A horthysta rinocérosz szerepében: Lezsák Sándor
Az Európát is feldúló két világháború az erőszak rengeteg áldozatával járt. Még akkor is, ha az elsőt sokkal inkább nyerte meg egy vírus, mint a fegyveresek. Talán érthető, hogy sokszor inkább egy tartósabb tűzszünetnek tekintve a két háború közti időszakot, inkább egyfajta folytatásként kezelik a második világégést. A „békeévek” történelmi értékelése, a mindennapok feldolgozása nyilván megérheti a belefektetett energiát. De, azt hiszem, nem egészen úgy, hogy az értékelés felér egy történelemhamisítással.
Akár már a szervező erő okán, mert amikor egy látszólag ártatlan „Konferencia a két világháború közötti magyar kultúráról és társadalomról” címmel szerveznek rendezvényt, de a Horthy Miklós alapítvány részéről, akkor lehet okunk hümmögésre. Mert gyanítható, hogy alapvetően nem a történelemről, hanem az egykori kormányzóról, a folyamatosan nagyobb autoritást, magasabb feneket kereső katonáról, felelősségpánikos, gyáva vezérről fog szólni. Ha nem is egészen ezeket a szempontokat kifejtve, hanem a mennybe menesztve és a valós felelősségét relativizálva, tompítva, és a végén felmentve szinte minden alól Hitler azon kiszolgálóját, aki a saját emlékiratai szerint is meggyőződéses antiszemita volt. S mielőtt bárki valami távoli spekulációt emlegetne, a konferenciáról a nemzeti hírcsatorna, az MTI is publikus beszámolókat közölt. Bennük kiemelve Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének felszólalását, aki a rendezvény Nemzeti Kulturális Alap (NKA) általi támogatását is jelképezte. Legalább kétséget sem hagyva afelől, hogy a neohorthyzmus, és vele mindaz, amit a Horthy-korszak képviselt, a kormányzat maximális támogatottságát élvezi. A Fidesz 5.-ös számú párttagkönyvét birtokló humanoid rasszizmusától, Orbán alig rejtett antiszemitizmusán át Boross Péter legutóbb kifejtett eugenikájáig. Háttérben a gárdaszerű paramilitáns hordákból rendőri segédlettel szerveződő „tornaklubokig”.
Lezsák különben olyasmiket is emlegetett az MTI szerint, hogy az „aki úgy mond ítéletet cselekvő, döntéshozó történelmi személyiségekről, hogy figyelmen kívül hagyja a körülményeket, annak reménye sem lehet arra, hogy reális vagy legalább méltányos ítéletet alkosson”. Ami, ha eltekintünk attól az rendezvénytől, amelynek keretében megszólalt, nagyon szépen hangzik. Ha nem tekintünk el a rendezvénytől, akkor is nagyon szépen hangzik. De csak szépen hangzik. Mert nem szól semmiről. Kivéve arról, amit a kocsmaszociológia úgy fordítana le: „ne azt nézd, amit mond, hanem azt, hogy ki mondja”. Lezsák minden ezen túlmutató szóvirága nem több, mint a valós szándék leplezésére tett kísérlet. Azonban a benne rejlő hazugság is nyilvánvaló. Ami ugyanis egy kocsmában a késelés megelőzését szolgáló csitítás lehet, az egy történelmi konferencián a felelősség hárítását, a valóság relatív, egyeseket tetszés szerint felmentő szemléletét szolgálhatja.
Az országgyűlési főfigurák egyike ugyanis Horthy Miklós megítélése kapcsán említette az elhangzottakat. Alig leplezve azt a szándékot, hogy történelmi felmentést adjon a zsidótörvényekre, az országon áthullámzó gyűlöletkampányokra, a szegedi út mentén megöltekre, a Szakály által mosdatni kívánt idegenrendészeti tömeggyilkosságokra, a halálba küldött százezrekre. Abban a háborúban és annak a háborúnak az előjátékában, amelyben egy világégető diktátor csatlósaként nyert szerepet a tenger nélküli tengernagy. Egy olyan háborúban, amelyben leginkább a Szovjetunióval állt hadban az ország. Azzal a Szovjetunióval, amelynek vezetője szintén nem a demokrácia iránti elkötelezettségéről volt híres. De vajon Lezsák hajlandó-e rájuk, Hitlerre és Sztálinra is alkalmazni a saját szóvirágait?
