Csongor esete Kanada és Amerika undorító konyhájával
A magyar adófizetők által finanszírozott Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasai a „hagyományőrzés” és magyarságtudat-erősítés céljából lettek Kanadába és az Egyesült Államokba küldve, hála az Orbán kormánynak. Az egyik ösztöndíjas – Losonc Csongor – éppen a Torontóban megrendezett Bácska-Bánát bálon döbbent rá, hogy mégsem totál hányinger a kanadai és amerikai konyha. Köszönet a torontói Bácska-bánátiaknak ő is rájött, hogy nem csak hamburgerzabálókból áll az ország.
A Nemzeti Regiszter oldalain publikált cikkében, Csongor nemes egyszerűséggel a „jellegtelen ételek és cukrozott tákolmányok kontinensének” nevezi Észak-Amerikát. A pontosság kedvéért, így szól az ominózus passzus: „S hogy teljes legyen a kép, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a jellegtelen ételek és cukrozott tákolmányok kontinensén a legízletesebb bácskai ételeket tálalták elénk. Az igazi otthon ízeit. Ama kis fellegvár, örömfolt volt ez a bál…”
Szóval a Nemzeti Regiszterben megtámadták a nemzetet. Most gondolkozom azon, hogy gyorsan összedobok egy Békemenetet az ottawai magyar nagykövetség elé. De addig is: innen üzenem Csongornak: ha egyszer fővárosunkban – Ottawában – jársz, okvetlenül szóljál, mert elvinnélek pár helyi vendéglőbe, ami végleg eltemetné azokat a sztereótípiákat a kanadai konyháról, melyek esetleg az ötvenes években részben megállták helyüket, de mára semmiképpen sem.
Hagyományos montreáli füstös húsos (smoked meat) szendvics, kóser uborkával. A huszadik század elején kezdték felszolgálni a Montreálba emigrált kelet-európai zsidók.
Ha valemelyik diszkontos hipermarketláncban vásárolunk ennivalót, akkor a minőség kb. olyan mint a Tescoban Magyarországon. Akad bőven szirupos, előre becsomagolt műédesség, vattakenyér, stb. De nem ez a jellemző a frissen készült kanadai és amerikai ételekre.
Kanada konyhája rendkívül összetett. Lényegében a francia, skót és angol ízek (és kisebb részben az őslakosság tradíciói) alkotják a „hagyományos” kanadai gasztronómiát. A városokban (különösen Montreálban) pedig a zsidó beütés érzékelhető a korai huszadik századtól kezdve. Igy számít „hagyományos” kanadai ételnek – például – a montreáli bagelek, a smoked meat (füstölt húsos) szendvics, a híres québeci Poutine, valamint a Tourtière nevű húsos-fűszeres pite, vagy desszertnek a butter tart, illetve a Nanaimo-szelet.
A kanadai francia konyha 1785-től kezdett elterjedni (és kialakulni), amikor a montreáli Beaver Club gazdag és elsősorban angol anyanyelvű szőrme-kereskedői a téli hónapokban kéthetente vacsorát rendeztek. Ekkor a ledrágább húsokat és ételeket fogyasztották el, de köztük voltak a mára hagyományosnak számító québeci ételek. A Tourtière-en kívül elterjedt a Soupe aux pois, vagyis egy fajta sárgaborsó leves, amibe füstölt sonkát szoktak tenni. Aztán ott van a Creton, ami lényegében egy erősen hagymás sertéshúsból készített paté.
Az egyik legautentikusabb québeci desszertet úgy hívják, hogy „Oreilles de crisse.” Az oreilles franciául fület jelent, míg a „crisse” egy szleng, ami Krisztusra utal. Tehát krisztus fülei. A lényeg: az oreilles de crisse sült, ropogós sertés szalonnabőrből készül, amit aztán juharszíruppal öntenek le.
Éttermek és kávézók Québec fővárosában, a rue St. Louis-n.
