A Charlie Hebdo incidens és a keselyük
Türke András István azt hiszem sokakat gondolkodásra serkentő írást publikált a Kitekintőn. „Nem vagyok Charlie, de Oszama sem” címmel. Valószínűleg olyan, a szólásszabadság és a szabadosság határát is érzékeltető gondolatokkal, amelyek részben vagy egészében mások fejében is kergetőzni kezdenek. Vagy kezdtek már akár jóval korábban is.
Egy konfliktus vétlen áldozataival, azok családjával ugyanis együtt lehet valószínűleg érezni. S együtt lehet valószínűleg érezni akkor is, ha ez az együttérzés nem jelent bármi áron való elköteleződést egy adott vélemény mellett, vagy nézetvilág ellen. Türke András István azzal a gondolatmenettel fejezi be az írását, hogy az iszlám vallási fanatikusok egyik célja éppen a nézetkaptafák sarkítása lehetett. Az, hogy a szolidaritás az áldozatokkal egybe mosható a blaszfémiák melletti kiállással. S ezzel leegyszerűsíti a fanatikusok számára a „mi” és az „ők” megnevezését. Célkeresztbe hozását. Ebben a gondolati füzérben is lehet természetesen valami. Már csak azért is, mert a Charlie Hebdo, mint szatirikus lap valóban a vallásokat, vallási jelképeket és emblematikus személyeket kifigurázó, s ezzel a mások hitében sarkalatos pontok, személyek kinevettetését szolgáló művekben vélte megtalálni a harci eszközt. Még akkor is, ha a küzdelem tárgya a küzdelem maga esetleg.
De gondolhatunk pár más dologra is. A szerkesztőket is megértve kicsit. Azt hiszem ugyanis, hogy nagyon sokszor lehetett túl nagy a kísértés azzal demonstrálni a szemellenzős fanatizmus ellen, ami az azt képviselők egyértelmű provokálását jelentette. Valahogy úgy, mintha annak idején Tomás de Torquemada ellen Dávid-csillagok jegyében, ördögháton lovagló Jézus-ábrázolással akart volna valaki a „Tribunal del Santo Oficio de la Inquisición” embertelen idiotizmusa ellen fellépni. Nem vitatva azt, hogy a történelem során mindig voltak olyanok, akik a morgó oroszlán bajszát is meg akarták rángatni. Ezeket nem egy esetben tartották mártíroknak, szent őrülteknek a történelem során. Ahogy a történelem során nem egy esetben igazolódott: amikor az oroszlán mancsa odacsapott, sokszor váltak áldozattá azok, akiknek közük sem volt a helyzethez. Illetve azok, akik egyszerűen nem hitték el. Hogy nincs végtelen szabadság. A szólás, az ábrázolás szabadsága ott ér véget, ahol a másik ember gondolati, vallási szabadsága kezdődik. Nem kifigurázható egyik hit, egyik vallás sem. Mert ezzel az abban hívőket, mint embert sérti meg valaki. Ezen a ponton, szemléletében, pedig már nehéz megmondani, mennyire becsüli a másik embert, aki jogot formál annak korlátlan megsértésére.
A Charlie Hebdo márpedig ezen a téren vétett. Nem is annyira az egyes vallások, mint az abban hívő emberek ellen. Ami egy percig sem menti fel a civilek védelmére kirendelt rendőr lemészárlását, és egy szerkesztőségben éppen ott tartózkodók válogatás nélküli legyilkolását. Alkalmasint a válogatott legyilkolását sem mentené. Mert az élet önkényes elvételére sincs feljogosítva senki. Akkor sem, ha komoly történelmi hagyományai vannak Európának is ezen a téren. Részben a már említett, középkori tömeggyilkosnak, és a mögötte álló szervezetnek is köszönhetően. De nem feledve: Működésük akkor sem levezethető a Bibliából, ha pápai felhatalmazással hajthatták végre tetteiket. A most aktuális esetben is igaz tehát, hogy nincs az a vallási fanatizmus, ami az említett cselekedetet mentené. Még akkor sem, ha a szerkesztőség rajzolói egyszerűen taplók, tapintatlan, másokat semmibe vevő, beképzelt alakok voltak. Azonban az emberi életnek, az ártatlanul megölteknek kijáró tiszteleten és együttérzésen kívül ne legyen kényszeres az azonosulás olyan „értékekkel”, amelyek nem, vagy csak önfeladással vállalhatók fel. Jóval túl a szólás szabadságán.
