Szemben az árral

2015 január 13 12:10 de.8 hozzászólás

No, nem a fogyasztói árral, mert az macerás lenne, oda nem elég a csiribú-csiribá, meg a varázscsettintés, oda kellene gazdasági szakértelem meg valamiféle politikai filozófia is azon kívül, hogy enyém a vár, tiéd a lekvár.
A mi csüngőhasú tábornokunk a világ folyásával megy szembe már megint, mikor pocakját bátran kidüllesztve, száját nyalogatva meghirdeti Magyarország bevándorlókkal kapcsolatos politikáját.
Orbán Viktor a párizsi merénylet áldozatainak emlékére szervezett vasárnapi felvonulás után arról beszélt, hogy Európának szigorú bevándorlási politikára van szüksége, amíg ő lesz a magyar kormányfő ezt támogatja.
A miniszterelnök szerint a gazdasági bevándorlást meg kell fékezni, a bevándorlók „csak bajt hoznak Európára”.

Az amerikai ügyvivő felvette legünnepibb fapofáját, és idézett egy régi, sikeres magyar politikust, bizonyos Szent Istvánt, aki nem a becsavart szögletrúgásra tanította fiát, hanem a kormányzásra.
Aki elmondta neki, és rajta keresztül mindenkinek, aki ezt az országot vezetni vállalkozik, hogy a telepesek különböző országokból jönnek, tehát különböző nyelvet és szokásokat, különféle tudományt és fegyvereket hoznak magukkal, melyek mind a királyi udvart díszítik és teszik naggyá, egyben elrettentik némely idegenek arcátlanságát.
Egynyelvű és egyszokású királyság gyönge és törékeny.
Ha lenne csepp esze és visszagondolna a magyar történelemre, akkor lenne példa csőstül ennek bizonyítására, akkor ekkora baromság nem szaladt volna ki a száján.

Volt itt már jó néhány nemzeti tragédia – és hol van egy tatárjárás egy orbándúláshoz – melyek után a korabeli uralkodók, földesurak külföldről hívtak betelepülőket.
Erre talán legjobb példa a svábok betelepítése, akik rengeteg pozitívumot hoztak az országnak, új technológiákat, szokásokat honosítottak meg, megváltoztatva a hétköznapi életet is, mikor saját szokásrendszerüknek megfelelően járdákat építettek, ünnepekre kimeszelték a házaikat – sok helyütt még a járdát is.
Teljesen érthetetlen szokásként időnként lábat is mostak és nem kellett a sarkukról dinamittal lerobbantani a ganét, részt vettek az ország iparának megteremtésében, szorgalmasan és precízen, nem mellesleg hatékonyan dolgoztak.
Sok magyar átvette ezeket a szokásokat és az ország masírozott előre a fejlődés göröngyös útján.

Aztán voltak, akik nem önszántukból jöttek ide, de itt hazára találtak, nevüket őrzi a Kunság, széles járomcsontjukat, egészséges barna színüket meg a világhíresen szép magyar lányok.
Persze nekik sem volt egyszerű az életük,l de még a haláluk sem, élve temették el királyukat gyanakvó eleink.
Jöttek, akiket kergettek, például a zsidók, akik állítólag már Vereckénél vártak bennünket (kochogányt, bozoghányt tessék!) – erős nép, még bennünket is kibírtak, pedig ez nem volt akármilyen teljesítmény.
Mi pedig lassan tanuló nép vagyunk, százezrek fizették életükkel pedig a tandíjat, de még ma sem tanultuk meg a leckét.
De azért ha a sors úgy hozza, mint magyarokra vagyunk büszkék zsidó Nobel-díjas honfitársainkra, kiket egyébként elüldöztünk innen, mikor zengett az ég.
Mi ezzel járultunk hozzá a nácizmus feletti győzelemhez…
Voltak, akik csak úgy itt ragadtak nálunk, hiszen életmódjuk nem a letelepedésről szólt, hanem arról, hogy vándorolva járták a világot, felkínálva akkor még igen kelendő portékáikat a falvak lakóinak, kosarakat, teknőket, kanalakat – de a szegtől a lópatkón keresztül a fegyverjavításig sok mindent elvégeztek.
Őket a modern gyáripar és az európai nemzetállamok határainak lezárása tette röghöz kötött földönfutóvá, de még így is rengeteget adtak az országnak.
Ha hirtelen kiporladna a falakból az a malter, kiugrana az a tégla, melyet cigányok vittek a helyükre, kiugranának a földből a csövek, vezetékek, , szétporladnának a sínek, az utak, melyeket cigányok fektettek le, építettek, úgy nézne ki az ország, mint Drezda a szőnyegbombázás után.
És az az édes-bús zene, melyet tisztességesen eljátszani csak a cigányzenészek tudnak, és melyet mi természetesen magyarnótának hívunk, pedighát a cigány nélkül nem érne az semmit.

