A postás mindig kétszer csenget
Elege lett, ebből az egészből. Ha megkérdezték volna, konkrétan miből, akkor is csak ezt tudta volna mondani: ebből az egészből. Mindenből.
Már évek óta nem volt munkahelye, élt, ahogy tudott, hol itt dolgozgatott egy kicsit, hol ott, elvolt valahogy. Nem keresett sokat, éppen csak annyit, hogy megélt, néha még egy-egy korsó sörre is futotta. Elüldögélt fölötte a sarokban, hallgatta a kocsma örök okoskodóit, magában néha megmosolyogta őket, de amúgy csak elvolt ott, egymagában. Most már ez sincs: új tulaj jött, elhessintette, na, öreg, ha nem fogyaszt, ne rontsa itt nekem a levegőt, nem szociális otthon ez!
Blind man’s meal / Pablo Picasso (1903).
Volt egy kis pénzecske, közmunkásnak alkalmazták, no, nem szakadt bele, előfordult, hogy naphosszat csak a lapát nyelét támasztották, de mégis, látszatnak az is jó volt. Most ez sincs. Zsiga bácsi, ne haragudjon, de megszüntetjük a közmunkát. Nincs pénze az önkormányzatnak, meg hát, felülről jött az ukáz, ha lenne is pénzünk, nem tehetjük. Ha nem, hát nem, nincs mit tenni. Ezt már nagyon ismerte, ezt a felülről jött ukázt.
Valami megpattant a derekában is, mert se ülni, se feküdni nem tudott igazán. Meleg fürdő, gyógyvíz kellene ennek, Zsiga bácsi, mondta Lázár doktor, a háziorvos. Ezen mindig jót derült magában: a körzeti, az még rendben volt, de micsodás dolog már ez a háziorvos? Mintha az övé volna… Aztán doktor úr drága, mennyiért is van az a meleg fürdő? Hát, ha írok magának fürdőjegyet, akkor úgy kétezer-kétezerötszáz. Egy hónapra? Menjen már, Zsiga bácsi, egy alkalomra! És nekem mennyi kellene? Legalább tíz, hogy használjon valamit, Zsiga bácsi. No, hát akkor, majd csak lesz valahogy, mert annyi pénz talán a világon sincs! Lázár doktor felírt neki valami kenőcsöt, hogy azzal kúrálja a derekát, de, ha kérdezik, megmondta volna: szart sem ért az. De nem kérdezték.
A Hangyában is kitelt a hitele. Amíg volt miből, fizetgette, de a kockás füzetben könyörtelenül szaporodtak a tételek, úgyhogy Irénke, az eladólány, be is csukta: Zsiga bácsi, amíg ezt ki nem fizeti, nincs több. Én adnék, tudja jól, de a főnök… Na igen. A főnök.
Ez a Zsiga bácsizás is: nem volt még hatvan. Nyugdíjhoz még fiatal volt, de bácsinak már elég öreg.
A villanyt két hete kikapcsolták, azt se tudta fizetni. Volt még egy liternyi petró, azzal világítgatott magának a viharlámpával, de már csak az üveg alján kotyog valamennyi. Még szerencse, hogy a fészerben akadt valamennyi fa, a kályhát még be tudta fűteni, legalább meg nem fagyott. De most már ott is csak forgácsokat hajkurászott a szél. Kiment az erdőre, loppal, szégyentől vöröslő füllel, hogy hát rapsickodik egy kicsit, csak hullott gallyat, dőlt fát, naná, hogy beleszaladt a mezőőrbe.
Az lepakoltatta vele – pedig semmire nem jó, csuklónyi gallyfák voltak csak, egy ölelésnyi, nem több – és még meg is fenyegette, hogy ha még egyszer elkapja, feljelenti! Pedig hát, nem hiányzott az a pár gally senkinek, de a hatalom, az hatalom! Így most nagykabátban, pokrócba burkolózva ült a konyhában, a hideg tűzhely mellett, és számolta a reménytelenül múló perceket.
Ölében töredezett szélű, megfakult fénykép: a lánya, nemzeti színű mezben, csillogó szemű, mosolygós, válogatott tornász. A kép húsz évvel ezelőtt készült. Húsz éve nem látta a lányát. Az, hogy unokái születtek csak véletlenül jutott a fülébe.
