Rohatt komcsik!

2015 január 21 6:08 de.17 hozzászólás

Csóváljuk a fejünket, mint műanyag kutya a Wartburg hátsó ablakában.
Nem értjük, hogy hogyan képes a nép erre a tolvaj bandára szavazni, hogyan képes kétszer is kétharmadhoz juttatni őket.
Hogyan képes hagyni, hogy kisemmizzék, elnyomják, elvegyék anyja kenyerét, gyermekei jövőjét, hülyét csináljanak belőle, idiótának nézzék?
Aztán mazochista felindulásból elolvas az ember néhány kommentet, melyben vadul komcsizgatnak a hozzászólók, és megszűnik a csodálkozás.

Merthogy az rendben is van, hogy 1989-ben valaki haragudott a hatalomra, mert féllábú létére nem őt indították az olimpián síkfutásban, és Fényes Szabolcs írta a dalszövegeket, pedig ő is kiolvasta az Ablak-Zsiráfot.
De azóta azért eltelt negyed század, éppenséggel van összehasonlítási alap, és mégis – azt a szocialistának nevezett társadalmi berendezkedést szidják sokan, még ma is.
Akkor is, ha a mai viszonyok egyetlen területen sem bírják az összehasonlítást, ha a személyes sorsok többsége is rosszabb, mint a kommunizmusnak nevezett szocializmus idején.

Mi jobb ma?
Az ultima ráció az szokott lenni, hogy ma legalább négyévente választhatunk.
Választhattunk akkor is, el is ment szinte mindenki, a szavazatát is leadta a Hazafias Népfront jelöltjére.
Éppenséggel szavazhatott volna nemmel is, de nem tette szinte senki.
Az utolsó két választás alkalmával már több jelölt közül is választhatott, habár ezt azért még gyakorolni kellett volna…
Most lehet választani, de milyen választékból, és milyen körülmények között?
Ha valaki megnézi a veszprémi választás körüli attrakciókat, szinte visszasírja a Hazafias Népfront jelöltjeit.

Azt is mondják, hogy akkor csak egy párt volt.
Igen, de abban azért volt pluralizmus, voltak viták érdemi dolgokról, és bár Kádár szerint ez nálunk történelmileg így alakult, nem dőlt volna össze a rendszer akkor sem, ha a kor Semjénjei egy keresztényszocialista pártban támogatják a vezető pártot.
De azért jobb volt, hogy nem tették, hiszen a mai kereszténydemokraták a negyed század alatt csak egy pszeudopártot meg a Semjén lovát tudják felmutatni a vagyonukon kívül, az ország érdekében semmit,de az égvilágon semmit sem tettek.
Ami meg az ellenzéket illeti, ilyen minőségre akkor is futotta volna, de ha valakinek a Wittner-Deutsch Tompika-Rogán Antilop vonulat hiányzott, hát lelke rajta.
És mégis komcsiznak.

Még a demokrácia helyzete is különb volt, hiszen a törvényalkotás nem két gülüszemű tolvaj vezényszavára, egyéni képviselői indítványokra történt, hanem azok beterjesztését társadalmi vita előzte meg, hozzászóltak a szakemberek, a szakmai és társadalmi szervezetek, az Akadémia – most meg a képviselők hétfőn reggel kézhez kapják a törvénytervezetet és tíz órakor már úgy emelgetik a kezüket szavazni, mintha pisztolyt fogtak volna rájuk.
A rohatt komcsi tanácstagok nem kaptak pénzt, a közösségért ingyen végezték a munkájukat.
A termelőüzemekben, intézményekben volt szakszervezet, pártszervezet, ifjúsági szervezet – lehetett kihez fordulni, ha sérült a dolgozó érdeke.
Ma legfeljebb felfordulni lehet, aki a jogait követeli, vagy reklamál, azt kirúgják.
Mégis a rohatt komcsikat szidják.

Akkor a melós ököllel verhette az asztalt, ha igazságtalanságot vélt felfedezni, ma kussolnia kell, ha nem akarja éhenveszejteni a családját, de kussol is – és mintha nem is esne nehezére.
A falu élt és fejlődött, tudott adni az öregeknek meg a gyerekeknek, munkát adott a legszegényebbeknek is.
A társadalom nem zárta el a felemelkedés útját a szegény ember gyereke elől sem, mehetett iskolába, egyetemre – valóban ingyen.
Ma már gimnáziumba sem mehet, és ha egyetemre szeretne menni, hát ahhoz olyan családi háttér kell, amelyik bírja az anyagi terheket.
A pénz szelektál, nem a tudás, nem a képességek.
Mégis a rohatt komcsikat szidják, többnyire azok, akik a rendszer nyertesei voltak, és akikből a mai feltételek között nem lett volna senki, legfeljebb újratermelték volna szüleik társadalmi státuszát.

