Pörköltünk csípős hiányai

2014 augusztus 8 2:32 de.35 hozzászólás

Tíz évvel ezelőtt olyan fűszerpaprika került forgalomba, amely aflatoxint tartalmazott. E gombák termelte méregről hírlett, hogy trópusokon, de legalábbis nálunk forróbb éghajlaton telepszik meg a paprikában, amúgy pedig rákkeltő. Az idő tájt kellett – már akkor is – importálni a magyar ember egyik alapvető fűszerét. Az importőr utólag jelezte a szegedi cégnek, hogy az általa forgalmazott paprika aflatoxin tartalma magas, és ezt itthon a szegedi cég intézkedései (visszahívása) követték. Később azonban ebből némi paprikát így is forgalomba hoztak, ami botrányossá dagadt. A vezetők ellen büntető eljárás indult. (A céget külön megbüntették 15 millió forintra.)

A bírósági tárgyalások 2004 februárjában kezdődtek, és tíz év is alig kellett hozzá, immár (!) jogerős ítélettel zárultak. A cég két vezetőjét – az Agrárszektor híradása szerint a vezért öt- az üzletágvezetőt kétmilliós – büntetéssel sújtotta a bíróság, amely lehet, hogy igazságos, ámde az is lehet, hogy túlzott.

A kérdés inkább az, hogy mi van a háttérben. Ha étrendünk egyik kikerülhetetlen fűszere az őrölt paprika, akkor miért nincs belőle elég? Egykor bőven exportáltunk, ma pedig importra szorulunk? Mi történt itt? És hová tűnt a kiváló magyar fűszerpaprika nimbusza?

Mert nem ez az első felháborító eset paprikaügyben. A korábbinál nem importáru volt a vétkes, hanem a hiány: a termelők dobtak be apait-anyait a hasznuk érdekében. Ólomtartalmú porral – amely vörös volt, csaknem szép – sűrítették az őrleményüket, amely így súlyosabbá is vált, meg hát a kínálatukat is bővítette. Azóta sem lehet tudni, kik mérgezték a lakosságot (az ólom képes mérgezést okozni), és – tudtommal – senkit nem büntettek meg. Ám az biztos, hogy már akkor se volt paprikánkból túlkínálat, és az is, hogy azóta a minőség egyre romlott. Az édesnemes már csak árnyéka az egykorinak, a csemege úgyszintén, különleges minőséget meg alig lehet kapni. Vagyis a termést „gazdagíthatta” néhány mázsa ólom, és meg se kottyant az országnak.

A fűszerpaprikának külön kutatóintézete van (Kalocsán), ám bizonyára nem az intézet munkáján múlnak a csípős és csípmentes hiányaink. És nem is az okozza az egyre növekvő árakon egyre rozzantabb minőséget kínáló ágazat helyzetét, hogy a lakosság túlzott mértékben szórná pörköltjébe ezt a fűszert. Hát mi akkor a hiány oka?

Bizony a terméseink gyatra volta. A paprikatermesztésnek óriási a vízigénye. A talajban kevéssé válogat, ha tápanyag és víz is van, akkor terem. Öntözni kell. Muszáj. Kulcskérdés. Ez egyszerű törvénye a termesztésének, és nemigen lehet mellőzni. Mostanság ritkák azon évek, amikor a tenyészidőszakban elegendő eső esik a paprikának. Az öntözés azonban kegyetlen ügy: ráolvasással nem megy. A Kádár-érában is sok helyen termesztettek fűszerpaprikát, háztájiban, méghozzá a téeszek háttér-támogatásával. A védőernyő biztonságot adott. A téesz szerződést kötött, szállított. Adta a szükséges anyagokat, vetőmagot, műtrágyát, a készáruért beszedte a vételárat.  És öntözött. Kertésze figyelte a talajt, és amikor az szikkadt, akkor vitette rá a vizet. A termelő persze vagy megfizette ennek költségeit, vagy a téesz nem is kérte tőle.

