A nadrágos ember

2013 november 5 12:44 du.23 hozzászólás

A nadrágos ember a pesti személyről szállt le, úgy este hat óra körül. Csak azért körül, mert Józsi bá’nak, aki épp arra szekerezett, nincsen órája, a pesti személyről meg nemigen szoktak leszállni errefelé, így csak annyi biztos, hogy a pesti személlyel, és hat óra körül volt, mert hát, a pesti személy az idő tájt szokott beszuszogni. Nadrágos embernek meg azért volt nadrágos, mert szép, hajtókás, élére vasalt nadrágot viselt, zakóját meg csak úgy, a karjára dobta. Errefelé a férfinép ilyesmit nem nagyon viselt. Na, nem nadrágot, hanem abból a vasalt fajtát. Cejg, kitérdelt kord, esetleg valami munkásnadrág, ilyesmi járta.

A nadrágos embernek volt egy hátizsákja, meg egy akkurátus vulkánfíber bőröndje, és tétován állongott az állomásfőnök kerekes kútja mellett. Józsi bá’ alapvetően rendes ember volt, hát meg is kérdezte, hogy tán a faluba-e? Mert éppen lehetett volna onnan elfele is, de hát este hatkor, az nem igen volt valószínű.

Illusztráció: http://mayhemandmuse.com/

Illusztráció: mayhemandmuse.com

A nadrágos ember igen köszönte, ha bevinné, merthogy nemigen tudja még a járást. Józsi bá’, kiről tudjuk, hogy alapvetően rendes ember volt, helyet adott neki a bakon. Sokat nem beszélgettek, leginkább semmit se. Az öreg nem kérdezett, gondolta, majd elmondja a nadrágos ember, hogy mi járatban van, persze, csak, ha akarja. Az ilyenektől nem jó kérdezni. A végén még kiderül, hogy a banktól van, vagy a valamilyen hivatali ember, ne adj’ isten, hatóság, aztán kész a baj.

A nadrágos ember sem volt éppen szószátyár. Csak egyszer kérdezte az öreget, hogy hol lenne az a hely, ahonnan ilyen kései órán jó információkat tudna hozni. Hogy miről, azt nem mondta, így az öreg a Bagó Jani kocsmáját ajánlotta, mondván, ilyenkor mindenki ott van, aki számít. Aki meg nem, az meg a Serfőző Dodi csehójában rontja a levegőt, mert ez a kettő búfelejtő van a faluban, egyik az alvégen, másik a felvégen. Szokták így is mondani, hogy na, idesanyám, én most elmegyek lenek – vagy éppen, fater, ha keresnek, elmentem fönek.

A nadrágos ember szépen köszönte, invitálta is Józsi bá’t fizetségként valami nyakolajozásra, de az öreg kivételesen sietett, ellegyintette. Megígérte a sógornak, hogy ma még segít az újbor alá készíteni a hordókat, így nagy veszteség azért nem érte.

A nadrágos ember így hát egyedül nyitotta be a kocsmaajtót. Köszönt szép hangosan, kofferjét, hátizsákját a fal mellett álló padra dobta, magát meg a pulthoz támította. Fröccsöt kért, savanyút, arra állt rá a gigája. Közben kicsit nézgelődött, merre is, hogyan is folyik a szó, miféle népek élnek erre fele. Megakadt a szeme egy sűrű, vastag nyakú, domború homlokú fiatal férfin. Kicsit tovább nézte tán, mint kellett volna, mert a vastagnyakú rámordult: mit nézel, teee?!

De igazából mindegy is volt a válasz. Ha azt feleli, hogy semmit, már hörren is a szó: hát én semmi vagyok neked, teee?! Ha azt feleli, hogy nem is nézek, arra is kész a válasz: hát hazudok én, teee?! Mindegy, ebből bizony, így is, úgy is verekedés lesz. A jónép már félre is húzódott az útból, nagy rutinnal. Bagó Jani ugyan csitította, hogy: na, Bika, ne fújjál már annyira – Bika a ragadványneve volt, amúgy a keresztségben a jámbor Kozári Sándor nevet kapta, de verekedéskor mindig lesunyta a fejét, úgy öklelt ellenfele felé – de Sanyának aznap éppen verekedhetnékje volt. Reggel, etetéskor, a disznók felborították a vályút, délben megégette a száját a levessel, délután az Örzse se akart a kedvére tenni, pedig nagyon noszogatta a szénapajta felé, szóval, ez nem az ő napja volt. Gondolta, jön egy kicsit, lazít, erre itt van ez a nadrágos ember, és őt fixírozza. Azt ő meg nagyon nem szereti!

