Bármi is a baj a Fidesz-szel, az biztos, hogy az nem újkeletű. Nem váratlan hibák, hirtelen rossz döntések, alkalmatlan személyek mostani pozícióba emelése okozza azt a bajt, ami (sajnos) nem csak a Fideszé, hanem az egész országé. Hiszen, ahogyan Lakner Zoltán politológus röviden és pontosan megfogalmazta a mi legnagyobb bajunkat: ma nincs kormányzóképes erő Magyarországon, a Fideszt is beleértve. Ebből pedig az következik, hogy a Fidesz bukása után káosz uralkodik el az országon – mégpedig annál nagyobb káosz, minél később bukik meg a Fidesz. Egy, szinte a végtelenségig központosított hatalom széthullása után törvényszerű a zűrzavar. Különösen, ha nincs váltóhatalom. A Fidesz bukása pedig törvényszerű: bele van kódolva e párt történetébe.

Érdekes, hogy mára mennyien és mennyire megfeledkeztek a Fidesz történetéről! Annyira, hogy gátlás nélkül hirdetheti a már nem annyira fiatal demokraták szövetsége: az övék volt az első demokratikus párt a rendszerváltás előtt. Nem igaz: a Fidesz 1988 októberében alakult. Az MDF 1987 szeptemberében. Ennél fontosabb, hogy az új pártok történetének legfontosabb részletei ismeretlenek. Mégpedig azok a részletek, hogy milyen szerepe volt e demokratikusnak nevezett pártok megalakulásában a kádári titkosszolgálatnak? Ezt valószínűleg soha nem fogjuk egyértelműen és bizonyíthatóan megtudni. Csak következtethetünk. Ungvári Krisztián történész könyvet írt arról, hogy az első, 1990-ben szabadon választott parlament képviselőinek kétharmada besúgó vagy állambiztonsági tiszt volt a Kádár-rendszerben. E rendszer titkosszolgálatának legfontosabb adatai máig nem hozzáférhetők.

Tehát tudjuk, hogy a kádári titkosszolgálat nem vesztegette az idejét, hanem beépült az új mozgalmakba. Amely mozgalmak, hatalomra jutva, olyan törvényeket hoztak, amelyek alapján nem lehet törvényes módon rábizonyítani senkire, hogy besúgó, esetleg szigorúan titkos állományú tiszt volt. Adataikat tovább titkolják a közvélemény elől. Ebből egyértelműnek tűnik, hogy igen magas beosztású (volt?) ügynökök ülnek igen magas politikai pozíciókban. Tanulságos megfontolni, hogy mára egyetlen olyan politikai tömörülés maradt, amely többé-kevésbé megőrizte rendszerváltáskori elitjét: a Fidesz. Egyetlen más pártnak sem érdeke tehát a régi akták őrzése, csak a Fidesznek. Feltűnő, hogy éves-másfél éves rendszerességgel felbukkan a kérdés: besúgó volt-e Orbán? Ilyenkor mindig előhúzzák a papírokat arról, hogy Orbánt nem sikerült beszerveznie a zalaegerszegi laktanya elhárító tisztjének. Viszont egy betűt, egy hangot nem tudunk arról, hogy mi történt Orbánnal a leszerelése után? Továbbá egyetlen hangot nem tudunk arról sem, hogy mi a helyzet Kövér László titkosszolgálati érintettségével? Ezt a kérdést mindig elfedi Orbán ügye, soha, még csak a kérdésfeltevésig sem jutunk el: a Fidesz másik meghatározó személyiségét meg sem próbálták behálózni a kádári titkosszolgálat emberei? S ez még csak az alapítás kora.

