Avi Ben Giora: Névválasztás
Az első napokban azonnal sok bajom támadt a nevemmel Izráelben. Amikor a repülőtéren elláttak minket okmányokkal, akkor mondtam anyámnak:
– Én nem értem, de ezek úgy néznek rám, mint aki most jött a Holdról. Mi fura van a családnevemben vagy a keresztnevemmel?
– Tőlem hiába kérdezed fiam. Majd elmondják.
De nem mondta el senki sem. Pedig kérdeztem rokonaimat is, hiába.
– Szokatlan nekik ez a név. A héber nyelv nem ismer ilyen hangzókat.
Megnyugodtam egy időre, de nem tartott sokáig. Hamarosan tanulni kényszerültem a nyelvet, meg el kellett helyezkednem dolgozni is. Érdekes módon itt senki sem akadt ki a nevemen. Igaz, jöttünk a világ mind a négy sarkából. Orosz, spanyol, angol nevek voltak többségben, de még svéd is akadt jócskán. Nem nagyon foglalkoztatott a dolog. Már kissé kezdtem belejönni a nyelvbe, és egyre másra cserélték fel társaim a neveiket héberes hangzású nevekre. Egy alkalommal megkérdeztem anyámat, hogy nincs-e valami héber nevem is véletlenül? Nem tudott róla, de aztán beugrott neki, hogy nagyapám után olyan nevet adtak, hogy Avrohom.
behance.net
– Biztos vagy te ebben?
– Az anyád vagyok, csak tudom?
– Ezt nem vonom kétségbe, de ilyen név nincs is. Van olyan, hogy Ávrahám, ami annyit jelent magyarul: a népek apja.
– Bánom is én. Ki gondolt akkor arra, hogy majd egyszer szükséged lesz egy ilyen névre is.
Játszadoztam ezzel a névvel, de valahogy igazán nem tetszett. Nem volt jó a hangzása. Már elkezdtem dolgozni, és a munkatársaim sem nagyon tudták kimondani a nevem. Szerintem inkább nem akarták. Hecceltek, hogy miért nem vagyok Icig, vagy Jákov, vagy Ári, vagy akármi, de ez a magyaros név /ami erdélyi és nem magyar/ nem való ide. Vállat vontam és visszadobtam a labdát.
– Csak azért fricskáztok itt, mert azt akarjátok, hogy amolyan szokvány nevem legyen. Nem akarok én az Icig három, vagy a Jákov öt lenni, mert ezekből legalább ennyi van itt a társaságban. Ki akarok lógni a sorból.
Ti elvárjátok tőlem azt, hogy a nyelvtörő, kemény h-kat ki tudjam helyesen ejteni, akkor majd ti is megtanuljátok ezt a nevet kimondani.
Nem lett belőle vita, jót nevettünk az egészen. Telt-múlt az idő, és megkaptam a hivatalos sorozásra szóló behívómat. Anyám persze sopánkodni kezdett.
– Bezzeg Magyarországon elbliccelted a katonaságot, itt meg azonnal mész! Ha nagyon akarnál, tudnál itt is igazolást szerezni, hogy alkalmatlan vagy.
– Lehet, hogy tudnék, de nem akarok. Itt még az is bevonul, aki másutt teljesen alkalmatlan lenne.
Elérkezett a nap, én elmentem a sorozásra. Magyarországon az ilyet általában egy nagy kultúrházban rendezték meg. Itt egyenesen a kórházba hívták be az embert, és szakorvosok vették „górcső” alá. Nagyon nem lehetett bliccelni. Már jópáran várakoztak, de alig volt férfi. Rajtam kívül csak egy, nálamnál pár évvel idősebb fiú várakozott. A többi mind lány volt. Néztek is nagyon minket, és persze – ahogy a lányok ilyenkor szokták – összesúgtak-búgtak. Már nagyon idegesített, hogy úgy bámulnak minket, mintha az egész Földön csak mi lennénk férfiak. Végre behívtak, de csak engem. Elküldtek egy fülkébe, hogy vetkőzzem le. Megtörtént.
