Miért nem lehetek jó – liberális?
A korábbi hasonló módon írtakhoz – a konzervatívokról és a baloldaliakról – hasonlóan a cikkíró nem -izmusról ír, hanem néhány tapasztalatról.
Nagyon helyesen, a liberálisok alapelve a szabadság, abból indulnak ki, hogy csak a szuverén egyének által demokratikusan kialakított normák, etikai alapelvek irányíthatják a közösségeket. Ugyanakkor nagyon sokan ezt meglehetősen mereven értelmezik, s a racionalitás alapjáról indulva képesek lebecsülni a szoci-kulturális tényezőket. Kis János írja: „Egy adott népesség jellegzetes értékei és attitűdjei nem alkotnak zárt egészet; nem olyanok, mint valami axiomatikus elmélet.” Miközben ez az állítás rövid távon (hiszen ez időben alakítható, változtatható) téves, mert ha nem is „zárt egész”, de axiomatikus erejű – el kell ismerni, hogy nem árt az óvatosság. Egyrészt egy ilyen lép nem azt jelenti, hogy az adott közösség minden tagjára igaz, másrészt a kulturális tényezőkre való hivatkozással gyakran indokolják a strukturális változásokkal szembeni ellenállásukat is. A különbségekre való felületes hivatkozás könnyen átalakulhat sztereotípiákká, súlyosabb esetekben előítéletekké – s ha ennek etnikai/genetikai alapot tulajdonítunk – már el is jutottunk a rasszizmushoz.
Feloldhatatlannak tűnő csapdahelyzet: ha abból indulok ki, hogy minden egyén szuverén (önálló, független) – akkor mi a helyzet azokkal, akik tudásuknál, felkészültségüknél – illetve ezek hiányától fogva – nem képesek önálló ítéletalkotásra, s így kiszolgáltatják magukat a demagógiának, a különböző fundamentalista irányzatoknak? Ez a kettősség is jól megfigyelhető: egyrészt jellemző az egyéni szabadságjogok, piaci verseny és a liberális demokrácia feltétlen tisztelete – másrészt pedig az, hogy kevésbé érzékenyeket az előzők reális értékelésére. Jellegzetes liberális (és baloldali, Habermas alapján republikánus) „betegség” az, hogy az ész és a logika nevében alakítanak ki véleményt, s érvelnek, politikai értelemben küzdenek álláspontjuk sikerességéért. Néhány példa – biztos lesz, aki félreérti: az alapjogokból, bizonyított pedagógiai tapasztalatokból is állítható, hogy káros az iskolai szegregáció, ezért ez ellen adminisztratív eszközökkel is fel kell lépni. Mindez maximálisan helyeselhető – ha biztosítottak hozzá a feltételek, hiszen ehhez az átlagnál felkészültebb intézményekre, pedagógusokra van szükség, hiszen lepusztult iskolában, motiválatlan tanárokkal ez megoldhatatlan, s a szegregáció automatikusan kialakul: aki teheti, jobb iskolába járatja a gyerekét. Bármennyire is jogos a polgária demokráca védelmében, a nacionalizmus, a rasszizmus és mindefajta kirekesztés elleni fellépés, a gondoskodó állami túlhatalom elleni fellépés – ez a kiélezett politikai küzdelemben azzal is járt, hogy az oldalak közt megszűnt mindfajta kommunikáció, a másik megértésére irányuló párbeszéd – s ebben a liberális oldalnak is van felelőssége. (Igazolásul a már idézett szerző elemzését tudom ajánlani. ).
Egy korábbi posztomban „asszimilációs” megközelítésnek neveztem azt, ami egy kérdésben szerintem elég markánsan jellemi liberális ismerőseimet, barátaimat. Politikai értelemben ma tán a liberálisok vannak a legnehezebb helyzetben, ha támogatható pártot keresnek maguknak. Ennek egyik furcsa jelensége volt, hogy amíg a külföldi szavazatok nélkül kétszáz valahány szavazattal jutott túl az LMP az 5 %-os küszöbön – addig jóformán névre szólóan meg tudtam volna mondani, hogy kik voltak azok az egyébként liberális beállítottságú ismerősök, akiktől ezeket a voksokat kapták…
(A neoliberalizmussal, a külföldi tőke kiszolgálásával és hasonlókkal, kérem, senki ne zavarja a normális beszélgetést.)
Megj: Habemasra az alábbi könyv alapján hivatkozom.
Horváth György
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
8:01 de.
Kedves Horváth úr!
