Egy kanadai magyar Auschwitz túlélő vallomásai (videó)
Gábori Ibi egy 87 éves torontói magyar, aki túlélte Auschwitz borzalmait. Az Ottawai Egyetemen megrendezett Kanadai Magyarságtudományi Társaság (Hungarian Studies Association of Canada – HSAC) 2015-ös konferenciáján osztotta meg velünk emlékeit a magyarországi vészkorszakról. A június 1-én megtartott beszélgetésen mesélte el Gábori Ibi, hogy milyen volt felnőni egy szegény miskolci zsidó családban a harmincas és negyvenes években, igazán nyomorúságos körülmények között. Szülei egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy valaha valódi veszély fenyegetheti a magyar zsidókat, hiszen ők is — mint a magyarországi zsidóság többsége — magyarnak vallották magukat, a tágabb magyar társadalomnak teljesen integrált tagjai voltak. Gábor Ibi gyerekként tapasztalt időközönkénti antiszemitizmust, de ezt alapvetően nem vette túlságosan komolyan, már csak azért sem, mert számára nem volt kérdés a magyarsághoz való tartozása.
Gábori Ibi Ottawában, a Hungarian Studies Association of Canada konferenciáján. Fotó: Christopher Adam.
Magyarországon a német megszállása után viszont valósággá vált a deportáció Gábori Ibi családja számára. Édesapját korábban munkaszolgálatra hurcolták el, de a 17 éves Ibit, testvérét és édesanyját azzal nyugtatták, hogy őket majd Ausztriába viszik, ahol bár keményen kell dolgozniuk a földművelés területén, ugyanakkor sok finom élelemre és egy magas életszínvonalra számíthatnak.
Auschwitzba szállították Ibit, édeanyját és testvérét egy zsúfolt marhavagonban. Két napig tartott az utazás és miközben magyar területen menetelt a szerelvény, helyi magyarok a sinek mentén próbáltak vizet nyújtani a réseken keresztül. De ez ritkán sikerült, mivel a katonák és csendőrök mindenkire lőttek, aki segíteni próbált volna.
Ibi édesanyja pusztán 44 éves volt, de hatvannak is kinézett, így az Auschwitzba való megérkezés után azonnal a gázkamrákba vitték, kisfiával együtt. Ibi vele akart menni, de nem engedték, azt üvöltötte édesanyjának, hogy nézzen hátra, nézzen rá még egyszer. De nem tette és egyenesen a kémények felé indult.
„Nem számít, hogy az ember hány filmet néz meg a Holokausztról. Az én történetem a sajátom. Ez az én fájdalmam!”–mondta Gábori Ibi.
„Olyanok voltunk mint az állatok. Senki sem üvöltött, senki sem tiltakozott. Halálos csend volt. Olyanok voltunk, mintha fejbe csaptak volna minket”–mondta Gábori Ibi.
A HSAC konferencián Gábori Ibi elmesélte, hogy Josef Mengelével is találkozott Auschwitzban, mesélt a halálról, a betegségről és a félelemről. De arról is, hogy az idősebb nők a táborban szárnyai alá vették a 17 éves lányt és elkezdték tanítani, ami különösen fontos volt, hiszen Ibi csupán 14 éves koráig járhatott otthon iskolába.
Auschwitz felszabadítása után, Ibi teljesen egyedült tért vissza Magyarországra. Édesanyját és édesapját meggyilkolták. A háború után a budapesti Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott könyvtárosként, aztán 1956-ban Kanadába menekült, amiután a forradalom alatt egy durván antiszemita szöveggel szembesült. Torontóba telepedett le, ahol több mint 30 éven keresztül a Toronto Public Library-ban dolgozott könyvtárosként.
Miközben hálás mindazért amit Kanadától kapott, Gábor Ibi elmondta, hogy Kanada az otthona, de mai napig Magyarország a hazája. Elmesélte, hogy egy torontói magyar azzal dicsekedett nála, hogy személyesen el fog utazni Magyarországra, mert helyben és személyesen akar szavazni a Jobbikra.