Vártam már vagy tíz percet, mire szólítottak. Kisétáltam anyaszült meztelen, ahogy kérték. A hatás frenetikus volt. Nem mintha egy izompacsirta lettem volna, vagy egy olyan cingár, akit csak az inak meg a csontok tartanak össze, de nem kellett sokat törni a fejemet. Körülöttem csupa leányzó ácsingózott hasonló lenge öltözékben. Nem nagyon zavartattam magamat, de sokáig nem legeltethettem a szemeimet a sok formás alakon, mert egy hang rám parancsolt.
– Menjen és öltözzön fel.
Nem nagyon örültem a felszólításnak, de hát a parancs, az parancs. Felötöztem aztán vártam a fülkében. Az ajtót résnyire nyitva hagytam, így még egy darabig tudtam gyönyörködni a látványban, de valaki becsapta.
Ott ácsorogtam bezárva, mert a kijárati ajtó csak kívülről volt nyitható, viszont a bejáratit rávágták az orromra. Megint szólítottak, az ajtónak valaki elmondhatta a varázsigét, hogy szézám tárulj, mert érdekes módon kinyílt. Oda intett magához a sorozó bizottság főnöke, aki nő volt persze. Rajtam kívül egy pasas sem volt a környéken, de sajnos már a hölgyemények sem.
– Maga mit csinál itt?
– Hogy hogy mit csinálok? Hát hivattak és jöttem.
– De hiszen maga férfi!
– És? Nőnek kellene lennem?
– Igen. Mivel a neve nőre enged következtetni, ezért kapta mostanra a
behívót.
Na atya világ, akkor Heuréka. Csak én nem a kádban ültem, mint Archimédesz mikor megvilágosodott elméje és kicsiholta a fejéből a fajsúly elméletet. Kezdett nekem is tisztulni az agyam. Akkor azért néztek rám, már a kezdet-kezdetén olyan furán, és azért cukkoltak a munkában is. Na, kellet nekem ide jönni. Persze nem ellenkeznék egyáltalán az ellen, hogy ez a felállás, ami pár pillanattal előbb volt, többször megismétlődjön. Viszont sajnos másoknak nem ez volt a véleményük, ahogy elnéztem.
– Mutassa a papírjait, zökkentett ki az elmélkedésemből a sorozó parancsnok.
Átnyújtottam. Átforgatta aztán nagyokat bólogatott.
– Most menjen haza, majd értesítsük.
De én nem haza mentem, hanem az első rendőrőrsre, hogy megérdeklődjem, hol a belügyminisztérium kirendeltsége, ahol nevet lehet változtatni. Gyorsan útba is igazítottak. Meglepetésemre nem voltak sokan, hamar el tudtam intézni a névcserét.
Így lettem Barnából Avigdor, illetve röviden Avi. De ha lúd, hát legyen kövér, és a családnevem is gyorsan megváltoztattam. Apám Giora volt héberül, így lettem Avi Ben Giora.
Sajnos itt nem szokás a névadás utáni ünnepség, vagy köszöntés, így saját magam ajándékoztam meg magam, egy üveg hideg makkabi sörrel.
Most azt gondolnád kedves olvasóm, hogy ezzel vége a bonyodalomnak. Én is azt hittem, de nem így történt. Sajnos mivel abban az időben még nem volt általános használatban a computer, így nem tudták, hogy közben átváltoztattam a nevem, és két hónappal később ugyanez a szituáció ismétlődött meg. Viszont most nem küldtek el, hanem a sok orvos hölgyemény végigmustrált, ha már ott vagyok és alkalmasnak találtak a szolgálatra. Magamban már előre örültem, de jó is lesz nekem, én leszek az egyetlen férfi az alakulatban és egész háremem lesz. De sajnos ez sem így történt. A bevonulásnál sajnos mindenki fiú volt. Az egy más mese, hogy a kötelező kiképzés után már bőven találkozhattam a „gyengébb” nem amazontermészetű képviselőivel.
Avi Ben Giora / a KMH vendégszerzője
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:21 de.
Avi…mi az igazsag abban,hogy a magyarorszagrol alijazo ferfiak zome visszajon a katonasag miatt ? azaz amikor menni kene katonanak , na az mar nem tetszik es vissza a „fasiszta” magyarhonba
12:20 de.