Az „első demokratikus párt” mítoszához hasonló történet az oroszok kivonulásának követelése, amit a legenda szerint Orbán mondott ki először, 1989-ben, a Hősök terén. Holott akkor Horn Gyula, mint külügyminiszter, már egy éve tárgyalt arról Moszkvában, hogy vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról. Akkor a Fidesz, az első választásra készülve, nyíltan vállalta a gondolati rokonságot nem csak Bibó Istvánnal, hanem az anarchizmussal is, nem csak a Demokratikus Chartával, hanem a nemzetközi liberalizmussal is. Ebből a keverékből alakult liberális párttá, s lett Orbán a Liberális Internacionálé büszke alelnöke Otto graf Lambsdorff mellett. A bajok tehát az alapításkor kezdődtek a Fidesszel: nem tudjuk, honnan jött, kiknek a bábáskodásával. Annyit tudunk, hogy alapítóinak tekintélyes részét családi szálak kötötték az úgynevezett létező szocializmushoz: Orbán apja a móri járási MSZMP-végrehajtó bizottság tagja volt. Kövér nagybátyja Pápán a városi MSZMP-titkár. Kövér maga az MSZMP Párttörténeti Intézetében dolgozott pártalkalmazottként. Orbán úgy jutott ki Oxfordba, hogy apja elintézte ezt neki pártkapcsolatain keresztül. Azt is tudjuk még, hogy Orbán a székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium évfolyami KISZ-titkára volt. Kövérrel a Bibó-szakkollégiumban azon töprengtek, hogy próbálják-e átvenni a vezetést a KISZ KB-ban, nem lenne-e gyorsabb politikai karrier, mint alapítani egy új szervezetet? Visszatekintve (sajnos, csak visszatekintve) könnyű fölfedezni azt az indíttatást, hogy ezeknek az embereknek semmi sem volt fontos, csak a gyors karrier. Meggyőződés sehol.

Ezt mutatja a székházügy, amikor törvénytelenül elkótyavetyélve a Fidesz javára pótlólagos pártszékházként juttatott egykori budapesti belvárosi Tisztikaszinó épületét, a bevételt idősebb Orbán Győző cégén keresztül juttatták magánzsebekbe. Megúszták. Mostanáig mindent megúsztak. Talán még a brókerbotrányt is megússzák, pedig törvénytelenül tartottak közpénzeket befektetési alapokban – és törvénytelenül, bennfentes információk alapján vonták ki onnan. Ha megússzák, az csak annyit jelent, hogy ennyivel több szemét temeti majd maga alá őket. Ahogyan a mesék gyártására hajlamos magyar közvélemény képes átírni emlékezetében a Fidesz alapításának történetét („az első demokratikus párt”) és kezdeti erényeit („ez volt az első párt, ami követelte az oroszok kivonulását”), sőt: beállítottságát is („a Fidesz mindig nemzeti párt volt”), ugyanígy feledkezik meg az Orbán-hívők nagy tömege (tudatosan vagy tudatlanul: mindegy) arról, hogy az 1994-es választási vereség után gyakorlatilag egy vállrándítással állították át világnézetüket az úgynevezett nép-nemzeti irányba. Természetesen nem meggyőződésből, hanem politikai haszonlesésből. A liberális oldalon nem tudtak betörni a hatalomba, megpróbálták hát nacionalista oldalról. Látták, hogy ott van szavazóképes kereslet új jelszavaikra. Már a politikai oldal elnevezése is hazugság, súlyos ferdítésektől terhes. A kijelentés: nép-nemzeti oldal, azt jelenti, hogy a másik oldal nem népi, nem nemzeti. Csak ők. Ennek gyökere a Magyar Demokrata Fórum néhány politikusának fejében keresendő. Csurka, Csoóri, Csengey, Bíró, Für a legemlékezetesebbek ebben.

Van a világ és van a magyar, s míg a magyar minden szép, jó és igaz forrása, a világ, különösen a „zsidó szabadkőművesek”, a világpolgárok, kapitalisták, bankárok, szövetkezve a hazai nemzetárulókkal (értsd: mindenkivel, aki nem a „nemzetiek” közé tartozik) mindent elkövet, hogy megfojtsa a „nemzeti gondolatot”. „Aki magyar, velünk tart!”: ismerős a két világháború közötti árvalányhajas nacionalizmus jelszava? A Fidesz, bármiféle undor nélkül, egyetlen perc alatt átvéve ezt a világnézetet, élére állt ennek a politikai uszításnak. S új híveik, akiknek mindig szükségük van vezérre, leginkább egy vezér eszményére, ugyancsak egyetlen perc alatt elfelejtették nekik liberális múltjukat. Sőt: a Fidesz régi tagjai is, elenyésző kivételektől eltekintve, ugyanabban a percben, ugyanúgy egyetlen vállrándítással tagadták meg korábbi meggyőződésüket, a liberalizmust, és álltak át az addig az ő vérüket is követelő nép-nemzetiek mellé. Mindenki, aki 1994-nél régebben Fidesz-tag, legalább egy köpönyegfordító jellemtelenséggel adós. Itt kezdődnek az igazi bajok a Fidesszel. Azt mondják a fideszes urak, hogy az MSZP igazi szélkakas, hogy diktatórikus kutyából soha nem lesz demokratikus szalonna. Lehet. Hát liberális csahosból nemzeti „oldalas”?!

