Malosse úr jött, látott…

2013 december 7 9:53 de.41 comments

Amint arról Mihancsik Zsófia frappánsan leleplező írásából értesülhettünk, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ez évben megválasztott(?), kinevezett(?) elnöke november elején három napra hazánkba látogatott. Szavai szerint szeretett volna személyesen is meggyőződni arról, mi is történik ebben a sokak által sokat bírált országban, ahol hírhedetten “unortodox” módszerekkel próbálja a kormány megtalálni a válságból kivezető (harmadik) utat. Az elnök úr gondolom alapos munkát végzett, sok mindenről informálódott, látta amit látni, hallotta amit hallani akart, majd közös sajtótájékoztatót tartott a magyar miniszterelnökkel. Később – biztos ami biztos – médiafelkéréseknek is eleget tett, (köztévé, hírtévé) hogy a magyarok minél szélesebb körben ismerhessék meg álláspontját.

Henri Malosse

Henri Malosse

Ha azt mondjuk, hogy vélekedése Magyarország gazdasági-pénzügyi, valamint szociális politikájáról közel áll a kormányoldaléhoz, akkor nem fejeztük ki pontosan magunkat, mert Henri Malosse minden lényeget érintő, az Unió, és a demokratikus ellenzék által minimum problematikusnak ítélt lépéssel azonosulni látszik. Olybá tűnik, hogy néhai Wilfried Martens, az Európai Néppárt volt elnökének sajnálatos halála után Orbán Viktor rátalált a megboldogultat méltó módon pótoló eu-s potentátra. A EGSZB elnöke oly mértékben hangolódott rá “Európa fenegyerekére”, hogy az ember már hajlamos arra gondolni – különösképpen azért, mert olyan tűpontosan választotta ki azokat a témákat, amelyben Orbán (immár évek óta) hadakozik az Unióval -, hogy ő már előzőleg fölkészült (esetleg fölkészítették) Magyarországból, meg a magyaros unortodoxiából, aztán idejött fölmondani a leckét. Nem ő lenne az első politikus, akiről kiderülne, hogy visszaél helyzetével. Mert, hogy neki ugyanúgy tessék a bankok extraadóztatása, a közüzemi szolgáltatások visszaállamosítása, mint a permanens rezsicsökkentés, vagy a magánnyugdíj-pénztárak kifosztása egészen az “újraiparosításig”, vagyis a “munkaalapú társadalom” favorizálásáig, az azért mégiscsak különös.

Az ember már arra számíthatott, hogy külön megemlíti az elnök úr a stadionépítések, a különös földosztogatások, vagy a dohányértékesítés, és a kaszinók koncesszióba adásának várhatóan kedvező hatásait a válság kezelésére. Ráadásul szerinte itt nagyobb az egyetértés, mint sokan állítják, és a gazdaság szereplői csak a metódusokban nem értenek egyet mindenben. Ugyan kitől tudja ezt ennyire rosszul?

És a végére egy talán ide nem való személyeskedés: végignéztem a sajtótájékoztatót, amint nyilatkozik Orbán, és vendége. Előbbiről tudjuk, hogy vannak zavaró, kényszeres mozdulatai, most nem sorolom, de hogy Malosse úr mekkorákat hunyorgott kb. három másodpercenként, és milyen nyájas, szinte alázatos vigyort eregetett meghívója felé, (v. ö. Mr. Bean) azt nem lehetett nem észrevenni.

Mellesleg aztán megnéztem a Hír Tv-beli nyilatkozatát, ott ezeknek nyoma nem volt, ami egyfelől érthető, hiszen kedvence nem volt jelen, másfelől meg ott talán nem kínálgatták előtte jófajta házi főzésű(!) barackpálinkával, amely természetesen az egyetértés évében megérett gyümölcsből készült; talán éppen Felcsúton (V.ö.: “Érik már a barack…)

De hát legalább mi ne legyünk rosszmájúak…

Gulyás András

41 Comments

  • marcus aurelius

    Úgy látszik Noszticzius nem tudja kiírni magát…

  • Ez az ember elképesztő,nem lát?