Döntött. A fényképet visszatette a kopott tárcába- nem volt abban már régóta úgysem más – és kinyitotta a gázt, gondosan, mind a három égőt, meg a sütőt is. Úgy saccolta, a palack még félig van. Elég lesz. Aztán csak ült, és hallgatta a gáz sziszegését. Felnézett az órára: két perc múlva tíz.
A postás ilyenkor szokott jönni, percre pontosan. Még szerencse, hogy a csengő elemmel működik, gondolta, és még el is mosolyodott.
A postás mindig kétszer csenget – jutott eszébe egy régen látott film címe. Neki egyszer is elég lesz.
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
9:28 de.
Nem értelek Pisti. Aki megérdemli annak van. Nem tanulsz Te semmit a hozzászólásokból. Ha nincs semmije meg sem érdemli.
Jól emlékszem?
9:44 de.
llanfair: jól 🙁
9:57 de.
Kedves István,
ismételten nagyon szép és elgondolkoztató írást tettél elénk.
*
Reménytelenség?!
De sokan így élnek és közöttünk. Többen nem is tudják, hogy van, sőt jár szülőtartás. Amennyiben a gyerekéről, gyermekkorában a szülő lelkiismeretesen gondoskodott.
Fent leírt esetben, úgy sejtem, nem jár. Hiszen, ha a főhősünk, már húsz éve nem látta a lányát, nem sokat törődhetett vele. Gyermekkorában.
Így törnek el az életek, így tűnnek el az emberek. Reménytelenül, mély nyomorban, az élet és a nemlét határáról is.
Ami a mező őrt illeti, viselkedését elítélem. Amikor némi hatalom szele megleggyinti őket, ezek után azt hiszik, most már mindent lehet. Az öregtől, a védtelentől, a fagyoskodótól azt a pár száraz gallyat is el kell venni. Miért is? Meg kell mutatni, ki az erősebb!!??
De érdemes?!
Nem.
Mégis, egyre így viselkednek. Fekvő emberbe is belerúgnak, mert ők vannak hatalmon.
Megmutatják!
Mit is mutatnak meg?
Elsősorban a lelki szegénységüket.
Azt a fene nagy semmit, ami a lelkük helyén van.
Azt a tántongó űrt, ahol a visszhang is eltéved…
*
A most élő hatvanasoknak még van nyugdíjuk, de a gyermekeinknek hogyan lesz?! Beleborzongok a jövőbe, nem így és nem ezt akartam. Utódaink többségének jelenlegi fizetése annyi, hogy hónapról – hónapra, fiztéstől – fizetésig beosztanak vagy vergődnek.
Abból hogyan is tehetnének félre, az öregségükre?
Ez ami aggaszt, ez ami borzalmas.
A gyermekeink, ilyen öregségre számíthatnak.
Ez az, amin nem tudok túllendülni.
Igaz, addigra már régen nem élek, de rossz ilyen létbizonytalanságban tudni az utánunk jövő generációt.
(( 🙁 ))
G.B.
10:19 de.
Kedves llanfair!
Miért is „nincs” megélhetése, reménye sem a főhősünknek?
Ennek oka lehetett akár egy válás is. Elköltözött, mert a felesége „besárkányosodott”, nem bírta a szekatúrát. Az is lehet, hogy az állandó lakása, háza vidéken volt. Ingázó munkásként Pesten, vagy bármelyik nagyvárosban munkásszállón élt. Egész héten szakadásig dolgozott, a hétvégén utazott, a ház, a kert körül a férfimunkákat akkor végezte el. A hétvégeken szeretett, feleséget és gyermeket, akkor hasította fel a fát, akkor permetezett és akkor csinálta meg az ólajtót.
Nem ő, a körülmények tehettek arról, hogy a kapcsolat elsivárosodott.
Az asszonynak netán sikerült pótlást szereznie, akár rá is döbbenhetett arra, hogy így, életvitelszerűen, nem lehet külön élni.
Elváltak. Nem utazott le, mert rossz volt a régi házában azt a „másikat” látnia, nem utazott le, mert gyerekei kérdéseire még ő sem tudta az igaz választ megadni. Így a gyerekeiben is az rögzült, apánk elhagyott minket. Hiába a rózsaszín csekk, amiket leküldözött. Az ünnep meghittségét már soha nem élhették közösen meg.