Mert ebben az esetben Sztálint simán fel lehet menteni. Elvégre miért ne tekinthetnénk úgy, hogy abban a helyzetben, amikor a szinte tényleg a teljes világ a vesztét akarta az országának, csak vaskézzel, és a gyeplőt marokra fogva lehetett megszervezni egy földrésznyi ország irányítását? Hogy közben tízezreket vertek agyon, ítéltek éhhalálra, küldtek táborokba? Kérem, kérem! Ne finomkodjunk. Ahol diktátorok fűrészelnek, ott fűrészpor is keletkezik. Nem igaz? Lezsák úr. Vagy Lezsák elvtárs? No meg persze szegény Hitler sem tehet az egészről. Neki sanyarú gyerekkora volt, és sosem hagyták eleget játszani az ólomkatonákkal és a szomszéd babáival. Úgyhogy sose bánjuk, amiért egy vélhetően pedofil, komplexusos idióta terepasztalnak nézte a világot. Meg különben is! A bakui olajmezők egyszerűen kellettek. Tehát tiszta sor, hogy embert és energiát nem kímélve próbálta megszerezni. Miközben Európát is védte. A kommunizmustól. Úgyhogy Hitler sem tehetett mást, mint amit tett. Igazán semmi felelősség nem terheli. Ahogy Sztálint sem. Nem igaz? Lezsák úr. Vagy Lezsák elvtárs? Elvégre, ha mindent relatívan kell megítélni, akkor a világ összes diktátorát, véreskezű népvezérét fel lehet menteni. Az olyan pokolfűtőket és gyáva töltényadogatókat is, mint amilyen az Antant kegyelméből kormányzóvá lépett lovas-tengernagy volt.
Ahhoz azért minden esetre pofa kell, hogy egy neohorthysta konferenciát kulturális eseményként adjanak el. De persze tudjuk, a névmágia nem sokat jelent. Hiszen a Sturmabteilung (SA) is „Torna és Sportrészleg” fedőnévvel indult. Úgyhogy tulajdonképpen ezt a szervezetet is fel lehet menteni. Ami annál is inkább időszerű lesz a kormányzat részéről, mert ellenkező esetben nagyon ki fog lógni a lóláb, amikor a paramilitáns tornaklubokat be akarják majd vetni a hatalom szolgálatában. Mint amikor Kocsis Mátét védte bátran a nőverő pofonosztó.
De amiért különösen pofa kellett az említett rendezvényhez, az az, amit az időzítése képviselt. Érdemes emlékezni arra, hogy augusztus 23-án tartják a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját. Az 1939. évi Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának évfordulóján. Egy diktátorra emlékező alapítvány által, kormányzati támogatással azt ezt megelőző napra szervezni egy neohorthysta konferenciát, és azon előadni a lezsáki felmentést tényleg pofa kell. A rinocérosz hátát meghazudtoló bőrvastagsággal. De Lezsák Sándornak bőrből láthatóan nincs leltárhiánya.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
8:24 de.
