Politikát az iskolákba!
A hócipőm van már tele a mindenoldali siránkozásokkal, hogy „az iskola nem politizálásra való”, a „diákoknak nem kellene politizálniuk”, meg a hasonló bornírt marhaságokkal. Főként, hogy ugyanezekből a szájakból hallhatjuk azt a szívfájdalmat is, hogy „a fiatalokat nem érdekli a politika”.
Pedig éppen azért lehet „autista” Magyarországról beszélni, beadni minden silány közhelyet a választóknak, mert fiatalon nem ismerhetik meg a politika eszközeit, struktúráját. Nem csoda, ha aztán összekeverik az állampolgári jogot a minden ellen vagdalkozás jogával, a demokráciát a többség uralmával. Ahogyan azt a kdnp-s Rubovszky képviselő büszkén a szemünkbe vágta, bizonyítván, hogy ő aztán megtanulta a lenini demokrácia-ismérveket.
Igenis, nagyon fontos lenne, ha a tanórákon szó esne arról, egyáltalán mi az a politika, mi a szó eredeti jelentése, mi az a plurális demokrácia, és mit keresnek ebben a pártok. Főként pedig, hogy milyen eszközei vannak az egyes állampolgárnak ahhoz, hogy egy társadalmi rendszerben érvényre tudja juttatni érdekeit, nézeteit. Már azon kívül, hogy hangosabban kiabál, vagy erősebb az ökle. Esetleg hallana arról, hogy a kompromisszum, a megegyezés nem megvetnivaló alkudozás, hanem annak elismerése, hogy nem vagyunk egyformák. Tán még arra is rányílna a szeme, hogy egy valóban összetartó közösségnek – na jó, nevezzük nemzetnek – felelőssége is van szegényebb, rosszabb eséllyel induló tagjai iránt. Nem szívjóságból, hanem azért, mert az egész közösség sikere múlik tagjainak egyéni sorsán, képességein (amik fejleszthetők, ha van hol és miből), boldogulásán.
Nem véletlen, hogy nem politikai ismereteket vettek a tanrendbe a NER kicsinyes, szűkkeblű (az illiberális magyar jelentései) vezetői, hanem a hit tanítását. Mindegy, hogy milyen hit – a lényeg, hogy megölje a kételyt, elnyomja a gondolkodást.
Ha a diákoknak, esetleg a mai tanárok némelyikének is lenne fogalmuk a politika, mint rendszer működéséről, eszükbe nem jutna egy sima propaganda-toborzást „politikának” hívni. Igaz, ezek az eszközök is a politika részei, bármennyire átlátszó hatalmi céllal. De talán, ha a közügyek intézésének különböző módjairól is szó esne a „politikaórákon”, megtanulná a polgár szétválasztani a befolyásolására törő politikusok hazug ámításait és a megnyerésére törekvő agitációt és propagandát. Merthogy ez a két fogalom se ördögtől való: mindközönségesen arról szól, hogy az általam jónak tartott megoldásokat „propagálom”, vagyis ismertetem, és arra buzdítok másokat is, vagyis agitálom, hogy értsen velem egyet.
Előfordulhat, hogy némelyekben még az a botrányos gondolat is fölmerül, hogy a politikusok nem henye tolvajok.
Igaz, ehhez néhány politikából élőnek sem ártana némi politikatudományi jártasság…
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
8:35 de.
˙
Márpedig HINNI és TUDNI, két külön fogalom. Tehát ha azt tanítom amit csak hiszek, de nem tudom, akkor félrevezetem a tanulót… A hit csupán egy szubjektív alapon rögzült meggyőződés tudományos megalapozottság nélkül.
Más lapra tartozik az, hogy a hit néha kitölti a tudomány által fel nem tárt igazság helyét és szubjektív támaszt képes nyújtani bizonyos útkeresők, vagy irányt tévesztettek számára. Azonban ez a támasz mindig az egyén belső, önmagát biztató világából merít energiát és nem a tényekből. Ezért bizonyul sokszor fából vaskarikának történelmi érvekkel vitatni bizonyos hittételeket. A hívő ember önmaga megerősítését látja a hit az utóbbiakban, és fütyül a tényekre.
