Mottó, vagy ha úgy tetszik, párhuzam:  “A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” – ez az idézet Merániai János esztergomi érsek leveléből való. A híres mondat kétértelműsége a megfogalmazásból és az írásjegyek, pontosabban itt a vesszők hiányából ered.

„Valótlan hír jelent meg a médiában, azt állítva, hogy a közmédia kivágott dalokat Koncz Zsuzsa tizedik, Aréna-beli nagykoncertjének televíziós változatából – áll az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap közleményében, amellyel Bródy János szerdai Facebook-bejegyzésére reagáltak.” – Nol.hu

Vagyis nem létező „támadás” ellen, azaz pusztán félreértés miatt (esetleg szándékos félreértés?) védekezett, és magyarázkodott a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap.

Bródy János Facebook oldalán „Ami a Magyar Televízió adásából kimaradt…” című bejegyzésében csak csendesen megjegyzett valamit és feltette az eredeti koncerten szereplő dalt, amit valóban nem adott le a TV.

„Kedves barátaim és nem annyira azok! A híresztelésekkel ellentétben én nem állítottam, hogy a Magyar Televízió kicenzúrázta az „Ezek ugyanazok” című számot Koncz Zsuzsa Aréna koncertjének kétrészes TV közvetítéséből. Megosztottam egy kalózfelvételt a koncertről, azzal a megjegyzéssel, hogy ez kimaradt az adásból. Akinek erről az jutott az eszébe, hogy a Magyar Közszolgálati Televízió esetleg politikai szempontok alapján válogatja és cenzúrázza még a könnyűzenei koncertműsorokat is, az lehet, hogy az igazságot keresi, de félreérti a mai magyar valóságot.” – részlet Bródy írásából

Íme a Bródy által, bejegyzésében feltett videó:

az ominózus, „Ezek ugyanazok” – című dal szövege:

„Ahogyan 40 évvel ezelőtt is már voltak nehéz idők
de a Kondratyev-féle ciklusokkal sohasem törődtek ők
Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy csalhatatlanok
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar
A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad.”

A dalt Bródy 2011-ben írta és adta elő először, de ha végigolvassuk a szöveget vagy végighallgatjuk a dalt, nem is kell a vesszőkre vagy a szünetekre figyelni, elég a sorok között olvasni, gyorsan rá lehet jönni arra, hogy a szöveg értelmezése ráhúzható a közelmúltban bármelyik „korszakra”. Hogy ki, mit hall ki belőle? – hát igen…érdekes és elgondolkodtató.