Világban sokféle érdekes személyi nevek vannak !!!! :-O :-O
3:45 de.
Számomra csak az nem derült ki, h mi volt az eredeti név. Vagy lehet, én voltam figyelmetlen?
3:46 de.
Lehet, hogy én voltam figyelmetlen, de számomra nem derült ki, mi volt az eredeti név.
8:04 de.
Elolvastam, szórakoztató volt, plusz többet tudtunk meg Izraelről.
12:45 du.
Remek kis történet, Avi ben Giora! Milyen volt az izraeli kiképzés minősége ha összehasonlítja mondjuk a magyarországival?
1:09 du.
Ha bövebbet akar tudni bárki is rólam és az izraeli katonaságról bátran megrendelheti a könyvemet az e-bookon. A Szinájban a cime. Forgalomban van nyomtatott kiadásban is de nem tudom hol kapható még. Az e-book elérhetőség:
http://www.e-konyvbolt.eu/shop/
Aki az elején azt irta, hogy mi van azokkal akik kimennek és a katonai behívó elől visszamennek. Nem tetszik ujságot olvasni. Izraelben már nagyon régóta megváltoztatták a bevonulási törvényt de leirom ide. Azok aki 18.-életévük betöltése előtt alijáztak sorkötelesek. Minden olyan állampolgár aki a 18. életévét már betöltötte nem köteles bevonulni. Más ha be akar , de az is sok kritérium alá esik.
Az eredeti nevem Avi ben Giora. A magyar nevemet mióta elhagytam Magyarországot nem használom de ha kiváncsi megirhatom: Gergely Barna. Mond valamit? Szerintem semmit sem.,
4:35 du.
Avi….lehet hogy megfogadom a tanacsod ha majd lesz tobb idom…azert itt felelhetnel CSAK egy igennel vagy nemmel……. egy cirka 60 eves alijazott ferfi irta mas forumon hogy cirka 7 minden 10 alijazott magyar gyerek visszajon amikor el kene kezdeni a 3 eves kotelezo katobasagot…nyilvan nincs hivatalos statisztika ilyenrol de mi a te EGYENI velemenyed ?persze ha nincs tapasztalatod az is ertheto
5:10 du.
Nem kell hivatalos statisztika! Sajnos tény és való, hogy manapság az a nagy „héro” ami egykoron jellemző volt az izraeli fiatalságra az alábbhagyott. Több oka is van de főleg a fellazított orosz alija a ludas ebben is. Mondom az már nincs hogy mindenkinek be kell vonulni. Ahogy irtam: ha nem töltötte be még a 18-at amikor alijázott akkor be lesz hívva három évre(már ez sem egészen három év) ha elmult 18 mikor Izraelbe érkezett nem kötelező a katonai szolgálat. Sajnos a költségvetési hiány miatt jócskán kellett faragni a katonai kiadásokon. Ennek egyik velejárója, hogy nincs már annyi pénz, hogy mindenkit kiképezzenek. A hatása ennek nem az hogy gyengébbé vált az ország biztonsága, hanem megszünt a nagy olvasztókemence. Ha esetleg elolvasod majd a könyvemet a Szinájt abban bővebben beszámolok erről. Ott még mindenki megváltozott a szó nemesebbik értelmében. Még az is patrióta lett aki nem volt az és mindezt nem vasfegyelemmel érték el mert az izraeli katonaságnál nagyobb kupleráj nincs és nem is lesz. A rang szart sem ér mert azt ugy osztogatják, hogy azé a legnagyobb rang akinek nincs is. Egy régi példa. Arik Saron vagy Mose Dajan tábornokok voltak. Mindig együtt ettek ittak és poénkodtak a közkatonákkal. Nem számított, hogy ők tábornokok. Közvetlenek voltak mindenkivel. Tudod ez az a hadsereg ahol nem azt mondják a parancsnokok hogy előre, hanem azt, hogy utánam. Ha megnézel egyszer egy veszteséglistát a hadsereg statisztikájából(van és nyilvános) a legtöbb elesett katona tiszti rangban volt.