Akkortájt volt valamiféle létbiztonság, ki lehetett számítani a holnapot, lehetett tervezni és a terveket meg lehetett valósítani.
Igaz, az autó Skoda meg Wartburg meg Trabant volt, de azzal is el lehetett jutni a hétvégi házba vagy az Adriára, a jövedelmek között sem volt hússzoros a különbség, de ez volt az ára annak, hogy mindenki megéljen, és szerintem ez az állapot az átlagembernek jobban megfelelt, mint a mai kettészakított társadalom.
Mégis a rohatt komcsikat emlegetik azok, akik szó szerint belebetegednek a létbizonytalanságba.

Akkortájt munkát adtak az embereknek, ma már segélyt se nagyon adnak, ellenben közmunka címen értelmetlen dolgokat csináltatnak a munkanélküliekkel, tovább rombolva a társadalmat, állatnak kezelve legszerencsétlenebb polgárait.
De még ők is vadul komcsiznak, pedig a fűtetlen, sötét lakásban befagy a fenekük.
Az a társadalmi modell diktatúra volt – de legalább a többség diktatúrája egy harácsoló, gátlástalan kisebbség felett – ma már lehet látni őket, hiszen előmerészkedtek és lopnak, csalnak, rabolnak, gátlástalanok és az agresszivitásuk nem ismer határokat.
Akkor mindahányan magyarok voltunk, együtt örültünk a sikereinknek,együtt oldottuk meg a gondokat, ma meg legalább négy Magyarország él itt egyszerre, egymással szembefordulva, ellenségként kezelve a másikat.
Akkor aki nem volt ellenünk, az velünk volt.
Mégis, ezzel nincs baja senkinek, ellenben a népek komcsiznak vadul.

Akkor volt kultúra, hozzáfért a legszegényebb is, ma meg Jóban-rosszban van, meg minden évben négy tehetségkutató – a tehetségeket meg a fogyasztói társadalom dobja a kukába, egy sor csalódott embert termelve.
Akkor lakások épültek ezerszámra, ma királyi vár épül az uborkafára felkapaszkodott parvenünek.
Mégis a komcsikat szidják, pedig tőlük a rendszerváltáskor nem volt mit elvenni, pedig denagyon szerettek volna találni valamit sokan.
Akkor nem éhezett sem felnőtt, sem gyermek, nem fagyott meg senki, sem az utcán, sem a lakásában, akkor a családok nyáron nyaralni jártak, moziba, színházba, koncertre mentek, emberi életet éltek.

Szóval, ha ezt így végiggondolom, akkor azt mondom, nincs mit csodálkozni a kétharmadon, a nép egyszerűen nem lát összefüggést a napi politika és a saját sorsa között.
Ha libacombot nyomnak a kezébe – elrágja, ha éheztetik, akkor korgó gyomorral keres magának valamiféle ellenséget, akit megnevezhet, mint szerencsétlen sorsa okát.
És ha azt mondod neki, hogy az ok ő maga – el se hinné.

Pedig ez az igazság…

17 hozzászólás

  • Ezek a gyáva emberek a régi világba nem mertek megszólalni mert féltek.Tudták hogy höbörgőknek nem adnak igazat .Most kiélhetik magukat hiszen vidáman komcsizhatnak abbul nem lehet baj.Gyáva emberek ezek ,de sajnos a többségben büntudatot tudnak kelteni,főleg azokban akik akkor is becsületessen dolgoztak.Azt hiszem itt lenne az ideje nem szégyelni a multunkat ,főleg azért mert nem követtünk el bűnöket,becsületessen éltűnk.Miért félünk most mi kérdem én ,válalom így mindenki előtt hogy egy komcsi libsi vagyok most hörögjetek!

