Hogyan kergessük honfitársainkat a Jobbik karjaiba?

2015 május 16 12:25 du.10 hozzászólás

Megjelent a gepnarancs.hu-n egy írás – itt olvasható –, a honlap egyik legjobb szerzőjétől, akinek ironikus stílusa, merész asszociációi méltán kedveltek net-szerte. Nincs egyedül ezzel a gondolkodásmóddal, nem is vele akarok polemizálni az alábbiakban. Bár tény, hogy éppen az általa jegyzett Zsdanov és a szeppuku című cikk örvén mondom el, mire gondolok.

A cikk az Ózdi szív nevű nyugdíjas kórus legújabb teljesítményéről szól. A csatolt videofelvételen tucatnyi, szerényen, de jól öltözött ember zeng egy dalt a városról, amely a legutóbbi 25 évben a nyomor, a kiszolgáltatottság szinonimájává vált a közbeszédben. És amelynek lakói nyolc hónapja szinte egy emberként álltak ki jobbikos polgármester-jelöltjük mellett. A nóta esztétikai, művészi értékéről nincs mondanivalóm, nem vagyok értője a művészeteknek. Annyit azért érzékelek, hogy valószínűleg nem kerül be a daltörténet jeles szerzeményei közé, a zene mellett a versezet sem – hm, fogalmazzunk udvariasan – túl bonyolult. Nem is az én ízlésem – bár annak idején én is írtam nagy sikerű csasztuskát. Igaz, 14 éves voltam. És a szöveg nem a táborvezetés erényeiről szólt, hanem a városi gyerekeknek szinte félelmetes latrináról. (Ez nem pottyantós budi, hanem egy nagy gödör, amelynek a szélén egy deszka van átvetve, erre kuporodva végezheted a szükséged, társaid társaságában.)

Nem tudom, az éneklők jobbikosok-e, de nyilván nincs ellenükre a városi vezetés. A zengeményt kísérő felvétel nem az Ózdról megszokott nyomortanya képeket, hanem –ha jól számoltam – 3 db megújított épületet, és azok szépen karbantartott környezetét mutatják. Másodpercekre felvillan a „bölcs városvezetők” képe is: nyilván a képviselő testület ücsörög mereven egy hosszú asztal körül. Nyilván nem az elmúlt nyolc hónapban tatarozták ki a Kaszinó, egy Olvasónak nevezett művház, meg, ha jól láttam, a városi hivatal épületét, de a dalban erről egyetlen szó nem esik. Ebből a két momentumból vélhető, hogy a dalra fakadt nyugdíjasok egyetértenek a jobbikos városvezetéssel, valószínűleg valamennyi városi támogatást is kapnak – a nótát kísérő klipet ha nem is profi, de kamerához szokott ember készíthette.

Az egész felvétel egyébként egy elég egyszerű propaganda. De. Mindenkinek szüksége van önbecsülésre. Az ózdinak is. El tudom képzelni, hogy a különben csodás természeti környezetben fekvő település lakóinak elegük van abból, hogy otthonukról csaknem kizárólag romos porták, szemetes udvarok jelennek meg a köznyilvánosságban. Az egyszerű dalocska meg azt sugallja: attól, hogy ózdi vagy, nem vagy alábbvaló. A városodban nemcsak éhező gyerekek, girhes kóbor kutyák élnek. Sokan nem tudják elképzelni, hogy egy ilyen, művészeti szempontból értéktelen dalocska akár arra is ösztönözheti Ózd patrióta lakóit, hogy ne öntsék a szemetet a házuk mellé, muskátlit rakjanak a rozzant ablakpárkányokra. Sőt, talán arra is, hogy a hírhedt városrészeken lakókat ugyanerre rábírják.