  • Azt azért könnyen be lehet látni, hogy Gulyás András ellenérvei (bankok extraadóztatása, közművek visszaállamosítása, újraiparosítás, munka alapú társadalom, stb.) inkább öngólnak tűnnek, vagy a szerző módfelett tájékozatlan. Különösen a visszaállamosítás emlegetése beszédes, hiszen ez esetben olykor csak a “külföldi államtól” vásárolja vissza a “belföldi állam”. De elmondhatnám ezt a munka alapú társadalom fölvetésével is. Nagyon jó fantáziával kell rendelkeznie annak, aki a nem munka alapú társadalomban is el tudja képzelni egy ország boldogulását.
    A hibákat lehet, sőt kell bírálni, de vannak bizonyos generális értékrendek, amelyeket a komolytalanná válás kockázatának vállalása nélkül nem érdemes. A nagytata, aki a kulákká válásig gürizett (vagyis megszakadásig komolyan vette a munka alapú társadalmat), most forog a sírjában.

  • Kissé elméláztam a cikk felett.
    Nem tetszik az írójának, hogy az EU gazdasági stb. elnöke SEMMI rosszat nem mondott a magyar állapotokról.
    Bezzeg, ha Gyurcsány és társait kérdezte volna meg, más véleménnyel menne haza. (Ez az én meglátásom)
    T.i. az elmúlt 3 évben az EU az ellenzéki politikusok és balos média alapján itélkeztek a magyar helyzetről.
    Nos, most az elnök informálta őket.

    Világos, hogy sokaknak nem teszik!

  • Azt hiszem, félreértitek!

    Egy politikus nem áll ki a vendéglátója elé és szemébe mondja, ill. a kameráknak mondja, hogy ganyé az egész az oligarchikus maffiaállamukkal együtt. Csak árnyalatnyi utalásokat tehet, ha nem jó is, hogy “reméljük, szépen, fokozatosan a fellendülés bekövetkezik!”
    Hogy ténylegesen mi volt a véleménye, az nem itt a kamerák előtt derül ki. De 1, vagy akár 2, 5 vaklégy nem is minden. Hiszen Hitler, mussolini, horthy kölcsönösen dícsérték és elismerték egymás szorgos tetteiket, ami nem jelenti, hogy egyetemlegesen is elfogadható lett volna.
    Az meg, hogy van olyan balf, aki ma mosolyogva nézi el, hogy felmenői megtakarításait elrabolják, vagy csak megsarcolják az állami szintű maffiáink, és jövőbeli nyugdíjaink, gyerekeink, unokáink jövőjét szintén kiemelték a közös kasszából, az csak a szellemi törpék vakságának és lojalitásuknak tudható be, amikor kárörvendően konstatálják, hogy a nem orbánimádók károsulnak, nyomorodnak és ez a káröröm elnyomja saját veszteségeik tudatosítását. Ezek az erkölcsi gyökerek ennyire primitívek. Hiszen nem is akarják felismerni, hogy ők ugyan úgy károsodnak, vagy károsulni fognak. Ez a primitív magyarmentalitás továbbfejlesztése, hogy “a szomszéd tehene dögöljön meg, még az sem baj, ha esetleg az enyém is! De a szomszédé mindenképp!”

    Az is elítélendő ekölcsi törpeség, hogy örömmel nézzük, hogy erőszekkal rabolják el a közműveket azoktól, akik azt korábban megvették, és azóta tulajdonosként fejlesztették. A TULAJDONJOG SZENTSÉGE! Ezt kéne látni! Ha kell, vissza lehet vásárolni, de nem zsarolva elvenni!
    De látjuk, hogy ugyan ez van kicsiben is. És az orbánimádók sem kivételek, ők is áldozatok lettek már, de lesznek szintén, csak idő és szerencse kérdése!
    Én nem szeretnék ilyen országban élni, ahol szerencse kérdése, hogy meddig marad meg a vagyonom! Ez egy országos szerencsejáték, vagy pontosabban OROSZRULETT!

  • Azt azért érdemes megemlíteni, hogy ez a Möszjő Malosse egy sehol nem jegyzett, semmiféle súllyal nem rendelkező EU-s gittegylet vezetője, és mint ilyen, tökmindegy, hogy mi a véleménye.

