A milliárdos Munkácsy-blöff és a kanadai múzeum
Mint vérszagra a hiénák – gyülekeznek a pénzszagra a hazafias műgyűjtők. „Nemzeti kincseket” ajánlanak milliárdokért a magyar adófizetőknek, megpróbálják feltornázni a gyakran eladhatatlan, és értéktelen műtárgyaik árát.
A milliárdos lenyúlás legális, hiszen a Magyar Nemzeti Bank “értéktár” programot indított, és most visszavásárolják a külföldön lévő magyar „kincseket”. A program megvalósítására 2018. december 31-ig 100 millió eurós, mintegy 30 milliárd forintos keretet biztosítanak.
Vaski Gábor, a torontói Magyar Ház korábbi elnöke, és a korona.
A pénzszagra a Civil Összefogás Fórum (CÖF) aláírásgyűjtést szervezett. Bencze Izabella szóvivő emlékeztetett arra, hogy tavasszal 18 ezren támogatták aláírásukkal azt a kezdeményezésüket, hogy a kormányzat vásárolja meg a Munkácsy-festményeket. Kérésüket eljuttatták Orbán Viktor miniszterelnöknek is.
A Magyar Vitézi Rend is beszállt. A hazafias műértők aláírásokat gyűjtenek a festmények megvásárlásáért.
A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című képekről van szó. Azokat John Wanamaker amerikai milliomos, egykori áruház-tulajdonos vásárolta meg 1880 táján. A képek közel egy évszázadig (!) egy amerikai áruház falán porosodtak. Kevesen tudták, hogy azok léteznek, a képeket húsvéti dekorációként mutogatták a publikumnak. 1987-ben az áruházat eladták, és a képeket egy Sotheby aukción értékesítették.
A Krisztus Pilátus előtt című képet telefonon egy kanadai műgyűjtő, Joseph Tannenbaum vette meg. Hagyatékkezelője később nem tudott mit kezdeni a nagyméretű festménnyel, és azt több száz darabbal együtt a kanadai Hamilton város Művészeti Galériájának adományozta. A kanadaiak kölcsönadták a képet Debrecennek, így került az a Déri Múzeumba.
A Golgota című festményt, ugyanazon az aukción, egy Bereczki Csaba Gyula (Julian Beck) nevű amerikai galéria-tulajdonos vette meg. Állítólag 47 ezer dollárt fizetett a képért (mai áron kb 20 millió Ft). Rossz vétel volt, ugyanis kiderült, hogy a képet senkinek sem tudta eladni. A kép 2003-ban egy Pákh Imre nevű úriember tulajdonába került, nincs nyilvános szerződés, nincs vételár. Pákh azt nyilatkozta, hogy nem pénzért, hanem egyfajta “tranzakció” keretén belül szerezte meg a képet, részleteket nem árult el. Mindenesetre a magyar sajtóban azt terjeszti, hogy ő a kép tulajdonosa, és kölcsönadta a képet a debrecenieknek.
A horthyista Pakh Imre Gyurcsányékkal is remek kapcsolatokat ápol.
Szóval a képek jelenlegi tulajdonosai egyetlen fillért sem fizettek a Munkácsy képekért! Nem meglepő ez. A képek, hatalmas méreteik miatt eladhatatlanok, gyakorlatilag értéktelenek. Szállításuk, karbantartásuk, biztosításuk – egy vagyonba kerül.
Az ukrajnai születésű, New York-ban élő Pákh Imrét műtrágya és őssejt üzletei tették ismertté, és Magyarországon jogi problémái is voltak. Jobboldali kapcsolatai is közismertek. Tagja a Vitézi Rendnek, Horthy Miklós csodálója, Turult állíttatott Munkácson, és ugyancsak tagja a Magyar Gárdát támogató New York-i Polgári Körnek.
