Gyermekrajzos orbanizmusteszt
A gyermekek, általában, szeretnek rajzolni. Egész egyszerűen azért, mert ez egy olyan önkifejezési forma, amely nem igényel olyan, nem egy esetben gátló tényezőként jelentkező eszközparkot, mint a beszélt nyelv fogalmi készletének helyes és félreértésektől mentes használata. Nem véletlen, hogy idegen földön még a felnőttek is rajzolva, mutogatva kommunikálnak. Ahogy tudnak, eszköz híján a levegőbe „rajzolva”, vagy pálcával a porba, homokba.
Ezért tűnik furcsának, ha olyan hír éri utol az embert, ami meggátolná a gyermekek rajztevékenységét. Még akkor is, ha történetesen az aszfaltra rajzolnak. Ezzel ugyanis kétségtelenül egy alapvető kommunikációs lehetőségtől fosztják meg a gyermeket. Olyan lehetőségtől, amelynek felhasználása a terápiás, vagy akár a pedagógiai munkában nagyon régóta ismert. Például Nagy László már 1905-ben könyvet jelentetett meg “Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából” címmel. De még a közelmúltban is könyvek, szakdolgozatok tárgyát képezte. Elég, ha olyan könyvekre gondolunk, mint „A gyermekrajzok fejlődéslélektana” (Feuer Mária, 2000) vagy az „Amiről a gyermekrajzok beszélnek” (Vályi Zsuzsa, 2013). Természetesen az említett esetekben a rajzokon van a hangsúly, és aligha az elkészítésükhöz használt eszközökön. Ahogy a teljes ókori kultúrát sem dobjuk ki azon az alapon, hogy nem számítógéppel szerkesztetten nyomtatták, hanem agyagtáblába karcolták az írásjegyeket. Bár, néhányak fejében igény talán lenne a kulturális hagyaték kidobására is.
A gyermekrajzokra visszatérve valami hasonló igény jelentkezhetett akkor, amikor a menekült, és sokszorosan traumatizált gyermekek esetében gondolták megtiltani az említett, a beszélt nyelvtől független kommunikációs formát. Azon az alapon, hogy a háborús övezetekből érkezett gyermekek az aszfaltra rajzoltak. Még tiszta szerencse, hogy a gyermekkoromban nem a jelen hatalom stupid idiótái voltak megmondó-emberi pozícióban. Így tág tere volt az aszfaltrajz-versenyeknek. Habár, mint azt a Helsinki Bizottság is hivatkozta a Budapesti Rendészeti Igazgatóságnak (BRI) tulajdonítható tiltásra reagálva: ma is rendeznek ilyeneket. Holott alig valószínű, hogy a környezeti ártalom az egyik esetben nulla, míg a másik esetben hatalmas lenne. Mármint a rajzolásra használt kréta, vagy akár csak téglapor esetében. Mert a mondanivaló szempontjából lehet különbség abban, hogy valaki tarka lepkét, vagy bombázót rajzol. Gyermekként. Az aszfaltra. Az utóbbi üzenete sokkal, nagyságrendekkel komorabb, szomorúbb. A bombázó, az erőszak, az otthon elvesztésének fájdalma, az idegen hatalom packázásának lelket felőrlő „élménye” lerajzolva talán még azokban is empátiát ébreszthet, akik különben nem a menekültek feltétlen kedvelői. Ráadásul az aszfalton hagyott rajz még akkor is ott marad, amikor a gyermeket már „továbbították” a következő megőrző-helyre.
S talán éppen ez a baja a hatalomnak ezekkel a rajzokkal. A papírra készült rajzokkal ellentétben ezeket a gyermeki üzeneteket nem lehet összegyűrni, kidobni és elfelejteni. Ezek az első esőig ott maradnak. A gyermeknek segítve a traumák feldolgozásában, és még a helyükre bakanccsal dobbanóknak is üzenve. Márpedig nehéz lehet a szenvtelen végrehajtó, a sötét ruhában és sötét lélekkel üvöltő csorda-barom lelkületét megőrizni a gyermeket ért keserűség láttán. Talán azért, mert a gyermek iránti különös figyelem, néhány fasisztoid mutánstól eltekintve, bele van égve a kromoszómákba. Nem véletlen, hogy az erőszakolók közt is külön állatfajként kezelik a pedofil kéjgyilkost. Ugyanakkor a menekülteket démonizáló hatalom nem engedhet meg olyan lazaságot, hogy a végén még az együttérzés győzedelmeskedjen az ellenség-kép kereséssel szemben. Mert nyilvánvaló: a gyermeket ért trauma a szüleinek is az. A gyermeket ért bántalom kiváltotta empátia óhatatlanul a szüleire is kisugárzik.