  • "tisztelhölgyeimésuraim"

    frivi!
    .
    Ez a “munkaalapú társadalom” elnevezés Orbanisztán tálalásában egy tökéletes blöff. Először is mert úgy tesz, mintha ő találta volna föl a spanyolviaszt. Miért is ? Hát csak azért, mert minden tudjuk – már aki tanulta – hogy az amazoaszmenti kis faluközösségtől a legfejlettebb bankvilággal is rendelkező szuperkapitalista társadalomig, minden társadalom alapja a munka. Legföljebb a munka eredményének, a megtermelt és esetleg értékesíthető javaknak az igazságos elosztása okozza adja aviták velejét a társadalom különböző rétegei között… És azon belül is az eredmény kisajátításának a mértéke a termék előállításának a mértékéhez képest: mindig ez a vita tárgya.
    Az amazonaszi törzsekben a végzett munka és a rászorultság elve alapján közösen, viszonylag egyenlően fogyasztják el az eredményt – a beteg is, a gyerek is kap belőle. A modern tömegtársadalmakban ez már sokkal differenciáltabban megy végbe, a pénz közvetítésével, mely eszköz láthatatlanná teszi az igénybe vett áru, vagy szolgáltatás kitermelési értékének a végső értékké válásának helyét és folyamatát. Ahogy az a nyersanyag előállításától fogva munka hozzádásával itt, munka hozzáadásával ott…stb. eléri a sok ember munkájával megtermelt áru utolsó állomását, a fogysztót és fogysztói áron utoljára gazdát csrél… Mindebbe afolyamatba szervesen épül be a bank és a kereskedelmi munka is. A termelő ezsközök,yárak és szolgáltató egységek tulajdonosai is nagy mértékben – amennyire legalább(!)megérinekik- részesülnek a több rétegben képződött nyereségből.
    Mindebből természetesen az állam több helyen is kiemeli a maga fenntartásához szükséges részesedését adó formájában…
    A legnagyobb kérdés tehát a munkáva- másképp nem is lehet – előállított érték elosztásának a mértéke. Azaz ki, milyen arányban részesül az értékből.
    .
    Amunkaaz, amely új értéket állít elő, mindegy, hogy milyen tevékenységgel, ásvány bányászattal, szoftver előállítással, vagy csecsemő gondozással…
    .
    Ergo. Hatalmas blöff egy olyan társadalmat nevezni a munka társadalmának, ahol se munka, se érték előállítás nem történik, ahol gyakorlatilag az állítólagos minkának nincs semmi látszatja – azaz nincs semmi növekedés éppen a termelőeszközök állományában. Az ilyen társadalom a sorvdás társadalma, a csőd világa.
    .
    Orbán hazudik tehát, amikor aminkatársadalmának nevezi azt ami ma magyarországon lejátszódik. A közmunkának elnevezett áltevékenység annyi új értéket nem állít elő mint tehénistáló lakói, amikor ürítenek, mert az ő termékükből trágya, abból meg akár “kenyér” is lesz. Aki látott már úgynevezett közmunkásokat nyáron árnyékában hűsölni, vagy kaparászni, az láthatja, hogy ez az egy munka amelynek csak neve van de értéket nem állít elő. Eladhatatlan.
    .

  • “tisztelhölgyeimésuraim”

    A beírással az a bajom, hogy olyan sok részével egyetértek, hogy alig van miről vitatkozni. A logikus érveléssorozat, és a lényegre tapintás előtt pedig legfeljebb csak fejet tudok hajtani. Az is tény, hogy a politika szereti a lózungokat, és ez most sincs másképp. Persze, a magyar nyelv, és ebben sem lesz köztünk vita, finoman megkülönbözteti a munkát, és a látszat- vagy áltevékenységet, és én sem a “közmunkásokat nyáron árnyékban hűsölni” alapú társadalomra gondoltam. A precízen kifejtett termelt javak szétosztásával kapcsolatban azonban van még egy a felsorolásból kimaradt szempont is, és ez a hozzáadott érték szempontja, ami Magyarországon 20 év óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, és ennek az “eredménye” egyre érzékelhetőbbé válik. Szerintem, és ez akár felháborító is lehet egyesek számára, a legmodernebb Audi előállítása a hozzáadott érték szempontjából lehet, hogy társadalmi szempontból kevésbé korszerű, mint mondjuk az Ella burgonya termesztése. Lehet, hogy ez első hallásra abszurdnak tűnik, de, ha jól belegondolunk, már kevésbé. A 19. század végi nagy közmunka programokkal rakták össze Magyarországot és Pestbudát, illetve Budapestet, és ezek is állami költségvetésből finanszírozódtak, de maradandó értéket hoztak létre, akár pl. a Nagykörút, a Kis Földalatti stb. kapcsán, és az adott viszonyok között megfelelő fizetéssel. Lehet, hogy az Andrási út “parkettázását” már aranykezű mesterek végezték, de az előtte elvégzendő tömegmunkát már nem.
    Ugyanakkor az is tény, hogy a hasznot hozó nagy beruházásokhoz pénz kell, és a jelen gazdasági helyzet a legjobb akarat mellett sem teszi ezt lehetővé. Az ország brutális eladósodottsága olyan gazdasági tény, amelyet csak magyarázgatni lehet, kikerülni nem.