Miközben hallgatom a híreket, hogy a francia szélsőjobb már igényt formált a politikai haszon bezsebelésére. Aztán azt is rebesgetik, hogy a most bottal nyomon ütött gyanúsítottak megfigyelését éppen nem rég kezdték szüneteltetni. Miközben az Arab Liga is elítélte a történteket. Miközben a terrortámadás jó ok az iszlám közösségek, és a „többiek” közé éket verni, miközben jó indok lehet egyes hivataloknak a személyes magánszférában kutakodni. Mert most a tömeghangulat ugyanúgy meglazíthatja az erre ható fékeket Európában, mint az ikertornyok lerombolást követő időszak Amerikában. A fanatikusok szellemi önkielégítésén kívül tehát bőven lehetnek politikai és hatalmi haszonélvezői a történéseknek. Még akkor is ha a tucatnyi áldozat hulláján hízó keselyűk gyanánt csapnak le. Ahogy azt sem hiszem, hogy a szokásos hatvanezer helyett most egymilliós példányszámmal ígért lapmegjelenést is a ráfizetés biztos ígérete motiválta.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
4:17 de.
Nagyon jól van megírva,ami nincs benne az a hiányossság igazolása.
9:00 de.
Gyuri10
2015 január 9
4:17 de.
„ami nincs benne az a hiányossság igazolása.”
Hmm….. 🙂 Pl.?
5:48 du.
„…Nem kifigurázható egyik hit, egyik vallás sem. Mert ezzel az abban hívőket, mint embert sérti meg valaki…”
Ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni. Tele van a világ „vallásnak” nevezett obskurus hülyeségekkel, ezerféle agyament szektával, önmagát vallásnak definiáló szimpla rögeszmékkel, hitnek csúfolt eszelős agymenésekkel. És én, aki semmiféle vallásban nem tudok hinni, mert mindegyik uralkodni akar rajtam és kizárólagosságot hirdet, nem mondhatom rájuk, hogy eszelős agymenések, mert akkor a hívei megsértődnek?
Egyéni szociális probléma, ahogy Pesten mondják.
Ha a kocsmában valaki ökörségeket kezd hirdetni, mosolyogva lehülyézik, és fizetnek neki egy sört. De ha azt mondja, hogy ez az én vallásom, azonnal valami teljesen érdemtelen tisztelet kezdi körüllengeni az ökörségeit, és senki nem mondja, hogy barátom, ezt a temérdek maszlagot meg honnan veszed?
Végigrágtam magam a Koránon – marhára nem érdekel, hogy ezen ki sértődik meg, de ha ezt valóban Mohamed írta, akkor Mohamed egy pszichiátriai eset volt a zavaros szövegeivel, amikbe végképp bármit bele lehet magyarázni. Sikerült is a valaha a kultúra fáklyáját hordozó arab világot a középkorban leragasztani általa. A Biblia más, abban van történetiség, és a Korán zagyvalékaihoz képest maga a világosság és a közérthetőség.
4:45 de.