Lezsákot meg kellene hívni Kanadába a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének és Magyarország nagykövetének, Ódor Bálint Úrnak. hogy tartson egy országos előadás sorozatot Horthy Miklós csodálatos, a kiscserkészeinknek is jó példát mutató életpályájáról. Félő, hogy el fogják felejteni az emberek, hogy Horthy miért helyeselte az anti-Szemitizmust, miért tartotta heleyesnek 460,000 magyar zsidó bevagonírozását és kitelepítését Auschwitzbe, félő, hogy elfogják felejteni miért volt jó bevonni Magyarországot a nácik hadjáratába, miért volt jó, hogy hadseregeink nem Kanada mellett hanem Kanada ellen kűzdöttek a második világháborúban. És ha már erre jár a Sanyi Bá’, esetleg fel avathatna e tájon is egy szobrot Prohászka Ottokárnak, aki kiirtandó féregként ábrázolta Magyarország zsidóságát. Lezsák szövetségesét, jó barátját, Raffay Ernő történész urat is vissza lehetne hívni, hogy csatlakozzon ehhez a nemzeti összefogást serkentő országos túrához. Szerepelhetnének Bede Fazekas rádióműsorában és másutt. Sőt, talán a Concordia egyetem hallgatói előtt is felléphetnének – legyen már végre egyensúly a közbeszédben, ne csak libsik járassák mindenütt a mocskos szájukat. Nem ? Raffay újfent elmondhatná a kanadai magyar házak vendégeinek hogy miért a zsidokat kell felelősnek tartani Trianonért. Auschwitz felszabadításának 70. évfordulója alkalmából kifejezetten nagy szükség lenne most Raffay hangjára. Ugye, emberek? Most hogy már milliárdokat költ a magyar adófizetők pénzéből a Fidesz, hogy szavazatokat seperjen be magának a diaszpóra magyarjainak soraiból, eljött Lezsák és Raffay ideje. Mire vár a kormány, tényleg ? És mire várnak kanada magyarjai ?
10:06 de.
Nem engedem Lezsákot bántani.
Vannak még sokan akik itt a múltban élnek, és ártatlan embereket,pl. Horthy-t védőnek állitanak be.
Lezsákot nem engedem bántani. Mikor Lakitelepen élt és a világban szétszórt magyarság számára könyvtárat biztositott, a montreal Magyar Irodalmi Társaság antológiáját is örömmel elfogadta és levélben megköszönte. Így került a mi antológiánk is a magyar irodalmi könyvtárba.
Akkori munkássága a kultúra területén felbecsülhetetlen volt.
Mivel 1949-ben született, nem hinném, hogy sok köze volt Horthy politikájához, ezért nem logikus a cikk író véleménye sem a témáról.Manapság, ha valaki nem szocialista érzelmű, nem szükségszerüen, Horthy párti.
10:51 de.
Figyelő: látom, már megint nem értette meg a cikk mondani valóját. Nem az elkövető születési dátuma határozza meg, hogy osztja-e Horthy nézeteit, vagy sem. Amúgy Lezsák soha nem élt Lakitelepen 😀
Érdekes lehetett a világban szétszórt magyarság számára alapított könyvtár. Hol lehetett oda beiratkozni?
12:40 du.
Figyelő: hogy’ is működhetett a diaszpóra magyarságának könyvtára? Előttem van a kép: Gipsz Jakab diaszpórába szorult magyar ballag az utcán – mert útba esik neki az ausztrál bozótos és Csíkszereda közt, egyszercsak felkapja a fejét: nini, ez meg a Lezsák diaszpóra könyvtára! Be is egyengeti a lépteit, és nézelődni kezd, mígnem megüti a szemét B-né Faragó (esetleg Faraghó – ezen a néven akadt egy csendőr vezérezredes, tán csak nem rokon?) Klára által beköttetett antológia, kanadailag szerkesztve.
Rögvest füttyent is a könyvtárosnak: hallod-e, te Sanya! Kivenném ezt a analógiát, izé, anatómiát vagy mijafrancot, mindegy, aggyad csak, teccik a gerincének színe! El nem tudnék alunnyi, amíg meg nem ismerem a benne foglaltakat, no, írd már rá a nevemre, oszt, ha legközelebb erre gyüvök – úgy pár év múlva – majd beadom! Vagy nem úgy működött, mint a Szabó Ervin? Lehet, hogy nem is könyvtárnak hívták, hanem gyűjteménynek?
