Az Orbán Viktor vs. Simicska Lajos témát illetően mostanság igencsak felgyorsultak az események. Noha a „Lajos” most elment síelni, azért az, hogy előtte elküldte a korábbi kenyerest a bánatba, valóban nem tűr halasztást a hírvilágban. Nehéz lenne a különböző elemzésekhez hozzátenni, és még azokkal is nehéz lenne vitázni, amelyek a 2018-ig várható nyílt diktatúra-hirdetést vetítik előre.

Erősen kérdéses lehet, hogy mit lehetne a témához hozzátenni. Különösen úgy, hogy a tények kiszivárgása csak most fog talán erősebb sugárban elindulni. Vagy sem. Aligha képzelhető el, hogy ne lenne olyan együttállása a dolgoknak, amitől egy kis gecizés ne lenne elfeledhető. Annak a kedves Lajosnak, aki ugyebár annyi mindent tudhat, hogy jobb, ha hallgat. Meg aztán az a kedves Viktor is igen sok mindenre emlékezhet. Meg mit lehet tudni, hogy kiknek mit is mesélt el az évek során. Akiknek esetleg bőven jobb a memóriájuk. S nem félnek használni. Úgyhogy érdekes helyzet lehet az, amikor a hatalom képviselői és csendestársai robognak egymással szemben a sötét úton. Bízva abban, hogy a másik rántja félre először a kormányt. Az, hogy a média-pótkocsiról most éppen ugrálnak lefele a hirtelen lelkiismeretükre talált meztelen-csigák, az pillanatnyilag mellékkörülmény. Jelentősége legfeljebb akkor lesz, ha a Simicska-médiáktól dobbantók az udvari szócsövek környékén kezdenek majd feltünedezni. Pillanatnyilag a dübörgésé a főszerep. Amiről azt sem lehet biztosan tudni, hogy valóban a szembefordult kamion motorzaját halljuk-e, vagy csak egy előre megírt sámántánc dobszólóját.

Még akkor is, ha a szerző nem okvetlenül Orbán Viktor. Függetlenül attól, hogy ő mit hisz a történésekről. Esetleg mit hitetnek el vele. Az ugyanis időről időre felmerül a találgatások szintjén, hogy valóban Orbán Viktorral kell-e számolni hosszú távon? A hatalom egyes rétegződéseiben ugyanis bőven előfordulhatnak trónkövetelők. A királycsináláshoz, és a hatalom megtartásához azonban nem kis mértékben pénz kell. Ha fenn akarják tartani a demokratikus választásokat, akkor több, ha nem akkor csak kicsit kevesebb. Mert akkor is le kell kenyerezni a hatalom támpilléreit. Nem véletlen talán, hogy a Simicska-birodalom kiépülésének elején a pletykák arról szóltak, hogy a legfontosabb feladat a Fidesz anyagi hátterének biztosítása. S talán nem teljesen véletlen az sem, hogy már jó ideje látható volt Orbán Viktor törekvése egy saját, csak neki hűséggel tartozó oligarchia megteremtésére. S az is nyilvánvaló, hogy azok számára, akik csereszabatos Cézárként akarják megtartani a jelenlegi miniszterelnököt, minden ilyen törekvés káros.

Márpedig eljöhet az a pont, amikor már a korábbi harcostársak számára is vállalhatatlanná válik az orbanizmus jelenleg ismert iránya. Az sem kizárt, hogy a háttérben már megindult a jó diktátor castingja. Ebben az esetben a Simicska-incidens tulajdonképpen csak egy lépés ezen az úton. Egy komoly megrázása a hatalmi fának, ami után a verebek majd új ágakra ülnek. Az olyan óvatlanok, akik korán, a tömeg előtt ugranak, esetleg elhullnak, de nagy részük csak ágat vált.