„Jobbik? Te tünj el a balfenéken!”–válaszolta Ibi a torontói jobbikosnak.
Ugyanakkor Gábori Ibi elérzékenyülve beszélt magyarságáról és Magyarországról.
„Tudom a szívemben, hogy Magyarország egy igazi demokrácia lesz. Csak adjunk neki időt”–mondta Gábori Ibi. „Imádom Kanadát, imádom Magyarországot. Kanada az otthonom, de Magyarország az én hazám”–tette hozzá.
Ami számomra leginkább megható volt, hogy ebben az idős, 87 éves asszonyban egyáltalán nincs méreg, vagy keserűség. Megtudott bocsájtani, még akkor is, amikor az elkövetők és a közömbös társadalom nem is kért soha bocsánatot.
A KMH valamennyi olvasójának ajánlom ezt az 50 perces videót, amit június 1-én készítettem az HSAC ottawai konferenciáján:
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
8:41 de.
Édes Istenem! Ibi, imádott Ibink. De jó, hogy megszólaltál és elmesélted borzalmas élményeidet.
12:53 de.
Na mi van? Tul friss a cikk?
Egyelore meg senki sem zsidozik, ez meglepo. 🙂
4:23 de.
Torontóban nekem is lakik egy Auscwitzot megjárt nagynéném, aki szintén . I b i , Ibolya névre hallgat…
ui. Őt annak idején Auscwitzból a Svéd Vöröskereszt mentette, ill. vitte ki Kanadába.
4:25 de.
Christ !
Remek a portré fotó – gratulálok.
.
4:43 de.
˙
Ugyanakkor kérlek – és ne vedd tolakodásnak – ha majd az időd és a körülmények megengedik, tedd föl a teljes interjú magyar fordítását is a KMH oldalaira. Folytatásokban is megérné.
Ugyanis ez olyan, mint az emlékmű elv és az erről folytatott széleskörű vita végkicsengése, hogy tudniillik, elsősorban azok láthassák, akiknek ebből nemcsak a tanulságot, de esetleg a nemzet, sőt szüleiken és nagyszüleiken keresztül a maguk egyéni, közvetett felelősségét is illenék levonni…
Előre is Köszönöm: J.P.
6:22 de.
J.P.-vel egyetértve (és angolul se tudva), szeretném a magyar szöveget meghallgatni.
Tisztelt honfitársaim! A történetben az a szörnyű, hogy a legtöbben a veszélyt már csak akkor ismerik föl, amikor késő. A legplasztikusabb történet ebben a Sorstalanság. De mondhatnám éppen édesanyám történetét is, aki sose nevelt bennünket se antiszemitizmusra, se más „antira”. Mégis, amikor rákérdeztem, hogy mi lett a falujában élt zsidókkal, a világ legtermészetesebb módján felelte: A háborúkor elvitték őket. És a falu népe nem szólt egy szót sem? – kérdeztem. Mire ő: Mit szólhatott volna? Ez volt a törvény! Érezhette, hogy nem vagyok elégedett a válasszal, még hozzátette: A falu rendőre nagyon rendes volt, előző este szólt nekik, hogy készüljenek, hajnalban jönnek értük, ne 20 perc alatt kelljen összekapkodni a motyót.
Kérlek, olvassátok el az itt megjelent kétrészes Párt-pr című írást, ami a Jobbik programjáról szól. Egyetlen egyszer sem fordul elő benne a zsidó kifejezés. Mégis veszélyes, ahogyan gyalogsági aknák is hatékonyabb, aljas gyilkosok, mint egy bombázógép.
6:54 de.
Az apám is megjárta Auschwitzot , szerencséjére csak mint tranzit-állomásként. Onnan tovább deportálták egy kis munkatáborba , egy Alpok-béli tengerszem mellé.Ott nem voltak gázkamrák , ” csak ” egyszerű agyonverések , ha valami nem tetszett az SS legényeknek. Érdekes dolgokat mesélt ottani élményeiről…
8:37 de.
talalom:
Jó a hasonlatod.