3:21 du.
Válasz a kérdésére: Már nem tudom, mert ez 1992-ben volt. Ha ilyen posztra került Lezsák, akkor már nem hinném, hogy könyvtárával foglalkozna.
De a levelét bemásolhatom, ha kételkedik szavam igazságában.
Gratulálok, hogy máris kezében van a Mozaik, három nyelvű antológia..
Ezt ügyesen csinálta!
Faragó h nélkül. Valódi magyar név.
3:41 du.
Figyelő: nem igazán érdekel a szerecsenmosdató Lezsák hálalihegése.
„Az országgyűlési főfigurák egyike ugyanis Horthy Miklós megítélése kapcsán említette az elhangzottakat. Alig leplezve azt a szándékot, hogy történelmi felmentést adjon a zsidótörvényekre, az országon áthullámzó gyűlöletkampányokra, a szegedi út mentén megöltekre, a Szakály által mosdatni kívánt idegenrendészeti tömeggyilkosságokra, a halálba küldött százezrekre.” Remélem, ezen sorok mondani valóját valahogy csak felfogja.
Azon felül, csak, hogy szélesítsem látókörét: a könyvtár a közművelődés eszköze – ilyen Lezsáknak sohasem volt – a gyűjtemény pedig önös gyarapodás. Remélem, tud különbséget tenni.
3:57 du.
Látom Ille, idézi a Népszabadságot.
A fogalmazásból arra itélek. Erősen kétlem, hogy Lezsák ezeket is mondta volna valaha. Az újságszerkesztő írta róla, ennyi.Lezsák, ennél sokkal intelligensebb.
Persze, én megértem, hogy ezekről álmodnak még ma is egyesek, de mivel a kommunisták gaztetteiről sem mond senki semmit, nehezen hiszem, hogy a 70 évvel ezelőtti gazságokra egy poltikus hívatkozna.
Már ideje lenne, ha a jüvőről beszélnének, írnának, nem a múltról.
4:02 du.
Figyelő: abból az írásból idézetem, amihez maga hozzászólt. Mondja, olvasta egyáltalán? Felfogta egyáltalán? Észnél van egyáltalán?
Hogy maga, a dogmákkal kisámfázott agyával mit hisz el, és mit nem, lényegtelen.
Már az is előre lépés, hogy -biztosan valami delirium tremenses állapotában – elismeri, hogy 70 évvel ezelőtt, biza, gazságok követtettek el.
Vagy csak úgy kicsúszott a száján?
4:27 du.
Figyelő
2015 augusztus 24
10:06 de.
A Toroczkai-kápók zöme az 1970-es, ’80-as években született, de egész jól beszélnek nyilasul.
Lezsákról senki, a cikk szerzője sem állította, hogy megjárta a Don-kanyart, vagy verőlegény volt Szegeden. Ettől még egy horthysta patkány.
Lezsák anno nem tudom milyen könyvtárat létesített. Soha nem hallottam róla. Ettől még létezhetett. Számomra a könyvtár nem egy meghívó-levélből áll, hanem könyvekből.
Anno gründolt magának egy kis mitoszt, amikor Pozsgay-val összehívták a huszadrangú politikusokat, és eljátszották az ellenzéki disznótort. Két párt, a Fidesz és az SZDSZ kivételével 2-3 vonalbeli káderek jöttek össze. Antall-al az élen. Egyszerűen azért, mert az első vonalbeliek provokációnak gondolták és nem mertek elmenni. Utána meg már késő volt.
A Fidesz azért nem, mert Orbán a maga múltjával és pártkapcsolataival védettnek hitte magát. S igaza volt.
Az SZKH-nak meg egyszerűen nem volt második vonala, akit delegálhattak volna.
Ebben a miliőben Lezsák adta a bort és a sátrat. Valamint a jegyzőkönyvhöz a WC-papírt.
Egy huszadik nulla volt, és egy nyálas póc maradt.