  • "tisztelhölgyeimésuraim"

    frivi !
    Teljesen egyetértünk. El kell ismernem, hogy a közmunkák bizonyos történelmi helyzetekeben szükségesek, sőt szükségszerű a megszervezásük… Ilyen helyzet volt, mint említed Budapest felépítése és sajnos ilyen volt Budapest ujjáépítése is a II.Világháború után.*
    Ezek nem voltak szükségtelen látszatmegoldások és az a munka bizony értékteremtő munka volt, mert anélkül többek közt nem lehetett az országnak sem gazdaságilag sem továbblépnie.
    Azonban csak azért szervezni közmunkákat, hogy neve legyen a gyereknek, vagyis tulajdonképpen egy másfajta segélyosztásnak mint annak előtte történt, hamis illúzió keltése a tömegek szemében, hogy úgymond mi munkát adunk, nem segélyt – szégyenletes maszlag és hazugság. Ráadásul megalázása az értelmetlen közmunkára kényszerített – sok esetben a például végzettségét tekintve szellemi munkára kiképzett – embereknek …
    .
    *Az ezt koordináló szerv a Közmunkák Tanácsa volt, amelyet Vass Zoltán vezetett.

  • "tisztelhölgyeimésuraim"

    kiegészítés:
    .
    sem gazdaságilag sem szociológiailag….

  • tisztelhölgyeimésuraim”
    Szerintem, igen okos ötlet a közmunka, s csak rosszindulatú beállitásként lehet így magyarázni, ahogy tette.
    T.i. az USA , Kanada is jól járna hasonló “segéllyel” mikor nem otthon ül egy munkaképes ember és várja a csekkét minden hónapban, hanem kicsit dolgozik is érte.

  • Kinek a pap,kinek a papné.
    Jobban szeretnétek a Con-Bendit,Schulz véleményét ujbol hallani?
    Azok màr leszerepeltek a féknélküli és egyensulyt nélkülözö EU szavazàsnàl.

  • megint NEVETEK , odaig mereszkedik tiszzteltholgyeimesuraim hogy ok a szocik hatarozhassak meg mi a hasznos es mi a haszontalan kozmunka,a nacik azt hataroztak meg ki a zsido…csak en latok parhuzamot vagy mas is ?

  • Figyelő: A közmunka nagyon okos ötlet lenne ha nem rabszolga bérrel párosulna. Az első havi fizetésednél megnézném az arcod. Az meg ne is zavarjon, mikor kirúgják a dolgozót ás egy hónap után közmunkásként visszaveszik ugyan arra a munkakörbe fele fizetésért.

  • A közmunka csak a közös semmittevésnél jobb,de ha nincs màs csinàlni kell.2013-ban az EU-ban több mint 1 millioval több munkanélküli lett.

  • Látom, Írországban remekül vagy értesülve.
    Ha NEM akar, akkor nem megy a közmunkába. Csak az a rabszolgamunka, amit ráerőszakolnak valakire, mint a munkaszolgálat, vagy a Rákosi féle táborok a szénbányában. Ja, és van itt egy valaki aki dolgozott is 12 évig egy ilyenben, mint fogoly, a Kádár rendszerbenn!

  • Kedves Mindenki

    A közmunka pozitív voltát, úgy tűnik, senki sem tagadja. Még egyszer megismételném: nem az áltevékenységről, hanem a társadalmilag is hasznos tevékenységről beszélek. A másik, ehhez szorosan kapcsolódó kérés a közmunkák bérezése. Minimálbér alatt elfogadhatatlan – szerintem – bármely közmunkás alkalmazása. Egyrészt megélhetési szempontból, másrészt a munka becsületének megőrzése szempontjából. Még azt is jobbnak tartanám, ha felére, akár negyedére vennék a megjelölt munkaidő tartamát, de akkor abban az időben tényleg normális lendülettel, intenzíven kellene dolgozni. Még azt is védhetőbb álláspontnak tekinteném, ha az adott közmunka végzése mellett valamilyen közmunka mellett megkapható segélyt nevesítenének. Nincs károsabb, mint a tessék-lássék munka, ha úgy tetszik intézményesített, közpénzből finanszírozott piszmogás.