Az egyik legnépszerűbb kanadai desszert Québecben a „pouding chômeur,” vagyis a „szegényember puddingja.” Angol Kanadában ezt egyszerűen bread puddingnak hívják. A desszert a harmincas évek elejéről ered, a Nagy Gazdasági Világválság idejéből. Ez egy egyszerű fehér sütemény, amire forró karamelt, vagy barna cukorból készült szirupot öntenek. Mai napig egy roppant népszerű desszert francia és angol Kanadában egyaránt.
Fontos még hozzátenni, hogy egy ‘átlag’ kanadai mindennapjai már nem feltétlenül a fenti ételek fogyasztásból állnak. Kanada nagyvárosaiban találhatjuk a nyugati világ legjobb és legváltozatosabb ázsiai (különösen a vietnámi és táj) éttermeit. Montreál talán leginkább a rengeteg vendéglőiról, bisztróiról és kávézóiról ismert.
Tehát ma már nem lehet elintézni a kanadai gasztronómiát azzal, hogy jellegtelen tákolmány. A kanadai konyha hagyományai több mint kétszáz évre nyúlnak vissza és hála a bevándorlóknak – köztük a Bácska-bánátiaknak is – állandóan alakul és fejlődik.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
8:31 de.
🙂
8:55 de.
Na vegre egy tema, ami igazan kozel all a szivemhez. (A hasamrol nem is szolva!)
Csongornak uzenem, hogy eppen most olvasom a Magyar Polip cimu tanulmanykotetben, hogy a magyar nepesseg negyven szazalekank nem all modjaban ketnaponkent hust, baromfit, vagy halat tenni az asztalra, mert egyszeruen nem engedhetik meg maguknak, nincs ra eleg penzuk. Gyerekek szazezrevel naponta csak egy etkezesben reszesulnek, a hetvegeken pedig gyakran meg abban sem. Az iskolak taplaljak a szegeny gyerekeket. Ezt megtoldando, a kormany tovabb szukitette a mostani koltsegveteseben az iskolai etkeztetesre szant penzt.
Kell-e mondanom, hogy Kanadaban ez a problema nem all fenn.
Javaslom, hogy Csongor latogasson el egy szupermarketbe es tekintse meg a hus, zoldseg es gyumolcs valasztekot, a dinnyeket, es szoloket a vilag minden tajarol karacsonykor, a tel kellos kozepen.
Azutan nezze meg, hogy egy kilo disznohus ara felorai minimum oraber, mig itt Budapesten, 1400-1800 forint, ami az emberek tobbsegenek 2-3 orai munkabere.
Csongor egy nagy marha, aki eleteben nem vezett haztartast. Akinek fogalma sincs arrol, hogy mit beszel es akinek mihamarabb vissza kellene ternie Magyarorszagra, mert a kanadai elmenyek nala csak elpocsekolodnak. Az ilyen szukagyu, tipikusan magyar idiotat nem is lenne szabad kiengedni az orszagbol, nehogy ezzel a szellemmel megfertozze a kulvilagot.
8:57 de.
Losonc Csongor bizonyára ugyan olyan felkészültséggel, a világra nyitott szemekkel etette magyarságtudatra azokat a kis-magyarokat akiket rá bíztak, mint ahogy a kanadai konyháról értekezet a világhálón. Biztos rendes fiú – ápolt, nem rágja a körmét, hazatelefonál minden este, átadja a helyét a villamoson az idősebbeknek és segítőkész. És bizonyára rendesen jelentett a Külügyben, amikor végre visszatért hazájába. Nehezen tudom őt elképzelni a Schwartz-ban, a pultnál, egy kosher-uborkával, egy tál füstölt hússal (fat), és egy Henry Miller regénnyel a zsebében. Asszem kénytelen leszek a héten el látogatni a Szent Lőrinc utcai zarándokhelyemre. Jó étvágyat a kedves olvasóknak 🙂 Jó étvágyat Magyarok 🙂
10:02 de.
kerekes sandor: akkor még ott van hozzá a köztv vérlázító, végtelenül cinikus reklámja, mi szerint:
egészsége érdekében naponta többször fogyasszon zöldséget, gyümölcsöt?
egészsége érdekében naponta legalább ötször étkezzen?
a jó édes kurva anyjukat, azt!