8:36 du.
Andy, azt ír amit akar. Szabad a fórum (álitólag)
1:24 de.
Figyelő,
Akkor ezt megbeszéltük. A szokásos leosztásban. Érveui nincsenek, csak indulatok és duzzogás.
2:32 de.
Andy: ő a jusztis-lady. Mindegy, mint mondunk, ő az ellenkezőjét szajkózza.
6:37 de.
Vizenyős-szemű Lezsák egy idióta volt , az is maradt.
Valami 15 vagy 18 évvel ezelőtt azt szajkózta a TV képernyőjén egy gyűlésen , hogy mekkora egy karizmatikus népvezér is volt Antall József úr, azzal a ” Szamár maga fiam , üljön le ” stílusával.
( Ezt már nem tette hozzá , talán érezte hogy körberöhögné a hallgatósága.)
9:52 de.
A Figyelő Bencsics és hasonszszőrösei valóban a Lezsák utcába járatnák az egész magyar diaszpórát. Itt is Prohászka és Horthy szobrokat avatgatnának Detre Gyuszi bácsival, Szálas népvezér leghűségesebb montreáli testőrével. Hála Istennek, ezek az átverésre hajlamos kanadai magyar testvéreink már csak egymás farvizében lubickolnak e tájon. A probléma már csak az, hogy eszement magatartásukkal sikerült nekik elzavarni minden értelmes fiatalt, másként gondolkozót a közösségből. Kiölték a szellemi utánpótlást makacs, gőgös és nem utolsósorban buta magatartásukkal. Semmit sem tanultak Máraytól, Adytól, József Attilától, Bibótol. Horthysta rinocéroszok, mint hősük a Lezsák Sanyi.
11:13 de.
” Amelyik nép képtelen tanulni a saját történelméből , az kénytelen lesz….etc..etc…”
11:14 de.
Göllner, ha valaki olyan hülyeséget állit, hogy Lezsák Horthy párti, akkor írok ez ellen. Különben is, televan a hócipőm a Horthy korral. Kit érdekel, sem Lezsákot, sem engem.
Gyorsan kellett magának írni valamit, hogy a feszültséget továbbvigye.
11:16 de.
Rímbe szettem :
Ha egy nép a történelmét megérteni képtelen ,
Keserves éveit átélni lesz ismét kénytelen .
12:51 du.
Bencsics:
Há lehet hogy nem horti-párti a Lezsák , de akkor miért méltatta pár éve a tévében ?
( Egy időben sűrűn került képernyőre. Most nemtom hogy odakerül e mert pár éve nem láttam magyartévét.Tévéadást. Műsort na.’Gyanis nemvok hajlandó egy büdös petákot se áldozni rá. Nemhogy 35 jó amerikai dollárt egy ilyen digit-dekóderre.)
4:06 de.
Figyelő !
Csak nem maga is szereplője ennek a Montreáli Magyar Társaság „antológiájának”? Kissé nagyképűen hangzik, bár nem zárható ki ez sem, hisz’ egy szűk körű, kisebb létszámú „irodalmi”(?) körből könnyű válogatást készíteni ott, ahol a „magyar” – ez esetben jelzőként – a laikus olvasó számára valamilyen nagyobb közösséget sejtet és feltételez mögötte, mint amekkora az valójában… Mintha ez az antológia is egy nagy, tíz-milliós egész részét képezve, az óriási magyar irodalom kanadai jelességeit 🙂 mutatná be, többek közt Zrinyi, Batsányi, Ady, József Attila, Radnóti, Krúdy Gyula irodalmi óriások társaságában…
Véleményem szerint még a Piripócsi Irodalmi Kör kiadványa is jobban tarthatna igényt a kitüntető >antológia< babérkoszorúval felérő jelzőjére, mint egy, az élő nyelv mindennapi nyelvgyakorlástól már rég elszakadt, ám magát mégis irodalminak becéző emigráns sejt… 🙂
4:42 de.