  • Mária: csak a második helyezés a magáé! Egy libsibolsibibsikomcsi sokkal patinásabb 🙂

  • Alapjában véve, az írás nagy részével egyet tudok érteni, bár szerintem van benne egy két „idealizáló túlzás”: pl. ami az oktatást illeti Magyarország ekkoriban is Európa sereghajtói között volt a felsőfokú végzettségűek arányában, bár természetesen ezt is az 1945 ELŐTTI, illetve a ’89 és különösen a 2010 utáni MAGYARországi állapotokkal érdemes összehasonlítani. Illetve a demokratikus, jogállami állampolgári beállítottság kifejlődését sem tudta minden civilizatórikus törekvése ellenére sem elősegíteni ( még ha az „érett” kádárizmusban bizonyos korlátok között meg is volt a „morgolódás szabadsága” ), erre a rendszer bukása – vagy inkább átalakulása – óta eltelt 25 év a bizonyíték…
    Az mindenesetre biztos, hogy olyan színvonaltalan pondrók nem kerültek magas pozíciókba és emberibb életfeltételek voltak, mint a jelenlegi – némi nemzetiszocialista beütésű – vulgár-fasizmusban. Amúgy ez se kommunizmus, se szocializmus NEM volt – 1917-től egyik lenini ( sztálini ) szovjet mintájú rezsim sem volt szocialista, vagy pláne kommunista. Ehelyett a termelőeszközöket, a tőke és pénzviszonyokat államosító, államkapitalista, pártállami rendszerek voltak, amelyek végrehajtottak felülről lefelé irányuló modernizációs reformokat a többnyire félfeudális viszonyok között élő társadalmakban amelyekben hatalomra jutottak. A szocializmus a termelőeszközök dolgozók általi irányítását, alulról felfelé szerveződő, decentralizált struktúrákat, döntéshozatali mechanizmusokat ( NEM pedig állami tervutasításos rendszer; sőt a végső cél az állam és minden hatalmi tekintély megszüntetése ), valamint – ami nagyon fontos – a BÉRMUNKA ( bérrabszolgaság ), valamint a a PÉNZ és TŐKEVISZONYOK MEGSZÜNTETÉSÉT jelentené. A kommunizmus ugyanennek jelentené egy meglehetősen magas életszínvonalú változatát az egész emberiség számára. Egyébként az anarchizmus lényegében ezeknek az elképzeléseknek a szinonimája, még ha mindez meglehetősen furcsa és irritáló is az ősreakciós, a fasizmust, faji gondolkodást stb. szinte az anyatejjel magába szívó, szinte középkori szellemi szinten álló ( a kivételek sajnos nagyon csekély számúak az összképhez viszonyítva ) Magyarországon.

  • Amúgy tényleg az összevissza komcsizók – sajnos néhol még az ún. balliberális oldalon is akadnak; pl. sajátos módon lekomcsizzák az orbánisztáni fasiszta „NER”-t – a legszarabbak. Le a fasizmussal, nácizmussal!

  • Egyébként nagyon jó írás.

  • A szerző „kissé” idealizálja a dolgokat.
    Ez a kommunizmus diktatúra volt.
    Vérrel és szuronnyal jutott hatalomra. És félelemmel maradt.
    Működését a szovjet hadsereg, a munkásőrség (százezrek), a III/III és a félelem biztosította. Sok politikai ült a börtönökben, sokan nem képzettségüknek megfelelő helyen dolgoztak, mert „megbízhatatlanok, osztályidegenek voltak. És persze a sok egyenlő között, sok még egyenlőbb volt, akik vásároltak a diplomata boltokban, akik hamar hozzájutottak az autó kiutalásokhoz, akik laktak az államosított villákban (Rózsadombon is), akik másképp jártak külföldre, stb.
    Még 1964-ben is jócskán voltak politikai kivégzések. Később is.
    Útlevél 3 évente, 70-100 USD… Ha.
    Szavazás? – Ugyan, csak a párt jelöltjeire lehetett szavazni. Aki bement a szavazó fülkébe, arra már csúnyán néztek… 99%-ban a jelöltek lettek megválasztva – ez kutyakomédia volt, nem szavazás.
    Véleménynyilvánítás? Öncenzúra a sajtóban (Gondolja meg, Kovács elvtárs, tényleg ezt akarta leírni? Na, ugye, nem az imperialisták malmára karta hajtani a vizet!) Egy kis elhajlás, halott ember lettél…
    Kontraszelekció az egyetemeken, SZET, az osztályidegen elemek kizárása…
    Munka mindenkinek? Igen, a gyárudvari egész napos söprű támasztásért is fizetést lehetett felvenni, ez meg is látszott a termelékenységen, s az ipar általános színvonalán.
    Miközben a párttitkárok, szakszervezeti vezetők, bizalmik szintén nem sokat lendítettek a termelésen, termelékenységen…
    S persze mindez úgy működött, hogy Fock Jenő elvtárs kiment Spanyolországba (is, ez csak egy konkrét példa a sok közül), Franco-s lett a keze, s kaptunk hitelt… az imperialista, gyarmattartó fasisztáktól…
    Hozzá a média még… A végtelen mennyiségű lapba beépült végtelen mennyiségű párttaggal, akik közül a komolyabbak III/III-asok voltak, a folyamatos hangulatjelentésekkel, s más jelentésekkel, a magyar média még mindig nem heverte ki ezt a korszakot…
    (Az átmentettek most piacgazdasági és demokrácia (szakértők) harcosok)
    Talán nem kellene rózsaszínre festeni azt a korszakot, ami vörös diktatúra volt.