Szerencsére a rejtett aljas aknák ellen jó egy hatméteres cséphadaró is , ugyanakkor a bombázógép ellen azé már kicsivel több kell 😀 😀
Aztánmeg a kis pöcs aknák mindig durrognak ha rájuk lép valaki , a bombázógépek elindulásához szintén több kell. De ha egyszer elindulnak…
4:18 du.
Ja, Geyza! Csakhogy a bombázógépeket látod, hallod, hogy jönnek. A cséphadaró meg nem sokat ér, ha éppen rálépsz a taposóaknára, mert nem veszed észre az alattomosan kiálló pici izékéjét.
5:00 du.
Sajnálok tiszta szívből minden Auswitzot,Bergen belsent,Dachaut, Treblinkát,Mauthauzent,Buchenwaldot,vagy akár”csak”a pesti gettót megjárt túlélőt, aki ezek után még magyarnak érzi magát.
Persze más a nyelv,a kultúra és más egy identitás.Beszélek olaszul, valamelyest ismerem az olasz kultúrát mégsem vagyok olasz. Elődeim,lehet,hogy megélhetési bevándorlók voltak az 1700 as években vagy még előbb.Generációkra visszahatóan tévedtek.
Sajnos hibás lépésüket mi az utódok szenvedtük meg.Ha mondjuk Amerikába „vánszorogtak”volna Litvániából,bizony Apám 43 évesen és a legközelebbi családom további 6 negyvenen aluli tagja nem került volna a magyar-német vágóhídra.Örök hálával tartozok az 56-os forradalomnak.Az utódaim is.Gyűlölet nincs bennem,mert az én bosszúm teljesült és folytatóik tovább.Nagy és értékes családot alapítottam.Mindnyájan szabad,büszke és nem megalázott embereknek születtek.Egyikük sem tud magyarul.Ez viszont az én érdemem.
TALALOM! A nóbel díjat ebben a műfajban csak egy ilyen rakás- megalkuvás,mazochizmus érdemelheti ki.Erre még a jobbik is megadná a lelógó vándordíjat.
5:50 du.
Talalom:
Me a bombázógépek böcsületesek : Szólnak előre hogy vgyázat , rögtön porig lesztek égetve ! Nem csak úgy lappanganak a földbe áldozatra lesve.
Cséphadaró-kérdés :
Az USA készített a II Vilháb idején egy Shermanok elejére felszerelhető előrenyúlt acélvázon elhelyezkedő hirdetőoszlop méretű vízszintesen forgó nagy hengert , amin egy csomó lánc volt teljes szélességében. Menet közben a centrifugális erő kifeszítette a láncokat azok meg csépelték a tank előtt a talajt. Idönként fel fel buffant egy akna. Olyankor a kezelők jót röhögtek odabe.Itt egy link róla:
https://www.youtube.com/watch?v=9WvIeln90oQ
És egy másikról is működés közben.Elég röhejes látvány :):
5:57 de.
Gyuri10 !
A Te őszinte, lesajnáló elméleted szerint Csurka testvérnek volt igaza akkor, amikor nem sokkal a „rendszerváltást” követően ezt mondta: „menjenek innen Izraelbe, az az ő hazájuk”.
Antall József miniszterelnök pedig, akinek az apja emlékét a jeruzsálemi Jad Vasem intézet, mint „zsidómentőt”* őrzi, a Landeszman affér (lásd: fütyülős barack és bő gatya) ürügyén valamiféle „izraeli főrabbi”-hoz fordult panaszra. A Te doktrínád értelmében ez is egy jogos panasztételi út volt, abban a kontextusban, mert az ő – Antallok és Csurkák – korlátolt felfogása szerint, ott a szentföldön lenne a világ összes zsidóinak a pápája…
Szerinted az az ember akinek évszázadokra visszavezethetően már az ősei is itt éltek, nem tekintheti hazájának ezt a földet. Akkor eszerint a hungaristáknak is igazat adsz.