No, ennek vége. Se téesz, se annak kertésze, se öntöző apparát, és hát víz se. Az állapotokra jellemző a Tisza mentén létező öntözőfürtök szomorú sorsa. A hatvanas évek végén tizenkilenc ilyen öntözőfürtöt létesített az állam, végig a Tiszán, méghozzá a legkorszerűbb módon. A sok-sok kilométer hosszú fő- és mellékvezetékek a föld alatt húzódtak, csak hidránsok álltak ki, azokra lehetett kapcsolódni csövekkel, szórófejekkel. Nem filléres mulatság volt ez az öntözőrendszer, hanem óriási érték, és bizony a legtöbb érintett téesz ki is használta, ontva az országra a krumplit, hagymát, paradicsomot. És persze a fűszerpaprikát is.

A tizenkilencből egy még négy-öt éve működött, ma már egy se. Megy tönkre, mint annyi más. Kit érdekel. Nincs, aki kérné a vizet. Miért? Mert az öntözés nem a kistermelők műfaja. Drága berendezést igényel, csöveket, vízágyút, hatalmas lineárt, vagy kisebb területen szórófejeket. Az öntözéshez minden technológiai elem beszerezhető, a csöpögtetőtől a fagyvédelmin keresztül egészen a mikro öntözésig. A vízpótlás az országban mégis egyre jobban visszaszorul. A szántók több mint felét használó egyéni gazdák nemigen kertészkednek, inkább a kevés munkát igénylő kombájnolható kultúrák felé fordultak. Közülük a kisebbeknek pedig nincs rá pénzük, hogy öntözésre rendezkedjenek be. Nos, ők termelgetik a fűszerpaprika zömét.

Ha nem öntözünk, akkor jön az import. Miért lenne elegendő paprikánk? Amikor az Antall-kormány behasalt a kisgazdáknak, és engedte szétverni a nagyüzemeket, nemigen tudta, hogy mit művel. A következmények ma már virítanak. Azóta a válságokat kiváltó állapotok nemcsak változatlanok, hanem még romlottak is. Ez okozza az öntözés siralmas helyzetét. A fő vétkeseket persze nem állítják bíróság elé.

Jut eszembe: az egyik hipermarket láncban megjelent a kínai paprika. Nem hinném, hogy káros anyagokat tartalmaz, és az íze is elfogadható. Ide jutottunk.

                                                                                   Kun István   publicista

35 hozzászólás

  • na ja. és melléje véres könnyeket hullat minden gazda, hogy az a fránya aszály, az!
    ja, hogy gyakorlatilag nincs vízgazdálkodás magyarországon? hogy nincsenek árvízi tározók, amellyel, ha jól sejtem, két legyet is üthetnének egy csapásra: a fölös víz elvezetése – ezzel az árvízi károk mérséklése – és az öntözővíz szolgáltatása?
    pech.
    de szépen hangzó miniszteriális tervek,azok vannak. csak azokból még nem lesz öntözővíz…

  • Chris Adam ur hetekkel ezelott megirta hogy o eros pistaval fozi a magyar eteleket ….FIGYELJETEK JOBBAN !!!!!!!!

  • ma megint belem kotottek a piacon … hajnali 6 ora … kerek 5 tojast …. ja…elotte kioktatnak hogy jo reggelt…. mivel nem elore koszontem visszakerdez hogy egyszer vagy ketszer 5 tojast kerek ??????????? mindegy…….szeptember 20.-a utan mar kipihenem bu T a pestet.. bu … TT .. a pest

  • Csiszer Lóránt

    Kitűnő írás a szomorú valóságról …

  • Csiszer Lóránt

    eros pista: a „Jó reggelt!” – et még értem … köszönni tudni kell kéremszépen … de mi van a 2×5 tojással? Egyébbként is hogy jön ez ide?

  • Ille István
    2014 augusztus 8
    2:42 de.
    Az aszály és a belvíz összefüggő dolog. De a cikkíró tökéletesen látja, az agrárkultúra hiánya. A farmergazdálkodás hozta a nagy öntözőrendszerek halálát, de most lépjünk túl rajta.

    A belvíznek két oka van. Egyrészt a talaj összetömörödése, ami meggátolja a víz leszivárgását a mélyebb rétegekre. A másik ok amire Magyarországon hivatkozni szoktak az, hogy a kibővített árterek vízerei. Ebben ugyan igazuk van a geológusoknak, de nem az a megoldás, hogy elvezetjük a vizet. Ugyanis amikor a híradások arról szóltak, hogy fél Magyarországot elöntötte a belvíz, vízelvezető árokrendszert építettek, és visszavezetik a folyóba.