Ők mind, mindannyian mi vagyunk, a sok sokác, bunyevác, kun, matyó, zsidó és cigány vére keveredik bennünk a hadak útján erre vonuló tatár, török, bajor, flamand, ukrán, kalmük és lengyel vérrel, ezek vagyunk mi, magyarok.

És akkor ez a szerencsétlen, aki még a nyakkendőjét se tudja tisztességesen megkötni, akit az Úr a mi végtelen beképzeltségünk büntetéseként cseszett a nyakunkba azt mondja, hogy a gazdasági bevándorlást meg kell fékezni, és hogy ameddig ő – és így tovább, a hülyeségnek nincs határa.
A világ éppen egy új népvándorlás hajnalára ébredt, a gazdaságilag fejlett országok népessége folyamatosan öregszik, az öregek egy istennek se akarnak időben meghalni, olyan munkaerő, mely biztosítaná ennek a társadalmi modellnek a fenntarthatóságát nem áll rendelkezésre.
Bizony-bizony, kell a bevándorlás, kell a munkaerő.
Orbán fixa ideája, hogy majd a külhoni magyarok hazaköltöznek, de ez illúzió.
Erre csak akkor kerül sor, ha a rendkívül sikeres magyar külpolitika eléri, hogy elüldözzék őket szülőföldjükről, mint Trianon után – persze abból csak tragédia lenne, hiszen munkát adni azoknak sem tud, akik itt élnek.
Kivéve, ha a hazai képzett munkaerőt elüldözi ostoba, ám matyómintás-árvalányhajas politikájával, na, akkor lesznek szabad álláshelyek, jöhet a pakisztáni orvos, a bangladesi nővér, akkor már nem lesz probléma a bevándorlás, mint ahogy mára már nem probléma a magántőke sem az egészségügyben, pedig mekkora volt a pofája nem is olyan túl régen.

A bevándorlás ellen harcolni reménytelen és felesleges is.
Inkább arra kellene törekedni, hogy tisztességesen, jól szabályozottan működjön a folyamat, de hát csodát itt ne várjunk, itt a hazai cigányságtól is csak rémüldözni tudunk, de felemelni közülük, akik rászorulnak, segíteni rajtuk nem tudunk, nem is akar még az sem, aki vér a vérükből, de felvitte Isten a dolgát.
Róma hatalmas birodalom volt, de jött a korabeli népvándorlás, jöttek a barbárok, hunok, germánok és mára Róma csak egy meglehetősen koszos város maradt, rengeteg rommal – romos épületekkel és a hajdani dicsőség romjaival.
Ez a világ sora, a fejlettebb kultúrát általában megdönti egy fejletlenebb, majd a romokon elkezd építkezni, hogy aztán ismét ugyanez történjen.

Ami legjobban felháborít, az Orbán végtelen pofátlansága és a nép még ennél is végtelenebb szolgalelkűsége.
Ez a kókler anélkül nyilatkozik Magyarország nevében az ország számára létfontosságú dolgokról, hogy erre akárki is felhatalmazta volna.
A kormányfői felhatalmazás ugyanis nem arról szól, hogy helyettünk gondolkodjon, hanem arról, hogy két választás között a törvények keretei között vezesse az országot és megvalósítsa azt a kormányprogramot, melyet megválasztása során ismertetett a Parlamenttel, s melyet az elfogadott.
Nos, itt nincs kormányprogram, nincs törvényesség, csak seggnyaló alattvalók vannak, akik teljesen rendben levőnek tartják, hogy ez az elpofátlanodott bonobo egyszemélyi nyilatkozatokat tegyen.
Normális országban a bevándorlási politikát megvitatja a társadalom, bevonják a hozzáértő szakembereket, hatástanulmányokat készítenek, munkaerő-mérleget állítanak fel, megvizsgálják a bevándorlás lehetséges következményeit, aztán meghozzák a szükséges jogszabályokat.
Itt meg ez – kis „e”-vel – veri a mellét és vicsorog.

