Igyekszem bemutatni, hogy ennek a kérdésnek így nem sok teteje van – ugyanakkor nagyon sokan így teszik fel a kérdést. Nem véletlenül, mivel a politikában nem elhanyagolható a személyek, személyiségek – s adott esetben azok torzulásának a – szerepe.

Figyelemre méltó, ahogyan pl. Török Gábor politikai elemző „baromi jónak” tartja Orbánt, mint politikust – s hatalomtechnikai értelemben még igaza is van, s ennek a Magyar polip c. könyv sem mond ellent. Az un. baloldalon eleve úgy vetődik fel sokakban a kérdés: ki lesz képes legyőzni Orbán Viktort? S arra gondolnak, hogy egy olyan karizmatikus, a tömegeket mozgósítani képes vezetőre gondolnak, aki képes az embereket maga mögé állítani, s egy vitában képes legyőzni/megsemmisíteni Orbánt. OK, de mi van akkor, ha a Keresztapa nem áll ki vitázni? Ebben az esetben a vitakészség persze fontos – de már nem meghatározó lépesség. Természetesen nem lehet sikeres az a politikus, aki nem tudja megfelelően „eladni” – önmagát ÉS a politikáját.

Némi után olvasással, vagy a gyakorlati tapasztalataink alapján beláthatjuk, hogy egyes fázisokban, helyzetekben más- és más tulajdonságokra van szükség. Egy párt felépítésében, a személyes vonzerőnek, karizmának van nagy szerepe. (serkentő, forrásfeltáró). Hasonló tulajdonságokra van szükség a kampányokban is. Ettől eltér a kormányzói feladat: az alapvetően mások által kigondolt, majd megtervezett akciókhoz kell biztosítani az erőforrásokat, a csoportok együttműködését – s reálisan kell tudnia értékelnie az emberek, szervezetek teljesítményét.

Mivel – korábbiak alapján – nem tudjuk pontosan, hogy mikor lesz aktuális a jelöltállítás, abban bizonytalanság van, hogy most elegendő-e a képességekre-, vagy már létező tudásra-tapasztalatokra figyeljünk-e. Pl. a kiválasztott jelöltnek rendelkeznie kell gazdasági, jogi, szakpolitikai ismeretekkel, angol nyelvtudással – de ha 3-5-7 évben kell gondolkodnunk, ennyi idő alatt a tudás- és a gyakorlat megszerezhető.

Mielőtt felkérnénk egy közepes cég közepes HR-esét, hogy egy közepes fejvadász cég számára fogalmazza meg a munkaköri profilt, mely alapján több ezer alkalmas jelölt-jelöltet találna a részünkre – érdemes megnéznünk, máshol ez hogyan történik.

Az NSZK-ban nem lehet jelölt az, aki ne bizonyított volna a tartományi politikában vagy a kormány tagjaként – az USA-ban pedig lépviselőként, szenátorként kell tapasztalatot és hitelességet szerezni. S bár most elsősorban olyan jelöltet keresünk, akiből sikeresen válhat győztes, nem árt megjegyezni: ezek a módszerek sem abszolutizálhatók. Pl. amíg Jimmy Carter minden idők egyik legintelligensebb, addig Ronald Reagan a legkevésbé intelligens elnökök közé tartozik, addig kormányzati teljesítményükben ég- és föld a különbség, sajnálatosan nem az ész és az IQ javára.

A hazai tapasztalatok: Antall József sikerrel jelenítette meg a nyugodt erőt képviselő úriembert – az SZDSZ-nek pedig nem is volt 1, azaz egy arca, aki a programot, a pártot és a törekvéseit egy személyben képviselhette volna. 94-ben az MSZP, 2010-ben a Fidesz szinte bárkit kiállíthatott volna.

Bizonyíthatatlan – de Gyurcsány 1998-ban valószínűleg megverte volna Orbánt. Az alapvetően sikeres kormányzás után Horn (és a szocik kampánya!) fáradtnak, öregesnek tűnt a fiatal kihívó dinamizmusához képest. 2002-ben a konszolidált, szakértő imázsú -s persze, a szociális rendszerváltással kampányoló Medgyessy tudott győzni. A 2006-os kampány, illetve annak következményei ismertek – bár a „Rosszabbul élünk” kampányra ma is csak logikus konteók ismertek, pontos magyarázat viszont nem. S bár Mesterházy nem nevezhető karizmatikusnak s kiemelkedő szónoknak sem – a 2010-es és 14-es bukás (vagy annak mértéke) nem annyira személyes képességeinek, hanem mondanivalójának, hitelességének hiányával magyarázható. Magyarázat sem kell hozzá: a 2012-es Bajnai sokkal jobb eredményt ért volna el. (A részletekre figyelő olvasómban felmerülhet: 1998-ban Horn valójában megverte Orbánt, illetve az MSZP a Fideszt – de ennek magyarázata található a következőkben.)

Itt magyarázom meg, hogy előző posztomban miért foglalkoztam a lehetséges politikai szcenáriókkal: HR-es múltan alapján is fontosnak tartom a vezetők személyét, de látható, nem mindegy, milyen műsorról van szó – konszolidált viszonyok vagy válság, hogy egy domináns párt keresi a maga jelöltjét, vagy egy jóval szélesebb társadalmi bázis, egy széles koalíció által állítandó szereplőről van-e szó.

Bármennyire is negatív kicsengésű, de ne legyen kétségünk: lesz majd casting, jelölt keresés. Tudom, nem egy erős állítás: higgyék el nekem, az eddigieknél célravezetőbb, megalapozottabb módszerek is léteznek (vagy tán csak azok) – de ennek tárgyalása még idő előtti. Addig is épüljenek a csapatok, készüljenek az új műsortervek – de bárki eljátszhat a gondolattal, hogy milyen jelöltet szeretne.

[1] A munkakörben megjelenő kompetencia fontossági szintjét kell megjelölni egy 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol az 1 a munkakör ellátáshoz szükséges kompetencia csekély fontosságára, az 5 annak nagymértékű fontosságára utal.

Horváth György