Vona újabb szerecsene
A Cink.hu szerzője, Szily László igazi nyelvi leleménnyel nevezte ki „netnácinak” azokat, akik az interneten posztolnak fasiszta, szélsőjobbos, szálasista és hasonló szövegeket. Tette különben ezt annak kapcsán, hogy Vona Gábor számára egy újabb delikvenssel szolgáljon. Akit el lehetne küldeni bentlakásos továbbképzésre.
Különösen fogós, ravasz feladvány lehet az illető nőszemély elhelyezése, mivel az országgyűlési kampány alatt, a képek tanúsága szerint Vona Gábor maga is kampányolt Ulics Erika mellett. De mindenesetre az arcát adta a kampányhoz. Mert volt képe hozzá. Letagadni a saját szélsőséges nézeteit. Mert azért az utóbbi időben igen komoly erőfeszítéseket tesz a Jobbik elnöke, hogy szalonképesebbé varázsolja a pártját. Még a nála szélsőségesebb nézeteket vallók roll-outjára is hajlandó volt. Nyilván abban a biztos tudatban, hogy a HungaroAurora tagjai alkalmasint mahd csak rá szavaznak. Ha a szükség, és a szélsőségesek parlamenti uralma ezt kívánja. Ugyanakkor a kormányzat mélységes el nem határolódásai, Orbán Viktor meg nem jelenései, vagy olykor éppen megjelenései szintén sokat segítenek a szerecseneknek a fürdésben.
Ahogy csökken a távolság a regnáló kormányzat és egy authoriter, a szélsőségeseket fel és kihasználó diktatúra között, úgy válnak viszonylagosan elfogadottabbá a szélsőségesek. Különösen úgy, hogy számos, valóban körvonalazható társadalmi problémára a Jobbik, és elvbarátainak féligazságain kívül nem látható egy valós, kommunikálható alternatíva. A szélsőségesek előretörésén pártszinten is pusztán sopánkodni ugyanis rohadtul kevés. Nagyjából és egészéből a mackósajtba szorult brummogással egyenértékű. Ezt vagy hajlandó megérteni az a jelenleg a másodvonalbeli hatalomelosztáson civódó banda, aki ellenzéknek mondja magát, vagy az első vonalban áshatja meg a saját sírját. S nem a politikait, mert azon lassan már túl van. A netnácik ugyanis azért hiszik magukat rohadtul erősnek, mert mögöttük a párt különböző néven hívott, de alapjában gárdaszerű ökle, és nincs velük és a féligazságaikkal szemben szinte semmi.
Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne helye a sopánkodásnak. Sőt, akár a pániknak is. A szélsőséges ideológiák ugyanis eddig balról és jobbról egyaránt országvesztőnek bizonyultak. A Tanácsköztársaság túlkapásai, és a Horthy-Szálasi korszak rémségei egyaránt az országot pusztították. Miközben érdemes lenne tudni: egyik sem menti a másikat. A Tanácsköztársaság ideje alatt, vagy akár később, az ÁVH által elkövetett bárminemű ember-tiprás nem menti fel, és nem legitimálja a nácizmust. Sem a nyílt, pogromokat lebonyolító nácizmust, sem a, még csak, Szálasi-idézetek, „viccek”, önvállveregetős antiszemita kommentek, és cigányozós kiszólásokban megnyilvánuló internetes sötétséget.
Alkalmasint az utóbbiak élharcos-nőjeként mutatta be Ulics Erikát a Cink.hu. Mint olyan valakit, aki alig vitathatóan kielégít egy réteget. Azt, akinek egy Szálasi-idézet, némi cigányozással és zsidózással körítve mindent megold az életében. S máris könnyebb szívvel megy el közmunkára. Felügyelőnek. Abban bízva, hogy felette sosem olvasnak névsort. Ami egy roppant nagy tévedés. Alkalmasint akár Szálasi elvtársnőjétől is lehet roppant nagy tévedés. Ha valakinek eszébe jut, hogy árjaszőkén, szlávos hangzású névvel, és egy örmény származású nemzetvezetőt idézve ne magyarkodjon a félázsiai aranyvérűeknek. Még akkor sem, ha az őseit illetően egyik netnáci sem tudná talán még a mindössze tizenhat dédszülejének sem igazolni a pedigréjét. Nem hogy ezer évre visszamenőleg mindenkit.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
6:54 de.
Tény,hoigy Hazánkban va nigény egy pogány jobboldalra ami ma Jobbikban manifesztálódik.20-25 százléka a lakosságnak./Csak az aktiv szavazókra gondolok,30százalék soha nem szavaz,és nem is fog/
A többség egy lájtosabb jobboldal hive, ami hosszu generáciok óta ,a létezés természes állapota.Erre vártak az MDF ben,a MIÉP ben,most beállt a Fideszben.Ez kb a lakosság 50-60 százalékát teszi ki.
Szükség lenne egy nemzeti baloldalra ami a Kádárhivöket,a széthulló MSZP még járóképes szavazóit és most KIALAKULÓ UJPROLETARIÁTUS fiatal százezreit tömöritené/akik vagy Jobbikosok lesznek,vagy semmilyenek/,mely jobboldalinak nevezhetö,de tekintélyelvü mantalitással,/tehát nyelvünkhöz hasonlóan speciális,és egyedi magyar mentalitással,de erösen baloldali,Syrysa féle gazdaságpolitkávak párosulna.
Erre kb 15-20 százalék szavazna.
Igy létrejöhetne egy mai áldatlan hidegháborus helyzetet meghaladó állapot, amiben mindenki jobban érezhetné magát,és minden a helyén lenne.