Munkahelye volt, ameddig.
Aztán különféle stiklikségek miatt munkaadó bebukott, ezért az állása is.
Korosodott, az új munkamódszerekkel, az új technológiával már nem volt barátságban.
Így őt menesztették.
A másik munkahelyen is főleg azokat a fiatalokat vették fel, akik jól mozogtak az új rendszerben. A megváltozott körülmények között.
Albérletről – albérletre vándorolt.
Lelki élete kiüresedett, jó volt megpihennie a kocsma fülledt levegőjében, a cimborákkal.
Azt hitte számít, legalábbis valakiknek.
Igazából egyre magányosabbá vált.
*
Így, a fentebb leírtak miatt csúszik egy ember élete a posványba, az ingoványba. Egyre jobban, megállíthatatlanabbul.
Hidd el, kedves llanfair, nem mindig az emberek, de a körülmények az okai, hogy ki, hogyan él.
Igen, az ember a hibás, mert ő dönti el, hogy bizonyos „keresztutakon” merre forduljon? Jobbra-é, avagy balra?
Nap, mint nap döntenünk kell.
Van akinek sikerül, de van akinek nem. Naponta szembesülünk azzal, ha erre lépünk, akkor mi történik? Ha pedig arra az „ösvényre”, akkor mi lesz a további életünkben?
Aki rossz felé vette az irányt, az így járt, így jár.
De pálcát nem törnék, senki felett sem, ki tudja, mi még hogyan végezzük?
Hiszen bármi okból csökkenthetik a nyugdíjunkat, akik hitelt vettek fel, bebukhatnak, akár lakást, házat is?
A megélhetésre egyre kevesebb jut a devizásoknak, de a forinthiteleseknek is.
Az is elképzelhető, hogy a valamikori, több évvel előtti felvett hitelből éppen a házukat, lakásukat tették élhetőbbé. A fűtés-, szigetelőrendszert újították fel stb. stb.
Most viszont éppen az a ház eszi fel őket, amit jobbá, szebbé, gazdaságosabbá építettek, hitelből.
Nem ítélkezem, mert engem is megítélnek. Jómagam is de sokszor nem arra vettem az irányt,- amerre így utólag visszagondolva! – kellett volna. De ezt is csak most tudom, sok év távlatából.
G.B.
10:52 de.
G.B. ez is csak a fantáziám terméke. talán ki kellene írnom, hogy a valósággal való egyezés kizárt, a történet és szereplői kitaláltak – azt hiszem, van valami hasonló záradék, különösen a filmek elején…
szülőtartás? mábocs: ez a jelenlegi alapizé agyréme, amiben TÖRVÉNYBE FOGLALJÁK, hogy szükség esetén el kell tartanod a gyermeked, és vice versa!
de azt nem határozták meg, hogy mi a jó büdös francból?
természetes törekvés – normális országban – hogy a szülő legjobb képességei szerint gondoskodik gyermekéről, az pedig, felnőve, öreg szülejéről!
mondom, normális országban. orbanisztán nem nem normális ország, mert itt a nemzetvezető testvér képes volt gyermeket szülője, szülőt gyermeke ellen fordítani, csak, hogy ő hatalmon lehessen!
bocs, nem akartam politikai síkra terelni a dolgot, mert írásom nem a politikáról szól.
csak a politika által okozott reménytelenségről.
11:17 de.
Kedves Georgina Bojana: Nem ismersz. Pisti ismer. Ő megértette, hogy ez egy Lázár Jánost, párttársait és szavazóikat gúnyoló megjegyzés volt. Mindig elfelejtem, hogy nem egy embernek írok.
Voltam én is a földközelben. Szerencsém volt, feleségem lehajolt értem (bár ezt sokszor vitatom, mert ki kellet érdemelni, hogy lehajoljon értem). Hidd el jobban értékelem az írást mint gondolod. Egyszer talán megismersz és akkor nem értesz félre.
11:27 de.
Kedves Ilanfair!
Nem ismertelek félre! Sőt pontosan tudom, miért írod azt, amit.
