10 hozzászólás

• Gabec

  2013 május 31
  8:58 de.

  Fényes István

  „Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom…Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül. Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt. 1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, http://www.pupublogja.hu -n”

  Mostantol beirhatotd, hogy megnemertett poeta is voltal. Bocs. nehany balfek majd itt el fogja jatszani, hogy ok nagyon megertettek Pesta! Ez legyen a legnagyobb sikered.
• ghost

  2013 május 31
  9:35 de.

  IMA

  Mi Orbánunk, ki vagy a Parlamentben,
  szüntettessék meg a te neved,
  lázadjon már fel a te országod,
  és töröltessék el a te akaratod
  miképpen a T. Házban,
  azonképpen itt a földön is.
  Mindennapi kenyerünket ne herdáld tovább,
  és már megbocsáss,
  de mi nem tudunk neked megbocsátani.
  Ne vígy minket az államcsődbe,
  és szabadíts meg magadtól.
  Mert nem tiéd az ország, csak a hatalom,
  dicsőség nélkül, és remélhetőleg az sem soká már.
  Ámen
• Ille István

  2013 május 31
  11:27 de.

  http://nol.hu/lap/forum/20130531-orban_50

  no comment
• Puchert János

  2013 május 31
  2:33 du.

  http://www.magyarhirlap.hu/szentmise-a-kormanyfoert
  hát ezt is megértük Hajrá Magyarország hajrá magyarok
• Vajda B. Attila

  2013 május 31
  3:12 du.

  „Olvastam költőtárs, olvastam művedet”, s visszaemlékeztem:
  Egykori sírvers:
  „Illés Béla testét rejti ez a bucka.
  Ne örülj halandó! De él még a Kuczka!”
• Ille István

  2013 május 31
  3:16 du.

  Puchert János
  2013 május 31
  2:33 du.
  a hit csodákra képes!
• Ille István

  2013 június 1
  2:16 de.

  Szabó Lőrinc:
  Szun Vu Kung lázadása

  Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
  kit kőtojásból keltett ki a vén
  föld, ég nap és hold különös szerelme
  a gyümölcsök s virágok szigetén,

  ki kőtestét mozogni tanította
  s viharként szállni a felhők felett,
  és megtanult minden emberfölötti
  varázst és titkos bölcsességeket,

  ki hős vezér és szent remete volt
  és szívében mégis fenevad maradt,
  és feldúlta a halál városát és
  megette az égi barackokat,

  az istenek eledelét, hogy ő is
  őrökké éljen, s lett mindenható
  kinek rőt fején a villám kicsorbult,
  ki már már isten volt, de lázadó

  dühében a Legfőbb Trónt követelte,
  s leverte az égi seregeket,
  s a Menny Ura s a Célok és Erények
  bénultan nézték, hogyan közeleg –

  mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt,
  és már senki se moccant ellene,
  jött Buddha, és szelíd virágkezével
  intett, hogy a fegyverét tegye le.

  – Ki vagy, te jámbor? – ámult el a vad szörny,
  akitől a mindenség reszketett.
  Buddha felelt: – A béke és a jóság,
  s azért jöttem, hogy megfékezzelek.

  – Nagyszerű! – bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
  – Vigyázz – szólt –, még nem sejted, mit tudok!
  – Te se, hogy én mit! – válaszolt a szörny,
  és mellét verve mesélni kezdte, hogy

  a tejutat kavarja szigonyával,
  eldicsekedett, hogyan győzte le
  a földet, eget, az állatok és fák
  szellemeit, s a halál fekete

  könyvét széttépve hogy lett halhatatlan,
  s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
  – Tizennyolcezer mérföldet repülök
  – mondta –, ha csak egy bukfencet vetek,

  átváltozom hetvenkétféleképpen
  és lehetek millió óriás,
  ma már én vagyok a Tökéletesség
  – a Menny Urához fordult –, senki más,

  – bömbölte – senki nem állhat fölöttem:
  legkülönb vagyok, a Trónt akarom!
  És Buddha felelt: – Tied lesz, ha győzöl
  még valamin, az én hatalmamon:

  mutasd meg, hogy kibírsz-e törni innen,
  túljutsz-e rajtam – itt a tenyerem:
  ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
  ha nem, te fogsz engedni énnekem.

  Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.
  – Őrült – gondolta – ez a Buddha: a keze
  alig nagyobb egy lótusz levelénél,
  igazán játék végezni vele,

  gyerekjáték – gondolta és vigyorgott:
  – Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? –
  És felemelkedett a levegőbe,
  s megállt nevetve Buddha tenyerén.

  – Készen vagy? – Készen. – Rajta! – Egyet ugrott,
  s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
  és viharzott, mint az ördögmotolla,
  úgy hányta, hányta a bukfenceket,

  és repült és hömpölygött mint a szélvész,
  mindig gyorsabban, repült, mint a fény,
  repült és forgott, át az ős eónok
  s csillagködök száz szigettengerén,

  repült, a tértől részegen, repült, mint
  az időmegállító gondolat,
  repült, könnyű győzelmét végtelennel
  tetőzni, amit ráadásul ad,

  repült, repült s a Végső Űr határán
  egyszerre csak öt roppant oszlopot látott,
  amely minden világok végén
  vörösen az ég felé lobogott.

  Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
  ahol még nem járt soha senki se,
  és lehasalt s fürkészve és vidáman
  nézett az érthetetlen semmibe,

  aztán felkelt. – Most megyek – mondta – vissza,
  és én leszek a Mindenség Ura,
  de hogy itt jártam, nevemet felírom
  ide, a világ őrtornyaira –

  és csakugyan felírta a középső
  oszlopra: „Itt járt Szun Vu Kung király”,
  s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
  tövébe még egyebet is csinált,

  és indult vissza. Repült, mint a villám,
  repült az űrben, mint a néma fény,
  repült és forgott, át az ős eónok
  s csillagvilágok szigettengerén,

  mint az időtlen gondolat, repült most
  visszafelé a végtelenen át,
  és megérkezett és hetykén leugrott
  Buddha kezéről s rikoltott: – No hát

  ide a Trónt! A világ végén jártam
  s ott hagytam a látogatás jelét! –
  Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
  és felemelte lassan a kezét,

  és megszólalt: – Te nyomorult majom,
  te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
  azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
  harc s önzés fűti, lebírsz engemet?

  Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
  Nézz ide, nézd középső ujjamat:
  „Itt járt Szun Vu Kung…” – itt van, ezt te írtad,
  s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! –

  És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
  kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
  látta, hogy minden erőnél erősebb
  a türelem s a jóság, s megijedt

  és szökni próbált. De Buddha lefogta
  s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
  – Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
  s ha új szíved lesz, befogad a Menny.

  1935
• sárer béla

  2013 június 2
  10:21 de.

  Nyugálományú rendőr zászlós.
• Kovács Éva

  2013 június 4
  1:39 de.

  Azt kivánom néki hogy éljen sokáig erőben és egészségben kenyéren és vízen amit ő ad az embereknek!
• Noszticzius Judit

  2013 június 13
  9:53 de.

  Egy nem túl jó kisfiút (Orbán Viktort) hozott a világba! És most sokan szenvedünk tőle az egész Magyarországon!