10:05 de.
Henry MIller!? Horror of horrors! Neki meg az Arthur MIller is sok. Adj neki Pat Millert, az a neki valo.
10:06 de.
Az az igazság, hogy fityesz-matyarul ezt hívják magyarság-tudatnak! =))
10:13 de.
szóval, egy fideszes hittérítőről van szó. ha most ehhez hozzávesszük, bácska és bánát ugyancsak rövid ideig volt a modernkori magyarország része, trianon után valahogy szerbiában ragadt, jelenleg a vajdaság részét képezi, így számomra meglehetősen érthetetlen, hogy fidesz-misszionáriusként mi a francot keresett azon a bálon? a bácska-bánátiak magyarságtudatát akarta erősíteni (akiké – van egy olyan sanda gyanúm – erősebb, mint az övé), vagy csak egy jót akart végre zabálni?
10:49 de.
Nem kell bántani a Csongort, Sanyi, hisz ő tényleg egy Tündér…És egy fiatal fiú. Pályakezdő. Tanonc. Az ételre kellene most itt a sújt tenni, nem a politikára. Nekem pl el kellene döntenem, hogy illik e a sárgarépa a karfiol levesbe, (amit most készítek) Vagy ebből is közfelháborodás lenne a végén odahaza? Sanyi, mit mondanak az emberek Budapesten ? Azt kérdezik, hogy ki az a Pat Miller ? Vagy azt, hogy a sárgarépa a karfiol-levesben ellentétes az észak-atlanti szövetség elveivel ? Kis gyökér, petrezselyem az ok, nem ? Nem lehetne erről alázattal egyeztetni Ódor Bálintal, hisz Ő mosolygósabb mint az elődje, úgy is néz ki a tévében mintha lenyelt volna egy kiscicát. Nem ? Rosszul látom ? Miaoúúú ? Jó, akkor kérdezzük meg a Szabó Stefit. Ő biztos tudja a választ…Látod micsináltál Christopher… 🙂 Már megin’ komolytalankodás folyik itt a KMH hasábjain 🙂 Baloldali bolondokháza ez az egész 🙂
11:06 de.
Megjegyzem, azon a piacon ahová én járok rendszeresen, nagyon jó bölénymájat lehet kapni.Friss, vékony szeletekre van vágva, másodpercek alatt elkészül a serpenyőben, (kis szalonna, új hagyma megpirítva előtte, annak zsírjába javasolnám) petrezselymes tört új krumpli mellé, egy kovászos uborka és két deci bikavér. Utána jöhet József Attila összes verse, talán elsőnek az „Osztás után”. Nem kell itt laca-facázni Pista.
11:07 de.
András, a karfiol-leves (répa ide, vagy oda) még mindig tisztességesebb ebéd, mint amire én készülök. Most azt kell eldöntenem, hogy merre megyek ebédelni. Vagy beülök a kóser Rideau Bakery lunch counterjéhez és elfogyasztok egy füstölt lazacos bagelt cream cheese-zel, vagy elmegyek a mosolygós koreai bácsi éttermébe — a Mu Goong Hwa Gardenbe – ahol rendelhetek egy pokoli jó Tempura bento boxot. A buddhista hely majd este felé jöhet számításba…ha addig el nem csábitanak a krisnások 🙂
11:15 de.
göllner andrás: én az újhagyma helyett póréhagymát használnék. bölénymájat, sajna, itthon nem kapni, de a vadászok hentesboltjában akad szarvas- és vaddisznómáj – aranyáron.
a serpenyőt illetően csak óvatosan. okosék úgy vélik, hogy már a teflonból is bekerül mindenféle a szervezetbe. anno az öntöttvas edényekről írták azt, hogy nehézfémsókkal szennyeznek, meg, hogy alumínium merőkanalat ne hagyjunk a leveses fazékban. most – amíg ki nem derül, hogy az is káros – kerámia bevonatút használok.
