Egy csecsemőt megbélyegezni valóban gyáva és ocsmány dolog. Ebben egyet érthetünk Lázár Jánossal. Még akkor is, ha a Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány nap késedelemmel reagált az ügyre. Alighanem annak is köszönhetően, hogy rájött: az ellenzék veszélyesen teret nyerhet. Mert abba a helyzetbe bárki bele tudja képzelni a gyermekét, hogy leköpik.

Egyébként gyanítom, hogy a botrányt kirobbantó Novák Előd is nagyon gyorsan rájön majd erre, ha a saját gyermekeit froclizzák majd a suliban olyasmivel, hogy: „Elődöd az Előd? Höhöhö!”. S akkor nem is szóltunk arról, hogy amennyiben egy Rikárdó dolgos fiúvá serdül, akkor mennyivel egyszerűbb dolga lesz. Egy nemzetközi cégnél akár targoncavezetőként. Mondjuk egy angol, vagy német nyelvterületen szinte kimondhatatlan, lefordíthatatlan névvel „ellátott” titkárnőnél. De ne essünk ugyanabba a hibába, mint a jobbikos politikus. Ne bántsuk a gyermekeit, mert azok nem tehetnek az apjukról. Maradjunk annál a ténynél, hogy az ország elsőként született vidéki gyermekét a rasszista, különben szintén nagycsalád-terveket dédelgető ipse, azon az alapon szólta le, mert cigány. Elvégre az ő családja kiemelt tétele az országnak. Családfáját, az uborka gyökerén keresztül nyilván a honfoglaló ősökig vissza tudja vezetni. Akármikor, és akárkivel is érkeztek ide az elmúlt évszázadok alatt.

Azért mégis lényeges dolog, hogy végre megszólalt a kormányzat részéről is valaki az ügyben. Makón. Akkor miért a fanyalgás? Mondhatnám, hogy pont ezért. Ugyanis az ügyben egy interjú keretében mondta el a véleményét. Ami így tulajdonképpen egyfajta személyes megnyilatkozás. Pontosan úgy, ahogy annak idején Rogán Antal is csak személyes véleményként szólalt fel a Gyöngyösi Márton féle kijelentést követő antifasiszta nagygyűlésen. Ami két kormányfői jellemzővel is bírt. Az egyik az, hogy Orbán Viktor „elfelejtett” megjelenni rajta. A másik az, hogy a miniszterelnök mindjárt másnap, egy szalon-antiszemita beszéddel igyekezett a Parlamentben megnyugtatni az őt jobbszélről támogatókat. Ezzel gyakorlatilag üressé téve az előző napi Rogán-felszólalást. A jelen helyzet annyiban hasonlít ahhoz, hogy a miniszterelnök hallgatásával tüntet a nováki rasszizmus mellett. Egyben az is nyilvánvalóan jelzés-értékkel bír, hogy nem az említett jobbikos megnyilvánulás másnapján, a Miniszterelnökség hivatalos sajtókommünikéjében jelent meg Lázár Jánosnak a nyilatkozata.

Így tulajdonképpen azt a fordítást is alkalmazhatjuk a történésekre, hogy Novák Előd kijelentésével a magyar hivatalos állam-politika hallgatólagosan egyetért. Már csak azért is, mert Áder János sem ítélte el. Még egy fél mondat erejéig sem. Ugyanakkor nem nézhetik tétlenül, hogy az ellenzék lecsapja ezt a magas labdát. Így, némi gyurcsányozás keretében, Lázár János, mintegy magánemberként, és interjú-kérdésre válaszolva csak beszól Novák Elődnek. Miközben a jobbikos politikus neve elő sem fordul az interneten közölt szövegben. Ami szintén a hallgatólagos egyetértést sugallja a rasszistákkal. Mert Lázár Jánosnak bármikor ki lehet farolnia a saját nyilatkozatából. Azzal, hogy: „De hát egy szóval sem emlegettelek kedves Előd. S különben is, most mit mondhattam volna annak a fránya újságírónak, he? Meg különben is, hagyjatok már indulni vadászni”.

Egyébként érdekelne a lázári interjúval kapcsolatban egy apró kis mellékkörülmény. Azt mondta ugyanis Lázár János: „az állam dolga pedig az, hogy a gazemberekkel szemben megvédje a gyerekeinket”. Tehát kíváncsian várom, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, mint hivatalos kormánytag, a kormány nevében megteszi-e a feljelentést Novák Előddel szemben. Amennyiben nem, akkor az egész makói interjú annyit ér, mint halottnak a csók. S Lázár János felcsaphat kamuügyi miniszternek is bben az esetben.