Jobb híján nyílt levél
Harrach Péter képviselő Úrnak KDNP (MKDSZ?)
Tisztelt Képviselő Úr!
Azzal a tiszteletteljes folyamodvánnyal élek a Nemzeti Cselédellátó Rt.-hez (ZRt.-hez?), hogy számomra kéthetes időközönként 1, azaz egy darab cselédet mintegy 2 órai időtartamra biztosítani szíveskedjenek.
Indokom:
A legfőbb, hogy megöregedtem. Nem vagyok még agg, el tudom látni magamat, de a magyar népesség nagy részéhez hasonlóan nekem is beakadt vagy húsz éve egy gerincsérv. (Szerencsére nem szorultam már rá az Önök jótékonyságára: minden korhatárt átlépve 40 év munka után öregségi nyugdíjat kapok már régen.) Emiatt elviekben nem emelhetnék 2 kilónál súlyosabb terhet.
Hanem van néhány – megengedem elítélendő – szokásom. Az egyik, hogy ásványvizet iszom – jó magyar forrás picit sós, üdítő termékét. A másik ok, hogy kaptam egy tündéri kutyát, „aki” óriásira nőtt, megzabál egy nap egy kiló kaját.
Ebből könnyen kiszámítható, hogy hetente haza kellene cipelnem minimum (7×1,5=10,5 és 7×1=7) l7 és fél kiló árut, a saját élelmemről, mosószeremről, egyebekről nem is beszélve.
Nem is volt ezzel semmi gond – eddig. Ugyan én magam nem voltam soha nagy vasárnapi bevásárló – beosztással élő embernél mindig legyen otthon zsír, liszt, cukor, krumpli, fűszer, ami elég a következő fizetésig. A fent említett súlyos termékeket meg meghozta nekem a fiam 1-2 hétre – vasárnaponként. Merthogy jó gyerek, tizenéves kora óta dolgozik – az egyetem mellett is ezt tette –, és családi segítség nélkül képes volt a családjának önálló otthon teremteni, így nem lakunk egy fedél alatt. De minden nap felhív, hetente-kéthetente eljön – és ilyenkor mindig megkérdezte, van-e valamire szükségem?
Vasárnaponként. Merthogy hét közben dolgozik – szombaton is. A vizet, meg a kutyakonzervet különben sem tudná egyik kisboltban sem megvenni. A magyar forrás terméke nem tartozik a legolcsóbbak közé, még a hipermarketekben is elkérnek palackjáért 70-90 forintot. Lássuk be, a kisboltosnak sokkal jobban megéri a 40-50 forintért árult vizeket 100-120-ért adni, a kedvenc fajtámat így nem is árulják. Kutyakaját meg egyik sem tart.
Úgyhogy most fogcsikorgatva ráncigálom a banyatankban haza, amit elbírok, és azon töprengek: vajon mi késztette egy komplett párt képviselőit egy ilyen agyament ötletre? A „szabad” vasárnap nem lehet, hiszen akkor a Munka Törvénykönyvében szabályozták volna, hogy milyen feltételekkel foglalkoztatható munkaszüneti napon a dolgozó.
Csak úgy lehet, hogy halványlila gőzük sincs, hogy kerül az asztalukra a vacsora, a pohárnyi bor, korsónyi sör. Nyilván a cselédség hét közben gondoskodik a hozzávalókról. Akkor nyilván gondoskodtak egy cselédellátó központról is, akik azoknak segítenek, akiknek nem telik önálló személyzetre. Tehát kell lennie valahol egy – természetesen nemzeti – ellátó intézménynek, amelyhez szóló folyamodványom támogatását remélem Képviselő Úrtól.
Az udvariasság szabályai szerint először személyesen Képviselő Úrnak szerettem volna elküldeni kérelmemet, de sajnos sem facebook oldalán, sem a kormányzati portálon nincs lehetőség üzenetküldésre. Érthető, még belezavarna súlyos nemzetmentő munkájukba a valóság.
Tartok attól, hogy válasz sem érkezik -, bár szerintem nem okos dolog megvárni, amíg a valóság udvarias kopogtatás helyett egyszercsak magukra rúgja az ajtót.
Ebben reménykedve maradok tiszteletlen állampolgára hazámnak:
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
3:35 du.
Ki kéne cserélni azt a hijjánt híjánra…
3:54 du.
Kedves Rátesi Margit, megdöbbentem és egyszerre elszomomorodtam a nyílt levelétõl. Elnézést, de nem tudtam, hogy a szó „cseléd” még mindíg vagy megint újra használt kifejezés nyelvi forgalomban van. A feudalizmusra és elnyomásra emlékeztet. Ön pedig még jobban megerõsítette bennem a hitet, hogy ez a szó megalázó, amikor „egy darab” cseléd segítségét kéri. Azt hiszem egy emberre gondolt és nem egy mechanikai robotra, úgy hogy azt gondolom „egy fõ” talán jobban illene. Cseléd helyett a következõ szavakat ajánlanám; személyi kisegítõ, segéd, stb. Remélem, megkapja amit kért.
4:05 du.
cornelius: attól tartok, nem ez a lényeg. De legyen.
4:08 du.
Ági Vezér: javaslom, tanulmányozza át az EMMI szótárát, ami előírja, mit, mi helyett kell használni a hivatalos szóhasználatban. Lehet, hogy meg fog döbbenni, de a maga által ajánlottak már államilag foglaltak.
5:51 du.