Ez a J-k „titka”. De van a pártnak egy mélyebben eltemetett titka is, amiről alig esik szó. Nem a rasszizmusról beszélnék most, mert az, hogy szinte kizárólag erről esik szó a párt kapcsán, inkább eltakarja, mint leleplezi azt a veszélyt, amit ténylegesen jelent az a habitus, felfogás, amit a Jobbik képvisel. Amikor egy jobbikos arról beszél – és egyre gyakrabban beszél -, hogy neki nem a cigányokkal, zsidókkal, idegenekkel van baja, hanem a „lusta” cigánnyal, a „ravasz” zsidóval, a potyaleső idegennel, erre bizony az „egyszerű” (hogy utálom ezt a kifejezést!) emberek 80 százaléka rábólint. Mint ahogy arra is, hogy ideje lenne ”rendet” teremteni. És nem gondol arra, hogy a „rend” a jobbikos szótárban (egyébként a fideszesben is) azt jelenti, hogy mindenki úgy él, gondolkodik, ahogyan szabad. Az sem fordul meg a fejében, hogy ő maga is áthághatja a kijelölt korlátokat. Akárcsak azzal is, hogy kigúnyolja a netszerte terjedő szánalmas klapanciákat, vagy éppen ellenkezőleg: lelkesen dúdolja, hogy „ez az ózdi szív”.

Volt – sajnos ma is van – egy fideszes potentát, aki annak idején a „panelproli” kifejezéssel lopta be magát emberek millióinak szívébe olyannyira, hogy akkor a pártja el is bukta a választásokat. Hogy később mégis megnyerhette, az annak is köszönhető, hogy a másik oldal megszólalói sem sokkal különbek, amikor a mindennapi élet megnyilvánulásaival találkoznak. Legtöbbjüknek a lakótelep szóra rögtön a szürke panelrengeteg ugrik be. Nyilván sose éltek a „csodás” gangos házak sötét udvarai mélyén meghúzódó szoba-konyhában. Ráadásul a lakótelepi lakások, a környezet a terekkel, sokkal élhetőbb, mint a nagyképűen Palota-negyednek, meg Diplomata-negyednek nevezett városrészek szűk mellékutcáiban egymásra dőlő házakban.

Úgy látom, nem az a megoldás, hogy látványosan sajnálkozzunk a nyomortelepeken, vagy a lakótelepeken élők millióin. Pláne nem, hogy kigúnyoljuk, ha a maguk módján az önbecsülésükre törekszenek. Magyarországon belátható időn belül milliók otthona marad a betonkocka, meg a vályogputri. Azt kellene valahogyan elmondani, hogy a rendmániás elképzelések nyomán ez az idő a végtelenbe nyúlik, és utódaik sorsát is nemzedékekre megpecsételi. Hogy nem az idegenek, cigányok, zsidók, egyáltalán a „mások” az okai, hanem az együttműködésre való képtelenség. Hogy az együttműködés csakis „terméketlen” viták során kiérlelt módszerrel lehet sikeres. Az együttműködés alapja pedig csakis a másik megbecsülése lehet, akkor is, ha nem gondolkodik nagy összefüggésekben, ha érzéseit, vágyait csak giccsgyanús közhelyekkel tudja kifejezni.

Azt kellene elmondani valahogyan, hogy a rendet nem lehet megteremteni egyszer s mindenkorra, mert az élet változékony, és amit ma tisztára súroltunk, azt két nap múlva ismét befedi a por. A Rend sohasem végleges. Vagy ha az, akkor megette a fene.

10 hozzászólás

  • Mit mondjak, első ránézésre a vezérdalnok friss nyugdíjas, ráadásul nem a kohó, vagy a bánya nyugdíjazottja, mivel azok nyugdíjasai már rég amortizálódtak.
    Ráadásul indíttatását/neveltetését sem értem, mert attól azért fiatalabb, hogy az egykori csasztuskabrigádok tagja lehetett volna.
    Egyértelmű, hogy ők a hívők csapata. Nekik kb. mind1, kiben/miben hisznek, elég, ha a menet élére állnak.
    A latrina náluk nem csak a testi, de a szellemi szükséglet végürítését is jelenti.
    Kíváncsi vagyok, milyen dalt fognak zengeni a menetoszlopban?

  • Nos nem kell kergetni,bár a baloldal mindent megtesz ennek érdekében…..,a mérsékelt jobboldal meg a hibái miatt veszít híveket!
    Na ezen kellene sokaknak elgondolkozni és nem sopánkodni értelmetlenül!

