Kanadában immár több mint egy hete attol hangos a szeriőz politikai sajtó, hogy Rob Ford, Torontó ultrakonzervatív polgármestere  kokaint használt és, hogy erről az ominózus pillanatról videófelvétel is készült. A hírt a balközép Toronto Star című napilap – Kanada legnagyobb példányszámában nyomtatott napilapja – hozta le, a Gawker nevű blogcsoporttal  együtt. A Star elmondása szerint, a lap két újságírója – Robyn Doolittle és Kevin Donovan – egy, a drogvilágban ismert szomáliai alvilági figura meghívására végig nézett egy olyan videót, melyben a Star munkatársai szerint Ford kokaint szív. A vetítésre egy kocsiban került sor, ismeretlen helyen. A videó „forgalmazója” több mint százezer dollárért eladta volna a felvételt a Starnak és a Gawkernek, de egyik cég sem volt hajlandó ilyen magas összegért azt megvásárolni, és másolat nem készült a képanyagról. A Gawker aztán internetes kampány indított, melyben 200 ezer dollárt próbáltak beszedni, mely összegből megvásárolhatnák a polgármestert erősen kompromitáló videót.

Rob Ford, Torontó konzervatív, szalonképtelen polgármestere

Eddig annyit tudunk a kétperces videóról, hogy mobiltelefonon vette fel az az illető, aki állítólag kábítószert szokott árulni  Torontó polgármesterének. Ford egy jól kivilágott terembenül, kezében pedig egy üvegcső és egy öngyújtó. A videón az is hallható, hogy Ford „buzinak” nevezi Justin Trudeau-t, a kanadai Liberális Párt vezetőjét, a néhai Pierre Trudeau miniszterelnök fiát.

Ford – nem túlságosan hihetően – tagadja, hogy kokaint szívott volna és szerinte „nevetséges” állítás az általa aligha kedvelt balliberális lap részéről. „Ez csupán még egy eset – egy a sok közül – amikor személyesen támad a Torontó Star. Ennyi”–nyilatkozta a polgármester tíz másodperces cáfolatában. És azóta semmi többet nem mondott a botrányról.

De közben a hétvégén olyan riportok láttak napvilágot a The Globe and Mail című országos napilap jóvoltából, melyek nem csak az egyszeri kokain-használathoz kötik a Ford családot, hanem a szélsőjobboldali, titkosan szerveződő Ku-Klux-Klan-hoz is. Ford testvére – Kathy – kapcsolatban állt a KKK kanadai szárnyával, másik testvére, a Doug (aki a mai napig torontói önkormányzati képviselő) hasist forgalmazott a nyolcvanas években és egy harmadik testvére – a Randy – egy, a drogkereskedelemhez fűződő emberrablásban vállalt szerepet és bíróságon el is ítélték. Doug Ford „söpredéknek” nevezte a The Globe and Mail riportereit, az óvatos, centrumpárti hozzáállásáról ismert Globe főszerkesztője viszont elmondta: akkurátus forrásokra épült a Ford-családot bemutató cikk.

Eleinte úgy gondoltam, hogy egy komoly, mértéktartó lap imázsához eléggé méltatlan eljárást használt a Star amikor egy olyan esetről írt, amely ugyan tényleg arra utalhat, hogy Kanada legnagyobb metropoliszának polgármestere kábítószer-függő és az alvilággal áll kapcsolatban, ugyanakkor rendkívül gyanús alakoktól, rejtélyes körülmények között megtekintett és csak hatszámjegyű árért beszerezhető videóra alapozta cikkét. De Ford eddigi hallgatása és az, hogy igyekezett komolytalan színben feltüntetni az ügyet nem igazán bizalomgerjesztő reakció.

És sajnos Ford eddigi tevékenysége is alátámasztani látszik a gyanút. Például 2006 áprilisában – akkoriban még önkormányzati képviselő volt – erősen ittasan jelent meg egy jégkorong meccsen és emiatt két biztonsági őr kisérte ki az arénából. Sarah Thomson, Ford egykori polgérmesteri kihívója pedig azzal vádolta a jobboldali politikust, hogy a helyi zsidó közösség egyik rendezvényen molesztálta őt. Később elmondta: szerinte Ford valamilyen kábítószer hatása alatt lehetett. Ford ezt az esetet azzal cáfolta, hogy egy interjúban elmondta: szerinte Thomson egyszerűen „bolond.”

A héten Mark Towhey, a polgármesteri hivatal vezetője és politikai stratégája arra kérte Fordot, hogy mondjon le a kokain botrány miatt. E helyett Ford hírtelen kirúgta Towheyt, de a volt vezető eddig nem nyilatkozott a médiának az esetről.

Ford a baloldal által hangoztatott jobboldali sztereotípiákat  maximálisan kielégítette durvaságával, kulturálatlanságával, szalonképtelenségével, szexizmusával és rasszizmusával. Például idén áprilisban azt találta mondani, hogy örülne ha több nő venne részt a politikai életben. Ezért arra kéri a nőket, hogy hívják fel személyesen telefonon és majd leülteti őket egy kávéra, ahol elmagyarázza nekik, hogyan is működik a politika. 2012 novemberében pedig Ford az esőben leszállítatta egy torontói városi busz fizető utasait a tömegközlekedési jarműről, mert futballcsapatának tagjait kívánta azzal szállítani.

Nyílt titok a torontói városházán, hogy Ford az alkoholizmussal küzd. Márciusban egy kanadai honvédelmi gáláról tessékelték ki a szervezők, amikor ittasan jelent meg.

Ford két és fél éves polgármesteri pályafutása felért egy katasztrófasorozattal, a (szerencsére) részben meghiusult könyvtárbezárásaitól kezdve, az elfogadhatatlan, aggresszív stílusáig és magatartásáig. Maximálisan lejáratja a kanadai jobboldalt, annak mérsékelt, progresszív-konzervatív szárnyát is. Warren Kinsella egykori liberális stratégának  igaza lehet, amikor azt írja, hogy a liberálisok és új demokraták nem örülnének Ford távozásának, hiszen a baloldalnak ő jelenti azt a politikai ajándékot, melyre egész évben, bármikor számítani lehet.