12:05 du.
DonGolo
A hit, nem csak egyfajta vallásos hitet jelenthet. Szerintem, te arról beszélsz, hogy vannak-e, léteznek-e a világban az érzékszerveinkkel nem érzékelhető dolgok, összefüggések. Úgy véled – nincsenek. Ez is naiv, szubjektív és elfogult álláspont. Vannak olyan egyszerű élőlények, amelyek érzékszervei csupán a vegetálást szolgálják, és fogalmuk sincs arról, hogy mi minden van még az ő érzékeiken túli világban. Miért hiszed, hogy a te érzékeid nem korlátoltak és az általuk közvetítette világ a teljesség?
12:21 du.
jani: Damon Knight: Négyes-fogat. GALAKTIKA II. évf. 1986/8. (71.) szám.
Ja, hogy fogalma sincs arról, mit is akartam magának közvetíteni? Pech.
De azért előzetesben annyit: az utolsó fölényeskedő mondatával beletrafált olyasmibe, amiről fogalma sincs.
Persze, nem ez az első.
Ha gondolja, beszkennelem, és elküldöm okulásul.
1:48 du.
Gratulációt érdemel Rátesi Margit írása. Fontos dolgokról beszél, értelmesen, higgadtan és tisztán.
2:38 du.
Tökéletesen egyetértek az írással.
8:25 du.
Ille István
Bocsi, ha akaratomon kívül beletrafáltam valamibe. A Bibliában van erre egy ige: „Embernél az elme gondolata, de az Úrtól van a nyelv felelete.”
Ha valami érdekes dologról van szó, küldje át nyugodtan.
A Rátesi Margit írásra azt tudom mondani, hogy a tapasztalat szerint a kor előrehaladtával, az élettől kapott pofonok hatására kezdenek politizálni az emberek. Az általános és középiskolában nem jellemző, akkor sem, ha erőltetik. Legfeljebb, azt jegyzik meg a diákok, amivel a tanáraikkal szembeni szemtelenségeiket igazolhatják.
2:00 de.
Szerintem legyen politizálás az iskolákban.
Csak ne felülről hanem belülről.
Ennyi.
3:13 de.
Jani! Szerintem tévedsz. A fiatalokat éppúgy, sőt hevesebben érdeklik a közügyek, mint az idősebbeket. Csak éppen ők szeretnék elmondani, hogy mik az elképzeléseik, és nem arra kíváncsiak, hogy valami reszketeg negyvenes :)) bődületes szóvirágokkal etesse őket.
Horváth György: Nem olyan típusú „politizálásra” gondoltam, hanem arra, hogy a társadalom együttélésének egy fontos eszközéről tanuljanak. A kémiaórán se azt várják a diáktól, hogy fedezze fel az x-dik új elemet, hanem megtanítják, hogy milyen az anyag szerkezete. Aztán majd kezd vele, amit tud. De ne neki kelljen rájönnie, hogy nini! az atom mégse az anyag legkisebb részecskéje!
4:36 de.
˙
Einstein valahol kifejti, hogy minden kutató megélte már azt az érzést, amikor a kutatási területét, vagy programját a felszereltség a kor szerint adott, illetve szűkös korlátai miatt nem tudja tovább folytatni. A kérdés adott fokán, a kutatásban valameddig előre jutott tudós is arra a következtetésre „meggyőződésre” jut, hogy a saját korlátain túl egy felsőbb valaminek kell lennie. Ezt Einstein a maga > kozmikus vallásának < nevezte el.
Évezredek bizonysága, hogy a világ, a tudósok szubjektuma sok hasonló példával szolgálhat, miközben tudjuk, hogy az idő múlásával az ilyen megtorpanásokat előbb, vagy utóbb az adott témába vágó újabb, majd még újabb felfedezések tették reális valósággá – bizony, Einstein után is… Sőt, kiderült, a technika és a technológia fejlődésével a legkisebb részecskénél is van még kisebb. A felhők felett pedig nem a menyei páholy, hanem egy végtelen – tulképp – anyagi tulajdonságokat mutató, változó kozmosz lakozik.
