Mai mese
Gyula már az iskolában sem az a lelkes szorgalmas ember benyomását keltette mint társai. Az alsóbb osztályokban ez még nem volt észrevehető, de ahogy emelték a szintet, és valamivel többet kellett foglakoznia mint amennyire a szorgalmából és kedvéből kitelt. Mikor belépett az úttörő mozgalomba valami megváltozott benne ami aztán később tudatosult is benne. Rájött, hogy a munka „mimelésével” sokat ellehet érni.
A tanulmányai alapján szinte semmire sem lett volna alkalmas, de mivel hamar megválasztották vezetőnek, és már akkor jól eltudta adni magát, eltekintettek attól a ténytől, hogy lusta, nem nagyon érdekli semmi sem, ami tanuást vagy szorgalmat igényelt volna.
A nyolc osztály elvágzése után minden felvételi kötelezettség nélkül jutott be a gimnáziumba. Már az első év végén KISZ titkárrá választották, noha tanulni is kellett volna, soha semmi gondja nem volt abból, ha egy dolgozat vagy beszámoló még az elégséges szintet sem ütötte meg.
Fotó: Kummer János
A tanárok tudták már róla, hogy ő a Gyula KISZ titkár. Az érettséginél a kidolgozott tételeket szinte tálcán vitték neki az osztálytársai. A vizsgán simán megbukott volna, valami csoda folytán közepes eredmánnyel abszolvált.
Egyetemre nem jelentkezett, viszont mint ifju párttagot, betették egy gyárba pártbizalminak, és szakszervezeti vezetőnek. Karrierje innentől nagyívben ívelt felfelé. Munkája, illetve munkakörének leírása sajnos előzetes tanulmányokat venne igénybe, éppen ezért meg sem próbálkozom leírni.
Szinte mindent eltudott akkor érni, ami lehetséges volt. Lakás, kocsi, hétvégiház, sőt külföldi utazásra is mehetett, nem úgy mint az egyszerű polgár. A magánélete az viszont nem volt felhőtlen. Erőszakos akarnok természetével egy nő sem vállalta a tartós együttélést. Már a harmadik válásán is tul volt és attól kezdve soha nem gondolt arra, hogy újra tartós kapcsolatot keressen. Az esti egyetemen szerzett valamilyen képesítést, mivel a sima érettségi nem volt elég már akkor sem, papír azért kellett mindenről.
Szinte bebetonozott pozíciója volt.
Elérkezett a rendszerváltás ideje. A gyárban sokan dörzsölték már előre a kezüket, hogy Gyulának le fog áldozni a karrierje. De Gyula, mintha csak számolt volna az elkövetkező jővőre. Valahogy sikerült, jó időben, a megfelelő helyen lennie. A gyár hamarosan szanálásra és eladásra került. Nem volt soha sem egy gazdasági szakember, sőt a kereskedéshez sem értett nagyon. Mégis kihasználva adott helyzeteket elérte, hogy a gyárat ő szanálhassa.
Innentől már nem volt gond, hogy a valamikori Párttitkárból gyártulajdonos legyen, és egykettőre nyugati befektetőket is tudott szerezni. Hihetetlen, de senki sem merte tőle számon kérni, hogy elvtársam, akarom mondani vezérigazgató úr, még is hogy tetszett idekerülni, mindezt megszerezni.
Ez olyan mint egy mese? Nem egészen, de aki nem hiszi járjon utána. Ám előtte nem árt, ha egy életbiztosítást is köt. Mert ahogy ma a szlogen is mondja: Minden lehetséges.
Avi Ben Giora, a KMH vendégszerzője
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
1:41 du.
Nos, ki lehet ez a Gyula? – kellene ismernem, igen!
2:14 du.
Ennek az írásnak minden szava igaz.
4:02 du.
De még mennyire igaz minden szava- tipikus jelenlegi fideszes keresztény-konzervatív bizniszmenek leírása… És azokra is jellemző (sokakra),akik ugyan nem lettek ekkora emberek,de most a legbőszebben komcsiznak és szaggatják a ruhájukat, mekkora keresztények és hithú fideszesek ők…
J
4:30 du.
Ez sajnos egy igaz írás,nem ő az egyetlen tehetségtelen
ügyeskedő,míg sok tanult,diplomás nem érvényesül!
1:52 de.
Nos, mivel „eltűnt” a kommentárom, még egyszer:
Érdekes írás, de nem lehetne nevén nevezni Gyulát? Kép alapján nem mindenki ismeri fel – én sem!
6:11 de.