Most a képek árát igyekszik barátai segítségével, egy jólszervezett média kampánnyal, feltornázni. Milliárdokat szeretne kizsarolni a magyar államtól olyan képekért, amelyek értéke (talán még a tulajdonjoga is?) kétes. A hamiltoni múzeumnak blöfföl, azzal hitegeti őket, hogy milliárdokat fizetnek majd a magyarok, pedig a kanadaiak számára értéktelen a kép. Nincs lehetőségük arra, hogy azt kiállítsák, és amúgy is ők a kanadai művészetre specializálódtak. Pákh szerint milliárdokat érnek a képek, és neki „komoly vevői” vannak, azt persze nem árulta el, hogy kik!
Én azt javasolom, hogy a Magyar Vitézi Rend rendezzen gyűjtést saját tagjai között, és vegyék meg a képet Pákh Imre Központi Törzskapitánytól, majd adományozzák azt Debrecennek. Az lenne az igazi vitézi tett!
2007-ben a torontói Vaski Gábor “kanadai tapasztalatával és magyarságából fakadó lelkesedéssel” közvetített Debrecen és Hamilton között. A képet a kanadai törvények szerint nem lehetett eladni 2012 előtt, és Vaski “hosszú ideje álmodott és tárgyalt arról, hogy a Munkácsy képet vissza kell juttatni Magyarországnak!” A kanadai múzeum nem tudott mit kezdeni a festménnyel, az egy ládába becsomagolva várta sorsát.
Vaski közvetítésével jött létre az ötéves bérleti egyezmény, amelyik éppen idén járt le. Azt Kósa debreceni polgármester személyesen szentesítette Torontóban, aki remekül érezte magát Kanadában. Vaski akkoriban elmondta, hogy a bérleti díj évi 50 ezer dollár (kb. 10 millió Ft), a szállítás és restaurálás költségeit a debreceniek vállalták.
Évi 50 ezer dollár! Egy olyan képért, amelyikért egy fillért sem fizetett a hamiltoni galéria, és ha azt nem viszi el valaki, akkor egy ládában szunyókál a pincében még ma is. Öt év alatt kb. negyedmillió dollárt (50 millió Ft-ot) fizettek ki a bérletért a debreceniek. Arról nincs hír, hogy mennyi közvetítői díjat kapott Vaski úr a munkájáért.
Most teljes gőzzel folyik a képek felértékelése a jobboldali sajtóban. Névtelen “hozzáértők” szerint 4,8-4,9 milliárd (!) forintot ér a két kép, és a színjátékba Kósa Lajos polgármester is beszállt. Szerinte a képek megvásárlásához meg meg kell teremteni a jogszabályi hátteret, annak anyagi fedezetére rendelkezésre áll az MNB értéktár programja.
Én egy újabb Sotheby aukcióra lennék kiváncsi. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy az áruházi dekorációként használt hatalmas Munkácsy-képek eladhatatlanok. Sőt, szerintem a kanadai múzeumnak és Pákh úrnak illene fizetni a debrecenieknek azért, hogy a képeket megfelelően restaurálták és kiállították.
A milliárdos blöffölés tovább folytatódik.
Lázár György (Kalifornia)
Author: Lázár György
Lázár György 1980-ban érkezett az Egyesült Államokba egy UNESCO ösztöndíj keretein belül és mint PhD kandidátus. A University of North Carolina-n doktorált, később pedig Kaliforniába költözött. Összesen 25 éven keresztül a Silicon völgyi technológia iparban dolgozott tanácsadói kapacitásban, az utóbbi években pedig számtalan magyar és angol nyelvű lapnak ír.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
5:30 de.
Bravo Lazar Ur!
Hala es koszonet a hazaffysag sotetebbik, kapzsi oldalanak a bemutatasaert. Remek.
9:56 de.
Márpedig minden áru annyit ér, amennyiért az a piacon eladható. Elméleti érték = smafu, nem létezik.
Szerintem a szép magyar Vitézek, gyönyörű leventék dobják össze és adják Magyarországnak. Ez így lenne korrekt és hazaffyass…
Ha mégsem jönne össze ez az „üzlet” hát még mindig ott van a Hotel Bikában az a nagyméretű freskó, amelyen maga Kósa bürgermeister, mint vitéz huszárkapitány szerepel. Azt a meg nem vásárolt munkácsyk helyett kitehetnék a Debreceni Déry Múzeum fő helyére – megérdemelnék…
10:16 de.