.
8:12 de.
talalom
Én a 20 éves fiamból és a haverjaiból kiindulva jutottam erre a következtetésre. A sport, a sportfogadás és a számítógépes játékok érdeklik őket. A bátyám fiai dettó ilyenek voltak, pedig diplomásak. De ettől neked lehetnek más tapasztalataid.
9:45 de.
˙
Egy ismerősünk gyereke az elmúlt tanévben nyolcadikba járt. A történelemtanára már az év elején kijelentette, hogy ő a Holokausztot nem adja elő nekik… Tanulják meg a tankönyvből.
Szomorú valóság, hogy ez a kb. harmincas fiatal tanár – mondják róla – a Jobbik nevet viselő náci bandának a kötelességtudó tagja.
Éppen ez mutatja meg a közállapotokat. Csúszik az ország a Horthysta szakadék felé. Igaz, ez a nyilascsemete egyelőre még behúzza a nyakát, de azt már megteheti, hisz nem rúgják ki miatta, hogy az előírt történelmi tananyag előadását elcsalja. ‘Persze ’56-ot azt nem sumákolta el…
.
12:21 du.
Nehéz ügy ez Jani. Az én fiam már nem fiatal (40), önálló családos. Amikor még együtt laktunk, mindig téma volt a politika otthon, együtt jártunk szórólapozni, meg tüntetni, és láttam, hogy a barátait is érdekli. Bekapcsolódtak, elmondták, hogyan képzelnék. Meg kell hallgatni őket, nem szeretik (mi se szerettük), ha osztjuk az észt. De ért engem is meglepetés. Pl. egy közismert II. vh-s eseményről (már nem emlékszem pontosan kiről volt szó), a fiam megkérdezte, hogy az ki? (Miközben töriből felvételizett a jogra.) Mondom. Erre ő: ja, nekünk egy fasiszta töritanárnőnk volt a gimiben, ilyesmiről nem beszélt. Nem a holokausztról volt szó, arról otthon hallott, úgy emlékszem, tán Kiss János altábornagyról. Úgy tapasztaltam, hogy az nem nagyon megy, hogy: gyere, beszélgessünk. Nálunk az volt, hogy miközben csináltam a vacsorát, odahúzódott a füzetével és dumáltunk: leckéről, meg mindenféléről. Néha persze úgy kezel, mint egy komplett hülyét: Jóvanna, te mindig olyan szakszervezetis voltál. De azért a mai napig engem hív fel, ha valamiről vitázni akar. Persze egy csomó dologban nem értünk egyet – ő például beugrott Schifferéknek, akkor meg én röhögtem ki.
12:41 du.
jani
2015 március 18
8:25 du.
Kedves Jani, most az egyszer meg kell vétóznom az állitásodat. Én már 14 éves koromban „politizáltam”, mikor letéptem a plakátokat Mindszenty halálra itélése végett az iskola folyósóján. Majdnem kicsaptak. Majd kicsaptak 17 éves koromban, mikor azt állitottam, hogy Sztálin nekem nem Isten. Egy évi börtönt kaptam a Fiatalkoruak börtönében és több ÁVH-s kihallgatást.
4:10 de.
talalom
Az a helyzet, hogy sokaknak (nem rád célzok)a politizálás nem jobbító szándékú intellektuális eszmecserét, hanem a másik oldal bármi áron való földbe taposását, erkölcsi megsemmisítését jelenti. Ilyen értelemben nem igazán van különbség a csapatukat biztató vagy épp’ az ellenfelet pfujoló futball drukkerek és a politikai pártok elfogult hívei közt. Ezért talán nem olyan baj, ha a a fiatalok – legalább addig, amíg nem rendelkeznek valamilyen minimális gyakorlati tudással és élettapasztalattal – kimaradnak a napi politikából.
4:15 de.