˙˙
Engem is úgy nevelt az Édesanyám… Úgy tíz éves lehettem akkor, amikor figyelmeztetett, hogy
„az embereket a hitükben ne sértsd meg”,
pedig nem voltunk vallásosak. – Egyszerűen, emberségből…
A hit és vallás két dolog. Tehát egy más kérdés az, hogy a vallás viszont visszaél az ember legbensőbb magánügyével, a hitével, amikor azt intézményesíti. Mégis el kell ismerni, hogy a história bizonyos szakaszaiban ez az, ami „tartja a lelket” nemcsak az egyes történelmi szereplőben, de egész népekben is. Ilyenkor sokszor előfordul, ebben a stádiumában, hogy a vallás testesíti meg az adott nemzetet is…
Persze mint minden szerkezet, a történelem kereke is haladtában eljut arra a pontra amikor a vallás, mint meghajtóerő, akár órarugó is, kezd lejárni. Több oka is lehet ennek, de például amikor az ész diadala kezdi átvenni hit hegemóniáját. Az az energia, amely ezt misztikus meghajtóerőt hosszú évszázadokig biztosította, ilyenkor erejét vesztve, jobb híján egyenetlen rángatásba kezd, vagyis igyekszik az utolsó érveit, a fanatikus tartalékait mozgósítva kisütni, melyek közül a legismertebb és egyben fizikailag is a legpusztítóbb, a vallási fundamentalizmus. Ilyenkor a valaha talán még szentnek is számító elvek, az élet tisztelete, stb. sem számítanak tabunak – hát még a más-hitűek élete.
˙
És itt tér vissza Anyám egy életre szóló figyelmeztetésében rejlő dilemma a számomra, tudniillik, hogy ne sértsük mások hitét…
Magam azóta arra jöttem rá, hogy a tényszerű történelmi összegzés, elemzés semmiképp sem tartozik a sértés – legalább is a szándékos sértés – kategóriájába. Mert tények és tapasztalatok, azok néha-néha fájhatnak, esetleg sérthetnek is bizonyos hitbéli érzelmeket, azért mégis a történéseken alapuló, tudományos(!) történelmi igazságot, azt semmi sem űberelheti, és nem állhat az útjába – még a hit sem.
˙
Teljesen más kategória az amikor . a z . e g y i k . h i t t e l, e g y . m á s i k . h i t e t . próbálnak cáfolni, esetleg gúnyolni is a „szólásszabadság jegyében”. Ez már a káosz politikája az ésszerű párbeszéd helyett. Ráadásul, olyan fegyver mint a taposóakna – az is ráléphet, aki lerakja…
.
4:55 de.
cornelius:
.
– Nagyrészt OK, ám egy- két kiegészítés:
.
„…semmiféle vallásban nem tudok hinni, mert mindegyik uralkodni akar rajtam és kizárólagosságot hirdet…”
.
– Nem mindegyik. A keleti tanok közül egyről nem tudok, mely uralkodni akarna bárkin is, ahogy a kereszténység sem egy elnyomó vallás (ne keverjük ide, hogy a keresztény vallást felhasználva miféle elmebeteg szervezetek nyomtak el másokat évszázadokig).
.
Ha viszont úgy döntesz, hogy csatlakozol valamelyik valláshoz, egyházhoz, akkor – ha komolyan veszed azt a vallást – elvárás, hogy betarts alapvető dolgokat, melyeket az a vallás tanít. DE ez nem „elnyomás”, hanem magad vállalta kötelezettségek, szabályok elfogadása.
.
Az iszlám kivétel, mert az „submissiont” követel, mindenkitől, nem csak a muszlimoktól. Az meg nem ugyanaz, mint az önkéntes választás lehetősége. Nincs még egy olyan vallás az iszlámon kívül, mely a világot két nagy területre osztja fel: „AZ iszlám háza” (Dar al- Islam) és a „háború háza” (Dar al Harb).
.
Ennyit – egyelőre – az iszlám önkéntes és bélkés természetélről.
.
„..Mohamed egy pszichiátriai eset volt a zavaros szövegeivel, amikbe végképp bármit bele lehet magyarázni. Sikerült is a valaha a kultúra fáklyáját hordozó arab világot a középkorban leragasztani általa…”
.
1, Az iszlám szentírásokat nem Mohamed írta, mivel analfabéta volt. Hogy kik írták, és Mohamed hogy adta át nekik a három kötetre való „tudást” (Hadith, Szunna, Korán), az nem érdekes, az az iszlám teológia dolga.