Arról már ne is essék szó, hogy a Munkácsy képek restaurálása se éppen egyszerű, sőt kifejezetten problémás a művész által használt festékkeverékek miatt, melynek alapja a bitumen volt. Többek között emiatt sötétednek a képei.
11:23 de.
nem okoskodás, de én úgy emlékszem a róla szóló regényből, hogy alapozáshoz használta a bitument. pont az a gond, hogy az kiszáradt és ez által mikrorepedések hálózzák be az egész képet.
ez, persze, csak a regényből származó emlékem.
11:39 de.
Ille István
Nyertél, az alapozáshoz használta, én tévedtem, de lényeg ugyanaz, a bitumen miatt igen nehéz a restaurálása a képeinek, sőt volt már arról is szó, hogy eltűnhetnek a képek, most épp nem tudom, hogy hol is tartanak ebben a témában, mert nem igen beszélnek róla.
3:31 du.
Lázár György
Ha igaz amit írt, – és miért ne lenne az, – akkor intézzék el, hogy a kanadai galéria adja el egy képletes összegért a képet a Déry Múzeumnak, akkor Pákh úr sem kérhet a másik képért sokat! Ez egy igazi hazafias tett lenne, segítséget kapna a KMH kanadai szekciójától, az MTI és a Népszava meg hazudozzon amit akar!
„Az MTI ugyanakkor jól értesült forrásokra hivatkozva pénteken azt írta, a kanadai galéria 8 millió dollárt, azaz kétmilliárd forintot akar kapni a Krisztus Pilátus előtt-ért, a Népszava pedig, ugyanaznap azt közölte, 5,4 millió dolláron, vagyis, mintegy 1,2 milliárd forintnyi eszmei értéken tartják nyilván a művet.
Az árat a hírek szerint a Hamilton galéria tartja ki nagyon, Pákh Imre pedig, úgy gondolja, a Golgota semmivel sem ér kevesebbet, mint a Krisztus Pilátus előtt. A kanadai gyűjteményt vezető Louise Dampierre galériavezető korábban a Hajdú-Bihari Naplónak, úgy nyilatkozott, az is kivételes gesztus, hogy egyáltalán hajlandóak eladni műalkotást, ez ugyanis nem szokása a több mint tízezer műtárgyat birtokló alapítványnak.”
8:47 du.
Kedves lelszi,
Azt írja, hogy a Magyar Nemzet azt írja, hogy „A kanadai gyűjteményt vezető Louise Dampierre galériavezető korábban a Hajdú-Bihari Naplónak, úgy nyilatkozott, az is kivételes gesztus, hogy egyáltalán hajlandóak eladni műalkotást, ez ugyanis nem szokása a több mint tízezer műtárgyat birtokló alapítványnak.”
Ez furcsa, mert a hamiltoni múzeum az interneten hirdeti, hogy eladnak, bérbe adnak stb. mindenféle műalkotást, sőt még házhoz is viszik!
lásd mellékelt linket
http://www.artgalleryofhamilton.com/as_shop_ars.php
10:56 du.
lázár györgy: lélfai a mindent jobban tudókhoz tartozik, őt a tények nem igazán zavarják. ráadásul amit a MN ír, az neki szentírás.
4:32 de.
Vegye meg a Vatikán és tegyék ki bármely katolikus templomban, ahol még nagyobb falfelület található (sok ilyen van a világban, de Magyarországon is).
Így kerülnének csak igazán méltó helyre ezek a felbecsülhetetlen értékű festmények – nem mellékesen a hívek nagy-nagy örömére…
Tudtommal Leonardo „Utolsó vacsorája” is egy templom falán látható, ahol pénz-bedobásra időzített fényforrás világítja meg az egyedülálló műalkotást. E „megváltással” lehetne a Munkácsy képek árát is behozni néhány év alatt. Rajta !
6:46 de.
Most mit rugóztok ezen ?
Működik a pénz-szivattyú és kész.
Miért pont ezen a területen nelegyen „egészpályás letámadás”
Valamiből csak kell finanszírozni a neonáci bandák jelmezeit nem ?