Figyelő
Nekem nem annyira a tudatos politizálás jön át diákkori hősies tetteidből (nyilván ezért is használtál idézőjelet), mint inkább az, hogy nagyon szerethetted a szüleid és mindazt, amit képviseltek. Biztos büszkék voltak rád, de azt kétlem, hogy megdicsértek.
9:22 de.
Asszem, itt valami alapvető félreértés van..
Az iskolákban nem politizálni tanítják a gyerekeket,- már ott, ahol van ilyesmi,- hanem megismertetik velük a politika mibenlétét, elvárásait, fontosságát. Elmagyarázzák, hogy mi a demokrácia, mik a kitételei, fontosabb alapgondolatai. Ugyanezt a diktatúráról, a kapitalizmusról, a kommunizmusról, meg mindenről, ami a kettő között van.
Ha csak annyi eredménye van, hogy a diák rádöbben, hogy mennyire fontos egy ország szempontjából, hogy eleget tegyen a választáshoz való jogának, hogy természetesnek tartsa, hogy a jövedelem után adózni kell, mertt az állam abból fonja a szociális hálót, tart mfenn iskolákat, kórházakat, egyéb intézményeket, már elérte a célját.
Igaz, ez kishazánkban szinte lehetetlen, mert minden tanár vinné magával a pártorientáltságát..
Pedig hasznos lenne. Hosszú távon mindenképpen..
12:24 du.
Jani! Falusi megválaszolt. Azt kellene megtanítani, hogy hogyan működik a társadalom, a közügyek, miből van út, iskola, kórház. Ez a politika, nem a hőbörgés.
1:25 du.
talalom
Oké, helyes. Sőt, a politika ismereteken kívül hasznos volna tanítani az egészséges életmódot is, táplálkozás, vitaminok stb. Hogy idős korban ne az orvos mondja meg, hogy mit kellett volna csinálni.
1:38 du.
jani: emlékszik a TV-macira, aki bőszen mosta a fogát esténként, és őt utánozva gyerekek tízezrei tették tönkre a fognyakukat a KERESZTIRÁNYÚ SÚROLÁSSAL: Na, mostanra elég sok fogtechnikus él meg ebből az állami dentálhigiénés balfogásból!
9:18 de.
Figyelő
2015 március 19
12:41 du.
Hm.. Valahol azy írtad. negyvennégyben voltál tizenkettő.. Izé.. Mindszentyt negyvennyolcban tartóztatták le, vagyis nemigazán lehettél tizennégy..
Merthogy ezt írtad: „. Én már 14 éves koromban “politizáltam”, mikor letéptem a plakátokat Mindszenty halálra itélése végett az iskola folyósóján. ”
Az ítéletet egyébként 49 februárjában hozták, és nam halálos, hanem életfogytos ítéletet kapott..
Csak a tények mián szólék..
10:21 de.
56 leginkább a magyarok tragédiája…
No és volt még pár: török,német, orosz megszállás,Trianon….
10:51 de.
Szegény Figyelőre rájár a rúd. Nem akartam kekeckedni, de a „végett” utónévmás a magyarban „céljából”-t jelent, az „okából” az a miatt. Hát, nem sikerült Mindszenty halálra ítélése céljából letépni azokat a plakátokat – „csak” életfogytot kapott.:)))
11:15 de.
talalom: az hagyján, de a kiskorúak börtönében találkozott a halálra ítéltekkel is 😀
11:45 de.
˙
Figyelő !
Kérem, mondja arra kérték önt, hogy nevezze Sztálint istennek ?
Jómagam is iskolás valék azokban az időkben, de ilyesmire nem kényszerítettek senkit, börtönnel meg pláne nem.
Gondolom, az ítéletet ma is őrzi, tegye már fel ide nekünk,
11:55 de.
Figyelő !
Akkor maga – ezek szerint – egy veterán pesti srác. Egy hős.
Bár megmondom férfiasan, hogy az ilyen szövegeket az ötvenhatos menekültek tudták csak bemesélni sz őket fogadó országok hatóságainak, hogy azok politikai menekültként fogadják be őket. Azóta is ezekkel a mesékkel etetik a környezetüket, még az unokáikat is, hogy akkori – hivatalos – hazugságaikról már így utólag se hulljon le a lepel.