Megérdemeljük.
Megérdemeljük?

8 hozzászólás

  • Nem szoktam hozzászólni – ez nálam azt jelenteni, hogy nincs mit hozzáteni, azaz én is gondolom – ez most is így van. – Mégis: ennél pontosabban nem lehet jellemezni ezt a ganajt – orbánnak hívják – én másként gondolom. Hányadék, a világ szégyene!

  • Aptyuka: azért ez mégiscsak több, mint a birkák hallgatása…
    Köszönjük!

  • Sajnos errefelé a „felső körökben” a hülyeségnek és a pofátlanságnak tényleg nincs felső határa. Ezt a társaságot Orbán valójában a meggazdagodásra ütötte össze és lett ami lett. Egy bűnszövetkezet és közben úgy tesznek, mint akik egy országot vezetnek. Hogy hogyan és hová, már az sem lehet akkora titok, a csőd felé és ha az bekövetkezik és akkor kedves István majd a birkák is talán meg fognak szólalni, de akkor már nagyon késő lesz, nem lesz már belátható időn belül, emberhez méltó jövőnk, főleg a gyerekeinknek és az unokáinknak nem marad semmi. Addig ezek még elbíbelődnek olyan kolosszális kérdésekkel, mint a vasárnapi nyitva tartás, meg, hogy kik is támogatják a civil tüntetőket, meg hogy miként védjük meg magunkat a külföldiek „áradatától”. Holott ezek a dolgok mind fordítva működnek. A gazdaságnak még egy kis vasárnapi nyitvatartásis is jól jön. A civil tüntetőknek nincs olyan támogatásuk, mint pl. cöf(-röf) nevű mű civil gyülekezetnek és a menekültek sem, aki már egyáltalán nem szeretnének nálunk élni. Sőt a nyugati országokból már ide már nem is toloncolnak vissza senkit, mert manapság már nem számítunk toleráns országnak és akkor még nem ejtettünk szót arról, hogy pénzért mégiscsak lehet magyar állampolgárságot venni. Na ez minden ésszerűségnek az alja és cáfolata, mindannak amit a fő-fő okos miniszterelnökünk elsőre felböfögött magából nagy megindultságában Párizsban.
    Szóval egy kis része a mi helyzetünknek, manapság itt élni az felülmúlja Kádár érában eltöltött kalandos éveket.

  • Bocs, de az utolsó mondat hiányos lett, így szerettem volna írni:
    Szóval ennyi csak egy igen kis része a mi helyzetünknek, manapság itt élni az felülmúlja Kádár érában eltöltött kalandos éveket.

  • Valahogy elugrott a bejegyzésem…

  • Horváth Béláné

    Tegnap hallottam e témában a rádióban:
    Magyarországon a betelepültek követik el a legkevesebb bűncselekményt,
    A Magyarországra betelepültek iskolázottsága magasan meghaladja az országban élő magyarok képzettségi szintjét, mert (ha jól emlékszem a számra (?)) 90 % fölött van a főiskolát és egyetemet végzettek száma…
    Szóval, csak tanulhatnánk tőlük a beillszkedést, az udvariasságot, s pl. az orvoknál: (nem kevesen vannak)a szakmai elhivatottságot, amit még ez az Orbán rendszer sem tudott eddig szétverni….

  • Horváth Béláné

    Bocsánat két szó elírásáért, nem vettem észre:(
    …..beilleszkedést….
    …..orvosoknál…

  • A Kádár érában létbiztonság volt. Az embernek megélhetés dolgában nem lógott a feje felett a munkanélküliség Damoklész kardja. És ez márcsak azért is lényegi különbség a mostani rendszerrel szemben, mert a biológiai létét nem lehetett zsarolás tárgyává tenni, mint azt az Orbánrendszer ma teszi százezrekkel… – vagy milliókkal ?

    Természetesen az úgynevezett közmunka – valójában kényszer, rabszolgamunka – hazugsága az én szememben nem minősül alkotó munkának.