11:17 de.
„A lényeg: az oreilles de crisse sült, ropogós sertés szalonnabőrből készül, amit aztán juharszíruppal öntenek le.”
na, ez azért egy kicsit meredek 🙂
11:31 de.
Olvasva Christopher Adam remek írását, végösszegzésként én bizony kijelenthetem, hogy Losonc Csongor igenis megdolgozott az ösztöndíjáért, és szerintem minden bizonnyal egy jó állást is fog kapni a Fidesztől. Feltéve, ha addigra nem lesznek elzavarva a hatalomból.
Vajon tudja-e Losonc Csongor, hogy a hazájában, Magyarországon, jelenleg 4,6 millió szegény ember tengeti életét létminimum alatt? Hogy több ezer gyermek éhezik, köztük a Fidesz-kormány impotens intézkedése miatt olyanok is, akik arra jóllehet még rászorulva sem lennének? Mert a magyar iskolákban, „hála” a Fidesznek, még a tehetős szülők gyermekei is éheznek, lásd, többek között például Bodrogi Gyula színművészünk unokáját.
http://www.hir24.hu/bulvar/2014/01/31/ehezik-bodrogi-gyula-unokaja/
És vajon Kanadában és Amerikában is van a magyarországihoz hasonló Blaha Lujza tér, ahol az emberek hosszú sorban állnak egy tál meleg ételért?
http://goo.gl/nsxSxy
Ha Losonc Csongor szerint Kanada és Amerika a „jellegtelen ételek és cukrozott tákolmányok kontinense”, akkor az ő Európa közepén lévő hazáját, ahol az éhező embereknek még ételt kukáznia is tilos, ugyan hogyan lehetne jellemezni gasztronómiai szemszögből? Magyarország, a hó végén már nincs étel hazája?
http://www.femina.hu/hirhatter/gyermekehezes_felmeres
11:35 de.
Ille István
2014 november 19
11:17 de.
Isteni! Én szoktam mézzel is csinálni!
11:44 de.
Ille Istvan „mig ki nem derul ez is karos”
No mi van? Orokke akarsz elni?
11:52 de.
Christopher, nagyon jó étvágyat Ottawában, jó a felmenetel, Én most a tempura mellett szállnék patrtra. De ha látnék egy sült kacsát, arra is lecsapnék. Pista, van amikor öntött vas-serpenyővel dolgozom. Nagyon jól odalehet barnitani a tört burgonyát benne. Különben én főként egy Kóreában készült titánium serpenyővel szorgalmaskodom – elképesztően magas hőfokot bír el – könnyen tisztítható, és magas a pereme, ez által nem piszkolódik be a tűzhely annyira körülötte. Én nem tennék juharszirupot arra a sertésre – meglódítanám egy kis vörösborral, aztán meg egy kupica konyakkal, és meggyújtanám az egészet egy lángszóróval (oké, oké, egy gyufával, na) hogy legyen valami nyoma az egész műveletnek. Mi a véleményed ?
12:07 du.
göllner andrás: jómagam is öntöttvas fedeles edényben sütöm a csirkét – szégyellem magam, de még a kutyáimnak is a far-hátat, a kisült zsírral meg megkeverem másnap a száraz tápjukat, mégiscsak más – no meg, készítem a sóletet, székelykáposztát, ilyesmit.
a sima szalonnabőrt én sem komálom, csak, ha füstölt. akkor jól jön ízkontrasztnak a juharszirup.
1:00 du.
„az oreilles de crisse sült, ropogós sertés szalonnabőrből készül, amit aztán juharsziruppal öntenek le”: kissé bizarr, ámbár ettem én már töpörtyűs csokoládét is, igaz, hogy csak egyszer.
2:32 du.
Na ebbol a vegnelkuli piomaszkodasbol aztan eleg!
Boleny, meg kacsa! Meg mit nem! Minden tisztesseges ember tudja, (igaz, hogy abbol it viszonylag szereny a felhozatal,) hogy ilyenkor, Marton napja tajan rendes ember libat eszik. Pont ilyenkor kacsat emlegetni, olyan, mint alkasztott ember hazaban kotelrol beszelni.