Ez egy tipikus történet. Ezt a rendszer változtatást nevezik az elvtársak rendszerváltásnak. A szereplők ismertek, pl.: Gyurcsány Gyula, Kóka Gyula, Bajnai Gyula, stb. stb.
7:42 de.
Journalist! Arra azért vigyázz, hogy a tények ne zavarják meg a gondolatmenetedet!
Jó lenne visszaemlékezni: Kik generálták az un. „rendszerváltás”-t?
Ha ez nem megy, örömmel segítek: A gazdasági egységek szakmai-, és pártvezetői meggyőzték a pártállami vezetőket arról, hogy a közvagyont mentsék át saját zsebbe. Ez volt az un. vér nélküli forradalom. Miért is lett volna tényleges forradalom akkor, amikor a termelőeszközök azok kezébe került, akik azt korábban irányították? „Trükkök százaival, amiről nem kell tudnotok” (GyF) voltak azok az eszközök, amivel a póri nép szeme előtt lopták el a közvagyont úgy, hogy a nép (az Isten adta nép) szájtátva nézte, nem értette, mi is történik. Aki „élelmes” volt csipegetett innen is onnan is morzsákat. Szerencsevadászok a szürke, vagy fekete zónában csipegettek össze kisebb-nagyobb vagyonokat, amit befektetve most tisztára mosott vagyonuk van, vagy nincs, mert elúszott, vagy bármi. Tisztviselők, befolyással üzérkedők információkból, kenőpénzekből zsírosodtak.
De az elsődleges vagyonszerzésben a kommunisták, és az azok közelében lévők jeleskedtek. Így hát a „rendszerváltás” haszonélvezői közöttük keresendők.
11:37 de.
Andrási Sándor
2013 április 9
7:42 de.
Csapj bele a lecsóba, és nézzed meg a neveket a keresőben.
Utána intídhatunk egy ki-mit-tudot, ki-mit-lop címszó alatt..
http://propeller.hu/itthon/2377700-ok-leggazdagabb-magyarok-itt-2012
1:16 du.
avi…. van néhány tárgyi tévedés a cikkben: 1) az úttörőmozgalomban kirándulások és táborok voltak, aminek minden felsőtagozatos iskolás a része volt, önmagában ez semmiféle előnnyel nem járt. 2) gimnáziumba nem kellett felvételizni, bár közepes eredménnyel nem lehetett bekerülni. felvételi a technikumokba volt, rendszerint matek-fizikából. 3) abban az időben az érettségi tételeket negyedikben az egész osztály közösen dolgozta ki, nem kapta azt meg senki kiváltságként. 4) a középiskolai KISZ ajánlása nélkül továbbtanulni nem lehetett, de a felvételi húzós volt, ha valakit esetleg be is passzíroztak, de ostoba volt, kibukott az egyetemi vizsgákon. Egyházi középiskolákból tanárszakra nem vettek fel senkit, de az okosok bekerültek, 62 után a felmenők státuszát már nem vizsgálták. És munkahelyi ajánlással estire be lehetett kerülni. A karrierhez már fontos volt a párttagság, de ha valaki nem akart vezető pozíciót betölteni, nem erőszakolták.
A rendszerváltáskor igaz, ezek előnyösebb helyzetben voltak, ahogy a fidesz mai vezetői is mind káderkölykök voltak.
Andrási Sándor: ki az a Kóka Gyula?
2:58 du.
Tüske Zsófia
2013 április 9
1:16 du.
Zsófi, a felmenők státuszát 62 után is..Saját tapasztalat.
5:02 du.