  • enterprise:
    Nem mintha a rendszernek ne lettek volna bűnei ( főleg az 1956 utáni néhány évben ), de hogyne persze; kész Pol-Pot, Mengisztu, Hodzsa, Ceausescu tb. rezsim volt a kádárizmus egész három évtizede. A FideSSz prominensei a KISZ titkár stadionos nemzetvezetővel az élen pedig véletlenül sem a Kádár-rendszer kedvezményezettjei közül kerültek ki, az átmentett piacgazdasági vezetők jó része pedig véletlenül sem a FideSSz embere. Meglehetősen színvonaltalan dolog rózsaszínűre festeni a jelenlegi magyar narancsvilágot…

  • Arról nem beszélve, hogy ami a demokratikus jogállamiságot, a szabadságot illeti, csak két – egyelőre fennálló, de kétségtelen hogy a fasiszta bűnözők ezeket is mielőbb megszüntetnék – lényegi különbség van a vörös és narancs diktatúrák között: az egyelőre többnyire szabad Internet ( a KMH vagy az AN pl. lényegében azt a szerepet tölti be mint az egykori szamizdat ) és a még nyitott határok. Mindenesetre a rezsim haszonélvezőinek és meggyőződéses támogatóinak/propagandistáinak stb. jó vastag ( narancs- ) bőr, van a képükön.

  • Enterprice !

    Kifelejtetted a létbiztonság – talán nem is mellékes – kérdését, amelyre Fényes István az egész cikk folyamán, joggal és tételesen részletezve, ellentétpárokba foglalva igen nagy hangsúlyt helyezett. Nem kell ismételném, de a szavai a megfagyott, és hajlékukat vesztett hatalmas számú emberről talán 25 év tapasztalat után mégiscsak sokat mondó. Feltéve, hogy a sokezer fagyott ember holtteste kevésbé értékes e a néhányszáz kivégzettnél, amire persze te hivatkozol… Ami pedig a mai rendszer anomáliáit illeti, hát abból is ad a cikk számos s méghozzá igen szellemes ízelítőt…
    És még valami, azok rohatt komcsik biztosították az ilyen paraszt kölköknek, mint azok a Bibó koleszosok, hogy elvégezhessék a jogi egyetemet, és röviddel az után maguk közül válogatott, egy pártravaló bűnözőből kormányt alakíthassanak…

    .

  • enterprise:
    „Szavazás? – Ugyan, csak a párt jelöltjeire lehetett szavazni. Aki bement a szavazó fülkébe, arra már csúnyán néztek… 99%-ban a jelöltek lettek megválasztva – ez kutyakomédia volt, nem szavazás.
    Véleménynyilvánítás? Öncenzúra a sajtóban (Gondolja meg, Kovács elvtárs, tényleg ezt akarta leírni? Na, ugye, nem az imperialisták malmára karta hajtani a vizet!) Egy kis elhajlás, halott ember lettél…
    Kontraszelekció az egyetemeken, SZET, az osztályidegen elemek kizárása…
    Munka mindenkinek? Igen, a gyárudvari egész napos söprű támasztásért is fizetést lehetett felvenni, ez meg is látszott a termelékenységen, s az ipar általános színvonalán.
    Miközben a párttitkárok, szakszervezeti vezetők, bizalmik szintén nem sokat lendítettek a termelésen, termelékenységen…”

    „Hozzá a média még… A végtelen mennyiségű lapba beépült végtelen mennyiségű párttaggal, akik közül a komolyabbak III/III-asok voltak, a folyamatos hangulatjelentésekkel, s más jelentésekkel, a magyar média még mindig nem heverte ki ezt a korszakot…”

    No comment, elvtárs. Maguk csak színt váltottak, módszert, elvet nem.