–
(Nem olcsó a Bocskay-sapka , az Árpádsávos sálakról már nem is beszélve.És akkor még nem beszéltünk a jó kis bakkancsokról. Amikkel majd , ha eljön az ideje , ismét ki lehet rugdalni a terhes zsidó nők hasából a magzatot.)
10:57 de.
Ille István !
Annál könnyebb ha bitumen… Ebben az esetben megpályázható egy EU-s kohéziós segély, hiszen bitumen, beton, vagy díszkövezet náluk egyre megy… Kósa igényelje meg aszfaltként.
11:01 de.
Geyza !
Igazad van. Csakhogy itt igazán az EU elnéző – félrenéző – magatartása a bosszantó. Ők csak kihasználják az EU bürokratáinak a bambaságát…
11:39 de.
Dubois:
Az EU , meg az ENSZ nagyon kezd hajazni a néhai Népszövetségre.
Mely folyamatnak a végét sajnos oly jól ismerjük…
11:50 de.
Kedves BruszvikTeri!
Leonardo utolso vacsoraja azert van ott, ahol van, mert Leonardo azt oda, a falra festette, a Santa Maria delle Grazie kolostor nagytermebe, ahova a megrendeles szolt.
Leonardo egy uj, kiserleti technikat hasznalt amely azonban nem valt be, a festmeny hamarosan oszlasnak indult es azota is egyfolytaban javitasra szorul. Ezenfelul, annak erdekeben, hogy a feny karos hatasatol megkimeljek, allitottak uzembe az altalad emlitetett ermes vilagitast, amely egyfelol csak akkor vilagit, ha valaki latni akarja a freskot, masfelol hozzajarul a nagyon nehez es nagyon koltseges fenntartashoz.
Ez nem ugyanaz az eset, mint a vaszonrafestett kep amit azert konnyebb szallitani is meg restauralni is.
En egyebkent lattam a kepet szemelyesen a hamiltoni galeriaban. A merete valoban hatalmas es a sulya is valami hat mazsa.
2:21 du.
Kedves Lázár György!
„Azt írja, hogy a Magyar Nemzet azt írja,…” Kétszer átolvastam a hozzászólásom, és nem találom: hol hivatkoztam a Magyar Nemzetre?! Az MTI és a Népszava, de még a Hajdú-Bihari Napló sem az!
Ami a jelenlegi árat illeti: anno Csontváry képeit használt vászon áráért adták el, ami nem lehetett túl sok, ma meg lehet kérdezni a Sotheby-t! Ha valaki még ma is úgy gondolja, hogy a múzeumnak csak nyűg az ominózus kép, intézze el olcsón, a magyarok értelmesebb része hálás lesz!
Az illének hihet, őt zavarják a tények és ezért mindent el is ferdít, legalább is a saját fantazmagóriáihoz igazítja! El sem olvasta amit írtam, de az MN a vesszőparipáinak egyike! 🙂
2:49 du.
lelszi: felesleges elolvasni, amit ír, mert teljesen érdektelen. ami a tényeket illeti, hát az valami olyasmi, amit maga képtelen felismerni, ráadásul ide idézni. a MN nem az én vesszőparipám, hanem a maga bibliája.
az tetszik, ahogy kioktatja lázárt a sothebyről 🙂
4:38 du.
Erő’ködik itten a nyilascsávó
6:28 de.
Kedves Kerekes Sándor !
Köszönöm, hogy komolyan reagált enyhénszólva ironikus hsz-emre, amellyel csak azt kívántam jelezni, hogy a képeknek templomok belső falain igenis lenne helye – márcsak vallási mondanivalójuknál fogva is – és senkinek nem esne le az ujjáról a csókgyűrű, ha mondjuk – hogy oda ne rohanjak – nem a Déry Múzeumben lennének láthatóak, hanem persze „ad absurdum”, de például egy falusi templom falán.
Legrosszabb esetben eltakarnák az ezeket általában díszítő, néha már-már finoman szólva is értéktelen alkotásokat.