Nekem, arról a Szablyára magyarosított horthysta tiszteletbeli(vásárolt) konzuli címet viselő kalocsai pruszlikba bújt nőszemélyről is mindig ez jut eszembe…
.
1:31 du.
Ha az én visszaemlékezéseim megvizsgálná valaki, nálam is lehetne találni hasonló „ellentmondásokat”.
Az ember nem egy pillanatig 12 vagy 14 éves, hanem egy évig. Az egyiknek az eleje, a másiknak a vége az már két év pluszt jelent.
Évszámok esetében hasonló a helyzet. 1944. december az év vége, 1949. február pedig év eleje. Itt is van két év „játék”.
De simán elképzelem, hogy Figyelő valami korábbi propaganda anyagot tépett le.
Értelmét pedig nem látom, hogy mit érne Figyelő azzal, ha egy évet letagadna vagy ugyanennyit hozzáadna az akkori korához.
Az pedig fel sem merül bennem, hogy Sztálint nem szimbolikusan értelmezve nevezte istennek.
1:37 du.
DonGoló
Figyelő ’56 utáni tevékenységei, valamint a KMH-ban ma is betöltött szerepe engem teljes mértékben meggyőz arról, hogy már tizenévesen is politizált.
2:30 du.
jani: figyelő teljesen szabadon kóborol visszaemlékezéseiben az évszámok közt, mi több, eléggé improvizatíven. Gyakorlatilag össze-vissza kever mindent, de leginkább az adott témának kedvezően. Ő, mint a bolgár partizánok, ott volt minden km-kőnél, ráadásul rettenetesen üldözték is.
2:32 du.
jani: hogy mit csinál a KMH-n? Szerepet tölt be? Mégis, milyet? Mert én csak egy „jusztis mindet utálok, ami balról jön” durcás jobboldali kommentelőt látok. Persze, lehet, ogy ez szerep. Ha az, jól játssza 🙂
9:21 du.
falusi
2015 március 21
9:18 de.
Most azt hitted megfogtál? Tévedsz!
Olvass figyelmesebben, 14 éves koromban letéptem a plakátokat, DE NEM CSAPTAK ki az iskolából. 17 éves koromban, viszont igen, (DEc.6-án, Mikulás napkor) 18-19 éves koromban volt először a Törvényszéki tárgyalásom és a KÖVETKEZŐ ÉVBEN, dec. 3 án a Legfelső Bírósági tárgyalásom, ahol Jankó Péter Tanácselnök itélt el egy (1) évre. A rendőr dec.14 én jött értem reggel 6-kor, hogy a Markó utcai fegyházba kisérjen. Majd karácsony előtt a kecsekeméti Fatalkoruak fogházába vittek.
9:24 du.
falusi,
Ha még mindig kételkedsz, írd meg kanadai címed és szívesen elkülöm a Vádírat és Itélet-ről szóló íratok másolatát.
9:30 du.
„tisztelhölgyeimésuraim”
2015 március 21
11:45 de.
NEM HÍVTAM én Sztálint Istennek, hanem megtagadtam Sztálin 70 éves születésnapjára, az sikolában kötelező FELAJÁNLÁST! A szövegem egy mondatból állt: Sztálin nekem nem Isten én csak Neki ajánlok fel! Ezért rugtak ki az iskolánól és ezért itéltek el egy évre!
Világos már?
9:34 du.
talalom
2015 március 21
10:51 de.
Csak úgy mellesleg, az akkori plakátok Mindszentyről így szóltak:
„Halál Mindszentyre! Halál az árulóra! ”
Ezeket téptem le.
Amit írtam, írok: korhű TÉNYEK!
9:58 du.
jani
2015 március 21
1:31 du.
