Önkormányzati választások – módszertani utasítás

2014 június 28 3:03 du.5 hozzászólás

– Na szóval, Józsikám, akkor most fogod magad, és szépen kimensz a faluba, és regisztráltatsz.

– Nade, Tóni bátyám…

– Semmi nade, semmi Tóni bátyám! Ez most hivatalos, és én vagyok a tanácsel…izé, a polgármester, hát akkor mensz, és kész!

– Jóvanna, megyek!

– Nnna. Így mindjárt jobb. Oszt listád van-é?

– Van.

– A Gáboré?

– Azé.

– Na, akkor tiszta ügy, azokho nem mensz. Hanem, elsőbben is, mensz a Paptagba, a Zsíros-Kovácsékho! Tudod, ha az öreg Zsíros-Kovács regisztrál, akkor a fél falu is azt teszi. Szóval, odamensz, oszt kacsintasz egy jó nagyot, hogy ugyi, Pesta bátyám, aztán majd tunni fogja, hogy hova tegye az ikszet!

– De Tóni bá…azaz, polgármester uram, hát odafele csak el kell mennem a Karakas Örzse portája előtt, az meg, tudod jól, mekkora egy hírharang, ha nem megyek be hozzá, hát kibeszél az egész falu előtt!

– Márpedig, nem mensz be hozzá! Tud az még járni, ha a szagos misére el tud menni vasárnap – igaz, úgy gurítják, de az mindegy – , akkor majd ide is betérül! Nnna. Akkor értve vagyok?

– Értve.

….

– Te, Teri, hallottad ezt a regisztrálásos dolgot? Gyün házhoz a jegyző!

– Nem úgy van a! Csak ahho gyün, akinek valami kórsága van, mint a Sánta Balognak!

– Úgy-e?

– Úgy, biza!

– No, akkor szólok az embernek, hogy mondja meg a kisboltban a Katusnak, hogy az mondja meg a jegyző úrnak, hogy ugyan, gyűjjön be hozzám is, mert igencsak szaggat a derekam!

….

– Isten hozta, jegyző úr!

– Jó napot, Pesta bátyám!

– No, foglaljon mán helyet, ne vigye el az álmomat, ide, erre a székre, a másiknak bicegős ekkicsit a lába!

– Köszönöm. Pesta bátyám, de nem nagyon időznék, tudja, sok a nép, az idő meg kevés, itt tessék aláírni, oszt én már mennék is!

– Nem addig a, édes öcsém! Julis, eriggy mán le a gádorba, oszt hozz egy lityivel a jobbikból, csak nem engedjük el csak úgy a jegyző urat, ha már megtisztelte a házunkat!

– De Pesta bátyám, nekem tényleg mennem kell!

– Node, jegyző úr, csak nem teszi meg velem azt a csúfságot, hogy nem koccint egyet! Micsodás dolog ez, még a szájára venne a falu, hogy a Zsíros-Kovács Pestába még annyi illem se szorult, hogy megkínálja a mi jegyzőnket!

– Rendben, de csak egy pohárkával!

– Ha annyival, hát annyival! No, isten, isten!

– Isten, isten!

– Oszt ízlik-e?

– Hát, nem rossz!

– Hogy nem rossz? Csak ennyi?! Nade, jegyző úr! Tudja, milyen szőlőből van ez? Hát a legjobb irsai olivérből! Látja ezt a színt? Érzi ezt a zamatot? Méghogy, nem rossz!

– De Pesta bátyám, én igazán nem…

– Tudom én, hogy nem, csakhát, üres gyomorra tényleg nem gyün ki a zamattya! Te Julis, szeljél mán egy csíkot abból a fáin tokaszalonnából, ahogy elnézem, ráfér a jegyző úrra egy-két falat! Már megbocsásson, jegyző úr, de olyan kákabélűnek láccik, no, falatozzon bátran, meglássa, mindjárt jobban fog csúszni az a borocska!

– Hát, tényleg, minta…

– Nnna, montam én, ugyi, hogy fájintos kis borocska ez! Hanem, ha már itt van a jegyző úr, tuggya, van nekem az a kis ügyem, ügyecském, a Bagó Janival, tuggya, aki vagy két sornyit elszántott a földemből, no, kerítsünk már sort ekkicsit átbeszélni azt!

….

– No, Józsikám, most azt énekeljük, hogy: kecskebéka, felmászott a fűűz-fááá-ra!

….

– No, Józsi  fiam, milyen volt a napod?

– To-to-toni bátyám, po-pol-gor-gármester úr, e-red-mé-nyesss, hukk!

– Mégis, hun a francban vótál eddig?

– Hát a Zsiros-Kovácséknál, hukk!

– Csak ott?

– Hát…

– Látom, jó a bora az öregnek!

– Hát, az.

– Oszt legalább regisztrált?

– Ja.

– És az iksz?

– Milyen iksz?

– Amiről beszéltünk, te tulok, a kacsintás, meg a többi!

– Jaaa, az? Hát, az megvolt, isten bizony, megvolt!

– Holnap hun kezded?

– Ágyban. Kurvára fájni fog a fejem…

5 hozzászólás

  • Georgina Bojana

    Kedves István,
    azon túl, hogy „curvára” teccccik, mert sajna ez van.
    No de ippeg ezért NEM teccik, hogy ez van…

    Hiába no, az csillagjegyem is iker, időnként nem tudok önmagammal – dűlőre jutni 🙁
    Mer’ az egyik felem azt mondja, hogy piszok egy disznóság’ – a másik felem pedig azt, hogy egy igazi „nagyító” ez az írás. Mer’ bele leshettünk, hogyan is csinálják ott fent’ – vagyis inkább lent. De az bizonyos, hogy a többek, rosszabbul kecmeregnek ki ebből, – mint azon’ kevesek, akik a slepp körül motoszkálnak.
    🙁
    *
    Hja igen, mi nem tartozunk a sleppnek még az árnyékba sem! Istennek’ hála. 🙂
    G.B.

  • G.B, a modell adott volt. mogyoródon akad öt család,amolyan zsíros-kovácsok, akikre a falu figyel. ahová azok állnak, oda áll a többi is. ők a vezérürük.
    a lista is – a gáboré, ugyebár – adott.
    nekem csak ki kellett egy kicsit színeznem. nem tehetek róla, hogy narancsszínű lett…

  • Georgina Bojana

    🙂
    Nem is Te lennél, ha nem „szedted” vón’ föl a mogyoródi földről a témát. Csak az a gondom, biztosan Neked is, másoknak is, hogy ez „nemzeti” stratégia.
    Ha már ugyi’ nemzeti, akkor légyen az „zsíros nemzeti” narancs színben pompázóknak.
    🙁

    Nékünk nem az. Neked, nekem de a többeknek sem.
    🙁
    G.B.

  • G.B ahogy a cseppben megismerszik a tenger…

  • 🙂 Tetszett.