  • attól tartok, maga sincs valami jól értesülve, kedves figyelő.
    ha nem vállalja a közmunkát, SEMMIFÉLE támogatásban nem részesül. ez persze, dehogy a közmunka ráerőszakolása valakire, áh, dehogy!
    de tudja mit? kérdezze meg bogdán géza szerzőtársunkat. gondolom, elfogadja autentikus forrásnak.

  • hol keszul az osszes mobil telefon ? kinaban , na ezert nincs eleg munkahely se az usa-ban se magyarban , es ez csak egyetlen termek , nezz vegig magadon , majdnem minden kinaban keszult

  • Figyelő: Ahogy nézem nálad jobban. Nekem a barátaim ott vannak. Két év nem sok. Lehet jobban kellene figyelned és nem engem gúnyolni. Egyszerű matek. Mennyit fizetnek a közmunkáért? Te is kitudnád számolni ha akarnád. De akkor nem írhatnál elfogult butaságot. De ritka önző és kegyetlen megnyilvánulásaid vannak. Sajnállak érte. Te tényleg utálod a magyarokat! Ami nekik rossz az neked jó?!

  • nem, ő csak a baloldaliakat utálja. ami nekik rossz, azon örvendezik. csak nem értem, a közmunkások – kik közt a romák vitathatatlanul túlsúlyban vannak – miért képezik utálata tárgyát? na jó, ez így nem igaz, kizárólag a közmunkarendszert dicsőíti.

  • Ille István

    Szerintem az önmagában nem rossz, hogy valamilyen egyéni ambíciót is kapcsolnak a támogatások különböző formáihoz. Nyilván az sem igazán normális dolog, hogy helyenként már a második generáció nő fel úgy, hogy a szüleit még nem látta rendszeresen munkába menni. Ebben az esetben egy tartalmas és tisztességesen végzett, normálisan megfizetett közmunka igenis előrelépés lehet. Persze, beteges kinövések minden hol vannak, így ezen a területen is. Az biztosan nem normális dolog, ha egy középiskolai tanár, mondjuk, levelet söpröget az utcán, de bízom abban, hogy ezek csak egyedi, rossz példák.

  • szerintem meg olyan közmunka nem fog létezni, ami tartalmas és normálisan megfizetett lesz. magyarországon az említett századfordulós útépítő közmunka kis hányada – a burkolatkockákat lerakó mestereké – volt csak hozzáadott értéket teremtő, az alapokat, az úttükröt tömegmunkában alulfizetett közmunkások ásták ki.
    hozzáadott értéket ebben az országban közmunka még nagyon sokáig nem fog produkálni.
    ne legyünk szégyenlősek, mondjuk ki: állami pótcselekvés, mivel olyan munkahelyeket (másmilyeneket sem) nem tud létrehozni, ahol tartalmas munkát végezhetnének a többségében tanulatlan, képzetlen közmunkások ezrei. segély ez, csak más nevet adtak neki, hogy ne veszítsék el az arcukat – és a hitelüket.

  • frivi. A rosszul fizetett értelmetlen kényszermunka csak rossz példát mutat a szüleit még dolgozni nem látó gyermekeknek. Ha pedig értelmes munkát tudnak nekik adni, akkor fizetést is kell. Igazad van. Így csak az látszik, hogy a társadalom átment rabszolgatartó társadalomba.

  • A parittyás hangja

    Közmunka?
    Nektek mi jut eszetekbe erről a tényről?
    Vannak emberek akik képesek úgy eltolni egy teli taligát harminc kilométerre, hogy közben egy tál üres levest esznek.
    Nekem az, hogy valaki más zabálja a színhúst…