    A megoldás a talajművelésben lenne. Úgy tudom, a gazdaságok alkalmazták az altalaj lazítást, ami négy-öt úgy kétméteres karom. Ezzel egyrészt fellazították a tömör réteget, másrészt átszaggatták a vízereket. Az a víz odavaló, ha nem is öntöznek.

  • kedves donom, én nem a belvízről írtam, hanem az árvízi tározók hiányáról. ha jól tudom, a belvíz nem az árvíz, hanem a fölös csapadék következménye, amin az elvezető árkok tisztán tartása – ami alig van – és az általad említett talajművelés is segítene.
    de belvízből öntözni nem lehet, ám árvízi tározóból igen.

  • A mezőgazdasági szakmai tévedésektől eltekintve igaz a dolog. A zsellérnosztalgia jegyében szétvert mezőgazdaság, az érzelmi gazdaságpolitika nyomán felrúgott üzletek a „rendszerváltáskor” több (száz) ezer milliárdos kárt okoztak, és okoznak a mai napig.
    Csak csendben jegyzem meg, hogy nálunk nyűgösebb országban ennél kevessbbért is végeztek pályafutást emberek a Mennyei Béke terén. Golyóval a tarkójukban.

  • Ille István
    2014 augusztus 8
    5:48 de.
    Teljes mértékben igazat adok, viszont a megtartott, csak mélyebbre engedett belvízzel az öntözés 40% kiváltható lenne. Én ezt az alternatívát feszegettem. Természetesen a meglevő értékek tönkretétele felbecsülhetetlen károkat okoz, kiváltképpen, hogy talán az egyetlen rentábilis forrása az országnak.

  • nem akarok kötözködni, mivel nincsenek mélyre hatóbb talajtani ismereteim, de: nem lehetséges, hogy a belvíz nem ugyanazon területeket sújtja, amit az aszály?
    amúgy, ha nem tudja elnyelni, mitől tudná megtartani? ráadásul – gondolom – elég idiótának kell lennie annak a gazdának, aki nem több éves tapasztalatai alapján műveli a földjét, mert hát, hátha ebben az évben nem lesz sok a télvégi csapadék…

  • Emlékeim szerint az alföld mintegy 60%, és a Duna-Tisza köz mintegy 35-40% volt szó anno a híradásokban mint belvizes terület. Próbáltam utánanézni a régebbi időknek, a rendszerváltás előttről a belvíz úgy 4-5% körüli kártétel. Ez elsősorban a megfelelő talajművelésnek tudható be.
    A lényeg, ma magyarországon csak a talaj felszínét kapirgálják mintegy 20-30 cm mélységben.

    A vízmegtartás nem váltja ki az öntözést, de gazdaságossá teheti. Úgyis azért sírnak a magyar gazdák, hogy bezzeg a nyugati gazdák így, meg úgy, és százas csomag papír zsebkendő…
    Csepegtető öntözésnél nyugaton használatos még a növény féloldalról való öntözése, ami miatt az aszálynak érzékeli a dolgot, és kevesebbet párologtat. Ezzel további vízmennyiség spórolható.

    Nem akarok túlzottan belemenni a problémák taglalásába, mivel nem az agrárium az elsődleges téma, hanem a kártétel, de a tudatlanság, gondatlanság minden szintre érvényes.

  • Don Ovuz
    2014 augusztus 8
    7:00 de.

    A belvíz akkor áll elő, amikor egy területen nem folyik el az oda került csapadék, vagy feljön a talajvíz.
    Az utóbbi lehet áradás-közeli probléma.
    Az előbbi is több okra vezethető vissza.
    Az egyik kétségtelenül az eketalp-hatás. Az ellen különben régen (+100 éve) is védekeztek, mert az aszálykárt is fokozza.
    De nem kizárólagos.

