Párizsban megmozdult tegnap a Föld és terroristákat köpött ki valamelyik okádással telt bugyorból. Párizsban megtámadták egy szatirikus lap szerkesztőségét és a terrortámadás tucatnyi áldozatot követelt. Megszólaltak államelnökök és publicisták. A politika és a média hangja egyaránt elítélte a támadást. Joggal. Már csak azért is, mert az ideológiák, vallások csatája már így is túl sok értelmetlen, ártatlan áldozatot követelt a történelem során.

A tegnapi támadást lehet támadásnak tekinteni a sajtószabadság ellen, és a támadás kapcsán megemlítették azt is, hogy a szatíra, a nevetés az egyik leghatékonyabb fegyver. Nem véletlenül félelmetes fegyver az ideológiai, hatalmi szemellenzőt magukon felejtők szerint. Nem véletlenül a demokrácia egyik alapvető védőbástyája a nevetés, és igen, olykor a kinevetés, kinevettetés. A Charlie Hebdo elleni támadás sok szempontból ezt is alátámasztja. Miközben nem feledhetjük: a „bátor fegyveresek” zömmel fegyvertelen áldozatokat szedtek, majd elmenekültek. Jöttek, öltek, futottak. A recept ismerős. A recept nem csak a fegyveresek világában ismerős. A fegyveresek azonban szó szerint ölnek.

Az elemzők pedig elemeznek. Ma szinte bárhol lehetett olvasni összefoglalást, elemzést a történtekről. Talán így is van rendjén. A későbbiekben talán a támadók is meglesznek. Fotójuk, nevük már a világhálót járja. Nyilvánvalóan hallunk majd Mohamedet gúnyoló rajzokról, a támadás részleteiről. S alighanem lesz majd szervezet, amelyik magára vállalja, és lesz amelyik elutasítja a vádakat. Közben, miközben mindenki elemez, kontraelemez, fanyalog, összeesküvés-elméleteket gyárt vagy megpróbálja politikailag kihasználni a helyzetet, könnyen lehet, hogy elsikkadnak a tragédia legfontosabb szereplői.

Az áldozatok. Ezért most, legalább virtuálisan, minden olvasó tartson egy perc csendet, és legalább a virtuális gyertya gyúljon az áldozatok lelki üdvéért.