A magyar jobboldal az egész rendszerváltást egyfajta horthysta reneszánszként, sőt az elvesztett II.Világháború (1945.) revánsaként ünnepelte és éli meg.
Ezeknek tudható be a Horthy temetéssel megnyitott legális fasiszta restauráció folyamata, melynek Lezsák éppúgy központi figurája, mint Boross, és az utóbbi lassan húsz évben már Orbán is, aki immár kulcsfigurájává lépett elő e sötét politikai manipulációnak…
8:45 de.
DonGolo: szerintem az anatómia – mi több, a gerontológia – jobban illene rájuk.
9:15 de.
Kedves Figyelő!
Mi a fenét tud Ön Lezsákról ? Pusztán annak alapján nyilatkozik róla, és tartja intelligensnek, hogy elfogadta az Önök által felajánlott és megküldött „antológiát”?
Lezsák nem alapított könyvtárat – ahhoz azért több kell mind agyban,mind anyagiakban,sőt még intelligenciában is!
Tehát nem igazán érthető a talányos „könyvtárat biztosított” kifejezés, hacsak nem úgy, hogy a magyarországi könyvtárak felügyelete hozzátartozik (ilyesmiről ne tudunk) és mondjuk utasítja valamennyit, hogy ha a világban szétszórt magyarság tagjai közül bárki óhatatlan vágyat érez,hogy magyar területre jöjjön mert ott feltétlenül könyvtárba akar menni – akkor nosza olvasójegy, ill. tagsági igazolvány nélkül is engedtessék be oda!
Esetleg kijelöl egy adott könyvtárat Magyarország területén, ahova elsősorban a világban szétszórt magyarok léphetnek – ezzel is biztosítva nekik a helyet és időt – mindenki más csak akkor, ha ők már kitombolták magukat könyvtárilag! Bocsánat, de az Ön által írtakat nem lehet másként értelmezni!
Látható tehát, hogy a könyvtárbiztosítás nem különösebben nagy tett, tekintve, hogy a könyvtárak tagjának lenni ma nem megfizethetetlen és a közkönyvtárakat általában minden oda beiratkozott állampolgár igénybe veheti – ha nincs éves belépője, akár napi jeggyel!
A „felbecsülhetetlen irodalmi munkásságát” pedig Ön vajon minek alapján ítéli meg? Egyáltalán miért gondolja, hogy alkalmas Ön ennek megítélésére?
Lezsák irodalmi munkássága ugyanis minden csak nem felbecsülhetetlen: volt két verseskötete – mert hogy állítólag költő is – érdekelne hány példányban kelt el, hányan olvasták ? Ön tudja? Tehát, mint költő nem igazán értékelhető. Tud valami verset, gondolatot hozzákötni?
Pályafutását tekintve, volt segédkönyvtáros (talán innen a könyvtári kapcsolat – igaz, kicsit más viszonylatban) aztán volt képesítés nélküli tanító egy tanyai iskolában, majd elvégzett egy magyar-történelem szakos főiskolai képzést,onnantól ő a tanár úr!
Majd Lakiteleken ( vigyázat, nem …telepen!)ahol élt, műkedvelői szinten színjátszó – szakkört működtetett, gondolom a helyi és a környékbeli fiatalokból verbuvált csapattal!
Sem további képzések, magasabb stúdium, tudományos fokozat, sem nyelvismeret, publicisztikák stb nem rontják az önéletrajzát…
Pedig azon a poszton ahol van, kivált, hogy felbecsülhetetlen munkásságáról és intelligenciáról írnak egyesek, ez azért elvárható lenne – nem ?
Nos, Ön szerint melyik ezek közül a pótolhatatlan irodalmi munkásság? Ne jöjjön azzal hogy két amerikai- magyar kitüntetést kapott, mert pontosan tudjuk Ön is én is (de lehet hogy csak én ) hogy ez min alapul!