  • Andy Mage
    2014 augusztus 8
    10:28 de.
    A belvíz akkor keletkezik, ha a talajra kerülő nedvesség se be nem szivárog, se le nem folyik, hanem megáll, pang. Rossz vízvezetésű, mély fekvésű táblákon súlyos károkat okozhat. Különösen tavasszal fordul elő, amikor a fagyott föld még nem engedett fel, s elzárja a víz útját mélyebb rétegekbe. Ellene vízrendezéssel, szükség esetén LESZIVÁROGTATÁSSAL védekeznek. Ez utóbbi előnyeiről beszéltem.
    Bocsi.

  • Andy Mage
    2014 augusztus 8
    10:28 de.
    Akkora ellentmondás nincs csak a megoldást más módon közelítjük meg. A vízrendezés elviszi a vizet a mélyebb rétegek elől. Ez baj, mivel hamarabb előáll a tényleges vízhiány.

  • Don Ovuz
    2014 augusztus 8
    11:37 de.

    A tavaszi fagy-vizekre igaz, amit írsz. A mélyfekvésű területeken a közeli folyók áradása is belvizet okozhat. Meg másodlagos szikesedést, meg ezer mást 🙂
    De szerintem a cikk nem a belvizekről szól 🙂 Bár szívesen megvitatom az ilyesmit is ha gondolod. legalább nosztalgiázok kicsit 🙂
    Az ártéri belvizeknél nem igazán lehet leszivárogtatni a vizet. Az átfagyott földeken keletkezett fagy-vizeket is csak elvezetni lehet.
    Az eketalp-betegségnek is nevezett jelenség hatására bármikor keletkezhet belvíz. Ezt valóban le lehet vezetni a mélyebb rétegekbe. Az eketalp az, ami az aszálykárt is növeli. Ellene különben a vetésforgó is használ egy kicsit. DE tényleg több, mint száz éve ismert jelenség. Talán már Tessedik is foglalkozott vele, de a Georgikon-ban már biztosan. Ahol a gőzeke is ki van talán még mindig állítva 🙂

  • Andy Mage
    2014 augusztus 8
    1:54 du.
    Valóban nem elsődlegesen erről szól a cikk. Az eketalp betegséget is említetten a 20-30 cm mélységű szántásnál, ha nem is szakszóval. De úgy látom, szakember.
    Az ártéri vízerek problémája sem csak csapolással oldható meg. Noha ez tűnik a legkényelmesebbnek. Sőt, a rendszerváltás után kizárólag ezt favorizálták. A meloráció azonban igen sokrétű lehet, sok megoldási lehetőséget is tartalmaz. Lehet egysíkúan és szélesebb skálán is zongorázni. A lényeg, hogy találjuk meg az egyensúlyt a természettel, és valóban javítsunk, ne okozzunk pillanatnyi megoldással nagyobb kárt.

  • Don Ovuz
    2014 augusztus 8
    2:15 du.

    „De úgy látom, szakember.”
    Azért írtam, hogy szívesen nosztalgiázom 🙂
    Eredetileg kertészmérnökként végeztem, és az egyetlen munkahelyem, ami után máig nosztalgiám van, mint munka az az amit csináltam anno. Karanténlabor, rezisztencianemesítés, ökomikromikológia, meg ilyen marhaságok.
    De ez hosszú történet. Olyan magyar. Olyan akadémiai 🙁
    Ma már mindegy. Szinte tényleg mindegy. Csak akkor rázott meg, hogy közel 150 publikációval (incl. nemzetközi is), egyetemi doktorival egyik napról a másikra megszűnt. Meg az, hogy a kanadai szakherbáriumból korrekt listát kaptam a kiküldött pár mintáról, a magyar természettudományi muzemból egy köszönő levlapot sem a teljes kórtani herbáriumért. De ez ugyebár Magyarország volt, maradt, és lesz……
    Szóval, hagyjuk…..
    Bocs, hogy beleugattam, és bocs, ha úgy érzed leugattalak.