Amúgy meg, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az Utolsó vacsora freskó, jómagam is láttam…, azonban ezzel a pénzbedobásos villany trükkel – a fenti kivételtől eltekintve – kissé úgy vagyok, ha nem is annyira szigorúan, mint anno Luther a búcsúcédulákkal volt. Nincs az a pénz ami sok lenne, ha egyházi célokra kell, akkor is amikor Orbanisztán az adómentességtől kezdve a konkrét, milliárdos költségvetési juttatásokkal összegekkel támogatja az immár nem is szegény eklézsiát, hogy aztán választások idején majd az ő szavazataikra ösztönözze a híveket…
Részemről Kodály zenére vonatkozó jelszavát úgy módosítanám, hogy „legyen a művészet mindenkié !”…
9:20 de.
A nevezett két kép az Ecce Homo c. képpel együtt egy trilógiát alkot! Az Ecce Homo a debreceni Déri Múzeum szerves része volt, külön termet szenteltek neki. (Dr. Sőreghy János igazgató úr mentette meg az orosz rablás elől a II. világháborúban úgy, hogy a kazánházban a szén alá rejtettette…)
Amikor – nagyon helyesen – a Trilógia egybe került, akkor a múzeumban a termet némileg át kellett rendezni.
Az utóbbi években (vagy 2 évig) zárva volt a Déri Múzeum, mert az egész Munkácsy-termet átépítették a Trilógia igényelte műszaki háttér megteremtésével: világítás hő és páratartalom, biztonság, természetes fény, speciális effektek stb. stb.
Százmilliós felújításról beszélünk ez esetben, mivel – az előbbiekben is emlegetett festési technológia miatt – nem célszerű a képeket nem temperált teremben tárolni, mert hamar lefeketednek.
Mindezt azért írtam le, mert nem mindegy, hogy hol, milyen körülmények között állítják ki.
Jelenleg Debrecenben van olyan technikailag magas nívón felszerelt kiállítóterem, amely képes minden igényt (látogatóit is!) kielégíteni.
A Trilógiát megbontani nagy bűn lenne; ha Munkácsyt az egyik legnagyobb magyar festőnek ismerjük el, akkor ez a három kép mindenképp nemzeti kincs, amit elherdálni főben járó bűn lenne!
A képek látogatottsága szinte eltartja a Déri Múzeumot, vagy legalább is számottevően hozzájárul a fenntartásához.
Vannak kételyek persze erről s arról az oldalról is, de ha valóban a kedvező megoldásra törekszünk, akkor nincs lehetetlen! Olvastam én itt nagyon is járható elképzelést a képek debreceni egyben-tartásáról. Egy elképzelésnek nem rossz, meg kell nézni hogy, és mennyi valósítható meg belőle.
Ez a három kép nem arra hivatott hogy megosszon, hanem arra hogy összekovácsoljon e nemes cél érdekében!
Debrecen jó „gazdája” volt mindig is a képnek – majd képeknek – rengeteg pénzt ölt bele a város az egyben-tartásukhoz, a restaurálásukhoz, a szállításukhoz ésd a XXI. sz-i bemutatásukhoz!
Most ott van a gyönyörű terem – és az egyik hatalmas fala teljesen üres…
A képet Kanadába szállították – reméljük nem az enyészetnek…
1:14 du.
Tisztelt Juhász úr!
Az én írásom arról szól, hogy egy 1988-ban kb. 20 millió Ft-ért megvett festményt most annak ezerszereséért vagyis 2 ezer millió forintért próbálják eladni a városnak!!! Ráadásul a bitumen tartalmú festék miatt a festmények menthetetlenül sötétednek, és gyakorlatilag szétporladnak. Eladhatatlanok.
Hogyan költhettek Debrecenben százmilliókat a terem felújítására, amikor a képek értéke (és tulajdonjoga) kétséges?
Ha igaz amit leír, rendőrségi vizsgálatra lenne szükség. Békéscsabán már nyomoznak a kétes Munkácsy képpel való csalás ügyében…. itt olvashat arról.
http://pestisracok.hu/nyomoznak-az-al-munkacsy-miatt-veget-er-a-titkolozas-bekescsaban/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407
1:16 du.