Nézzük meg, kiknek lett új szószólója a Fidesz? Egy csomó sérült egzisztencia, frusztrált, zavaros fejű kávéházi „politikus”, önjelölt zseni, mélymagyar szittyaszármazék, ötvenhat után tönkretett, üldözött, megnyomorított, vérszomjas ember, egykori (?) besúgó, volt KISZ- és MSZMP-tag, mi több: párttitkár jellemzi ezt a tömeget. Amelyet furcsa módon elsősorban a kommunistázás tart össze. Az nem meglepő, hogy Orbán, az egykori KISZ-titkár, a pártvébé-tag apával a háta mögött, vagy Kövér, a maga párttagkönyvével és pártalkalmazotti múltjával igyekszik elfeledtetni mindezt és elsőként, a leghangosabban gyűlölködve kommunistázni. Jellem nélkül, mint láttuk, az ilyesmi nem is olyan nehéz. Példájukat kénytelen követni a sok átállt MSZMP-aktivista is: mindenki ismer névszerinti példát. A meglepő, hogy a (sokszor joggal) kommunista-ellenes tömegbázis arcizomrezzenés, sőt: gondolkodás nélkül elfogadja az ilyen pálfordulásokat. Újhelyi István, aki a rendszerváltás után lett MSZP-politikus: „szemét kommunista”.

Pintér Sándor, aki a rendszerváltás előtt a kommunista Belügyminisztérium MSZMP-titkára volt: rendes nép-nemzeti káder. Aki nyugodtan alkalmazhatja a rendszerváltás előtti III/II. titkosszolgálat tisztjét, Tasnádi Lászlót ma rendészeti helyettes államtitkárként: ebből semmiféle felháborodás nem támad. A hívek kommunistáznak tovább: az ellenzékre. A következő leírásban semmi túlzás nincsen, lesz, aki ráismer az alanyra. Nyugdíjas férfi, egykori beosztott tanácsi tisztviselő. Szakmájában soha semmiféle maradandót nem alkotott, sőt: be sem fejezett soha semmit, mindent mások segítségével ért el. KISZ-tag. Apja korábban elismert építész, 1956 után félretett, üldözött ember. Alanyunk a demokratikus ellenzékhez csapódik, marginális szerepet visz, talán besúgó. A rendszerváltáskor meghatározó szerepű embernek hiszi magát: mindig csak pár órás késéssel mond ki olyan dolgokat, amiket mások már kimondtak. SZDSZ-tag, sőt: hívő, Pető Iván, Magyar Bálint, Demszky Gábor ismeretségével kérkedik, remegve törleszkedik hozzájuk. Alkoholista. Az Antall-kormány megalakulása után nem sokkal MDF-szimpatizáns. 1998-ban már fideszes, Orbán rajongója. Soha semmiféle megbízatást, kinevezést nem kap: nem országgyűlési vagy önkormányzati képviselőjelölt, nem is szakértő (ugyan, mit szakértene?), ellenben ott van minden Fidesz-tüntetésen, sunyin provokál, bekiabál, agresszívan győzköd egyszerű érdeklődőket. 2002-ben abszolút névtelen emberként telefaxon „végső felszólítást” küld a saját nevében a magyar és a nemzetközi sajtónak, hogy mentsék meg az „utolsó rendszerváltó párt, a Fidesz” kormányát. Tagja lesz egy helyi polgári körnek. Miután egy összejövetelen táskájából tucatszámra szór a levegőbe olyan, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származó papírokat, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy őt (őt!) négyszer is meg akarta gyilkolni a kommunista titkosszolgálat (nem részletezi, mikor, miért, hogyan), kinevetik, megsértődik. De változatlanul ott van minden Békemeneten, változatlanul rajong Orbánért, magát meghatározó erkölcsi jelentőségű gondolkodónak hiszi.