Budapesten a mindezektöl TELJESEN idegen,martalócként a szabadversenyes kizsákmányolást istenitö liberális pártok maradnának,kontraszként vagy ellensúlyként,ellendekaként,,mindegy szinesitve a palettát kb a lakosság 5-10 százalkékát jelenitené..
Merő kinlódás ÁTVINNI,MEGSZERETTEnNi a szabadversenyes kapitalzmus bármilyen formáját amit ma aki tudja milyen nevü csoportok pártok erölködnek.A magyar altalaj nem képes magába fogadni.Eddig sem,Ady korában sem,és eztán sem.
A létezö valóságból induljunk,ki,hogy nehogy az álmokat,és messianisztukus világjobbitó szándékot összetéveszük a valósággal.
8:28 de.
ne feledjuk ki Szalasi becses nejet Lutz Gizella onaccsagat se aki eredeti foglalkozasat-(hivatasat)-tekintendo hivatalosan rendorileg nyilvantartott Prosti volt!!
tobbszor elitelt koztorvenyes bunokkel a hatan,mint pl,; markecolas,kifosztas,stb!!
Zazrivec-Vona ezt a nembert is istennove tenne csak mert az ormeny kupec franzl nejeve pepett elo!!
12:04 du.
hehehe…jó kapacitása lehet nevezett hölgynek, ha egy egész réteget ki tud elégíteni!
A magam részéről ugyan bottal se piszkálnék hozzá, de van, akinek ilyen az ízlése.
3:09 du.
kiss pálnak de másoknak is:
Állami beavatkozás nélküli „szabadversenyes” kapitalizmus sehol nem létezik/létezett a fejlett tőkés országokban; csak az olyasféle harmadik világbeli félfeudális nyomorországban mint mondjuk Afganisztán, Szomália, Mali, Erirea, Szudán stb. ahol gyakran még az állami erőszak monopólium is „privatizálódik”…
Röviden, az elméleti közgazdaságtanban a 18-19. századi eredetű állami beavatkozástól teljesen mentes „laissez-faire” „szabadversenyes” irányzatnak százszázalékos gyakorlatba való átültetésével egy mai fejlett kapitalista ország sem vált azzá ami. Ellenben ezen gazdaságoknak nagyon is meghatározó elemei történelmileg is és napjainkban is a nemzetközi kereskedelmet vámokkal diszkriminatív módon korlátozó protekcionizmus ( pl. az USA ás az EU esetében is, de Japánnál talán még erősebben ), az állami beruházásokkal fejlesztésekkel ( pl. hadiipar, energia, nyersanyagipar, de sok csúcstechnikai fejlesztés is ) összefonódó nagyvállalatok, valamint a csődközeli nagyvállalatok, pénzintézetek állami kistafírozása sem tabu egy fejlett kapitalista gazdaságban sem. Ezek meglehetősen jelentős állami beavatkozások. A kérdés inkább az, hogy a tőkés állam beavatkozása milyen mértékben oszlik meg a tőke és a munka javára. A szabadversenyes kapitalizmusról szóló szólamok a többek között a piaci verseny szabadságára is hivatkozó klasszikus nyugati konzervatív-liberális jobboldal erősen idealizált antikommunista, baloldalellenes, antiegalitárius polgári ethoszának részét képező üres propaganda. A nemzetközi viszonylatban is a legjobboldalibb, legreakciósabb társadalmak közé tartozó Magyarországon paradox módon a magát balliberálisnak nevezett oldal és többnyire középosztálybeli híveik majomkodnak ezzel az ósdi eszmeiséggel. A tájékozatlanabb, szovjet típusú rendszerek vulgár-marxizmusán/leninizmusán ( illetve ezek jobboldali kritikáján ) szocializálódott baloldaliak ( de talán sok szocdem is ), szintén gyakran beveszik, hogy a kapitalizmus úgymond szabad versenyes lenne, amelyeknek a totális állami ( szovjet típusú rendszerekre jellemző ) kontroll képviselné a baloldali ellentétét. Tehát a valóság nem olyan fekete-fehér, mint ahogyan a sok gyengeelméjű (párt)politikai propaganda buta, együgyű szövege lefesti.
1:29 de.
Eleftheria
2015 február 17
3:09 du.
A világ egészen biztosan nem fekete vagy fehér. Egyébként az elméleti modell és a gyakorlati implementáció sokszor okozott akár gyökeres különbségeket.
pl. Jézus tanításai vs a valós egyház működése
Uljanov gróf elméleti munkássága vs. szocialista államok gyakorlata
3:39 du.
Andz Mage,
ha nácikról,jobbikos-nácikról tesznek említést ne említsd meg a keresztre feszített zsidó férfinek a nevét,mert ezek elélveznek az örömtől,hogy már akkortájt
is őltek zsidókat.Igaz,csak a rómaiak,de az is igazolás,
kőzvetlen elődeik igazára.
3:35 de.
Mindig megdöbbenek és kezdek csalódni a női nemben, amikor fasiszta, náci nőket látok nyüzsögni a Jobbik arcvonalában.
Ilyenkor ezekről a némberekről mindig eszembe jut Goebbels birodalmi propagandaminiszter csinos felesége is, aki annyira nagy tisztelője (sőt szinte már szerelmes hódolója) volt az ő führerének, hogy ezt a csodálatát kifejezendő, az összes gyermekét „H” betűvel kezdődő névre kereszteltette.
Ez a példamutató germán anya odáig elment, hogy a berlini bunkerben, ’45.május 9-én miután mind a hat gyereket sk.(!) megmérgezte, és mielőtt férjével magukon végrehajtották volna az isteni ítéletet, a naplójába még beírta, hogy „megtiszteltetésnek tartja, hogy a fűrerrel együtt vethet véget az életüknek”…
.