  • Én még akkor is pipa vagyok, amikor a paprikát, a fűszerpaprikát a „hűde” helyek étlapjain csilinek nevezik.
    Csilis ez, csilis az, hogy oda ne rohanjak. Ezeket a sznobokat gyerekkorukban az asztal körül kergették, ha a paprikáskrumplit nem csiliskrumplinak, vagy a csirkepaprikást, nem chikkenchiliként hammogták el…
    Persze az sem igaz, hogy – már bocsánat, de – a „macskapöcse” elnevezésű, néhány helyen cserépben is nevelt mármár dísznövényként tisztelt, méregerős paprikára nézve jogos lenne a csilipaprika sznobéria…

    Tudjuk, hogy a paprika az újvilágból vándorolt Európába. Magyarország éghajlata különösen alkalmas a termesztésére. Talán kevesen tudják viszont azt, hogy a porrá őrölt fűszerpaprika magyar találmány, különösen ennek az üzemszerű, malomban való előállítása. Ez az egyik legjobb exportcikkünk. Kár lenne csilinek átkeresztelni.

    (Most már az édes-nemes elnevezésű nemesített termékről nem is szólva…)

  • A magyar mezőgazdaság tudatos szét@szása a III.Magyar Köztársaság első felelőtlen miniszterelnöke Antall József és jobbkeze Torgyán József áldatlan keze munkáját dícséri…

  • Tegyük még hozzá: á’lá MDF.

    E célból még a lakosság körében oly népszerű, ún. MDF piacokat is lehazudott az égről… – nyugodjék.

  • málnaszőr: na, ez alapvető tévedés. nem az MDF, mint párt volt a névadó, hanem egy – hasonlóan sznob módon átvett – angol betűszó, a Market of Direct Fooding, azaz nagyjából a termelői piacnak felel meg, közvetlen értékesítés a vevő felé, kihagyva a közbenső kereskedelmi vállalatot.

  • István !

    Ezt akkor velünk, egyszerű halandókkal nem közölték, az csak úgy futott, hogy MDF Piac, s így mi másra is gondolhattunk, mint hogy ez is egy „pártpiac”… A jobboldal egy újabb ügyes húzása, mint a többi furfangos név-választásuk: fidesz=hűség=fiatal dmokraták szövetsége, vagy Jobbik=jobb,mint a másik=még jobboldalibb mint bárki más, vagy 64vármegye=nosztalgikus nagymagyar álom stb.
    Te például honnan szereztél tudomást erről szakkifejezésről ? Az csak úgy vótt, mint pl. a halpiac ?
    Minden estre köszönöm ! Most kssé mekésve, de felvilágosultam.

  • málnaszőr: annak idején a skálában dolgoztam, aminek piackutatási csoportja komolyan dolgozott az ilyen közvetlen kereskedelmi kapcsolatok hatásain.
    olyan nagyon veszélyes nem volt még a piacokra sem, mert mennyi is volt belőle? 2-3, az is a kieső részeken, a piacra járó meg, olcsóbb ide, olcsóbb oda, nem igazán szeret tömött cekkerrel órákat utazni.
    az MDF piacok idején meg korántsem volt ennyire szar az országos helyzet, árú volt bőven, ez inkább valóban propaganda célú volt. nem véletlen, hogy se a köjál, se az ántsz, se az adóhatóság nem abajgatta őket, pedig lett volna miért!

  • Kedves málnaszőr, a fűszerpaprika rég nem exportcikkünk, viszont importálunk, ahonnan csak tudunk. Most pl. Kínából.

  • Andy Mage
    2014 augusztus 9
    4:19 de.
    Én nem foglalkoztam ennyire mélyrehatóan a dologgal, de a család elvárása volt, hogy valamilyen szinten tanuljuk. Végül a fivérem vette át a gazdálkodást, engem a műszaki dolgok jobban érdekeltek.
    Viszont ami vesszőparipám, azok az értékek, amelyek a rendszerváltás előtt nemzetközileg is elismert dolgai voltak Magyarországnak, egy pillanat alatt semmivé lettek.
    Nem hízelgés, hiszen egy régebbi vitában kommentként pont a magyar kertészetet hoztam fel érvként. A magyar melorációs technikákat tanulnunk is kellett, és az ’80 években akkor jártam először ilyen nagyüzemben. Most újra jártam ott, és semmi nincs meg belőle.
    Amúgy a családi földek elismert ökogazdaság, így én is inkább ezeket a megoldásokat favorizálom, még akkor is ha néha nagyobb befektetést igényel.
    Örülök, hogy a régi szép emlékei is felszínre jöttek! Harag nincs, egy vitából nem is lehet.