  • Llanfair

    Abban igaza van Illének, hogy van dolognak egy bizonyos “állami pótcselekvés” íze. A rendszer fényévnyire van a tökéletestől, sőt, azt hiszem, ez a rendszer igazán soha nem is lehet tökéletes. A konvencionálisan normálisnak nevezett munkának van hosszú távon értelme. Ugyanakkor szembesülni kell, akár tetszik, akár nem, azzal a ténnyel, hogy a közmunkások döntő része alulképzett, tehát qualifikált munkát nem is lehet rájuk bízni. Ráadásul ezek egy része már a munkától is elszokott, vagy egyáltalán rá sem szokott.
    Németh László a háború előtt nagyon nagy kultuszt csinált a felnőttoktatásnak, és ennek hatása a háború utáni évekre is átnyúlt. Szerintem most is ebbe az irányba (is) kellene irányítani a dolgot. Az önképzés társadalmi igénnyé tétele központi törekvést kellene képviseljen. A másik az igényességre nevelés kérdése, bár belátom, a mai, rossz mintákban gazdag globalizált világunkban, ez sem egyszerű kérdés. A társadalomban divattá kellene tenni a tanulást, az önképzést, az olvasást! És nem fáztam fel, magamnál vagyok. De addig, ameddig egy országban állítólag 3,5 oldal az éves olvasási mennyiség, akkor tényleg nagy baj van. Ez azért is aggasztó, mert az alföldi parasztemberek a háború előtt már ennek a sokszorosát produkálták. Ha én lennék az oktatási miniszter, biztosan más irányt szabnék a dolgok folyásának. Klebelsberg Kunónak persze könnyebb volt a helyzete, mert ő megkapta a költségvetés cca. 10 %-át, most meg talán 2 % jut erre a célra. A szociokulturális eltérésekből adódó problémák kezelése is csak így oldható meg. A társadalomnak előbb-utóbb el kell döntenie, hogy több rendőrt, vagy több tanítót. Szerintem, az utóbbi hozhatna megoldást.

  • Llanfair….milyen rabszolgasagrol rikacsolsz ? nem csuknak bortonbe he nem mesz kozmunkara , mehetsz gombat szedni peldaul az erdobe,foghatsz halat pecaval…van meg otletem

  • na, kezdünk egy hullámhosszra kerülni. mert hát, ha tovább gondoljuk, eljutunk az oktatásig, a szegregációig, a teljesen értelmetlenül leszállított tankötelezettségi korhatárig, a szakmunkásképzés lebutításáig, aminek következtében, ugyebár, nem igazán lesznek kvalifikált munkások.
    ha akadna megfelelő képzés – talán abban kellene motiválttá tenni mind a tanulókat, mind a tanárokat – akkor talán nem is lenne szükség közmunkára – már, ha amúgy akadna elég munkahely magyarországon. nem kellene egymillió, de még annak időarányos része se.
    persze, legyünk optimisták: mire az általam fantáziált oktatási program gyümölcsöt hozna, tán a munkahelyek is megteremtődnének.

  • mi több, kecskét is tarthat. pontos elképzelése van erről az elvtársaknak, nyilvánossá is tették.

  • frivi: Egy másik cikknél próbáltam az igényesség egy más vetületét előtérbe hozni. Voltam minden csak nagyságos úr nem. Itt nem folytatnám. Ma az igénytelenség Magyarországon divat, és aki nem áll be a sorba az finoman szólva is furcsa. A műveltség előtérbe helyezése nálam felesleges. Nem olvastad a kommentjeimet. Én képes vagyok egy operaelőadásért egy kiállításért elmenni Európa végére. Kindle könyvolvasó nélkül ki sem lépek a lakásból. Általában itt gúnyt kapok érte és minimum “leszoboznak”. De a képzés másik oldala az a gond, hogy Magyarországon aki leérettségizett az már nem akar dolgozni. Az egyetemi végzettség pedig felmentés a munka alól. Ide az irodát és a nagy fizetést mert én elvégeztem az egyetemet! Dolgozni meg dolgozzon más. Akár közmunkával. A másnak az is jó! Ez így nem jó! Termelni ki fog? Az egyetemi végzettség ráadásul nem jelenti a becsületet. Ügye ezt nem kell ragoznom?

  • Dezsőke: Ha valaki annyi pénzt kap a munkájáért, hogy enni tudjon, akkor beszélő szerszámmá silányul. Az pedig a rabszolgaság. Engem pedig ne sajnálj. Nekem picinyem mindig volt munkám. Itt is kapnék és Svédországban és Norvégiában is lenne már holnap állásom. De nem köll.