Ooops… Az én írásom arról szól, hogy egy 1988-ban kb. 20 millió Ft-ért megvett festményt most annak százszorosáért vagyis 2 ezer millió forintért próbálják eladni a városnak!!!
3:29 du.
Tisztelt Lázár Úr!
Nyilván annak idején egy szinte ismeretlen kép bagóért volt megszerezhető. Amikor kiderült, hogy ez egy sorozat része – ráadásul egy (kis) nemzet legnagyobbjának alkotása, az felverte az árat… További árfelhajtó tényező volt a Pákh vonal felbukkanása – így teljes lett a trilógia, együtt kiállítva: lenyűgöző!
Az árakról – tudtommal – komolyan senki sem tárgyalt…
Feltételezések és zavaros utalások voltak, de még alku pozícióba sem jutott az ügy.
A múzeumot 700 millióért újították fel, 2011-ben kellett átadni – de csúszott az átadás:
http://www.dehir.hu/debrecen/csuszik-a-deri-muzeum-felujitasa/2011/04/07/
Majd kész lett, és a Trilógia a Munkácsy-teremben bravúros elhelyezést nyert:
http://www.derimuzeum.hu/deri/deri_kiallitasok.html
Akinek megadatott, hogy egy előadást a hozzátartozó fényjátékkal végig nézhetett a helyszínen, annak nem csak a festményekhez a viszonya, hanem a hite is megerősítést nyert!
A 3 képnek valójában együtt van értéke és mondanivalója.
Helye van. Debrecenben.
Az alkupozíció megítélése igen hektikus.
Művészetszerető érző ember nem tehet a képek egyesítése ellen – szerintem!
10:33 du.
Tisztelt Juhász Úr,
Köszönöm a visszajelzést és a linkeket.
Gondolom Pákh Imre igaz hazafi, művészetszerető és érző ember. Ha annyira egyesíteni akarja a képeket, miért nem ajándékozza azt ingyen és bérmentve Debrecennek?
Szép gesztus lenne…
2:39 de.
Tisztelt Lázár Úr!
Én – sajnos – csak kívülálló ként látom a dolgok történéseit.
Én nagyon magyarnak és nagyon lokálpatriótának érzem magam – de ingyen nem valószínű hogy odaadnám a képet!
Nyilván Pákh úr is úgy véli, hogy megvárja hogy a Hamilton Galériával mit sikerül intézni, s ennek ismeretében lép.
Azt el tudnám képzelni, hogy pl. az események pozitív befolyásolása érdekében Pákh úr az általa kifizetett ár duplájáért azonnal átadja a Golgotát a Dérinek (Magyar Államnak) ezzel beárazza a másik kép árát is!
Lehet hogy így lesz, lehet hogy nem.
Az ország vezetése ezzel kapcsolatban sorra követte el a baklövéseket: ki az az idióta, hogy előre megmondja, hogy műtárgy vásárlására mekkora keretet tett félre? Azonnal elindult fwelfelé a nem létező árverés! Kiküldenek – állítólag – egy Halász nevű államtitkárt Kanadába a képről tárgyalni, de senki nem tudja hogy milyen kompetenciával, milyen jogi háttérrel, mert erről beszámolót senki sem látott! Évek óta tudni lehetett a dátumot, amikor a bérleti szerződés lejár (az 50 ezer dollár/év is egy beárazás kezdete volt) de igazán mozgolódni akkor kezdtek, amikor már csomagolni kellett! Olyan érzésem van, mintha szándékosan rontanák az alku-pozíciónkat!
Pákh úr képe még Debrecenben van – várja, hogy a Hamiltonnal mit sikerül elérni?
Kirívóan nincs egy stratégia ezzel az üggyel kapcsolatban! Egyesek szerint mindegy mennyiért, csak vegyük meg, mert ha nem, akkor az árát úgyis ellopják, elherdálják másra…
Ez is egy álláspont – és nem alap nélküli…
5:22 de.
Juhász !