Önök ( amerikai magyarok) elszármaztak az óhazából és odakinn a kommunisták okozta sebeiket nyalogatva ( vagy vélt sebeiket) mindenkit aki nem volt MSZMP, vagy MSZP közeli,tehát nem Kommunista (?) azt jobbról jövőnek érzékelik – függetlenül attól, hogy itt már egy ideje nincs se jobb se bal, csak egy óriási katyvasz – de főleg a fejekben ! Úgy látom, ott sem más a helyzet!
Ennyi aztán már elég is Önöknek – hátha még árvalányhajas jó reggelt is kíván a harmatos muskátlis magyar hazából valaki, Önök már keblükre ölelik és rokonlelkekként tüntetgetik ki, hisz akkor biztosan nem kommunista!
Sajnos az a gond Önökkel – nincs egyedül ugyanis a műfajában – hogy valami oknál fogva megállt önökkel az idő, és képtelenek mást is ill. másként érzékelni dolgokat, mint ahogy itt hagyták X évvel ezelőtt!
Ez a kitétel kizárólag az Önhöz hasonló „turbómagyarokat” jellemzi – de őket aztán nagyon – míg tudván tudom, hogy élnek kinn másféle, és másként gondolkodó magyarok is – hála Istennek! Ők némileg másként fogalmaznak, másként éreznek, következésképp másként is alkotják a véleményeiket, de még az is lehet, hogy egyszerűen tárgyi ismereteik is vannak, miután nem zárták be a szemüket, fülüket a valós tények előtt.
Lezsák tehát klasszikus példánya a jókor volt jó helyen esetének: ha nincs a rendszerváltás, alighanem ma is a helyi művelődési ill. ma már korszerűbb nevén a Közösségi házban gyakoroltatná a francia királylány szerepét A Jancsi és Juliskából, ill. nyugdíjasként elkvaterkázna a lakiteleki kiskocsmában néhány „értelmiségivel” a reménytelen politikai és társadalmi életről – bár korántsem biztos, hogy ha nincs rendszerváltás akkor is olyan elviselhetetlennek érezné a nyomást, mely alatt sínylődnie kell!?
Sokan lettek nagyon bátrak – amikor már nem járt különösebb kockázattal!
Ám 1990-ben sok minden megváltozott, és a 2-3 vonalbeli (ahogy A.M.nagyon helyesen írta) Lezsák is úgy gondolhatta eljött az ő ideje: most vagy soha!
Csupa reménytelen, kisstílű pofa fedezte fel magában a markáns politikust, és mi is van akkor ha 4-5 magyar összehajol?
Jött Antall és még néhány elméleti szakember vélhetően jó és világmegváltó szándékkal de semmire nem elég politikai tudással , tapasztalattal és Lezsáknak onnantól nem kellett törnie, a fejét, hogy megél e majd a nyugdíjából – az elmúlt 25 évben pusztán azzal, hogy annak idején ott volt ahol volt, bedolgozta magát a „politikai életbe” – ha kellett sunyiba is átment, amikor veszélyben érezte a politikai létezését, és mint MDF alapító simán átnyergelt a Fideszbe, mikor úgy látta ott biztos amiért a másik „helyen” kockáztatnia kellene!
Különben sem viselte túl jól, hogy az MDF tagsága a 1998-as sikertelen választás után Dávid Ibolyát választotta elnökének. Megalakította tehát az elégedetlenkedők táborát azaz a „lakiteleki legényegyletet” és nyolcad magával úgy hagyta ott az MDF-tagságot, hogy hátra sem nézett!
Az 1993-as Horthy újratemetés nem tett jót az MDF-nek, sok egyéb mellett nagy valószínűséggel ez is hozzátartozott az 1994-es veszteségükhöz, de Lezsák valószínű ezt már végképp nem érzékelte, miután 2013-ban a H. temetés 20. évfordulóján külön beszédet mondott a kenderesi helyszínen, „bátor és méltó tettnek” nevezve az akkori újratemetést!