  • köllene az, de nincs szükséged rá. mint azt hódolóid korábban kifejtették, te egy eltartott selyemfiú vagy :)

  • Llanfair

    Az azért túlzás, hogy kényszermunkáról meg rabszolgatartó társadalomról beszélsz.Elismerve az általánosítás rendezőelvi szükségességét, túlzásokba azért nem kellene esned. Van olyan, amikor már az is eredménynek számít, hogy valaki elmegy (köz)munkába, sőt az is lehet, hogy abban a szűk közegben annak nagyobb a becsülete,mint mi esetleg gondolnánk. Inkább az anyagi elismerést tartom kevésnek. Legnagyobb bajnak nem azt tartom, hogy valakinek egy keveset nyújtania kell azért a közpénzért, amit megkap. Ráadásul ez csak ideiglenes megoldásnak tekinthető, de semmiképpen nem többnek.Mivel én a bonyolultabb megoldásokban hiszek, ezt a tevékenységet is valamilyen módon összekapcsolnám valamiféle szervezett oktatással. Mondjuk, a közmunkás a mostani 8 órás piszmogás helyett dolgozzon 2 vagy 4 órát, de mellette szervezetten tanuljon valamit, amit szintén lehetne anyagiakkal is honorálni. Ez már távlatot adhatna az egyénnek, és elviselhetőbbé tenné a közmunkának ezt a fajtáját.

  • Ille István: Köszike! Tudtam, hogy számíthatok rád! :)

  • Llanfair
    4:24

    Tény, ami tény, az igénytelenség világdivat. Ennek a leglátványosabb bizonyítéka a márkás tépett farmer. A slamposság nem csak magyar jelenség, hanem általános. Persze, nálunk van egy másfajta igénytelenség is, az egyéni higiénia olykor a magát szagosan jelző hiánya. Na ezt már kifejezetten szégyellem. Ennél azért többre kellene magunkat tartani. És ez már nem világdivat kérdése. Lehet a rendszerváltásról ódákat zengeni, de, sajnos nagyon nagy tömeget csúsztak le, és az egyén igénytelensége összefüggésbe hozható ezzel. Bár itt is szereppel bír az egyén kulturális szintje, hiszen a szegénység nem feltétlenül jelen egyfajta intellektuális mezítlábasságot.
    Azt is a múltból hoztuk, hogy azért kell tanulni, hogy ne kelljen dolgozni, ami persze, úgy baromság ahogy van. De valamikor ez volt a hozzáállás. Mára már a végzettség értékelése is megváltozott. Ráadásul az érettségi önmagában súlytalanná is vált, sőt olykor még egy diploma is, főként a kommunikációs szakos és társai álvégzettségek. Ez nálam a kabaré felső foka kategória. Olyan, mint a szövegértésből érettségizni. Ez olyan, mintha a hentesek számára a szakmunkásvizsgán bevezetnék, hogy a húsfelismerésből vizsgát kell tenniük! Ugye milyen abszurd?

  • frivi: Nem azért rabszolgamunka, hogy szemetet szed. Azért, mert éhbérért és azért,mert ezt különböző megaláztatások után kapja meg. Írod hogy mára már a végzettség értékelése is megváltozott. Hát én nem így látom. A munka és művelője lenézése egyre nagyobb teret nyer a munkaalapú társadalomban. A gazdag ügyeskedő számít még mindig. Mikor egy több nyelven tanító egyetemi tanár 180 ezret keres az milyen megbecsülése a tudásnak? Semmi diplomáért pedig Budapest nagyságú terepasztal jár.
    A közmunkások egy része alig végzett iskolát. Milyen szervezet tanulásra gondolsz? Az igénytelenség tényleg világjelenség. Éppen ezért kellene már megfordítani.
    Mentőztem 94 és 98 között. Nem tudod elképzelni milyen lakásokban jártam. A hideg kirázott és menekültem belőlük.
    Kosz és mocsok. Mi szegények voltunk, de a fal mindig frissen volt meszelve. Mosni pedig volt mosószappan és teknő! A ruhám kopott volt de tiszta. Nem tudom elfogadni az igénytelenséget. Többségében nem pénz kérdése.

  • "tisztelhölgyeimésuraim"

    Bocs’, de tudom, hogy e hullámhosszon a következő húrokat pengetni illetlenség, mégis azt mondom, hogy abban az úgynevezett átkosban mindenkinek volt munkája, nemcsak azért, mert az kötelező volt – aki nem tette az KMK-s volt – hanem azért is, mert ha hiszitek, ha nem, nem ismertük a létbizonytalanság érzését sem, ami mára már mindenkit megsuhintott legalább egyszer… Tehát igaz, hogy “kötelező volt” dolgozni, de volt is értelme, mert többségében érték teremtő munkában vettek részt az emberek – és bőrsszínüktől függetlenül. Más kérdés persze az, hogy akkor a szovjet piac szinte minden terméket fel és átvett. Ennek a tulképp mesterséges lélegeztetőgépnek a fianszírozása omlott össze a nyolcvanas évek végére… Vagyis nem volt fenntartható.

