Mert hát, mint tudjuk, ha egy gyerek reggel éhesen megy az iskolába, az csak életformából adódik, és ha egy nyugdíjas éhen hal a fűtetlen lakásában, az pedig önhibás gondatlanság.

Amikor még fiatal voltam
Erdőbe vittek, ahol vígan kóboroltam
Űztem én a nagy és kisvadat.
Jutott nekem mindig néhány apró kis falat.
Régen volt…

Az évek jajj szép lassan teltek
Míg loholtam én mások vígan pihentek
A lábam szívem már nem fiatal
Az ígéretekből maradt egy dal.

Egy kiöregedett vadászkutya
Vonítva ül a kátyuba.
A hűséget én nem csak mutattam
Emlékezz rá érted mennyit ugattam!

Ti kiöregedett vadászebek
csont helyett jött a nyugdíjrendelet.
Értetek a szívem majdnem megszakad.

Hogy hittem én, én ifjú állat,
jó lesz neked majd mindenkor tenálad
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett.
Csak gyomorrontáskor éheztetett.

Kiöregedett vadászkutya
Vonítva ül a kátyuba.
A hűséget én nem csak mutattam
Emlékezz rá érted mennyit ugattam!

Ti kiöregedett vadászebek
Csont helyett jött a kamatadó rendelet.
Értetek a szív majd’ megszakad.
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad, hogy ugatni még szabad!

Nem tudom én, mit hoz a holnap
Új kutyák mind frissen csaholnak
Nem tudok én mást vonítani
Az Igazságból elveszett, az Igazságból elveszett,
Az Igazságból elveszett az I!

A dal 2012-es YouTube  megjelenése idején az a bizonyos I már régen elveszett. A dal pedig ma még aktuálisabb, mint valaha.

Én is csak vonyítani tudok: aúúúúú, aúúúúú…