Időnként nagyon is „nevelő hatású” az, ha az ember nagyot esik. Ha feláll, akkor tudja értékelni azt, hogy állva tudott maradni! Azt mondják, a lónak négy lába van, mégis megbotlik.
Ezt a mondást kibővíteném azzal, hogy meg kell becsülnünk amink van és addig, amig a kezünkben tartjuk. Itt szólnék szeretetről, biztonságról, szerelemről, egészségről, barátságról! Sokan vannak úgy, hogy amíg van, nem gondolnak arra, hogy pillanatok tört része alatt bekövetkez(het) az is, hogy nincs, mert örökre elveszítjük.
Nálad, kedves Ilanfair! Istenemre mondom, örömmel olvastam, hogy megismerted a NINCS-et, de meg is tudod becsülni a VAN-t!
Jó egészséget, szép, hosszú, boldog életet kívánnék Neked és családnak!
(( 🙂 ))
G.B.
11:38 de.
Pótlólag még ide vésném: mindig úgy ölelj, úgy szeress, nem tudhatod, hogy holnapod lesz-e?
*
Nem az íráshoz tartozik, a hozzászólásodhoz sem. Csak azért írom, mert a szeretetről, a megbecsülés módjáról viszont alább ily módon véleményeznék.
Jövő héten vasárnap Anyák napja. Ilyenkor megbolydulnak az emberek, viszik a virágot a temetőkbe, a sírokra.
Ne legyen lelkiismeretfurdalásuk. (( 🙁 ))
Legszívesebben a legnagyobb csokrokat vivőknek jól megrángatnám a gallérját és feltenném a kérdéseimet:
– Amikor élt, hányszor látogattad? Hányszor ölelted? Hányszor takarítottál ki nála, lakást, házat, kertet? Hányszor csináltál Vele közös prögramot? Hányszor biztosítottad, hogy fontos a számodra, hogy szereted. Hálás vagy-e, voltál-e azért, hogy felnevelt és mindig érted élt?
*
Ezért írom azt, mindig becsüljük meg a MOST-ot, a MAI NAPOT, a szeretetet, ne engedjük ki a kezünkből. Utána kifosztottnak, elhagyatottnak érezzük magunkat. Nem véletlenül.
Ezt NEM NEKED, és NEM HOZZÁD írtam, kedves Ilanfair, csak úgy belekiabálom a térbe.
Sokan nem becsüljük az értékeinket, itt az egészségről is írnék. Hatalmas, felfoghatatlanul nagy érték. Amíg van, nem törődünk vele. Tiporjuk, visszaélünk az erőnkkel. Túlhajtjuk, túlzabáljuk, túlstresszeljük magunkat. Amikor nincs, oda a kincs!
*
Kedves Ilanfair! Olvastam hozzászólásod sorai között, Te nagyon is megbecsülöd azt az Érted nyúló, Kedves kezet.
Isten éltessen.
*
G.B.
11:45 de.
Kedves István!
Pontosan TUDTAM az első soroktól kezdve, hogy nem megtörtént esetet írtál meg. Ez egy „kor-kép”. Még akkor is, ha nem akarnád a politikát belekavirtyolni.
Az is kor-kép, amit hozzászólásomban megírtam. Az egy dolog, hogy kóros ez a kép, de feltétlenül igaz.
A törvényt nem véletlenül emlegettem. Való igaz, létezik olyan, hogy köteles szülőtartás. De azt már meg nem tudom Neked írni, hogy mibul?
Ha a „fószernak” 2-3 gyermeke van, netán hitele, mi a fityfenéből „dellázzon” még a szülőjének is, bármennyire is rászorul. Ilyenkor jön a köztes megoldás, a szociális otthon.
Ez senkinek sem jó, de vajmi megoldást ad.
*
Marcsi nem jött már régen, pedig várom. Ő az, aki megsajnálta volna a szegény öreget.
Jómagam, csak sajnálkozom, hogy vannak, lesznek ilyen élethelyzetek.
(( 🙁 ))
*
Megerősítem, tudtam, hogy írói fantázia terméke az írásod. Hangsúlyozom, egy nagyon is tűhegyes cerkával megírt kor-kép!
*
G.B.
12:04 du.