10:30 de.
hagy vedjem meg dayan tabornokot….a new york times idezte : ugy kell viselkednunk mint a veszett kutya mert attol mindenki FEL/retteg…..MILYEN IGAZ ! csak gondolkodjatok el rola minimum 5 percet es egyetertetetek vele…no persze ovatosan kell „megveszni” mert ha tulzasba viszi valaki ugye akkor lelovik a kutyat legalabbis…tehat van egy veszettsegi FELSO HATAR amit meg toleral a tarsadalom/nemzetkozi kozosseg
10:31 de.
most latom hogy nem cikizni akartad dayant az IVASSAL
10:35 de.
hat lehet hogy most mar nem kell mindenkinek bevonulni de netanyjahu a multkor alkalmazott valamifele eroszakot az ortodox vallasosok ellen akik EGYALTALAN NEM AKARNAK bevonulni…en csak a rovid hirt olvastam mar nem tudom hol
11:28 de.
„A rang szart sem ér mert azt ugy osztogatják, hogy azé a legnagyobb rang akinek nincs is.”
Annyit is ér.
Kösz, Giora. Újabb mozaik a képből.
2:22 du.
Haha, dakota, azért én a helyedben nem igen mennék az Izraeli hadsereg ellen. Mert nem a rang számit náluk, hanem, hogy akire lőnek, az rögtön megérzi, merről fuj a szél.
2:58 du.
Avi ben Giora
2013 április 3
5:10 du.
Szia.
Azt írod, az izraeli hadseregnél nincs nagyobb kupleráj..
Meg kéne ismerned az amerikai hadsereget..
Meglepődnél.
Nagyon.
Valamikor kétezerben találkoztam egy Efraim Halevy nevű emberrel. Ő csaknem szó szerint ugyanazt mondta, mint te.
6:49 de.
Falusi!
Még is mit gondolsz honnan másoltunk? Az amiktól. Voltszerencsém nekem is látni amikor az USS Nimitz Haofán járt. Nem tudom ki látott már közelről repülőgéphordozót de az valami fantasztikus. Egy uszó város. Viszont mint minden katona vagy tengerész a hosszas klasztrófóba vagy mondanám ugy bezártság miatt ha partra teszik megbolondul. Haifán az örömcsajok akkor hatalmas forgalmat bonyolítottak le.
Hogy mit ér a rang? Nem eg7észen annyit mint a magyar, kir. hdseregben vagy a moszkovítáknál. Ivan Ivakovics Ivanov sorkatona beledöglött mikor a frontra küldték. Nikita Szergejevics meg csupán csak KB főtitkár lett. Dayan is ugy lett félszemére vak, hogy egy támadás alkalmával az első vonalakban harcolt és amikor robbant a lőszerraktár megérezte de egy életre.
A veszett kutya elméletről. Azt szokták mondani kutyaharapást szőrivel. Tehát ha az arabuok veszett igazhitüek akkor mi veszett gyaur kutyák vagyunk. Viszont kell önmegtartóztatás. Egy eset amit szerintem az ellenold5al nem fog elhinni pdig megtörtént. Valamikor a hetvenes évek végin arab terroristák ismét buszt akartak elrabolni utasokkal mint ahogy annó azt tették a Tel-Aviv Haifa közti országuton. Száz egy áldozata volt mind fegyvertelen izraeli turista. Ezt akarták megismételni valahol Asdod illetve Askelon környékén. Pechükre a buszon utaztak akkor tökös izraeli katonák. Pillanatok alatt fordult a helyzet. Ők lettek tuszok, Viszont az izraeli katonák öntörvénykeztek és kinyirták az összest a helyszinen. A felmentő seregnek illetve erősítésnek már nem akadt dolga. Vizsont mind a hat katonát akik igy öntérvényüleg cselekedtek katonai bíróság lefokozásra és tényleges kóterra itélte. Nem kitalácio utána lehet nézni jópár helyen. Kérdezem az igazhítű arab ha ilyent csinál it kapna? Kitüntetést és mint félistent emlegetnék. Szóval ennyit a veszett kutya elméletről.
6:52 de.
Az elütésekért szives elnézést, A lényeg azért olvasható igy is gondolom