Nem nagyon kell hivatkoznia semmire sem. Aki arra jár vagy elég ha csak kicsit olvasgat az hasonlóan fogja látni mint őn. Amiről, ír, nevezetesen a társadalmi tagozódás már réges rég megtörtént. Valójában ez ami legfőbbképpen nem teszi lehetővé egy liberális gondolkozás elterjedését. Mert aki ma liberális elveket kezd vallanni arra ráfogják, hogy zsidó vagy buzi és hagy ne soroljam. Most láttam és halottam, hogy egy szerencsétlen rákos fiatal fiut azért püföltek el a Nyugati pályaudvaron a „biztonságisok” mert hajléktalannak nézték. Ej mi a kó tyúkanyó? Ma már verik a hajléktalanokat? Avagy kicsit átformálva: a hajléktalanokat lelövik ugye? Pedig a szerncsétlen csak a szüleihez akart leutazni vidékre. Még meg is jegsyezte, hogy cilindert és frakkot kellett volna viselnie, hogy utazik? Kinézetel alapján válasszák ki maguknak az áldozataikat már ezek is? Nem is olyan régen valami 71 éve hasonló elbírálás alapján öltek meg magyar állampolgárokat. Csak akkor nem hajléktalannak hanem zsidónak titulálták őket. Ámbár ugyan úgy lehetett volna őket hajléktalannak is becézni mert az akkori társadalom hajléktalanná és hontalanná tette őket. Akkor sem volt élő ember aki merte volna vállalni a liberális elveit. Ma isncsen másképpen pedig vagy 71 év mólt el. Mi sem változott. Ma napig még nagyon sok beteg agy van és parlamenti szinten is. De tanultak. Európa legnegyobb szölsőjobbos pártja a Jobbik vezetője kijelentette: aki rasszista az keressen másik pártot. Milyen elgondolkoztató nem? Ezzel az erővel akár liberálisnak is beállhatna már. De a magyar már csak ilyen. Olyan mint a kaméleon.(tisztelet a kivételeknek)
8:26 de.
Avi !
Vona már sokmindent kijelentett.
Saját fülemmel, több, mint tíz éve hallottam és láttam, amikor egy alkalommal valamelyik tévéinterjújában a riporter Horváth Aladár roma származású polgárjogi aktivistát az ő jelenlétében magyar jelzővel merészelte illetni, mire az ifjú titán keményen így igazította helyre:
„Nem magyar, csak magyar állampolgár!”
Ennyit az őszinteségükről.
Ui: E nyilatkozat akkortájt hangzott el, miután Orbanini a zseniális Nemzetvezető egy apró „polgári körből” kiemelte ezt a másik sötét alakot és „embert csinált belőle”.)
.
9:07 de.
Kedves cikkíró !
Az LMP-t liberálisnak nevezni azok után, hogy pár hete Schiffer András még nyíltan azzal támadta a veszprémi baloldali jelöltet, hogy „az a szabadpiac híve” nem is kis melléfogás.
Na most, arról már nem is beszélve, hogy 2014-ben azt a döntő 200-at az LMP az utolsó másodperc, utolsó pillanatában kapta ajándékba valakitől – valószínűleg Vezér papától. Ugyanis a közvélemény kutatások szerint ők már nem is jutottak volna be – és mégis… Hasonlóan furcsa volt a 2010-es bejutása is.
Ez a segitség minden Gerébnek kijár, aki Orbánt ügyvédként képviseli a bíróság előtt, aki utolsó pillanatban egy fidSS-nek kedvező köztársasági elnököt ajánl Sólyom személyében, valamint annak aki Gyurcsányt a Führer örök ellenfelét (ellenségét) bármiért (ez esetben Sukoró csinált ügyében) följelenti…
Méghogy liberális. A liberálisok még időben elhagyták ezt a mondvacsinált pártot.
1:51 du.
Az elempé – nek nincsenek elvei, egyszerű – és aljas – opportunista, haszonlesők; viszont az a Kész sem liberális társadalmi értelemben, aki nyíltan az emberi egyének közötti egyenlőtlenség híve, amelyet szíve szerint a legszerencsétlenebbeknek a választójogból – tehát az egyenjogú állampolgárok politikai közösségéből való – kirekesztésével nyomatékosítana. De semmi baj: legalább lehullt az álarc Orbán állítólagos ellenfeleiről is ( mint ahogyan a miskolci ex-zsernyák jelölésével is… ) Tehát a neoliberalizmus ( azaz a tőke – nemzeti vagy nemzetközi, édes mindegy – érdekeinek mindenek felettivé tétele ) ügye igenis idetartozik, mert annak semmi köze nincs, a társadalmi kérdésekben való liberalizmushoz, sőt végső soron a kapitalizmus logikájából eredően egymással konfliktusba is kerülhetnek. Nem véletlenül vannak kulturáltabb országokban külön konzervatív/jobbközép liberálisnak/libertáriánusnak nevezett gazdasági neoliberalizmust képviselő, valamint balközép, progresszív, emberi-jogi ügyeket hangsúlyozó ( gazdaságilag valahol középen álló ) liberális pártok ( Magyarországon a dicstelen módon történelmi párttá vált SZDSZ a kettő teljesen meggondolatlan katyvasza volt ) . A neoliberálisok felől nyugodtan megverhetik a pribékek a hajléktalannak hitt beteg gyereket; kirekeszthetnek etnikai/felekezeti/osztály alapon bárkit, akinek nem elég vastag a bankszámlája; ahogyan akár fasiszta rendszerekkel is együtt lehet működni a baloldal ellen ( vagy a nácik politikai jogaiért harcolni az értékelvű magyar „liberálisokhoz” hasonlóan ) …
” Tőke és fasizmus … „