Az elmult heten ketszer is szembesulnom kellett ezzel a paranccsal, csak semmi Jozsef Attila! ebben az ugyben, mint oly sok masban, termeszetesen Krudy Gyula a legfobb hatosag. Nem csoda ugye, ha mindket alkalommal alavetettem magam. Az elso esetben a libacombot fustolve kinaltak, egy halom solet diszekent, mig a masodik egy sutoben, lassu melegben, nyolc oran at erlelt darab volt, mindketto felseges. Igaz, hogy a solet nem volt eleg szaftos, de nagyon jo ize volt.
Ezzel, ugy erzem, a Marton napi kotelezettsegemnek eleget tettem.
6:49 du.
Én olyan baromi jó kajákat ettem New Yorkba , hogy sha nem felejtem el.
Csak sajnos sohasem tudtam az egészet megenni.
Gondoltam kérek ” Dog Bag ” .-et a pincértől , de aztán mindig elfelejtettem.
4:32 de.
Csak hogy belekotyogjak. Nem jártam sem Kanadában, sem az USA-ban, a fiam mesélte, hogy, főként az USA-ban mindent túlcukroznak, aztán csodálkoznak, hogy elhízottak. (Vajon én miért vagyok túlsúlyos, amikor az évi cukorfogyasztásunk fél-1 kiló cukor?) Nekem a Dunkin Danuts-szal volt megrázó élményem. Szeretem a fánkot, egyszer rá is szántam magam, mert a DD ára is elég borsos volt az itteni jövedelmekhez. Hát bocsi, de az az émelyítő tészta nyomokban sem hasonlított anyukám röpülő, szalagos fánkjára. Ráadásul van egy, a vaníliára emlékeztető ízű szer, amit minden süteménybe – tortalapba, kroaszannak (nem tudom most helyesen leírni) nevezett izébe belekevernek. (Budapestről beszélek.) A kroasszant korábban rongyoskiflinek ismertem, és nagyon finom volt.
Egyébként a világból ki lehet zavarni azzal a „turista-mentalitással”, ami a jelek szerint ezt a szegény Csongort is jellemzi. Minden utazó csoportban van 1-2 tag, aki főleg az ételeket fitymálja le. Könyörgöm, Prágában nem gulyást kell enni, hanem knédlit, Rozsnyón a sztrapacskát keresd, ne a lecsót. Párizsban nyilván a halakat, rákokat érdemes megkóstolni, Moszkvában pedig kaviárt (ma már nyilván elérhetetlenül drága a magamfajtának, de én még ettem valódi belugát, ribizliszem nagyságú pirosat, meg feketét is), pelmenyit, pirozskit falatozz, ne pörköltet hiányolj. Bár az is igaz, hogy életemben nem ettem olyan vacak, ízetlen,száraz pizzát, mint éppen az olasz Velencében…
6:36 de.
Sok ember azt az ételt szereti, amivel gyerekkorában etetik.
Ha véglegesen elköltözik az országból, tudomásul kell venni, hogy a konyhát is ott hagyja. De ez sem egészen igaz, mert mi itt szinte mindent megtudnánk főzni, amit otthon ettünk. De felesleges, mert nagyon sok finomságot lehet itt is enni (sajnos). Az étkezési szokások általában egy országban nem véletlenül alakultak ki. Itt a sütemények relatív íztelenek, mert teához készítik. Van édes torta is, de nem kell. Ráéreztünk a teázás szükségességére.
A kenyér zöme pirítósnak való, mert az időjárás megkívánja a meleg kenyeret. De a Stapleton’s nagyon finom kenyereket süt.
Csongor belesimult a hiányzik a Túró Rudi tudatba. Akkor menjen haza. Otthon sem ettem, itt sem hiányzik.
Az viszont tényleg szokatlan lehet egy magyarnak, hogy a húsban hús van, a tejben pedig tej stb.
