni Dénes ERŐS!
    Márpedig az Eurostat szerdán publikált adatai szerint az EU-27 átlagos GDP-arányos államadósság rátája 85,1 százalék, míg az eurózóna összességében ennél is magasabb adósságállománnyal bír. A legmagasabb rátával Görögország, Olaszország, illetve Portugália rendelkezik. Az adósság szintjét tekintve Magyarország Európa középmezőnyébe tartozik. Ha veszed a fáradságot utánanézhetsz te is, mert én nem a hasamra ütök és beszélek bele a nagyvilágba, hanem mellékelem hozzá a forrást is. Parancsolj!
    http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/

  • Denes Eros! Vagy barki!
    Tobbszor kerdeztem mar, hogy hogylehet az, hogy ez a FORUM harom honappal a mostani(Orban)kormany hivatalba lepese utan elkezdte a notat fujni, es majd harom ev multan is ugyan azzal a szoveggel “terit”. Honnan tudtak harom honap mulva, azt amit most “tudni” velnek??? Marmint: milyen rossz a kormany, csak rosszat csinal a kormany, mondjon le a kormany, csak lop a kormany(ugyan mibol???), es sorolhatnam. Ez (nekem) tiszta kepet ad az itt irokrol(szerzokrol/hozzaszolokrol).
    A legszebb az, hogy ok kardoskodnak a szabadvelemenynyilvanitas mellett, de ok lehengerlik(durvan,tragarul is ha kell, ha mas nincs) azokat, akik ellenvelemenyen vannak. Ez a masik KEP.

  • Jimbo

    “…de ok lehengerlik(durvan,tragarul is ha kell, ha mas nincs) azokat, akik ellenvelemenyen vannak …”

    Nocsak, nocsak. Te ugyan ezt teszed, és most ez ellen emeled a szavad. Nem gondolod, hogy kilóg a lóláb?

  • Georgina Bojana

    Szerbusztok Barátaim!
    Tegnap egy rendkívül érdekes telefonbeszélgetésben volt részem. Budapest egyik aluljárójában egy forgalmas üzletben dolgozó ismerősöm hívott fel, olvasta a hozzászólásaimat és a Tiéteket is.
    Az Ő véleménye szerint be kellene ezeket a hajléktalan embereket otthonokba tenni, ahol szerény, de emberi körülmények között élhetnének. Aki tud dolgozzék az otthon fenntartásában akár konyhán, mosodában, kertben segítés alapon. Aki pedig beteg, azoknak másutt kellene helyet találni. Nem keresni, de megtalálni.
    Ő napi rendszerességgel dolgozik és szenved. Szó szerint. Mert, mint mondta, némelyik hajléktalan már nem is ember, emberroncs! Valamelyik nap hajnali 4 órakor már pakolt, újságot árul, meg üdítőt stb. Vele szemben, még el sem tud fordulni, hogy ne lássa. Ott a földön egy emberkupac. Ami már megszokott. Most két férfi, egy nő. Az egyik férfi rokkant, botja volt. Látszólag aludtak, igen ám, de a nem rokkantnak férfi gerjedelmei lettek, OTT az ALULJÁRÓBAN, mindenki szeme láttára! Macerálta az erősen ittas, koszos nőnek volt bárkit. Aki ordenáré módon ordítozta, hogy hová és kinek dugja amilye van… Ment ez egy darabig. Aztán csend. A férfi újból támadott, nem érdekelte, hogy közben az emberek jöttek-mentek, vásároltak ott velük szemben, vagy elviharoztak mellettük. Semmi nem érdekelte, ráfeküdt az ordítozó akárkire. Erre a botos megelégelte, ő is rázendített a maga hörgő hangján, elküldte őket akárhová, végül rácsapott a botjára az üzekedő férfire, helyesebben emberroncsra. Mert, mint mondta, amikor felkászálódtak, olyan, de olyan koszos, szurtos volt, tele sebekkel. Tőle kért lejárt újságot, hogy fent az aluljáró közelében könnyítsen magán. Az újságot áruló ismerősöm nem-et mondott, kitoloncolta a félig az aluljáró terében lévő boltjából. Rettegett, hogy kellemetlenkedik, rendes vevőket elijeszt az ordibálásával.
    Mindenki fél, mert sok közöttük az agyilag, idegileg hibbant. Miért? Már az előbbi kormány bezáratta a Sárga Házat, de sok rendelő és egyéb hely is megszűnt. A beteg emberek szabadon járnak-kelnek. Senki nem tudja, beteg elmével, súlyos alkoholizmusban szenvedő, részeg, elbutult emberi roncs, mikor támad rá és mivel.
    Úgy, hogy eléggé elkeserítő a napi helyzet…

Leave a Reply


This site is protected by Comment SPAM Wiper.