.
2, Igen, klinikai eset lehetett, az biztos. Beteges hatalomvágy, patologikus szintű küldetéstudat, tömeggyilkosságok elrendelése- kivitelezése, pedofília, stb. Ennek megfelelően sokszor összefüggéstelenek a szövegek is (bárki is írta- diktálta- változtatta meg), és igen, nagyon sok mindent bárhogy lehet magyarázni.
.
3, A közélkorban nem önmagában az iszlám miatt ragadt le mentálisan a legtöbb muzulmán. Ezen, mai napig tartó magatartásnak nagyon is jól megfogható oka van: ideológiai- vallási vita lezárása miatt, még a 14. századból. Ekkor zárultak be ugyanis az „idzstihad” (megismerés)kapui (Keegan: Az iraki háború, Európa kiadó, BP, 2004, 88. oldal). Innentől kezdve fellegzett be az iszlám világ modernizációjának, tudományának, stb. Bár a híres libanoni történész, Amin Maalouf ezt jóval korábbra vezeti vissza, már a XI. századra, teljesen más okokat említve (Maalouf: Keresztes háborúk arab szemmel, Európa kiadó, 1995, BP, utószó) – azok is igazak, meg ezek is)).
.
Más dolog:
.
„iszlám a béke vallása” – hangzik el gyakran. Válaszom röviden:
.
– Egy frászt.
.
De erről készülök írni egy cikksorozatot, ahogy időm engedi. Nem tudom, mikorra lesz kész. Nagyon sok éve foglalkozok a témával, hatalmas anyagmennyiségből kell válogatnom, szelektálni kell, de úgy, hogy ne menjen az érthetőség rovására, nem lesz egyszerű.
5:45 de.
Jaj, ,igen, és még valami.
.
– Nem lehet karikirozni egy vallást, vagy ideológiát? Dehogynem, hiszen minden eszmének vannak karikirozható részei. Tök mindegy, milyen eszme az, a legvadabb népirtó ideológiáktól kezdve a legbékésebb bonc szerzetesek világáig bármi.
.
És ha ez „sért” valakit?
.
1, Akkor sértődjön meg, de a kurva anyját, nehogy már ezért, egy „sértésért” elkezdjen több tucat ember lemészárolni, vonatokat, repülőket robbantani, metrókat elgázosítani, mittudoménmi! Hát a …szom kivan, komolyan!!!
.
2, A karikirozás egy nagyon régi mesterség, a középkorba vezethető vissza, Itáliába. A „Komödia” intézménye, amikor is még a rettegett, tömeggyilkos, szadista inkvizíciót is ki lehetett gúnyolni anélkül, hogy az illetőnek bármi bántódása esett volna ezért. A karikirozás miatt senkit nem lenne szabad bántani semmilyen módon, mert a humor megölése a lélek megölése is egyben.
.
Akkor meg nehogy már valami nyomorult azzal jöjjön, hogy „de hát megértem én „őket is”, mert hogy kigúnyolták a vallásukat”…
.
Főleg, hogy az iszlámban aztán tényleg rengeteg kigúnyolható dolog van, másrészt, a karikirozás csak egy ürügy, hogy valami állat miért gyilkol le egy halom embert.
.
Ezeket nem „megérteni” kell, hanem megölni. Másképpen oda az euro- atlanti civilizáció hosszú távon.
.
Egy nagyon híres, már igen öreg, de még ma is élő izraeli, terepen dolgozó, hálózatépítő, később a Moszadon belül főosztályvezető mesterügynök mondotta:
.
„a terroristát nem tanulmányozni, nem megérteni kell, hanem meg kell semmisíteni”.
.
Van, akinek ez nem, érthető?
6:05 de.
Eldrad: ha ennyire nem hiszel benne, hogy a béke vallása – bár veled ellentétben számtalan muszlim ezt vallja – , nosza, rajta, idézz ide háborúra uszító tanaiból – ha már ilyen jó ismered a három kötet tartalmát!