Mint Kerekes úr írja, egész évben tele a zöldséges pult. Csak a származási hely változik, ahol éppen frissen meg lehet venni.
Ha pedig egészségtelen szalonna, kolbász vagy akármi más kell, ott vannak a lengyel boltok. Nem-igen használjuk. Múltkor vettem kenőmájast, visszahozta a szocializmus ízét. Brrrrr.
Csongor úr „becsületesen” megdolgozott a pénzéért. Leírta, amit megkívántak tőle.
7:20 de.
talalom
2014 november 20
4:32 de.
Croissant (viennoiserie)az alnév nem csak azért mert Boulangerie viennoise -ban lehetett előszzör kapni, de tényleg osztrák „származású!
Ami pedig „a vaníliára emlékeztető ízű szer”-t illeti az vanilia-aroma és az íze vetekszik az erdeti vanilia-rúdból sk. kikapart apró pöttyökével (én esztétikai okokból szoktam csak a rudat használni).
8:14 de.
Szívesen elolvasnam a Kőrösis gyerekek final riportját akik itt voltak Kanadában.
Nyilvánossak ezek?
9:05 de.
Nekem pedig éppen az az előny, hogy nem csak az általánosan használt élelmiszert lehet vásárolni, ami egyébként nagyon hasonló ma már a Supermarketekben, legyen az Magyar Tesco, vagy USA Ralphs, de van sok ethnic bolt, aminek nagy része még hiányzik Magyarországon.
Én hetente vásárolok a Perzsa boltban, szeretem a hatalmas friss sangak (kö-kenyér) kenyeret, vagy az abrosz nagyszágú lavash kenyeret, az igazi finom teát a Ten-Ren Taiwani tea üzletben veszem, vagy az olcsóbbat a Sri-Lanka boltban, ahol sok szósz is van a curry és tucatnyi chutney mellett, ambul, kottu, roti. vagy a Taskent Orosz/Örmény boltban ahol nagyon jók a sütemények, pirogi, van házi hering, hagymával, tejföllel, vagy anélkül. Elmehetek a Japán éttermekbe sushira, a Thailand étterembe lemongrass levesre, az Indiai éttermekbe tucatnyi jó ételre, nan kenyérre. Vásárolhatok a kosher, vagy halal üzletekben specialitásokat. Az Olasz üzletben vehetek felvágottakat, kész pasta-t, salátát, vagy süteményt, vagy a Svéd pékségnél kitűnő süteményeket, stb., esetleg a Német üzletben tucatnyi Német/Magyar felvágottat, virslit, krinolint, mindez elérhető, nem kell bejárni a fél világot.
Bevallom, szalonnát soha nem eszem, de magyar kolbászt, véres, vagy májas hurkát is csak nagyon ritkán eszem, amikor Magyarországra látogatóba megyek, esetleg egy-két alkalommal kolbászt veszek itt a Német hentesnél. Nem kötődtem a Magyar konyhához soha.
Főzni pedig bármit tudok itthon, megvan hozzá minden ami kell.
9:21 de.
Gyula, ezzel én is így vagyok. Az alapanyagokat a szupermarketekben szoktam beszerezni, de rengeteg ethnic boltba járok én is, meg kisebb, családi pékségbe, maszek henteshez, stb. Például van egy bosnyák bolt Ottawába, ahol nagyon finom kenyereket (Lepinja-t), cevapi-t és töltött bosnyák pitát lehet kapni. Amikor pedig Montreálban vagyok, egy Akhavan nevű perzsa boltba járok. Sehol sem lehet olyan finom oliva bogyókat (rengeteg változatban) és különböző magokat kapni. Ezt a sokszinűséget én is hiányolom Magyarországon.
9:26 de.