  • sebestyen eszter

    Azért marad a sajnálkozás, és a helyzet is, amin sajnálkozás _folyik_, mert a magyar sajtóban nem jelenhet meg semmi. A látszat per se tökéletes. Minden sztorinak az kell a vége legyen, h Orbán a császár, az ellenzéki vezető pedig (az egyébként fasiszta) Együtt párt. (A Fidesz a valóságban romokban, az Együtt egy éve megszűnt.) Ha nem az a kicsengése, h éljen Orbán, éljen az Együtt, az újságíró idézem, közölhetetlen és/vagy összeesküvés-elméletei vannak. Mondják ezt a legegyszerűbb összefüggések megvilágításánál, az olyan egyszerűeknél, ami régen az egyéves újságíró képzéséken való részvétel felvételének a feltétele volt. Ma marad az, hogy a szerző által hivatkozott Gépnarira írsz vagy külföldre — már aki tud. Az a nagy magyar valóság, h aki fizikailag Mo-on is van, az sem otthonra dolgozik, nem termel GDP-t, és nem fizet az államkincstárba. Ja, és blogol… És igen, marad a sajnálkozás… :S

  • Marcsi! Vona pár évvel ezelőtt azt mondta: A fideszesek 99%-a jobbikos, csak még nem tud róla. Igaza volt. A „mérsékelt jobboldal” meg se nem mérsékelt, se nem jobboldal. Ugyanaz a lihegő megszállottsággal „rendet” vágó alakulat, mint a J, csak még ott ragadt néhány ember, akiben maradt még némi moralitás. A fideszesek nem hibáznak: pontosan azt művelik az országgal, amit elterveztek. Csak kevesen látták ezt 2010 előtt. Amikor 1999-ben én azt mondtam: ha ezek még egyszer hatalomra kerülnek, kiviszik az országot Európából. Lehurrogtak mindenfelől. Á, az OV demokrata! És hiába beszélt maga OV szégyenletes terveiről, az ország – a demokratikus oldal is – lehunyta a szemét, befogta a fülét. Az ún. értelmisége meg elkezdte fikázni a pártokat. Márpedig pluralista, többpártrendszerű demokrácia nem létezik pártok nélkül. A megváltóra váró társadalom megkapja a megváltóját, aztán csodálkozik.

  • talalom: inkább egy marék borsó, tangenciálisan falhoz vágva. Boda képtelen bármiféle érvet beemelni, ahhoz túl beszűkült.

  • Ja, Ille! Aki az olvasztókemence, kupoló mellől ment nyugdíjba, az ma 80 éves. Úgy emlékszem, a kohászoknak is volt korkedvezményük: 55+25=80. Márpedig az OKÜ (Ózdi Kohászati Üzemek) rögtön a ’90-es évek elején tönkrement. És ugyanez a helyzet a bányákkal. Az illető tehát akkor sem tudott volna olvasztárként vagy vájárként dolgozni, ha akart volna. És különben is: ha valaki fizikai munkát végez, az eleve csak „helyesen” gondolkodhat? A többi meg született fasiszta?

  • Talalom 2,49 !

    Jajjjj de jól írtad. Én is pontosan így látom, hasonló élményekkel a hátam mögött.

  • Hát igen, talalom, jól emlékszünk még a mindig mindenkit lefikázó nyegle médiamunkások hadára (index és tsai), akiknek akkoriban a „bérrettegő” volt a kedvenc szavuk.

    Aztán kiderült, hogy a bérrettegőknek nemhogy igazuk lett, hanem még ők sem látták előre az orbáni dúlás valós mértékét és hatását.

  • "tisztelthölgyeimésuraim"

    Ez a kis kultúrcsoport 😀 a képen és a videón azt juttatja eszembe, hogy a nyugdíjas a társadalomnak nem csupán egy rétege, hanem egy társadalmi osztály.
    A legjobban az ókori római „cserépszavazó” plebszhez hasonlítható, amely munka nélkül üti bele az orrát a társadalom dolgába, miközben mindig oda tendál, ahol többet remél.
    Így aztán a mindenkori hatalom igyekszik a kedvében járni.

  • “tisztelthölgyeimésuraim”: affrancba…akkor én kimaradtam volna ebből? Mert nekem annyira nem jár a kedvembe…