Gulyáslevest szolgáltunk fel az ottawai népkonyhában

2014 április 27 11:39 de.12 hozzászólás

A héten úgy gondoltam, hogy kicsit eltérek szokásos irodai munkámtól és egy hagyományos magyar gulyáslevest főzök az ottawai St. Joe’s Supper Table népkonyhában. Naponta több mint 120 meleg vacsorát és ezen felül körülbelül száz szendvicset szolgálunk fel a kanadai főváros rászorulóinak. Természetesen ez nem a város egyetlen népkonyhája. A tőlünk csupán 5 perc sétára lévő Üdvhadsereg hozzánk képest háromszor-négyszer annyi vacsorát szolgál fel, de mi annyiban különbözünk, hogy igyekszünk egy, az átlagnál bensőségesebb, családiasabb szolgáltatást nyújtani. Egyszerre maximum 24-en férnek el étkezőnkben, mely leginkább egy családi vendéglőre hasonlít. Kandallónk is van, az asztalokon virágokat és egyéb dekorációkat helyeznek el az önkéntesek. Viszont ami eddig nem nagyon volt az a magyar gasztronómia. Ezen igyekeztem változtatni.

Gulyásleves az ottawai St. Joe's Supper Table-ben.

Gulyásleves az ottawai St. Joe’s Supper Table-ben.

A marhahúsból, illetve sárgarépával, krumplival, zellerrel és rengeteg paprikával (és – bevallom – három üveg Erős Pistával) készített gulyásleves meglepően népszerűnek bizonyult. Először főztem ennyi vendég számára és a proporciókat sem volt könnyű eltalálnom. De végül valahogy sikerült. Egy kis angol nyelvű tájékoztatót is készítettem a gulyásleves történetéről. Tehát arról, hogy először a 18-ik században vált népszerűvé, majd a 19-ik század első felében került be először egy magyar szakácskönyvbe, illetve városi vendéglők étlapjaira is. A gulyáslevest elsősorban vidéki, falusi emberek fogyasztották, de leginkább csak ünnepnapokon, vagy egyéb különleges alkalomkor.

A St. Joe’s Népkonyha vendégei között mindig felbukkan egy-egy magyar, de elsősorban a kanadai őslakosság, illetve az északról Ottawába került inuitok alkotják vendégeink többségét. A népkonyhát évi 150 ezer dollárba kerül üzemeltetni, még úgy is, hogy az ottawai muszlim közösség havonta kétszer megfőzi helyettünk, illetve hozzánk szállítja a vacsorát. A gyümölcsök és zöldségek többségét – különösen nyáron és az ősszel – helyi farmerek adományozzák.

A népkonyhát 1978-ban alapította Fred Magee atya – az Oblatus szerzetesrend tagja – amikor egy februári napon egy hajléktalan férfi becsengetett a plébánia ajtaján. Fred atya elkészített neki egy szendvicset és felmelegített egy csésze levest. Aztán leült és elbeszélgettek az ottawai szegénységről. Fred atya jelezte, hogy ha bármikor éhes, nyugodtan csengessen be máskor is. Ezt követően Fred Magee elindított egy szerény ételosztát, melynek keretében naponta levest és szendvicseket szolgált fel, néhány önkéntes segítségével. 1996-tól egy nagyobb, renovált konyhában és étkezőben fogadták a vendégeket és az eredetileg „Hospitality Kitchen”-nek nevezett szolgáltatást 2001-ben St. Joe’s Supper Table-ra nevezték át.

Mára átlagosan 120 és 150 vendég vacsorázik nálunk hétfő és péntek között. Aki elsétál a Cumberland és Laurier East sarkánál lévő plébániahivatal előtt minden nap hosszú sorokat láthat az épületnél, hiszen egyszerre csupán kéttucatnyian férnek el a helységben.

A népkonyha mindenkié, többek között a nemrég Kanadába érkezett, esetleg szűkös keretek között élő magyaroké is. Itt nem rászorulókról, hajéktalanokról, meg nincstelenekről van szó, hanem vendégekről, akikből aztán gyakran önkéntesek lesznek. És bár ez egy római katolikus egyházközség által fenntartott szolgáltatás, mára fontos szerepet játszanak az ételosztásunkban a helyi muszlim, anglikán, egyéb protestáns, valamint világi szervezetek is.

Tehát az ajtó mindenki előtt nyítva áll.

***

A St. Joe’s Supper Table a 151 Laurier Avenue East alatt található, Ottawa belvárosában. Vacsorát hétfőtől péntekig, 17 óra és 18.15-között szolgálunk fel. Minden hónap második és utolsó keddén Helal (Halal) ételt szolgálunk fel, amelyet az ottawai Islam Care Centre készített el.

12 hozzászólás

  • Rendes dolog, gratulálok a kezdeményezéshez. Receptekhez és ötletekhez keressétek fel a http://www.gasztroabc.hu weboldalt, ahol sok ötletet találtok és magyarázatokat is.
    Sok sikert továbbra is!

    dr.Vermes György

  • Dicséretedre váljék! Remélem a gulyásból nem maradt ki a hagyma, igen fontos az izhez, és egy-egy girizd fokhagyma sem árt, sőt! (nem emlited)

  • Minden tiszteletem a tiétek!!

  • Minden tiszteletem!

  • Lélfai Szilárd

    Mindenkinek testi, lelki egészségére! További sikereket!

  • lélfai: lelki egészség? egy tányér gulyáslevestől? orvos látta már, fiam?

  • Christopjer, jó lenne, ha Ille körmére néznél már. Teljesen lealjasította az újságodat. Nem hinném, hogy ezt akarnád.

  • „Először főztem ennyi vendég számára és a proporciókat sem volt könnyű eltalálnom. De végül valahogy sikerült.”

    Mindenképpen dicséretes cselekedet volt, kedves Christopher.

    Figyelőnek pedig igaza van.

  • figyelő: na, ezen még dolgozzon egy kicsit 😀 miből gondolja, hogy majd maga fogja meghatározni, mi a lealjasítás – tekintve a maga és a magafajták kommentjeit?

  • Gratulalok Christopher neked es tamogatoidnak akik reszvesznek ebben a szep munkaban nem egy konnyu ossze szedni tamogatokat,segitseget de ha ilyen szepen mukodik akkor van eredmenye en ezt ottawaban a Father Kovacsal
    aki a katholikus Magyar templom vasarnapi Istentiszteletett tartotta vele csinaltam 1960 evekben egy ideig mukodot mikor Father Kovacs elment ottawabol megszunt sok sikert kivanok neked es tamogatoidnak papad buszke lenne rad sajnos nincs ma koztunk ANDY

  • Elizabet Banyai

    Nagyon szivesen venem es ismerkednekmeg segitseg celjabol.
    varoom valaszukat

  • elizabeth baranyai: [email protected]