Sajnos nem lepődok meg Csongor bunkó kijelentésén. Tisztelet az kivételnek, nagyon sok magyarországi magyar csak az amerikai filmekből informalodik, és így formál véleményt olyasmiről, amit nem is ismer. Sajnos ez a fekete-fehér világnézete is nagyon tipikus ( észak-amerikai kaja = mind rossz, magyar kaja= mind jó) Csongor szerencsés volt és legalább 6 hónapot tölthetett Torontoba, és ha meg ennyi idő után is csak ez a véleménye a kanadai gasztronómiarol, akkor ez elég sajnálatos rá tekintve és csak azt bizonyítja rola hogy ő egy closed minded és nem valami kiváncsi személy és semmit, de semmit nem tanult a 6 hónap alatt.
9:30 de.
Jó kérdés Maros Zoli. Azt is jó lenne tudni, hogy a pályáztatása a gyerekeknek hasonló módon történik e mint mondjuk a dohánytermékek terjesztésének jogosultsága terén, mely köztudottan nem szakmai, hanem Fidesz íránti szimpátia/elkötelezettség szempontjai alapján történt. Vagy mondjuk az EU pénzek szétosztása terén, hisz ott is pártlojalitás a döntő tényező. Azt is jó lenne tudni, hogy a Bem rakparti beszámolón – ismétlem, nem egy civikl szervezetnek kell beszámolni, hanem a politikai pártot szolgáló tiszteknek – a szóbeli beszámoló nyilvános e, illetve, a Fideszes lekérdezők megkérdezik e a gyerekeket, hogy mondják el a véleményüket azokról az emberekről akikkel kapcsolatba kerültek kanadába ? Azt is jó lenne tudni, hogy egyivásúak e a gyerekek, vagy ha netán egyik másik ki menne tüntetni a kormány ellen, mondjuk a közfelháborodás napján, az érvénytelenné tenné őket a magyarságtudat ápolása terén ? Más országokban hogy működik mind ez ? Máshol is az uralkodó politikai párt iránti elkötelezettség a siker kulcsa ilyen esetekben, és máshol is így próbálnak politikai tőkét kovácsolni maguknak a politikai pártok mint a Fidesz ? No de kicsit eltávolodtunk Christopher témájától és a gasztronómia fontosabb kérdéseitől.
10:05 de.
CHRISTOPHER ADAM: Ditto. Egy lapon vagyunk.
Spekuláció részemről, de a szoros kötődés a megszokott, hazai, ethnic ételekhez, a próbálkozás, új ízek, ételek megszeretésének hiánya valószínűleg párhuzamos azzal, hogy ki mennyire lesz kozmopolita, ki mennyire asszimilálódik másik kultúrába életstílusba.
12:08 du.
Kedves András,
Azt hiszem az ideérkezettek kiválasztásával nincs különösebb gond, mert pályáztatás van és nincs semmiféle pártpolitika belekeverve a dologba, ellentétben mint ahogy azt te feltételezed. A nagyobb gond a fogadó oldalon van, hogy kihez jönnek és mit csinálnak ott. Eddig főleg ki-ismer-kit alapon kerültek elhelyezésre az ösztöndíjasok. Sok esetben a szakmájuk és az itteni tevékenységük beszélő viszonyban sem volt. Tudok olyan hölgyről, aki riporter MO-on, itt meg könyveket rakosgatott a polcokon, bár nekem itthon több könyvem van mint az u.n. könyvtárban. Potápi államtitkár tudd ezekről a problémákról, és azt igérte a fogadó oldalon is pályáztatás lesz és csak azokhoz mennek ösztöndijasok, akik értelmes feladattal tudják őket ellátni.
Az ide kiérkező fiataloktól ne várj semmiféle állásfoglalást, hiszen ha visszamennek ott kell dolgozniuk.
Gasztronómia terén mindenkinek javaslom a bajai halászlét, melynek főzéséről a Kanadai Magyar TV még kisfilmet is készített.
12:50 du.
Mondjuk ki azért most mar hangosan: lehet hogy a legtöbb korosis a legjobb szándékkal jött ki, de voltak azért akik azért is lettek ki küldve hogy feltertekepezzek a diszapora vagyonát, beleértve az ingalnanokat. Ugy tudom valami diaszpóra múzeum készül majd Magyarországon (priorities, anyone???) és ide így gyűjtenek tárgyakat.