Szerinted legyen nekik, a nyilasnáciknak igazuk, és ott egye a fene az önérzetet, és takarodjunk el „az útjukból”.
Vagy csak egyszerűen, mint oly sok más 56-os disszidens is, ezzel próbálod igazolni az akkori lépésed, a lépésetek „előrelátó bölcsességét”…
Bár ami az itt kifejezett „örök háládat 56-nak” illeti, ahhoz bizony azt is hozzátenném, hogy amennyiben az a másfél hétnél is tovább tart, mint ameddig tartott – hát ki tudja – még talán a kötél a nyakatokon is már kilátásba volt helyezve. Na, csak ennyiben érzem igazoltnak a futásod – vagy a szüleid futását – 1956-ban kifelé ebből az országból.
˙
˙
*Idősb Antall József: úgy lett híres zsidómentő, hogy a hivatalosan ellenséges Lengyelország – a velünk szövetséges – német lerohanását követően ide menekült kb. 2-3-ezer lengyelnek egy titkos balatonboglári táborban nyújtottunk menedéket, amelynek ő volt a hivatalos lebonyolítója.
A legutóbbi kutatások szerint . a z o n b a n – egy előkerült levél alapján – kiderült az is, hogy ő igenis válogatott a menekültek között aszerint, és hogy úgymond „nehogy zsidó keveredjen közéjük”, és maximum a keresztény vallásra áttérteket fogadta el megmentendőknek. Hoppá…!
Arról sem tudunk, hogy istenben megboldogult, id.A.J. szót emelt volna az 1941-ben összeszedett, a kb.20ezer, úgyszintén idemenekült, ám zsidó vallású lengyel „idegenrendészeti” (Kamenyc-Podolszkíji) likvidálása ellen…
.
10:10 de.
Kedves Jichak Perlmutter,
a különböző igazságkereső elméleteidet megértem.Ez azonban semmit nem változtat a GAJLESZJÍDEK általam lesajnálásán.Antall József példája beleillik a képbe.Tudod,vannak antiszemiták és vannak filoszemiták.Az utóbbiak ráadásul hazugok is. Ifjú.Antall József miniszterelnökként idelátogatott valamikor a 90 es években és tudomásunkra szerette volna hozni,hogy a mi „viselkedésünkön”(anyagi) is múlik,hogy milyen sors vár a „magyar” zsidókra.Jóval kezdett. Menáchem Begin nem díjazta filoszemitizmusát. Még azt is hozzátenném,hogy egyedül és gyáván megfutamodtam a kötél elől.Nem volt ínyemre ez a divat.Az izraeli hadseregben 23 évet majréztam és manapság is állandó félelemben remegek a szittyafalvi hősöktől, akik 500 azaz ötszáz év óta csak fegyvertelen munkaszolgálatosokat tudtak legyőzni,esetleg öregeket,asszonyokat,gyerekeket(kb.5000)a dunába lőni,mert Krokko tanár úr szerint ezek mind orosz kémek voltak.A magyarországi zsidó irtásról(nem csak a holokauszt), pogromokról,rabló gyilkosságokról nem kívánok hezitálni.Viszont, Neked sikerült úgy kilőni a biztosítékot,hogy kénytelen-kelletlen arra a konklúzióra jutok,hogy bizony csurka testvérnek,sőt a mocsok
seggedi 3.14csa nádnak is igazat kell adjak.A GAJLESZJIDEK pedig élvezzék a jányi féle szenthaza örömeit.Az anatómia szerint az emberi gerinc eléggé hajlékony.Akiknek”ősei évszázadok óta ott éltek” és utódaikat sem sikerült rámpára küldeni,bizony hálával tartoznak még a kunpáternek is.Annak sem sikerült levadászni őket.