G.B boda momentán kikényszerített szilenciumban van még kb. 10 napig. nem gondolom, hogy megsajnálta volna, inkább közölte volna, hogy neki is van ilyenje, de ő rendszeresen eteti 🙂
12:22 du.
Menthetetlenül lüke vagyok, erre nem is gondoltam?!
(( 🙁 ))
Tehát Van Nekije, és eteti? Rendszeresen?!
Asztakiskésit!
Valóban, erre nem is számítottam.
🙂
12:24 du.
Kedves Georgina Bojana
2014 április 24
11:27 de. Most belenyúltál. Leányom most szakított élettársával. Nem volt nagy baj, csak a fiú nem hallgatta meg azokat ami Neki nem tetszett a kapcsolatban. Nem voltak súlyosak de sok kicsi sokra megy. Most már a fiú változtatna, mert rájött mit veszít. De eljön az a pont amikor elég lett. Most veri a fejét a falba. Én is sajnálom mert becsületes rendes gyerek. Csak nem figyelt a másikra. Ez pedig a legnagyobb hiba.
A jókívánságot köszönöm, igyekszünk eleget tenni neki.
12:25 du.
Ille István
2014 április 24
12:04 du.: De gonosz vagy!
12:43 du.
llanfair: most miért? sztálin után, szabadon: agyon is lövethettem volna 🙂 (basszus, ha valaki nem ismeri a vonatkozó viccet – vagy éppen hitlerrel ismeri – most kikiált gyilkosnak)
12:46 du.
G.B. eddig, ha zsidókról írtam, neki volt egyrendes zsidója, ha cigányokról, akkor volt neki egy rendes cigánya, ha homelessekről, akkor volt neki egy rendes homelesse, ha a munkanélkülikről, akkor neki volt egy rendes munkanélkülije, így hát, feltételezem, van neki egy rendes, végsőkig elkeseredett, szuicid nincstelenje is…
legközelebb összehozok valamit a kurvákról, kíváncsi vagyok, hogy van-e olyan neki, aki ráadásul templomba is jár 😀
5:18 du.
Mindenhol vannak elhagyatott szegény öregek, még civilizált országokban is. Ha megnéznénk az élettörténetüket, sokszor találnánk elfuserált életeket. Nem azt mondja a közmondás: Ki mint vet, úgy arat? De ennek ellenére szánjuk meg és segítsük őket, körülményeinkhez képest; ez egyszerűen emberi kötelességünk. –
3:33 de.
Josephine Harkay: Természetesen mindenhol vannak elhagyatott idősek. De nem mindegy mennyi és azokkal hogyan bánunk. Az „elöregedés” és a kevés gyerek hozza magával az elmagányosodást. De mikor a társadalom szükségtelen rossznak tartja, kriptaszökevénynek, „nyuggernek” nevezi, „minek él az ilyen” szlogeneket használja rájuk az valami rettenetes. Mikor a nyugdíjasainak az alapvető életminőséget sem tudja vagy akarja biztosítani a társadalom, sőt még azt a keveset is sajnálja tőlük, az gazemberség. Magyarországon ez most nagyon nagy divat. Ez egyszerűen undorító!
3:44 de.
llanfair:
4:16 de.
Köszönöm. Nem ismertem. Nekem Bródy a legek között van.
Hihetetlen de még mindig lámpalázas. Még most is zavarban van mikor kezdi a koncertet. Azon kevés könnyű zenészből az egyik aki megérdemelte a Kossuth díjat. Adnék érte száz……Mindegy már többször leírtam azokat a neveket.
6:47 de.
Hát, igen, ez kapitalizmus!
Vannak milliárdosok, milliomosok, minimálbéresek,nincstelenek, stb…
Így van ez már jó pár éve…
8:37 de.
fenyvesi Glória: Ez azért nem ilyen egyszerű. Valakire rányitni az ajtót nem kerül pénzbe. Az időseket megbecsülni se csak pénz kérdése. A fiataloknak tudni kellene, ha szerencséjük van Ők is lesznek öregek. A fiatalok fiatalkorban alapozzák meg az öreg életüket.
A leányom tiszteli az öregeket és látogatja segíti nagymamáját. Jól nevelték? Gyerekkoromban anyám osztotta meg mindenét velem. Most én vele. Ez így jó. Ha a kormány már halálra is ítélte Őt.