Kedves Jani, köszi, hogy probálsz védeni. Valóban az években hiba csúszott, mert 48-ban, nem 14 éves voltam., hanem 16.(Úgyan a Mindszenty plakátok már korábban kint voltak, mielőtt a tárgyalása ment volna! Az is Igaz, hogy egy évvel alább jártam mint a korom, mert akkoriban államositották a Szt. Margit gimnáziumot majd visszamentem a államositott iskolába.) Viszont ez az összes hiba ami a régi dolgokat érinti.
Szüleim nem mutatkoztak „büszkének” lehet, hogy a szívükben, igen! Anyám szegény, aki meglátogatott minden hónapban egyszer a kecskeméti fogházban és hozta a finom süeményeit, amit ő sütött, azt mondta, mikor elitéltek: „Kellett neked, járatnod a szájadat!”
10:51 de.
Úgy látom, március 21-én viszketeg napja volt a Figyelőnek. Fontosnak tartotta, hogy megtudjuk mi fűtötte 14 éves korában. Belezavarodik saját retorikájába, összekeveri a szezont a fazonnal. Nem a 14 éves serdülőkorában tanusított magatartásával a baj hanem a mostanival. Mint hőse, Orbán Viktor, aki fiatal korában még demokrata volt, ő is jól elszállt (egy mosókonyhában ?) az értelem, a tisztességes politizálás, az emberi méltóság tiszteletben tartásának talajáról. Jöhetne már egy pár csattanós Dakota idézettel, meg páros csillagokat is kérünk a vasárnapi túrós pusszedlink mellé…..
3:16 du.
Figyelő: mióta volt Kecskeméten a fiatalkorúak börtöne?
3:43 de.
Nos, kedves Figyelő! Akkor végképp nem értem. Nem a fiatalkori cselekedetét, a mai véleményét. Ha Ön a véleménye miatt büntetést szenvedett, akkor ma az lenne a logikus, hogy kiáll mindenki véleményszabadsága mellett, és nem gondolja, hogy aki nem ért egyet azzal a ma cca 2 millió emberrel, aki a mostani rezsimre szavazott, az mind a nemzet ellensége. „A nép árulója” – ahogyan a korabeli plakátokon is állt. A főpapok hatalmát, és főleg az azt megalapozó nagybirtokrendszert meg kellett törni: zsellérvilágból sose lehetett volna nagyüzemi mezőgazdaság. Ahogyan elrémülten látjuk itthon sokan, hogy mi történik ma vidéken: pöffeszkedő kurzuslovagok osztják egymásnak a földeket. Nincs számottevő ellenállás, ezt én is látom. Mi lehet az oka? Nyilván közrejátszik az eredendő „ősbűn”, az, hogy e nagyüzemeket is erőszakkal kalapálták össze, a más vélemény lesöprésével. Mindig csodálkozom, hogy ma is sokan azért „utálják a komcsikat”, mert a szüleik-nagyszüleik padlását lesöpörték, a megtermelt élelmiszert elvitték. Egy olyan kataklizma után voltunk, – nem kis részben Mindszenty és a hasonlók lelkesítésével megalapozott háború után –, amikor a nemzet vagyonának 70 százaléka megsemmisült, minden tizedik tagját legyilkolták: kit a harctéren, kit aljas módon, megsemmisítő táborokban. Nem volt, aki vessen, arasson. Amikor egy oldal szalonna aranygyűrűt ért, a városokban a romokon éhségtől szédelgő emberek próbáltak életet, gyárat teremteni. Igen, olyan gyárat is, amelyben kapát, kaszát, traktort tudtak csinálni, hogy a földeken ne emberhúzta ekével kelljen kipiszkálni az életet. És persze voltak – mindig vannak – olyanok, akik buzgón jelentették, ha valaki levágott egy malacot, hogy a családnak enni tudjon adni. Na, ezért nem értem, hogyan nem látják azokat a félelmetes tendenciákat, amit ez a kormány alapoz serényen: a besúgó-rendszer építőket, a pofátlanul a szegények, meg a közös kiszipolyozására építő „vállalkozókat”. Hiszen 60 évvel ezelőtt Ön is látta – még kiskamaszként is, – hogy nincs rendben ez így. Most rendben lenne?
3:48 de.
talalom: ne terheld túl, még a végén meghasad.