Eddigi munkám során még nem mozdultam ki az észak magyarországi tájegységből, de most erre is sor került. Két napig „helyettesítettem a kondorfai iskolában”, no, nem a „tanító urat”, csak a kiállításőrt. Közben megfordultam egy kicsit Bagladon, Szentgyörgyvölgyben, Rédicsen és Vöcköndön. Sőt átlátogattam a kisalföldi  Ásványráróra és a dél – dunántúli Drávacsehibe.

A képen Kondorfa iskolája látható. Jellegzetes kontyos tetős, takaros nyugat dunántúli ház, a homlokzati részen két ablakkal és a tornácra vezető bejárattal. Mögötte a hozzá tartozó csűr áll. A fák árnyékában várakoznak a kisdiákok, hogy a tanító úr régi módon, a száz éves hagyományok szerint iskolai foglalkozást tartson nekik az ódon tanteremben.

Itt szintén az iskolát fényképeztem, messzebbről, hogy a harangláb is a képen legyen. Ez a harangláb több falucska és felekezet szakrális helye volt, mert nem voltak elég tehetősek templomokat építeni.

A tanító úr már magyaráz a kis nebulóknak, megmutatja nekik a palatáblát, a palavesszőt, az abakuszt és elmeséli, hogy milyen volt a korabeli regula. Ki is próbálják a gyerekek a régi eszközöket és az akkori óramenetet.

A tanári asztalon még ott sorakoznak kiosztásra várva a palatáblák. Először kezet kell mosni az udvari játék után, ott a mosdótál, a szappan és a törülköző. Aztán beülnek a több évfolyamot képviselő tanulók a padsorokba, mert itt még több osztály közös tanítása folyt.Télen a cserépkályha melegíti az osztálytermet.

Ugyanebben a házban található a tanító lakása, a bejárattól balra a szoba, és rögtön a pitvarral szemben a konyha, a tanítóné területei. Kis csecsemő is nemrég született a családban, ott láthatjuk a bölcsőjét.

A nyugat – dunántúli tájegység másik jelentős és gazdagon berendezett háza a bagladi lakóház. Ez a ház egy kisnemesi sorból származó falusi bíró tulajdona volt, aki a hivatalával járó fizetség okán szépen fel tudta újítani a régi családi házat. Az első kép a homlokzat, a második pedig a hosszú oldalsó kiterjedés és éppen egy gyerekcsoport látogatja.

Ebben a módos házban engem teljesen lenyűgöz a fantasztikus több funkciós tűzhely-kemence komplexum. Nagyon hosszú ideig el tudom nézni. Különleges munka, gyönyörűek a vörösréz fémrészei, van tűzhely, azaz sparhelt része, vízforralója, több sütője, nagy kenyérsütő kemence része, bográcsozó helye és füstölni is lehet benne. (úgynevezett mászókéményes megoldással készült) Sokkal szebb a valóságban, mint a képen.

Íme a család hálószobája. Nagyon szépen illik egymáshoz az asztal és az ágyterítő, látszik, hogy egykor gondos kezek rendezhették be a szobát. A fiókos komódon sok apró üveg és porcelándísz áll. A csillár fém és kerámia. A nagy szentképek természetesen hozzá tartoznak az összképhez.

Ezt a kályhát muszáj volt külön lefényképeznem, nagyon tetszik, igen míves a kidolgozása.

Természetesen a virágos motívumokkal festett láda sem maradhatott ki.

A ház kamrájában minden megtalálható, ami a konyhába már nem fért el, de a háztartásban naponta használatos volt.

Úgy gondolom az érdekes régi emlékekből ennyi most elég, a többi falu meglátogatását egy következő bejegyzésben tervezem.