Végre a kanadai sajtó is elkezdett foglalkozni a Munkácsy képekkel kapcsolatos furcsaságokkal. A Hamilton Spectator megkereste a hamiltoni múzeumot, és beszéltek a debreceniekkel is.  (Itt olvasható)

A cikkből az derül ki, hogy jelenleg nem tárgyalnak a magyarok a kanadaiakkal Munkácsy Krisztus Pilátus előtt c. képének megvásárlásának ügyében.  Kósa Lajos, debreceni polgármester elmondta, hogy ugyan szeretné megvásárolni a képet, de neki referenciaárként a hamiltoni múzeum 5.4 millió dolláros biztosítási értéke (kb 1.1 milliárt Ft) nem mérvadó.  Ő már tudja mennyit ajánlana a képért, de azt nem árulja el.

Nem tudom milyen művészettörténeti, vagy értékbecsüsi képzettsége van Kósa úrnak, de felelős politikusként azt állítani, hogy neki már van egy ajánlat a tarsolyában –  enyhén szólva meglepő.   Szerintem okos dolog volt visszaküldeni a képet Kanadába,  azt bármikor meg fogja ott találni, nem tolonganak a vevők.   A festmény most éppen egy torontói raktárban csücsül, de a hamiltoni újság néhány régebbi fényképet is csatolt a cikkhez, azokból úgy tűnik, hogy azt egy kiállitásra készítik elő.    Ez bizony megtévesztő.

Az 1.1 milliárd Ft-os eladási ár irreális, valószínüleg sokszorosa a valós értéknek.

Munkácsy ládában.

De Kósa úr is blöfföl egy picit.  Ugyanis már korábban illett volna tudatni a publikummal, hogy az adófizetői pénzek kidobása lenne, ha a mostani jólszervezett árfelhajtó médiahadjárat hatására elhamarkodottan bármilyen ajánlatot tenne Debrecen.

A hamiltoni múzeum (Art Gallery of Hamilton – AGH) vezetője, Louise Dompierre, is nyilatkozott. Ő szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy a festmény eladása nehéz lépés, mert a “múzeum nem foglalkozik műtárgyak eladásával.”

Hogy nem szakadt le a csillár?

A hamiltoni múzeumnak egy egész részlege mást sem csinál,  csak műtárgyakat kölcsönöz és árul.  A múzeum ingatlancégekkel dolgozik akiknek műtárgyakat köcsönöz annak reményében, hogy a lakások vásárlói az ott elhelyezett műtárgyakat is megveszik.

És aztán itt van Pákh Imre, aki természetesen nyilatkozott.  Állítólag ő a tulajdonosa a jelenleg még a Déri Múzeumban levő Golgota c. képnek, és szerinte viszonyítási alapul az szolgál, hogy „az eredeti tulajdonos 1886-ban megvásárolta a két képet, a Golgotáért 175 000, a Krisztus Pilátus előtt címűért pedig körülbelül 150 000 dollárt fizetett. Mindez mai pénzben 40–50 millió dollárnak felelne meg”.   Magyarul a “viszonyítási alap” képenként 8-10 milliárt Ft, hiszen ennyi 40–50 millió dollár.

8-10 milliárt forint a Munkácsy képért?   Hát mindenki elveszítette a józan eszét?

Pákh másik történetét pedig csak az igen fejlett fantáziával rendelkezőknek ajánlom.   Szerinte egy evangélikus egyházhoz közeli befektető társaság körbevinné a képeket Amerikában, hogy azokat – az adóból leírható – belépőjegyért nézhessék meg a hívők. Csak Amerikában több tízmillió tagja van az egyházuknak rövid idő alatt megtérülne a kép ára. (Itt olvasható)

Az ilyesmi működött 1880-ban, de manapság ez elképzelhetetlen.

De azért én a „puha blöffölés” csúcsának a Hamilton Spectator cikkét tartom.  Ugyanis Paul Benton főszerkesztő éppenséggel a hamiltoni múzeum kutatóriumában ül, és ő is azon dolgozik (nagyon diszkréten) hogy a kép eladási árát felverje.

Ha már viszonyitási alapot keresünk arra, hogy mennyit is ér a piacon a Krisztus Pilátus előtt?

Munkácsy egy kisebb, de nagyon jó állapotban képe a Sotheby 2012-es aukcióján 212 ezer dollárért kelt el.   Az kb. 45 millió Ft!  (Itt látható)

Szó sincs itt forint milliárdokról, még százmilliókról sem, sőt, a nagyméretű képek az aukciókon gyakorlatilag eladhatatlanok.

Munkácsy bitumenes képei amúgy is sötétülnek és szétporladnak.  És aztán ott van az antiszemitizmus kényelmetlen vádja.  Egyre többen kérdezik, hogy vajon Munkácsy művei kacérkodtak-e  az antiszemitizmussal is. (Itt olvasható)

Lázár György (Kalifornia)