  • málnaszőr: hagyd a csudába. Enterprise képtelen a dolgok lényegét felfogni, agyi átképzésen vett részt 🙂 (Hadd ne nevezzem agymosásnak, mert az feltételezi a szürkeállomány átszínezését narancsba, az viszont biológiailag meglehetősen babrás. Hacsak úgy nem született.)

  • Málnaször és Enterprise!
    …És.A kivégzettek nagy többsége utcai atrocitásokkal, illetve lincseléssel elkövetett gyilkossággal voltak megvádolva…
    Hány százan is voltak?

  • István !

    Én remélem, és hiszem is (egy kicsit), hogy itt a KMH-t szűz szemek, fiatal, ártatlan olvasók is felkeresik, ha csak egyet is félrevezetnek az enterprise-ok már nem teljesíti hivatását a lap a tiszta tájékoztatás érdekében… Ezért szólok hozzá az ilyenekhez is.
    Üdv. MSz

  • málnaszőr: igazad lehet. Tkp. én sajnálom a Fideszt. Ha ennyire tudatlan, demagóg és minden realitás felismerésére képtelenek a szószólói, mint enterprise, nagy szarban lehet! enterprise minden egyes szemellenzős megszólalására 4-5 cáfolat esik, tény- és tárgyszerűen, de ez nem zavarja, csak mantrázza a betanultakat.
    Nekem ez a jövőkép nélküliséget igazolja, nomeg azt, hogy fejlődésében megállt a narancs. Az ilyen meg a termőágon kezd el töppedni, még lénarancsnak se lesz jó. Feletetni se lehet házi állattal, mert megemésztése túl sok savat termel. Afrikában, persze, más a helyzet, de mi még – egyenlőre – Európában vagyunk, bár eléggé balkanizálódtunk már.
    Utóbbi kiszólása – a lapszemlével kapcsolatban – se ad túl sok reményt a Fidesznek. A külföldiek elenyésző részét érdekli – nyelvtudás és politikai érdeklődés híján – egy hazai lapszemle. A diaszpórába tartozóak meg nem hinném, hogy egyoldalú képet kapnának. Azt sem hinném, hogy a fiatal olvasók félre vezetettek lennének, az ilyesmihez befogadó országuk jobboldali magyar médiája ugyancsak kevés – lásd Kanada.

  • Tudja ez a szerencsétlen, hogy minek a rövidítése volt a SZET? Szakmunkások egyetemre – a hatvanas években kezdődött, és az volt a célja, hogy ne csak értelmiségi családokból érkezettek tudjanak felsőfokú végzettséget szerezni. A hetvenes években aztán kiegészült az ÉSZET-tel (érettségizett szakmunkások az egyetemre.) A több információja hasonlóan „alapos”.

  • DG,
    maga még mindig a kommunisták koncepciós pereinek hamis világában él? Még mindig az AVH-nak drukkol? Pedig már 25 éve elég pontosan lehet tudni, mi történt. Volt lincselés valóban, néhány, mert a tömeg feldühödött (okkal) mikor közéjük lőttek, de nem ez volt a jellemző. Viszont sok sortűz volt fegyvertelen emberekre, és sok száz kivégzés, koncepciós perekkel. Ébredjen, maga mellett elment a történelem.

  • Talalom,
    mit gondol, maga szerencsétlen, miért tettem be a SZET-et, ha nem tudom micsoda?
    Az iskolákban nyilván volt tartva, ki az osztályidegen (ki munkáskáder stb.). Tudja hány „osztályidegen” nem jutott be az egyetemre? Proli családokból, ha kicsit is akart valaki, kövezett út vezetett az egyetemre. De ez nem volt a kádári rendszernek elég, ezért találták ki az említett rendszert… Az eredmény a diplomások felhígítása lett, ami azután visszaköszönt azokban a paraméterekben, hogy innováció, termelékenység, hatékonyság, nyelvismeret stb…
    Maga tényleg ennyire nem érti az írott szöveget (már többször feltűnt), nem tudja mi az, hogy kontraszelekció? Ennyire tájékozatlan? SZET-es?