  • Akkor a paprikához.
    Nekem a paprika hamisításról az első komolyabb botrány ugrik be, amikor míniummal színezték a paprikát. Ez is a súly növelésével volt összefüggésben, mival a súlynövelés céljából sok magot bele őröltek, csak a színe így fakó lett. Ezt a színt erősítették a mérgező vegyülettel.

  • Kimentem a mezőre lepkehálóval és levadásztam negyed kiló cserebogarat.
    Teflonban , kevés vajon megfuttattam őket ,aztán sóztam-paprintottam.
    Hja nincs izesebb a magyar konyhánál…

  • Don Ovuz
    2014 augusztus 10
    8:25 de.

    Anno meghívtak Sárvárra. A flextronics vagy mi összeszerelő üzemébe….
    S eszembe jutott, hogy régen, amikor először ott jártam, akkor kukoricaföld volt ott és egy gépállomás. …

    Stratégiai élelmiszereket nagy tömegben extenzív gazdálkodni lehet gazdaságosan. Az nem a kisüzemek profilja. Ahogy epret meg nem lehet 30 ha-os táblában termeszteni. Illetve lehet, de az olyan is.

    Azokon a területeken, ahol anno 60q/ha os buzatermés volt ma vagy parkoló van, vagy gyomtenger, és 20-30 q/ha-os búzával ékes nadrágszíjtermés.

    Az antall-torgyáni hagyaték legnagyobb dicsőségére.

  • Hát a mienk úgy 700 luna területű. Ezt nem tudom megmondani hektárban mennyi, majd utána nézek.

    A legnagyobb baj, hogy ideológiai alapon lesöpörtek mindent, azt is, ami érték volt. Az egész rendszerváltozást lépésenként kellett volna meglépni, és csak annyit változtatni, amennyit ki is tudnak váltani. Példa erre a Német gazdaság, ahol még ma is működnek NDK-tól örökölt üzemek is. Viszont ezen már kár siránkozni. Abban egyet lehet érteni a cikkel, hogy a még megmaradt értékeket nem szabadna elpazarolni! Ha működő nemzetgazdaságot akarnak, már nem leépíteni, hanem fejleszteni kellene. Persze, ameddig területalapú és nem hozamalapú az uniós támogatás, senkit nem érdekel a befektetés. Így is jön a haszon.

  • egy luna = annyi terület, ami alatt a telihold felkeltétől nyugtáig bejár. csak az a ciki, hogy csak éjszaka mérhető ki 🙂

    komolyabban: kb. egy hold. olaszul nevezik így.
    még komolyabban: területmérték, általában oly darab föld, mely egy igával egy nap alatt megszántható. A Mária Terézia által kiadott urbéri rendelet szerint egy hold v. lánc területe 1100, 1200 v. 1300 négyzetölet, Temes, Torontál és Krassó vmegyékben 1600, Szerém és Verőce vmegyékben a szántóföldnél 2000, a kaszálónál 1000, Pozsega vmegyében pedig 1296 négyzetölet foglal magában. A kataszter behozatala óta az osztrák v. kataszteri H. a hivatalos mérték, melynek kiterjedése 1600 négyzetöl, vagy 0,5754642 hektár, ill. 5754,642 négyzetméter.

    Forrás: Pallas Nagylexikon

  • Ille István
    2014 augusztus 10
    10:50 de.
    Nem is tudtam, hogy ennyire gazdagok vagyunk! A fél föld a miénk!Én inkább csak jómódúnak gondoltam magunkat. Majd letolom az ősöket.

    Viszont még mindig nem tudom mennyi az annyi. Majd rákérdezek négyzetméterben, utána átszámolom.

  • Felhívtam a családot. Kis hold, vagyis 1000 kell számolni.

  • kedves donom, ne izéjjé mán! ott van a teljesen komoly toldalékban: 700x 0,5754642 hektár, kb. 57 hektár. egész csinos!

  • kis hold. szóval, csak félhold 🙂

  • Hát, úgy tűnik, a negyed földről le kell mondanom!

    Nem sikerült annyira magasra mászni az uborkafán, mint ahonnan leestünk, de éhezni nem kellett. Ez volt a lényeg.