Halkan viszont megsúgom hogy voltak az ösztöndíjasok között 50 év körüli „fiatalok” is……………
5:39 du.
T. Maros úr! …”mert pályáztatás van és nincs semmiféle pártpolitika belekeverve a dologba”… Hm… Ismerjük a fideszes „pályáztatásokat”…
De ez merő gyanakvás részemről, ismerve a hazai közállapotokat. Szegény Csongor nem tett mást, minthogy visszhangozta azokat a hazug sztereotípiákat, amelyeknek hajlamosak vagyunk mindannyian olykor-olykor bedőlni, főként tizenéves korunkban. (Aki még nem szenilis, gondolja át, miket csinált 19 évesen.) Viszont, aki már elmúlt ötven, és még mindig csak hazug közhelyekre futja neki, az már súlyosabb ügy. Mit hallok a kormányfőtől? „Szeméttel etetnek” – mármint a hipermarketek. Ennél ordasabb marhaságot régen hallottam.
A helyzet az, hogy nem a hipermarketek „etetnek szeméttel”, ha már igaz, hanem a magyar húsipar. A drága jó „családi kisboltok” ugyanazt a párizsit árulják pl., mint a Tesco vagy az Auchan – csak 70-80%-kal drágábban. És amíg a hiperben többfélét kínálnak, addig a kisboltos egyfélét tart: a legolcsóbbat, és azt árulja a legdrágábban. Érhető, neki nincs akkora forgalma, hogy másként kitermelje a rezsit, nem jó az alkuképessége az árubeszerzésnél – többnyire egyébként simán megveszi a tesco-s párizsit és arra teszi rá a hasznát. Én nem nagyon járok ezekbe – vessetek meg, a közelünkben van egy nagyon jó CBA, tiszta, rendes és olcsó is. Normális kenyeret ugyan nem kapni, azért el kell mennem a Lidlbe (a Lidlbe, magyar parasztkenyérért!). Szóval, csak óvatosan a nagy „igazságokkal”!
3:35 du.
Bogdán Géza
„Mert a magyar iskolákban, “hála” a Fidesznek, még a tehetős szülők gyermekei is éheznek, lásd, többek között például Bodrogi Gyula színművészünk unokáját.”
http://www.hir24.hu/bulvar/2014/01/31/ehezik-bodrogi-gyula-unokaja/
Hofi Géza mondása jut eszembe:”Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.”
9:49 de.
Kedves Maros Zoli: A halászlé ízlés dolga – én érdekesképpen nem vagyok oda érte – BOCSÁNAT MINDENKINEK, tudom, tudom ez majdhogynem felér egy nagy hazaárulással, nem igazán népies, meg minden, de micsinájjak, nem szeretem a halászlét !!!!! Több tucatszor megpróbáltam megszeretni, de egyszerűen nem megy. A pörkölt, (sertés, marha, vagy borjú), a kapros sztrapacska, a töltött karalábé, a székelykáposzta, a karfiol, vagy karalábé leves (tejfölös és nem paprikás), a töltött csirke, a sült nyúl, egy jó vadashús, a resztelt máj tört burgonyával, a velős csont, a főtt marha, tormával, kapor mártással,a brassói apropecsenye, a hortobágyi palacsinta, a rántott borda – ezek mind jöhetnek. A cékla saláta is. Meg egy korsó sör a belga együttessel, vagy akár Hamvas Bélával. A szeretet és összefogás pártja által menedzselt pályáztatási rendszereket sikerült közelebbről megismernem. Már nem eszem oly forrón a kását.
11:13 de.
˙
Egyszóval: OFFENZÍVÁBAN A fid-SS.
.
4:01 du.
Én már említettem itt ezeket a Csongorokat,akik 350000 forintért osztogatják külföldön az észt.Gondolom kapnak valutát is,de elfogadják az itteni meghívásokat,(nevezzük:POFÁTLAN POTYÁZÁSnak) amit a náluk szegényebb,de nekik és az ő fideszüknek gazsuláló itt élőktől kapnak. Jobb kikerülni ezeket…