Ille István – biztosan Ön jobban tudja a mai napi hivatalos állami szóhasználatot, mint én. Egy újságírónak azért tudnia kéne a különbséget „egy darab ember” és egy ember – fõ között. Rátesi Margit elveszítette mondanivalója súlyát, és nem keresem a kákán a csomót, higgye el.
12:11 de.
Ja. Ille, a híja egy j…
12:35 de.
Ági Vezér: nem, nem tudom jobban, én csak a Balog-páter „vezette” minisztérium – ami nem azonos az állammal – hivatalos szóhasználatára céloztam. Ha nem ismeri, hát nem ismeri.
Rátesi Margit nem újságíró, hanem szerzőtárs. Magának is tudnia kellene a különbséget a szándékolt hangsúlyok és az irodalmi fogalmazás közt. Tudja: kiművelt emberfő …
Mivel minősíti Rátesit – ki tudja, milyen alapon, milyen képzettséggel – biza, keresi a kákán a csomót.
12:41 de.
mert hát a nép már csak így híja 🙂
1:43 de.
Igen, kedves Ági vezér. Idehaza a feudális elnyomás, és a ezzel együtt járó lekezelő szóhasználat dívik kormányzati körökben. És nemcsak a szavak használatában.Valóban, nem mindenki érti az iróniát.
2:55 de.
@István,
látom nyúznak, nem akarok beleszállni, csak megjegyzem:
DARAB — szándékos és stilisztikai, mivel közvetlen szókapcsolatban áll a cseléd szóval, ezt nem kell megmagyarázni.
HIJJA — ez is szándékos volt (szerintem), az egész cikk egy olyan időszakot, kort idéz és állítja párhuzamba a maival, amikor még így írták a híjánt, ahogy a szerző a címben.
(az más kérdés, hogy erre utalhatott volna a szövegtörzsben, hogy egyértelmű legyen — nekem így is az volt.)
3:03 de.
@Ági Vezér,
éppen ezekkel a szavakkal súlyosbította mondanivalója súlyát.
vesd össze: fentebbi hsz-em Istvánnak.
egészen elképesztő, hogy a mai újságírásnak nevezett akármiből ezek kimaradnak, és így az a hibás, az tudja rosszul, aki eleve jól tudja, jól alkalmazza. (nem tudom, miért, de a kertészi, genetikusan szó jutott eszembe, hiszen a nyelv és az átalakuló társadalom és átalakuló szakma problémahalmazában ugyanarról van szó: aki hagyományosan cselekszik, az a rossz.)
3:21 de.
eszterlánc, cornelius nem a nyúzók közé tartozik, ő a kevés jóindulatú hozzámszólók egyike.
4:04 de.
@István,
jóindulattal, mi több szeretettel is lehet nyúzni. 🙂 sorolok pár példát:
1.
– szeretsz?
– per se, hogy szeretlek, drágám.
– miért csak akkor mondod, ha kérdezem?
2.
– miért nem mondod soha, hogy szeretsz?
– tegnap mondtam.
– ma még soha nem mondtad.
3.
– ma sem jöttél haza időben!
– éppen ma, 2 órával hamarabb tudtam eljönni bentről, mint egyébként.
– ez vagy te, a kriszti férje minden nap már 6kor otthon van.
😀
4:10 de.
eszterlánc: http://kanadaihirlap.com/2014/07/30/szerecc-bandika/
4:34 de.
hm… mennyire tipikus. a nő játszmázik, a ffi őszinte. (vö. záró soraid.)
teljesen tipikus tranzakció, amit leírtál. majd egyszer — ha én leszek öreg (és kövér) — azt szeretném megkutatni, hogy mi a fenéért van az, hogy a tranzakciókat a nők indítják. egyszerűen szólva miért ők a manipulatívabbak, amikor a tudomány állása szerint, az érzékeny időszakban a kislány gyerekek sokkal több szeretetet és/vagy odafigyelést kapnak, mint a fiúk. ez vonatkozik arra is, h idegenektől, pl. a közértes néni is többet gügyög egy rózsaszín ruhás csecsemőhöz, és ez tényleg bizonyított. oviban, általánosban ez a tendencia folytatódik a nevelők által. tehát a logika szerint éppen a nőknek kéne, hogy természetes legyen a szeretet, és mégis fordítva működik.
köszi, h átküldted! nagyon jó a cikk.
4:45 de.
eszterlánc: természetesen csak a fantáziám terméke 🙂
5:04 de.
@István,
a posztmodern médiában többször valóságos a fikció, és ritkábban a valóságos a nem fikció (pl. hírek). erről írtam elég sokat, egyszer itt is a KMH-n, Empátia a címe.
a sztori egyébként az volt, amit akkor nem mertem leírni neked (kommentben), mert hatalmilag zároltak egy FB-oldalt (tehát nem az USA-ból): hogy egy médiumnak a FB-oldalára kikerült a Pupu képe (az a bizonyos), ez időben egybeesett a hatalom támadásával, semmi összefüggés nem volt a kettő közt (ezt a főszerk-től tudom), és egy jellemtelen ember elkezdett mindenfélét terjeszteni a Pupuról (vélt vagy hazug összefüggést teremtve az egymással nem összefüggő történések közt), a legfinomabb az volt, hogy antiszemita. az csak „apróság”, hogy logikailag az SE stimmel, h ha az IÁ-t támadja, éppen nem antiszemitizmusról van szó.
DE, ezen is túl vagyunk. 🙂
most meg azért merem nyilvánosan elmondani, mert tisztázódtak a viszonyok, újra működik a FBoldal.