2:28 du.
Georgina Bojana
„Kedves István,ismételten nagyon szép és elgondolkoztató írást tettél elénk.” Nem akarok ünneprontó lenni, de:
– Ha valaki 20 éve nem látta a gyermekét, ott ritkán a gyermek a hibás!
– Ha a gázművek humánusabb az elektromos műveknél, akkor tiszta gáz, ha fával akar fűteni az illető! A gázsütő hatékonyabb, és az erdész sem szól!
– Az elemes csengő nem igazán ad szikrát, kivéve az 1kg=1$-os filmeket!
2:42 du.
lélfai: csak ennyi? tényleg ennyire ostoba? a részletekre se tud figyelni? palackos gáz a tétel, baromarcú! fogalma sincs a szülő-gyerek kapcsolatról! maga, fiam, tényleg egy végtelenül érzéketlen seggfej!
javaslom, tapassza rá a nyelvét egy ilyen csengő végpontjára, rohadtul meg fog lepődni!
egyetlen célja volt, hogy lecikizze az írásomat, miközben egy összetett mellérendelő mondatot sem képes leírni!
jeleztem, seggfej, hogy ez nem a NCIS helyszín rögzítése!
szánalmas…
3:13 du.
István, István, kedves István!
Most itt üddögéltem fene egy nagy magányomban, rádöbbentem, milyen nincstelen is vagyok! Marcsika úgy elhúz mellettem, mint egy ruszki propeller 🙁
Ebbe én nem tudok belennnnnnnnyugggodni! Addig járok, mégha elvásik is a lábam (mind a kettő, mivel több nincs), „asztán” majd csak összeszedek bárkit, akit gyámolítani köll! „Asztán” el is dicsekszem, hogy né ne má’ nekem ez is van, nektek meg nincs.
Tehát futok Marcsika nyomába.
Kissé fárasztó, de ugyi az út végén van a brilliáns?!
Vagyis valami hasonló 🙁
Az okosok azt „mongyák”. (( 🙂 ))
*
Visszatérve a kerékvágásomba. Csak annyit, emberi hibánk, hogy ameddig van, addig minden gond nélkül eltékozoljuk. Értsd ide: egészségünk, szülői-, gyermek szeretet, kiegyensúlyozott jó párkapcsolat, barátság, hűség.
Amikor nincs, koppanunk, mint a cserebogár a falon. Koppp, no ez is megvolt, mégsincs már meg (( 🙂 ))
Nagyon is jó volna, ha megbecsülnénk az előbb felsoroltakat és amiket még nem írtam fel. Jómagam is vétettem, hiszen emberből vagyok. De tény, az Élet jól megtáncoltatott. Nem volt pardon.
Most mondom, hintem az „igét”, csak az a gond, kevesen hallják, még kevesebben alkalmazzák amit elmondok, leírok.
No de az okos, a más kárán tanul, aki pedig nem tartozik ebbe a kategóriába, azt az Élet kegyetlenül megtáncoltatja, de mondhatnék, írhatnék akár Sorsot, Istent, Karmát. Kinek mi tetszik.
Csak az már nekünk nem fog tetszeni, garantálom.
(( 🙁 ))
G.B.
3:17 du.
Ille: köszi,nagyon tetszett,kérek még!
Lélfai:Kicsit dolgozhatott volna még ezen! Már csak egy kérdésem van: ha nem akart ünneprontó lenni,miért nem tartotta vissza,vagy miért nem a klotyóba okádott?
Bocsi mást kérdezek: Biztos,hogy jó rovatot kezdett olvasni? Nem biztos,hogy a „kultúra” magának való!
3:22 du.
G.B. mindenki tudja, hogy velem szemben elfogult vagy – amit azért megértek, mert lánglelkem fároszként messzire világít eme kopár sivatagban – ezért kérlek, magad védelmében fogd vissza részben irántam érzett rajongásodat, részben boda utáni vágyadat (ez utóbbit kénytelen vagyok perverz kilengésednek nyilvánítani), így mindenkinek jobb lesz!
3:31 du.
nyizo: lélfai momentán eljárás alatt van, becsületsértés és jó hírnév megsértése okán, amiben én vagyok a magánvádló. érthető, ha nem rajong értem.