Igen: az egyik fő baj a Fidesszel, hogy mindenféle erkölcsi skrupulus nélkül kiszolgálja az ilyen és hasonló egyénekből álló tömeg érzelmeit. Sokszor kádereket is közülük választ. Gyanítom, azért, mert ezek között könnyű olyanokat találni, akiket zsarolni lehet. Az egyszerű rajongás, tudják ezt jól a Fideszt vezető profi köpönyegforgatók, nem elég, bárki bármikor találhat magának új idolt. Kell valami, amivel kényszeríteni lehet a kiszemelt egyedet arra, amit ők akarnak. Ez a módszer hamar hódítani kezdett alsóbb szinteken is. Nem a meggyőződés, az elkötelezettség a kiválasztás alapja (és természetesen még kevésbé az a szakértelem, a felkészültség!), hanem aszerint választanak az urak, hogy ki zsarolható. Nővel (vagy férfival), alkohollal, némi lopással, sikkasztással, besúgással. Esetleg a puszta életével. 2011-ben öngyilkos lett Dunaújváros fideszes alpolgármestere, aki a gazdasági ügyekért felelt. A városnak akkor még (évi 16 milliárdos költségvetés mellett) 17 milliárd forintos adóssága volt, az adósság-átvállalási program hírben sem létezett. A vendéglátós üzletvezetői képesítéssel (és egy kocsmával) rendelkező alpolgármester összeomlott a feladat alatt: közölte, hogy lemond, mert nem tud ezzel megbirkózni. Azt mondták neki: ha elmegy, tönkreteszik őt is, a vállalkozását is, a családját is. Úgy láthatta, reális ez a veszély: főbe lőtte magát.

De nem csak az úgynevezett káderpolitika, nem csak híveinek gátlás(és gondolat)talan rajongása, nem csak a sok köpönyegforgatás jellemzi a Fideszt. Azt a Fideszt, amely 2010-ig ugye az oroszellenes politika, a nemzeti függetlenség élharcosa volt a jelszavakban – míg ma Oroszországhoz köti az ország sorsát. Azt a Fideszt, amelynek elnöke s egyben az ország miniszterelnöke 2010 után sorra kijelentette: nem lesz új alkotmány, nem lesz kettős állampolgárság a külhoni magyaroknak, nem lesz szavazójog a külhoni magyaroknak, és a többi, és a többi. A Fidesz a szó szoros értelmében hetente hazudtolja meg saját magát. Miközben összetéveszti vagy szándékosan összemossa a kormány kritikáját az ország elleni támadással. Ám hatalmának legfőbb baja és alapja a korrupció. Aki juttat a megfelelő Fidesz-funkcionáriusoknak a zártkörű, meghívásos pályázatokon elnyert állami, önkormányzati megrendelésekből, az nyerni fog. Aki többet juttat, még többet fog nyerni. A korrupció pedig meghatározza az egész ország létét. A korrupció miatt nem változtathatnak a pályázatok rendszerén, nem változtathatnak a közbeszerzéseken: mi lenne akkor a felmenő rendszerű dugipénzekkel? Sőt: nem változtathatnak a gazdaság szerkezetén sem, ugyanezen okból! Ha nem állami, önkormányzati megrendelések működtetnék a gazdaságot, hanem szabad vállalkozások, akkor senki nem lenne kénytelen megegyezni a helyi kiskirályokkal, akkor nem kellene belemenniük a vállalkozóknak, fogcsikorgatva vagy röhögve, a zártkörű, meghívásos pályázatokba, közbeszerzésekbe. Amelyek miatt az állam közvetlen, alapvető érdeke, hogy minél kevesebben húzhassák ki magukat a rendszerből.

Aki nincs megvéve, rákényszerítve az együttműködésre, az legyen bármikor kirúgható alkalmazott, lehetőleg minél alacsonyabb szinten, a legjobb, ha közmunkás az illető. S most ne csak az árokpartot söprögető közmunkásokra gondoljunk: iskolai karbantartók, kiállítási termek berendezői, színházak sajtósai is pár tízezer forintos közmunkában dolgoznak – amikor dolgozhatnak. A zöm pedig, szól az orbáni „gazdaságpolitika”, legyen betanított munkás valamilyen összeszerelő üzemben. Semmiképpen se olyan ember, aki nem „fogható”, nem zsarolható, nem fenyegethető, akinek a megélhetési fő-, másod- és harmadállás mellett még ideje, energiája is van gondolkodni, netán szervezkedni! S ha valakik mégis szervezkednének, hát az új „alaptörvényre” támaszkodó választási jogrendszer majd az útjukat állja! Legalább húszféle, legálissá tett választási csalás lehetősége akadályozza meg, hogy a Fidesz választással veszítse el a hatalmát. Csak egy ezekből: senki nem ellenőrzi és ellenőrizheti, hányan szavaztak külföldön. Nem kell közzétenni az erről szóló adatokat. Ezt a célt szolgálja az oktatás drasztikus, kegyetlen és hihetetlenül cinikus átalakítása is. Ne gondolkodjanak sokat „a zemberek”!