Kedves Zsófia! Bocsánat, hogy megkérdezem ön mikor járt gimnáziumba Magyarországon, és hol? Nem keteszkedni akarok de igen is volt anno(hatvanas évek közepe hetvenes eleje) amikor a gimikbe volt felvételi. Na nem olyan mint az egyetemeken. Eleve a továbbtanulási papirra három középfoku oktatási intézményt lehetett beirni. Az első az mindig az kellett, hogy legyen ahova az illető valóban menni akart. A második és harmadik pdig ha az elsőben nincs hely. Ezek ugynevezett „beszélgetések” voltak ahol lekáderezték az illetőt és utána amolyan általános műveltséggel kapcsolatos dolgokat kérdeztek. Most meg fog lepődni ismertem olyanokat is akik 2,9 átlaggal bekerültek gimibe. De az más tészta volt. Nekem jó volt az átlagom de az apám egyházi iskolába vágott be(mai napig abból kapacítálok főleg) Voltam a Petőfi gimibe jeletkezni ennek dacára és fel is vettek volna. Nálunk az egyetemi tételeket mindenki maga dolgozta ki és utána a tanár átnézte és javította. Halottam hogy jópár gimiben közösen dolgozták ki és a legjobban kidolgozott tételt kellett megtanulni. Az egyetemet hagyjuk. Volt olyan akinek az indexében annyi volt a hiányzás abban az időben, hogy bőven kivágták volna. DE! Papap Mama a poziciója révén ugye kitudta verekedni, hogy a gyermek diplomát kapjon. Nem ugrik be hirteken de ugyhiszem Moldova irt egy riport könyvet ahol a fiuka repülőtisztnek akar menni. A sorozáson kivágják mint a taknyot de apuka elintézi hogy bevegyék. Valahogy elvégzi aztám a növényvédő repólőgépes szolgálatba rakják és le is zuhan. Az uttörő mozgalom a kisz és miegymás azt mondja nem volt kötelező. Mondjuk azt hogy nem, de az illető aki nem volt benne később a saját börin megérezte. Mintahogy azt is ha egyházi iskolába végzett. A mi osztályunkban huszan érettségiztünk. Már akkor sem szerettek minket és kitőnő érettségivel(a dehogy volt a komcsi paradicsomban numerus clasus) csak harmadszori felvételi után nyert felvételt orvosira vagy jogra vagy közgázra. Szinte minden osztálytársam akikkel együtt tanultam nyugaton szerzett diplomát és ott is él. Voltak akik maradtak de mint irtam három négy év kihagyás után tudtak bekerülni a kivánt egyetemre.
5:30 du.
Tüske, ez az én esetemben kivételnek számitott, mert engem még az érettségi után a Törökbálinti kertészeti kutatóból, három hónapos munka után is „eltanácsolt” a párttitkár, mondván, nyugatra exportálnak, amiatt az öszibarackok átmérőjét sem jegyezhetem, mert származásom miatt veszélyes lehetek a tűrsadalomra.
4:18 du.
Avi: a Kaffka Margit gimnáziumba jártam, 67-ben érettségiztem. Felvételi nem volt oda, bár 8 osztály indult abban az évfolyamban. Gimibe csak a speciális szakokra kellett felvételizni, de a technikumokba volt felvételi. Nővérem az orvosi egyetemre(szintén horthysta tábornok nagypapával és kirúgott jogász apával) csak 62-ben, négy év után került be, a vele egyidős unokabátyám ugyanebben az évben biológia-kémia szakra a ttk-ra – ő egy kistarcsai internált vezérkari ezredes apával rendelkezett. Párttag nálunk senki nem volt. Nyilván volt kádertrükk mindenhol, de nálunk a gimiben kiszórták azt, aki nem tudott teljesíteni. Biztos volt olyan, hogy valakit megtámogatott a párt, de ez nem volt általános. Az igaz, hogy a továbbtanuláshoz iskolai vagy munkahelyi kisz-bizottsági ajánlás kellett, de ezt abban a körben, ahol én mozogtam, nem lihegték túl: volt egy sablon szöveg, amit megkapott mindeki – én nem emlékszem egyetlen esetre sem, amikor valakinek ne adtak volna ilyet.
Judit, attól tartok, ott egy űberbarom párttitkár volt… én ilyenekkel nem találkoztam, pedig dolgoztam kórházban, gyárban és kutatóintézetben. A gyárban kifejezetten kemény volt az üzemi négyszög, és nem egy esetben keményen megszorongatták a vezetőséget. Én onnan mentem továbbtanulni, egy szó-hang nélkül megkaptam minden támogatást (pedig nem voltam sem kisz- sem párttag soha)
11:25 du.
Zsófi,olvasdel a könyvemet: A Hősők nem sirnak cimmel. Abban le van irva pokoljárásom, úgy a gimibe, ahol a Varga katalin igazgatonője azzal kergette el anyámat, hogy „osztályidegen, áruló gyermeke ne járjon gináziumba, menjen malter keverni, az is túl jó neki”. A négy éves torturámat a Madáchban sem irigyelheti el tölem senki. Aztán 1964-től a másfél év alatt három munkahelyen, ahol elöször a Kertészeti kutatóból lettem eltanácsolva, aztán a Solymári PEMÜ- ben akart a párttikár megeröszakolni, utána peig a Butorértékesitő vállalat igazgatója szemelt volna ki magának, ha el nem ugrom elöle. A kiszolgáltatottságnak is vannak ám fokozatai.A gimnáziumi KISZ ajánlásról, meg jobb, ha enem beszélünk, mert még most is a hányinger kerülget miatta.