3:59 du.
Kedves István,
kiábrándítani kényszerülök, nem vagyok elfogult.
Miért is lennék? Velem is u.olyan szigorú vagy, mint a többiekkel. Semmi kivétel, előnyöm, hátrányom nincs, akkor miért is fáradoznék (( 🙂 ))
Áh’ tévedni emberi dolog, tehát fals, sajna tévednek, akik ebben a hitben élnek.
(( 🙂 ))
De ami jó, az jó!
Elvitathatatlanul!
(( 🙂 ))
Ami a perverz kilengésemet illeti, azé’ nekem is hadd jusson má’ valami örömke is az életemben. Ha ez a vágyam, ráadásul nem is rejtem véka alá.
Bevallom, hiányzik Ő, Aki mindig megmondja NEKÜNK, merre van az Észak, meg a Dél és a többi. Most ha már’ hamarosan nem jön, akkor sírni fogok. De olyan hangosan, hogy osszál légyszi’ füldugókat! Mindenkinek kettőt. Mivel általában mindkét fülünket hegyezzük, különösen, ha olyat mond rádió-, tévé-, hangos hírmondó stb. ami különösen fontos nekünk. Ami meg nem, „asztat” kizárjuk.
(( 🙂 ))
G.B.
Utóirat: azé’ is! Ami JÓ, az JÓ! Elvitathatatlanul! Hogy azé’ is „enyimé” legyen az utolsó szó (( 🙂 ))
4:28 du.
Ille: így sem értem,milyen perverzió vonzotta jó szilárdunkat erre a neki érzékelhetően ismeretlen tájra. Nem lehetne valami belépő akadályt felállítani? Gondolok itt minimum 6 elemi elvégzése,vagy hasonló,az ő szintjén leküzdhetetlen dologra. A 8-at már nem ajánlom,azt már viktorunk is sokallja bizonyos kor felett.
4:54 du.
Ille: bennem egy dalt idézett fel,rá is kerestem rögtön,ki-ki válassza a neki tetszőt:
Zorán: Üres bölcsőt ringat a Hold fénye:
http://www.youtube.com/watch?v=EMjrPCDVmKM
ugyanez Cat Stevenstől: Cats In The Cradle:
http://www.youtube.com/watch?v=bSwL9deXNW8
ha igaz az eredetit pedig Harry Chapin adja elő:
http://www.youtube.com/watch?v=KUwjNBjqR-c
Nekem mindegyik tetszik,és jó volt ujra meghallgatni,mégegy köszi kijár neked!
12:30 du.
„nyizo: lélfai momentán eljárás alatt van, becsületsértés és jó hírnév megsértése okán, amiben én vagyok a magánvádló. érthető, ha nem rajong értem.
A példaképe elfelejtett valamit közölni!
Egy don Quijotei álomvilágban él, (igaz Ő csak Sancho Panza), elmeszüleményeit novellaszerűen közli, a valósághoz annyi közük van mint az emlegetett „hamis vádjának”!
Ő volt aki a becsületsértést elkövette, s ezt megpróbálja rám kenni, némi haszonszerzés céljából! Nem fogja fel, hogy a tények kemény dolgok!, ha írás van róluk, akkor meg cáfolhatatlanok!
Az idő kerekei lassan de feltartózhatatlanul forognak! 🙂
12:35 du.
feltertóztathatlanul 🙂
12:59 du.
lélfai szilárd: ha ez így van, miért maga ül a vádlottak padján? bizony, a tények makacs dolgok, és bizony, írás van róla, amit úgy hívnak, hogy vádirat és a vád bizonyítékai!
1:02 du.
Lélfai: nem kívánok az önök vitájában részt venni,mivel nem ismerem az előzményeket,de nem is érdekel. Önt sem ismerem,de a commentje(i) alapján úgy vélem, ezzel nem vesztettem semmit.
Bár semmi köze hozzá,Illét nem tekintem példaképemnek,de a novellái tetszenek,a commentjeit pedig nehéz cáfolni,nagyrészükkel pedig magam is egyetértek. Egyet nem értek: ön mit keres a kultúra rovat olvasói között?
1:14 du.
nyizo: egyszerű a válasz: eltévedt 😀