A nadrágos ember sejthetett valamit, avagy volt már némi kocsmai tapasztalata, mert ellépett a pulttól, hogy tere legyen, és csendesen visszakérdezett: keresed a bajt, fiam? Na, Bikának több se kellett, már lódult is előre, szokása szerint, leszegett fejjel. Jobb lett volna, ha nem teszi. A nadrágos ember ugyanis, az utolsó pillanatban, amikor már úgy tetszett, Sanya feje szétzúzza az arcát, elegáns mozdulattal oldalra lépett, pördült egyet, és a mellette elzúgó testen taszított egy kétkezest. Bika Sanya repült vagy két métert, hatalmasat koppant a falon, majd ülő helyzetbe csúszott, és igen bambán nézett maga elé. Ezzel aztán még vagy három percig nem is hagyott fel. Mikor szemei némiképp fókuszba álltak, szó nélkül kibotorkált az ajtón.

A nadrágos ember a pultnál kifizette a fröccsét, és a gazdát szólította: mester, mondja, hogy találok én a református parókiához? Bagó Jani szeme elkerekedett: te szentséges, jó szagú atya… – még idejében elharapta a szót. Csak nem az új tiszihez van szerencsénk? Lelkész vagyok, fiam, nem tisztelendő, de amúgy igen – mosolygott a nadrágos ember.

Ille István

23 hozzászólás

  • Ezt tetszett! Igen eredeti, jó írás!

  • megtisztel. ettől még nem fog jobban kedvelni 🙂

  • Nem azért írtam. Ez a véleményem.
    Ille, mindent azért csinál, ki miért reagál?

  • 🙂
    Bizony, néha megesik, hogy a kígyó elesik..
    🙂
    Határozottan teccik!!!

  • nem. önjáró vagyok, nem igazán érdekel mások reakciója.
    feltéve, ha hízelgő 😀
    ha javasolhatom, ne kezdjen analízisembe. nem igazán elég hozzá a képessége 😀

  • A parittyás hangja

    Húú ez nagyon tetszett! István nagyon otthon vagy a kisepikában!

  • azt se tudtam, hogy ez az 🙂 én csak írok arról, ami az eszembe jut.
    néha 15-20 perc alatt, néha bennem ül napokig is.

  • parittyás, privát és off: olvasod a méljeidet? legalábbis azon a címen, amit llanfairtól kaptam?

  • Ille István
    2013 november 5
    2:23 du.
    Na látja, ez az ihllet, kedves Ille!
    Ismerős, sokszor én is így vagyok vele….

  • hanyagoljuk a smúzolást, figyelő. nem vagyunk azonos kategóriában. maga profi, és látja, mire ment vele?
    én amatőr vagyok, és teszek az írás szabályaira.

  • A parittyás hangja

    Ille István
    2013 november 5
    2:28 du.

    🙂 )))
    Épp ma tűnődtem, hogy megkérdezlek írtál e már mert nem láttam semmit de mindjárt átkattintok és megnézem!

  • A parittyás hangja

    Ille István
    2013 november 5
    2:23 du.

    Pedig bizony az! És ráadásul a kisepika klasszikus stilisztikai jegyeivel írsz! Tényleg nagyon tetszik!

  • ja, akinek ennyi elérhetősége van…nekem csak 32 nevem volt 🙂

  • basszus, utána kellene néznem, mi is az a kisepika.
    lehet, hogy úgy járnék, mint az egyszeri hályogkovács, és többet még egy összetett mondatot se írnék le?
    tudod mit? inkább maradok hályogkovács 🙂

  • A parittyás hangja

    Ille István
    2013 november 5
    2:28 du.

    Válasz elküldve! 🙂 Remélem át is megy mert ijesztő digitális jelek voltak a leveledben! 🙂 )))

  • Kedves Ille Istvàn, ez tündéri !!!
    Köszönettel !!

  • Avi ben Giora

    Ha az ember ilyen sokoldalú az csak azért van mert nem aprózza el magát- Ne maradj hályogkovács , mert kicsit többre vagy hívatott. manapság ugyan kihalófélben van ez a szakma, de az olyan ezermester amilyen te vagy az nagyon kelendő. Főleg ha igy tud irni. Mindegy, hog minek nevezzük novella kisepika vagy beleduma. A lényeg a tartalmán van, meg az olvasottságán.