A zsidók mindenhol igyekeznek átvenni a befogadó nép jellemét, szokásait.A magyarországiak pl. örök lúzerek.Ha nem élnének ott,akkor a neo mocskok behívnák,hogy legyen kit gyűlölni,mert ők azok akik házhoz szállítva rendelik meg az antiszemitizmust,gyáva enerváltságukkal.Ebben az optimista hangulatban kívánok kellemes hétvégét, שבת שלום!
6:06 de.
Gyuri10!
Miközben mások gerincét puhasággal vádolod, azon is elgondolkodhatsz, hogy a Te egyenes gerincednek van e bármi érdeme és köze is abban, hogy kijutottál oda ahol élsz, hisz magad mondod, hogy ezt annak a dicső 56-os forradalomnak köszönheted és – ezt én feltételezem – a szüleidnek akik természetesen magukkal vittek téged… Tehát itt legyávázni az ittmaradt akkori „gyerekeket” finoman szólva is méltánytalan szélsőség.
Igen, persze én felismertem a Te lesajnáló nagylelkűségedben, azt Beginnféle propagandisztikus kinyilatkoztató tételt, miszerint „a magyarországi zsidók nem zsidók, és történjék bármi velük, megérdemlik a sorsukat…”.
Mindemellett az esetek 99 %-ában az általad írtakkal egyetértek, sőt azt hiszem volt, hogy kommenttel is pozitíve reagáltam ezekre, de fordítva is, amikor Te értettél egyet velem írásaidban…
Azért kívánom, maradjon így akkor is, ha én csak egy Király, Dohány, Dob és Wesselényi utca környékén bóklászó zsidó kis vagyok, szilárdan ápolva a gettóban , a MUSZ-ban és Auschwitzban elpusztított és az idegileg totálisan tönkretett felmenők emlékét is.
A föl nem adott harcot többek között itt, ezeken hasábokon is, magyar nyelven vívjuk…
Üdv neked !
6:09 de.
Bocs’, természetesen nem „zsidó kis”, hanem kis zsidó.
6:12 de.
Anyám karján én is megjártam a pesti gettót, úgy hogy zsigereimben hordom az iszonyatot.., de harcolok.
9:34 de.
Kedves barátom(ha megengeded,hogy így szólítsalak)
Jichak Perlmutter,
Gyere öntsünk tiszta vizet a vályúba.Sajnos én Apa nélkül nőttem fel.Csendőri kísérettel adták át az SS-nek. Az Eichmann féle halálmenetet nem élte túl.Anyám nem bírt lemondani vélt magyarságáról(mint ti sem).Ezért aztán köszönhetően a jó cionista nevelésemnek kénytelen voltam néhány baráttal,segítők nélkül haza érkezni Izraelbe.20 évesen már nem kellett,hogy bárki is bepelenkázzon. Azt is megemlíteném,hogy a Jichak név azonos az Icik névvel.56-ban azt írták a házfalakra,hogy „Icik nem viszünk Auschwitzig”.Nem Gyurit írtak,de lám megértettem. Engedelmeddel tennék Neked egy ajánlatot:Ha valamit nem ismersz vagy csak kicsit konyítasz hozzá különösen ha az Izraellel kapcsolatos,vagy ne kotnyeleskedjél bele vagy alaposan nézz utána.Előre bocsájtom,hogy nem vagyok senkinek elkötelezettje.Csak az igazság kedvéért akarom tudomásodra hozni,hogy Begin(emléke legyen áldott)mindig minden zsidót TESTVÉRÉNEK tekintett.Az a bizonyos mondás amit ráadásul hibásan és mondhatnám rosszindulatúan idézel,így szól:”A magyar országi zsidók,a zsidó nép száraz ága”.Ennyi.A folytatást nem tudom honnan eszkábáltad ide.És az én tapasztalatom,hogy pontos a meghatározás még akkor is ha ezt Dávid Ben Gurion mondta az 1950 es évek elején.Sajnos sok változást nem látok.Valóban a harcot semmilyen nyelven és sehol nem szabad feladni.Erre Izrael állama a garancia.