  • "tisztelhölgyeimésuraim"

    Valaki itt fentebb megjegyezte, hogy ma már minden termék kínai… Hát persze, mert a kínai munkabér a világon a legalacsonyabbak között van, a tőke pedig ott telepszik meg, ahol a legjobban megéri neki. Márpedig amig tőke globális, azaz nemzetközi marad, addig ez is így marad, ha tetszik, ha nem.

  • “tisztelhölgyeimésuraim”: A tőke azért ment Kínába mert az emberek mindent ingyen akarnak megvásárolni. Mikor teljesült az álmuk akkor kiderült, hogy nincs munkája. Akkor persze a rohadt multi olcsón gyártat. Egy divatgyártó mondta a múlt héten. Vegyék tudomásul, ha 3 dolláros póló kell, akkor távol keleten gyártjuk. Ha két dolláros, akkor gyerekekkel gyártják. Ne tessenek álszentek lenni. Ezt elfelejtette az a bizonyos “Dezső”, aki fentebb megjegyezte.

  • Lianfair!
    Igazad van,az igénytelenség a jövönk legàdàzabb ellenfele.
    A képzés nemcsak pénz kérdése,az igényesség tanitàsa és megkövetelése fontosabb és ezt ingyen otthon is megtanulhatnànk,vagy az iskolàban.Erre kell a hangsulyt helyezni,
    nem arra,hogy van-e és hàny diplomàja van az oktatonak,ha ezt nem megfelelöen képviseli.a szakmunkàsképzésben.
    Hasonlitsuk össze a legfeljebb 2 szobàs vàlyoghàzainkat,a nyugati favàzas vàlyoghàzakkal,majd a -föleg- 2 szobàs-panellhàzainkat,a
    nyugatiakkal.A nyugati 200-300 éves parasztportàkat a mieinkkel.
    Hol a legalacsonyabb a munkanélküliség? Ott ahol igényes munkàra nevelö szakmunkàs képzés van,ahol a szakmunkàs megbecsült,mert
    egy valamiböl készterméket tud elöàllitan,amivel a megélhetését is biztositani tudja-sajàt magànak és esetleges alkalmazottjainak,mert céget is alapithat-.

  • Dénes ERÖS: Ebben bizony egyetértünk. De ha a szülő és a tanár is igénytelen? Ha az újság és TV ontja az igénytelen műsorokat? Pedig a TV hatalmas lehetőségeket rejt. Az a tudáshalmaz amit közvetíteni tudna….. Ha a könyvek már csak szórakoztatni akarnak a nevelés teljes kizárásával akkor mit lehet csinálni? De minek is, hiszen a gyerekek nem is tudnak olvasni. Mikor az igényes embert minimum furcsának nézik, de ettől kap sokkal keményebb kritikákat. Ez a telekre még jó lesz mondás úgy bele ette magát a magyarba, hogy nem látom a kiutat. Minek nekem jó autó, a Trabant is elvisz oda. Emlékszel?
    Még otthon felújítottuk a fürdőszobánkat. Mondtuk, hogy az ár nem számít. Nem találtunk olyan kivitelezőt aki tökéletes referenciát tudott volna adni. Végül szép lett, de a tökéletestől nagyon messze van. Persze a számla az “tökéletes” volt, és nem értették miért nem jó úgy ahogy sikerült? Ha már úgy is eltölti az idejét a munkahelyén, akkor miért nem akar jó munkát végezni?
    Itt a kisegítőszemélyzetnek főiskolai végzettsége van.
    Otthon betanított munka. El tudod képzelni a színvonal közti különbséget? Pedig nem babra megy a játék. Emberek életéről és euró milliókról szól a dolog. De otthon elég a képzetlen munkaerő rá. De a munkavédelmet egyetemi tanárnak kell végezni, mert nincs pénz érettségizett felügyelőre.
    Mikor kijöttünk akkor első a lakás. Milyet akarunk? Kicsit vagy nagyot? Milyen a kicsi? Három szoba hall. Ez a kicsi? De hát ez egy szegény ország! Most akkora a konyhánk, mint otthon az életterünk.
    Sorolhatnám de nem érdemes. Nekem itt még nem volt igazam. De az is igaz, hogy az igénytelen ember boldogabb. Mert nem tudja mit veszít. De nem is meri tudni.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.