Vasárnap este a sarki péknél vettem három egész zsemlét. Nem nagy bevásárlás, de ahhoz elég volt, hogy eszembe jusson: a minap a vasárnapi zsemlevásárlás joga is felmerült érvként az általános vitában. Arról, hogy vasárnap mi legyen nyitva, és mi legyen zárva. Mert nyilvánvalóan ez most a legégetőbb hazai probléma. Úgy ideológiailag.

A szemlevásárlás közben felmerült bennem, hogy megkérdezem az üzlet alapterületét, de aztán letettem róla. Mert még kérdezni sem tudtam volna talán jól. Az eladótér ugyanis nyilvánvalóan kisebb annál a négyszáz négyzetméternél, amit fanyalogva bár, de engedélyezne a kormánypárt klerikális platformja. De ott van a sütöde, és nyilván van némi raktár is. Az vajon az üzlethez tartozik? Mert bérleményileg biztosan. S mi van, ha együtt számolják ki azt a bizonyos területet? A végén még ugrik a zsemlém, és talán már kifizetni sem merem, ha ebbe beletekeredek, mint a kakaós csiga. Jobb bele sem gondolni talán. Ahogy abba sem, hogy vajon különben családilag vannak-e ott a péklegények, vagy csak lapátolják a sütnivalót? A végén még közlik, hogy semmi közöm hozzá, és kapok a péklapáttal. Holott nyilván nagyon jó szándékú a KDNP kezdeményezése.

Azt mondták ugyanis, hogy a családi üzleteket megkímélik. Annak jegyében, hogy a héten egy napot együtt legyen a család. Ott bent a boltban. Dolgozva. A dübörgő gazdaság kényszer vállalkozójaként. Látástól mikulásig. Mert mi más is szolgálhatná jobban a családi együttlétet, mint a vasárnapi nyitva tartás a családi üzletben. Még szavalhatják is közben, hogy: „éljen a párt, éljen a szabadság!”. Egy álszent párt álszabadsága. Miközben persze megértem Semjén Zsolt törekvését. No nem a vasárnapi zárvatartást illetően, hanem a felkavart műbalhéval ezzel kapcsolatban. Ott van a netadó, ami a haverok körmére égett. Ott van a korrupciós gyanú keltette botrány, amiben még nem tudni hány paraszt és tiszt bukik el a sakktáblán. Valamit be kellett dobni a zavarosba. Hátha felbukkan belőle egy angyal. Kivont karddal, és kiűzi a vasárnapi édenből a kufárokat. Vagy legalább a vásárlóikat. Aztán megáll ott a lángoló pallossal és segít pár hajléktalannak melegedni a lángja mellett.

Addig azonban, míg ez nem teljesül, ott áll az egész KDNP a vártán, és megvéd mindenkit a vasárnapi munkától. Főleg, ha nem valami haver boltjáról van szó. Mert arról ugyebár a vak is láthatja majd, hogy családi vállalkozás. Elvégre egy család, vagy rokonsági kör tulajdonában van, és az attól, gondolom, máris családi vállalkozássá fog válni. Ha másként nem megy, majd törvényt hoznak rá. Ha a kormánypárt nagyobbik frakciója is úgy gondolja akarni. Legfeljebb szerveznek egy kis vasárnapi lovaglást, pálinkázást, vadászatot a meggyőzés érdekében. Szigorúan korrupciómentesen, és szigorúan elkerülve a vásárcsarnokokat és vásárterületeket. Mert a végén még eszébe jutna valakinek, hogy a vasárnap neve is alapvetően abból a korszakból ered, amikor vásárnap is volt az a nap, midőn a beszerezték a népek az ő szükségleteiket. Akár templomba mentükben, vagy inkább még azt megelőzően.

Egyébként eszemben sincs elvitatni a klerikális platform jogát arra, hogy kifejtse véleményét a vasárnapi zárva-tartást illetően. De nem értem, hogy miért akarnak a törvény erejével kötelezni bárkit bármire. Egész egyszerűen ki kellene hirdetniük: hithű KDNP-támogató tartsa bojkott alatt vasárnap a boltokat. Ha sok támogatójuk van, akkor a sok vasárnap nyitva tartó bolt, forgalom híján, amúgy is bezárna. Ám megértem Semjén Zsoltot és egyletét, hogy ilyen felhívással nem él. Ugyanis kiderülhetne az is, hogy a KDNP státusz-keresztényein és családtagjain kívül igen kevesen támogatják ezt a politikai formációt. Az pedig nagyobb égés lenne, mint amire odalenn, várva az előbb-utóbb amúgy is bekövetkező véget, talán már amúgy készülnek villásfarkuék a KDNP árnyék-keresztényeinek fogadására gyúrva. Így sok választása tényleg nem marad a szegény madárvadásznak, mint azért harcolni, hogy törvénnyel igazolják már, legalább egy kicsit: még számít a KDNP politikai léte, még a világon van, és nem csak egy cégbírósági vagy milyen bejegyzés apró betűs záradékaként leledzik a Parlamentben.

Ha pedig tényleg megvalósul kötelező vasárnapi zárva tartása a kiszemelt, és tönkremenetelre kijelölt üzleteknek, akkor jöhet a következő felvonás. Markukba pökhetnek, és kereshetnek valami újabb jó kis témát maguknak. Hátha kihúzzák addig, amíg a Fidesz valahogy megbirkózik a maga válságával. Például kiengesztelik Simicskát, Csányit, illetve sikerül megtalálni azt a belső ellenfelet, akit odaültethetnek, miközben a Vezért, szigorúan saját kérésére hosszú szabadságra küldik akkumulátort tölteni. Alternatívaként hozhatnak törvényt arra is, hogy tünteteni sem lehet vasárnap. Mert vasárnap a terek, és a tüntetők is, zárva lesznek.