Az, ami összetart, az egyben szétválasztó tényező is. Mégpedig a trilógia eszmei, ideológiai tartalma, illetve ezek, a művész által közvetített intepretációja…
Mert amit bravúrosan, úgy száz négyzetméteren panoráában előad, az ugyanakkor téveszméket is gerjeszt a szemlélőben, meghamisítva a történemi igazságot…
5:28 de.
Ezért is értek egyet azokkal a kommentelőkkel, akik a bravúros méretű festmények katolikus templomokban történő elhelyezését javasolják. Ott biztos, hogy az ott valóban létező összetertó erőt tovább generálná…
3:58 du.
Bruszvik Teréz:
„tegyék ki bármely katolikus templomban, ahol még nagyobb falfelület található (sok ilyen van a világban, de Magyarországon is).”
és málnaszőr:
„Ezért is értek egyet azokkal a kommentelőkkel, akik a bravúros méretű festmények katolikus templomokban történő elhelyezését javasolják.”
Kivitelezhetetlen, képromboló ötlet a templomi elhelyezés.
A katolikus templomok megold(hat)atlan szellőztetése és a füstölők szinte folyamatos használata miatt a poros, füstös, áporodott levegő belélegzése a légzőszervekre is ártalmas, emiatt értékesebb festmények kifüggesztésére teljességgel alkalmatlanok.
(Hacsak nem a képek soron kívüli megsemmisítése a cél.)
3:29 de.
Tegnap éjszaka voltam ismét megnézni a Trilógiát a Déri Múzeumban: a látogatók hosszú sorokban várták a bebocsájtást, rengetegen voltak!
A képek elhelyezésének technikai és vizuális színvonala nem hagy kívánnivalót: tökéletes a temperálás, a világítás, az effektek stb. Semmi sem indokolja a képek szétválasztását.
A templomi elhelyezés ezek után – bármilyen formában – egy indokolhatatlan agyrém!
Mint ahogy agyrém a képek jelenlegi helyzete is: A Hamilton végül is eladta a Krisztus Pilátus előtt-öt a Magyar Államnak véglegesen, 5,7 millió dollárért-ért…
Állítólag valamilyen (meg nem nevezett) szakértők limitálták az árát 6 millió-ban: ez az a keret, amit kiszivárogtatott a vevő…
Ezek után nem kell csodálkozni az 5,7 milliós áron…)
Tehát ez a vonal – úgy ahogy – rendeződött.
A Pákh vonal a Golgotával már sokkal érdekesebb: Pákh 9 milliót kér a képéért, kiegészítve még 45 db. Munkácsy
kép 12 éves letétjével. Rengeteg érv van mellette, de legalább annyi ellene; miért érne másfélszeres árat a Golgota? Talán több aranyat festett rá Munkácsy? Köztudott, hogy a Trilógia 3 darabja közül minden szakértő a Krisztus Pilátus előtt-öt tartja a legkarakteresebbnek, és a legértékesebbnek.
Ha valóban annyit ér amennyit Pákh kér a képéért, akkor a Hamilton miért „kótyavetyélte” el a sajátját? (szerintem az 5,7 millió is egy túlértékelt ár volt!)
A Magyar Állam egy csapásra védetté nyilvánította a Pákh képét, ezzel teljesen ellehetetlenítette az egyéb értékesítést. (maga a módszer elképesztően gusztustalan, de igen hatékony és célravezető; számomra félelem-keltő).
Tény, hogy ezzel a módszerrel végleg(?) sikerült egyben tartani a Trilógiát, de ez a meccs még nagyon nincs lefutva: állítása szerint Pákh drágábban vette meg a Golgotát, mint amit az állam most ajánlott érte. Csakhogy erről nincs semmilyen dokumentuma… de ha lenne sem jelentene sokat…
Tény, hogy Munkácsy (talán) az egyik legnagyobb magyar festő volt, de az is tény, hogy ez leginkább csak nekünk, a mi szemünkben drága kincs: a nemzetközi piacon finoman szólva sincs túljegyezve…
Az képek sorsa – látszólag – nyugvópontra jutott egy időre, de az eredmény nem megnyugtató… az alku tovább folyik a hátunk mögött…