A maradandó gyermekrajzok ellen hirdetett küzdelem tehát valószínűleg több forrásból feketéllik elő. Az egyik tetten érhető szándék kétségtelenül a traumás sokk csökkentése elleni fellépés. Talán abból kiindulva, hogy a vegzált, a bántalmát magába temető ember személyisége könnyebben megtörhető, és az ilyen ember kiszolgáltatott. Márpedig az egyenes gerincű, felemelt fejű ember minden diktatúra legnagyobb ellensége. Különösen akkor, ha a hatalom a saját erejének demonstrációs eszközeként bánik az illetőkkel. Nem véletlen, hogy a különböző elkülönítő-táborokban a diktatúrák mindig üldözték az önkifejezés, a feszültségoldás eszközeit. A másik nem kevésbé jelentős ok lehet az, amit már érintettem. Az, hogy a homogén ellenségképet ne törje meg a hallgatva eltűrt gyűlöletet megtörő spontán szimpátia ébredése. Mely utóbbit, az empátia felkeltését még a papírra készült rajzok is szolgálhatnák. Például az, ha a papírra, és nem aszfaltra, készült rajzokból készült faliújságokat helyeznének el.
Mely faliújságok elhelyezésének kísérlete mindenképpen leleplező lehet. Sikeres kihelyezése a gyermekek által átélteket leplezné le. Betiltása a pedig a fasizmus felé menetelő hatalmat.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
3:39 de.
A rajz önkifejezés, az érzések kivetülése, ezek a galád, környezetszennyező, szabálysértő gyerekek meg ilyesmiket rajzolnak az aszfaltra:
3:41 de.
meg ilyesmit:
pfujjj…a jövő héten meg állítólag esni is fog…
5:05 de.
Beteg elme beteg gondolata az aszfaltrajzot környezetszennyezésként aposztrofálni.
Az a gond ezekkel az agyatlanokkal, hogy az empátia mint olyan ismeretlen számukra.
Egy rövid mai hír, – mert ugye a bevándorlókkal csak a gond van, szerintük –
http://hvg.hu/itthon/20150814_16_eves_afgan_fiu_mentette_meg_egy_ferfi?s=hk
5:58 de.
Természetesen ahogyan a szellemi elődeiket nem érdekelte a gyermekek iránti együttérzés úgy a jelenlegi hatalmat sem.
Amely egyébként az unió de facto vezetői által rájuk osztott csendőr szerepet vállalja a náci propagandával feltüzelt, alattvalói szellemiségével minden szart megevő népesség többségének lelkes helyeslése közepette. Hiszen a társadalom többségét se érdekli a gyerekek traumája, pláne ha nem a saját gyerekeiről van szó. Sok magyar családban pedig amúgy is norma a gyerekek, feleségek verése, terrorizálása: a terror, az elnyomás, az embertelenség ( amelyben a hazai álellenzéki álliberális oldal se több cinikus, kitartott kollaboránsnál ) Magyarország lelke!
7:05 de.
A cikkel egyetértek, de az utolsó modattal nem. Szó sincs itt fasiszmus felé menetelésről. Benne vagyunk, ez a fasizmus (egyik változata). Nem felé, hanem benne menetelnek.
10:43 de.
endre,
nem értem mi a probléma egy fasiszta magyar országgal?Tulajdon képen a „szocializmusban”is a fasizmus egy bizonyos hungaricum- fasizmusában lubickoltak.Az elődök náci-fasiszták,majd kommun fasiszták voltak.Most építik,jobban teljesítve az illiberális”szebb jövőt”.Lehet,hogy az aranyos gyerekrajzokat másféle rajzok és feliratok fogják leváltani?
11:43 de.