6:30 de.
István:
.
– Mondottam, ha lesz időm, összeállítok egy hosszabb írást erről. Sejtheted, hogy nem lózungokat fogok összehordani, ahogy ismersz, legalábbis, remélem.
.
Hogy ki mit „hisz”, az meg nem számít, mert amiről beszélek, az tényekkel alátámasztható dolog.
.
Hogy számtalan muszlim mit hisz? Mikor még a saját szentírásaikat sem ismerik? Számít ez? Különösen annak tükrében, hogy Hitlert, Pol Potot, Mao ce Tungot, az egyiptomi Fáraókat, a Német- Római Császárt, a japán Tennót is a népük istennek, vagy legalábbis megváltó ideológia legfőbb letéteményesének „hitte”?
.
Az, hogy mennyien „hisznek” valamiben, semmit nem számít ebből a szempontból.
.
Nézd:
.
http://www.thereligionofpeace.com/Quran/023-violence.htm
.
Ez itt NEM egy tudományos oldal, de célra vezethet, főleg, hogy szakemberek mindezt többszörösen igazolják, ide vezetik vissza, stb.
.
Ha szakmai anyagot akar valaki, akkor kezdésnek viszont ajánlom figyelmedbe Nicolai Sennels dán szakpszichologus elemzéseit, Bernard Lewis, Bat Yeor, Amin Maalouf szakirodalmait, vagy a Frontpage munkatársainak írásait.
.
Kezdésnek.
.
Nem egyszerű ez, higyjétek el.
6:34 de.
Nem kell annál nagyobb és jobb karikatúra az iszlám kigúnyolásra, mint mikor az egyik olimpián egy muszlim női atléta indult valamelyik futószámban. A lábától a feje tetejéig be volt tekerve, hogy eleget tegyen a vallási előírásoknak. Túlzás nélkül úgy nézett ki, mint egy múmia vagy mint akinek az egész testfelülete megégett és a baleseti osztályról szabadult el. Bevallom, a látványtól neki drukkoltam, de közben halálra röhögtem magam. Kár, hogy csak a selejtezőkig jutott.
6:49 de.
Bármit is tartsatok „jani” beíró felől, bármit is írt be korábban, ezzel kapizsgálja a lényeget ebben a kigúnyolódós témában:
.
„…Túlzás nélkül úgy nézett ki, mint egy múmia vagy mint akinek az egész testfelülete megégett és a baleseti osztályról szabadult el…”
.
Nézzétek: ha valami szinte ordít a karikirozásért, azt karikirozni is fogják. Mindegy, hogy mi az. Ez olyan biztos, mint ahogy száz hold nem tér le a pályájáról. És itt mesze nem csak egy múmiának beöltöztetett (egyébként alighanem gyönyörűszép) atlétanőről van szó, hanem ennél sokkal súlyosabb dolgokról.
4:52 du.
„Az iszlám a béke vallása.”
Csak akkor nem tudom, miért gondolja a tömérdek elborult agyú terrorista, hogy erre a békés vallásra kell hivatkoznia, amikor utasokkal teli repülőgépet vezet az ikertornyoknak, szakmányban gyilkolja akár a saját honfitársait is, ha azok e békés vallás valamely más ágához tartoznak, vagy lemészárol egy szerkesztőséget. csak úgy, mert megsértődött. Nem is tudom, milyen lenne az iszlám mint a háború vallása, ha békés verziójában is alapot szolgáltat a tömeggyilkosságokra. Valószínűleg az IS meg a Boko Haram is úgy gondolja, hogy az iszlám nem a béke vallása…
Félreértés ne essék, éveket éltem Észak-Afrikában, most is szinte minden évben előfordulok arrafelé, láttam épp elég békés, a légynek sem ártó, az iszlám előírásait rendesen tartó arabot. Ugyanakkor azt is láttam, milyen könnyű ezeket a békés embereket fanatizálni. És főleg a vallással lehet ezt elérni.
Eldrad, köszönöm a kommenteket!