Egy, a végtelenségig központosított, egyszemélyi vezetés alatt álló párt által uralt országban (de csak ott!) természetesen nem meglepő, hogy az oktatást is a végtelenségig központosítják. Az egyetemtől az általános iskoláig. Annyira, hogy a Fidesz által kinevezett főiskolai, egyetemi rektorok mellé előbb a Fidesz által kinevezett gazdasági főigazgatókat, majd a Fidesz által kinevezett kancellárokat állítanak: a három különböző, ám hatásköreiben részben megegyező vezető egymást tartja sakkban. De árulkodó a képzési határ leszállítása is 16 évre. Mint ahogyan az a Schmidt Máriától származó „alapvetés”, hogy itt, Magyarországon mindenki úr akar lenni, de senki nem akar betanított munkásként dolgozni egy összeszerelő üzemben. Holott ez a mi utunk, mondotta volt a főtanácsadó asszony. Orbán szemlátomást ezt a tanácsot követi. Még a Munka Törvénykönyve átalakításával is. Tudhatjuk már, mit is értett az alatt a miniszterelnök, hogy hamarosan Európa legversenyképesebb országa leszünk! Máris az vagyunk: jogfosztott, kiszolgáltatott, alacsonyan képzett, csak egyféle munkára jó munkaerővel, csak az elit gyerekei számára nyitva álló felsőfokú, sőt: gimnáziumi képzéssel, tehetetlenné gyengített szakszervezetekkel. Ezzel nincs, aki versenyezzen a környéken. Mi vagyunk Európa Ázsiája.

Ennél már csak az egészségügyi és a szociális rendszer kivéreztetése az árulkodóbb. Nehogy már önálló egzisztenciát képviseljenek a „nyuggerek”, akikre semmiféle befolyása nincsen a kormányzatnak! Törődjenek csak az öregek a kenyérgondokkal, a közgyógyellátás bizonytalanná tételével, a hosszú kórházi várólistákkal! Csak azok éljenek viszonylag nyugodtan, akik tőlünk, a Fidesztől függenek! Különben dögöljenek meg a közkórházak minden emberitől, plusz az orvosi ellátás nagy részétől is megfosztott mélyén. Az, hogy közben széthullik (máris széthullott) az ország, nem érdekes. Alig van járható közút, megszűnt a természetvédelem, az elképesztően túlszámlázott munkával felújított főterek mellett esnek szét már a főutcák házai is, ám virágoznak a stadionok a „sok sportkedvelő ember” kedvéért. Miközben a legutóbbi Dunaújváros-Ferencváros I. osztályú bajnoki focimeccsen 400 (négyszáz!) néző volt összesen, ennek is több mint a fele fővárosi… A stadion már eddig több mint hárommilliárd forintba került, de még 2,7 milliárdot ígértek rá. Négyszáz emberért ez elég szép summa!

Az a helyzet, hogy egy ismeretlen eredetű, bizonyítottan és elismerten tolvaj, köpönyegforgató, saját szavait napokon belül meghazudtoló, rég látott személyi kultusszal terhelt párt van hatalmon ma Magyarországon. Ez a párt szemrebbenés nélkül, a világ legtermészetesebb módján teszi pontosan az ellenkezőjét annak, amiért annakidején, a rendszerváltás hajnalán szavakban fellépett. Nagy ívben tettek ők mindenféle szabadságra, rendszerváltásra, egyebekre. Szemlátomást csak egyetlenegy bajuk volt nekik a Kádár-rendszerrel: az, hogy nem ők voltak benne az urak. Azaz elvtársak. Egyébként az a berendezkedés tökéletesen megfelelt nekik. Nem véletlen, hogy annyi volt MSZMP-s olyan jól érzi magát közöttük! Ez a párt egy végletekig központosított, ellenőrzött, lefojtott országot alakít ki, amely rabszolgamód beszállítója és bérmunkása bárkinek, aki leadja megrendelését az uralkodó pártnak.

A szavak nem számítanak. Holnap majd úgyis mást mondanak. És rajongóik holnap is el fogják hinni nekik mindennek az ellenkezőjét. Ezek a mániákus rajongók ugyanis nem tudják, hogy a Fidesz-apparatcsikok mennyire lenézik őket. Kutyába se veszik egyiküket se. Röhögnek rajtuk. „Most azt kell mondani nekik…” „Majd átviszem őket abba az irányba…” „Csináljanak valamit ők is, ha már a vérünket szívják…” – ezek a tipikus megnyilvánulásaik saját szavazóikról. A legfőbb baj az, hogy az eleve elfogult, frusztrált, rosszindulatú Fidesz-hívek tömege, ez a zavarodott, hebehurgya, hőzöngő társaság a Fidesz bukása után is itt marad. Közöttünk.

Töreky Gábor