  • Georgina Bojana

    Kedves István!
    Köszönöm! Nagyon tetszett.
    Az írás nyelvezete szép, olyan “ráérős”, békés. A végén pedig a csavar?!
    Fergetegesen JÓ!
    (( 🙂 ))
    G R A T U L A !!!

  • köszi, de, mint tudjuk, te elfogult vagy 🙂
    tudod, egy borversenyen is automatikusan kiesik a legmagasabb és legalacsonyabb pont 🙂

  • Georgina Bojana

    (( 🙂 )) Ha ezt nekem szántad, akkor NEM vagyok elfogult. Akkor “melik” borversenyen találkozzunk?!
    Most vannak az újborok!
    Eger és környéke? Sopron és környéke, netán Hajós? Nem, inkább Szekszárd a jó testes vörösborával?!
    De csodás a Tihanyi Cabernet is.
    Hja majd elfelejtettem :O Monoron is vannak ám pincesorok…
    Csak úgy mondtam!
    🙂
    Megkóstolnánk kinek “melik teccik” vörös, fehér, édes, félédes, száraz, félszáraz?!
    Nosza, akkor jöjjünk – Te, ketten, – én meg egyedül.
    Rendben?
    Ott aztán eldöntjük az alacsony, meg a magas pontok számát, történetét és sorsát.
    Rendben? Azé’ mégis más koccintva megbeszélni az ilyen komoly gondot!
    (( 🙂 ))

  • Georgina Bojana

    Hja, sejtem kicsit magyarázatra szorul a “tudományom”.
    Anyai nagyapámnak saját italboltja, vendéglője volt.
    Ő akart belőlem borászt nevelni. Így már egészen pici koromban magyarázott a szőlőkről, borról, no meg arra is megtanított, hogyan ismerhető fel a “varázsolt” bor.
    Arra is rányitotta a szemem, miként és miért jó ez, vagy az a fajta. De legfőképpen MIHEZ?
    Nem titkolom, megleggyintett a tudománya. Még bele is ástam magamat.
    Azután más pályát választottam.
    Ez nem jelenti azt, hogy baráti körömben néha nem villantom meg felcsippantott tudományomat.
    (( 🙂 ))
    *
    De, hogy az írásodnál maradjak. A régi, idősebb parasztembereknél még ma is felfedezhető a “nadrágos ember” ok nélküli tisztelete.
    Azért írom, hogy ok nélküli, mert bizony sokszor egy saras csizmás, őszinte parasztember.
    Az aki a szemembe néz és az igazat mondja, annak a szava többet ér, mint azoké, akik ott csárdásoznak az országunk házában. Nadrágosan, igaz. De mit sem értve a politikához.
    Egyet viszont megtanultak, de bitangul.
    A saját szalonnájukat sütögetni!
    Keddenként van parlamenti közvetítés.
    Most is “gyönyörködtem” az egymásra fújjozó, jó pénzért, jó havi illetményért fújjozó “nadrágosokban”. Istenemre mondom, kerestem a tüzet, ott az ülésterem közepén.
    Mert, hogy ugye hol is sütögetik a pecsenyét?
    Aztán a fejemhez kaptam.
    Teszik ezt pofátlanul, de nem nyilvánosan.
    A háttérben kérem szépen.
    *
    Ez a mellékvágány bocs’ – de a nadrághoz kívánkozott. Igaz, a történetben a nadrágos ember biztosan igaz, Istenfélő és becsületes. Bízom benne.
    De ezt meg kellett írjam, hogy még mindig VAN becsülete a nadrágnak.
    De sokszor igaztalanul.

  • nem, ezt a “hódolóimnak” szántam, akik szerint te velem szemben igenis, elfogult, sőt, elvakult vagy 🙂

  • Georgina Bojana

    Jaj-é?!
    Most már értem a helyzetet!
    Üzenem, a szemellenzőt már levettem, akkó’ amikó’ olvastam. Nosza, utána ragadtam billentyűt, hogy véleményezzem.
    Hű, a nemjóját!
    Akkó’ ők többet tudnak rólam, mint én saját magamról?
    Hát hajde’ most mán’ figyuzni fogok, mit írok?! Mikor és mire!
    Aszta’ :O

This site is protected by Comment SPAM Wiper.