Sajnos ez így igaz. Már benne vagyunk a fasizálódásban, és nem csak Magyarország. Lehet, hogy nagyképű kijeletésnek tünik de szinte az egész világ. A falfirkák és rajzokm akárcsak az aszfalt rajzok. A társadalom ellenzéki csoportjainakm ám sokszor a hatalonak a hirdető táblája volt és az is maradt napjainkig. Tessenek csak kicsit gondolkozni! Amikor választások vannak minden négyzetcenti falfelületért ahol hirdetni lehet sólyos pénzeket fizettek a pártok, és fognak majd fizetni. A falrajzok egyfajta üzenő táblák is a rendszert ellenzőknek avagy támogatóknak. Nagy bajban lehet az Orbán kormány ha már a gyerekrajzokat avagy esetünkben aszfalt rajzokat beakarja tiltani. Ezek a gyerekek egy harmadik, számunkra elég ismeretlen világból érkeztek. Hogy a lekükben megforduló traumákat így akarják magukból kiöklendezni az is teljesen érthető. Ami érthetetlen hogy álproblémákra hivatkozva blokkolni akarják. Pedig roppant egyszerű a magyarázat az egészre. Még véletlen sem akarja a kormányzat, hogy az emberek egy résziben egyfajta szimpátia alakuljon ki a menekültek iránt. Más már nem is hiányozna mikor a kormány minden szócsövén azt ordítja minden baj okzói a bevándorlók akik elveszik a munkát a született állampolgártól. Ejnye bejnye. Kádár elvtárs nem mert ilyen rendeletet hozni pedig akkor igen csak erős diktatúra volt.
12:45 du.
Ille, mi van? Megint nem hozta le a beírásom? Abban semmi „rossz” nem volt!
1:31 du.
Figyelő: most kapcsoltam be a gépemet. Már megint mit nézett el? Kezdem unni a memóriazavarait 🙂
5:34 de.
De jó lenne, ha Vekerdi Tamást tudnátok megszólaltatni ebben a kérdésben. A kiváló pszichológus egyrészt szakszerűen elmondaná, hogy egy ilyen óriási lelki traumát szenvedett gyermek számára mit is jelent a rajzolás, másrészt arra is szakszerű választ adna nekünk, hogy egy diktatúra – a sötétlelkű diktátor – számára miért is okoz lelki traumát a menekült gyermek tisztalelkű kompozíciója…
6:13 de.
Avi, Gyuri10
Valamikor az újbudai „Allende parkban” volt a lakásunk… Úgy alakult, hogy az erkélyünk (ablakunk) egy másik panelház tűzfalára nézett. Hát nem a legszerencsésebb látvány volt az a puszta beton fal, egészen addig, mígnem egy chilei delegáció festőművészei egy eredeti dél-amerikai grafitival, sőt egy színes, profi falfestménnyel ajándékozták meg a kerület lakóit.
Azonban nemrég arra járván szomorúan tapasztaltam, hogy a freskót valakik – a rendszerváltás jegyében – lemeszelték, pontosabban eltüntették… A chilei forradalom nem komilfó a „fülkeforr” világában. Maradt hát az illib. rendszer sivár betoni idillje…
˙
Apropó !
Kik is, mely állam is támogatta a demokratikusan megválasztott szociáldemokrata Allende elnöki palotában történt lebombázását, azaz meggyilkolását és a katonai hatalomátvételt? Azok nem voltak fasiszták?
.
7:18 de.
Egy új mozgalmat javasolnék!
Aszfaltrajzokkal a diktatúra ellen!
Ez ingyen lenne, bár csak rövidebb életű. Nem támadható, mintha a kormánypropaganda plakátjára rajzolna, v írna valaki.
Rövid, ütős szövegeket, jelszavakat lehetne írni….
Pl. egy kormánypropaganda !Jobban élünk…, v. sikeres a ….
plakát alá az aszfaltra a szöveget lehetne kontrázni!
1:57 du.
Andy, milyen diktatura ellen? Ha valaki deffiniélná a mai diktaturát, M.O.-on, hálás lennék érte.
1:53 de.
Andy, be ne dől Figyelőnek! Ha levezeted neki, miért is diktatúra Orbán irányított demokráciája, és véletlenül megértené, tudatosan figyelmen kívül hagyná.
Háláról az ő esetében egy baloldali esetében só sincs. Pláne nem hálásról 😀
Amúgy semmi köze hozzá.
10:04 du.
Ille, érdekes információi vannak.
Már előre tudja, hogyan reagálok valamire, amit még nem is olvastam.
Fantasztikus! Miért nem használja fel joslásra ezt a tehetségét?…. biztos szépen élne ebből.-
12:07 du.
Figyelő, maga mindenre egyformán reagál, bármit is olvas 😛 (már, ha ostobaságai teagálásnak minősülnek)