Tehát kedves Figyelő – magával ellentétben – nem csak hogy érdekli őt Horthy személye, hanem kifejezetten letette a voksát mellette!( próbáljon egy kicsit utána olvasni a dolgoknak, az sem ártana ha az előtt tenné mielőtt hozzászól valamihez )
Ha valaki,Lezsák egy született túlélő – kellően sunyi és kellően vastag a bőr a képén mindahhoz, hogy végrehajtsa amit a mindenkori kurzus várt és vár tőle, és bármikor bármelyik sorba beáll, ha az hoz valami talmi dicsőséget, vagy legalább valamit a konyhára!
Semmi mást nem akar mint élni, a tetejébe jól élni, látszólagos befolyással, fontos emberként – de sosem az élvonalban, mert ahhoz sem tudása, sem bátorsága sem karizmája, sőt alapvető felelősségvállalási szándéka sincsen.
Ennyire már ismeri magát, nem kockáztat ezt mondjuk a javára írom – menjen csak más elől, jó neki a második, sőt a harmadik sorban is – a lényeg, hogy ott legyen: mindig és mindenhol!
Ha az egy Horthy megemlékezés és méltatás, akkor ott !
Ám ott sem elsőként szólt: megvárta, míg nála fajsúlyosabbnak ítélt egyének megadják a zenei Á-t, aztán lett nagyon okos.
9:27 de.
Besancon: szegény Bencsics valszeg könyvgyűjteményt akart írni, de hát, mint jól érzékelhető, már ő sem a régi…
Amúgy Figyelő sem közömbös a Horthy-érával kapcsolatban, írt ő is arról jó néhány pozitív hozzászólást – persze, lehet, hogy csak szokásos jusztis üzemmódjában, mivel mi negatívan szóltunk a lovastengerészről.
9:53 de.
Figyelő figyelmébe:
http://www.atv.hu/belfold/20150826-lezsak-szerint-a-feherterror-rendteremtes-volt
Van még kérdés?
4:32 du.
Horthyről nem írhattam korábban sem jót,
általában nem kedveltem, már gyerekkoromban sem. .
Ille, örülnék, ha nem hozna ide valótlanságokat.
4:35 du.
Ami meg Lezsákot illeti, bizony a vörös terror nagyon kegyetlen volt, mindenkit felakasztottak, még a falusi jegyzőt, tanitót is ha úgy találták jónak, vagy ha valaki feljelentette.
Mert a magyarok a feljelentéshez, igazán értenek…
Azt mondják, minden akciónak van reakciója. Mit csodálkoznak?
4:44 du.
Figyelő, örülnék, ha nem állítana valótlanságokat.
4:48 du.
Figyelő: Lezsákról van szó, és nem a vörösterrorról.
4:51 du.
DonGolo
2015 augusztus 26
4:06 de.
Csak most vettem észre, hogy ezt nekem címezte.
A MONTREALI antólógiát, „Mozaik, Mosaic, Mozaique címen, három nyelvn adtuk ki. Ti. három nyelvű rövid cikkek, elbeszéléseket és verseket tartalmaz. A magyar és az angol, francia nyelvű szöveget, a montreali magyarok festményeinek, rajzainak, szobrainak fényképei vállasztják el.
Igen, a Magyar Irodalmi Társaság 1986 -ban létesűlt, és 15 évig működött. Mikor is több tagunk meghalt közben, és a Társaság elnöke is más városba költözött. Két antólógiát adott ki a társaság, a Mozaikot 1993-ban, a másikat Visszatekintés-t 1996-ban,a magyar honfoglaslás emlékére.
A Mozaikot én szerkeztettem egyedűl. Elküldtem a Szécheny könyvtárba is.
4:54 du.
Ille István
2015 augusztus 26
4:48 du. Én csak válaszoltam.
Horthyról sem volt szerintem.
6:44 du.
Bizony bizony Lezsák , a Figyelő nagyon kegyetlen !
Mi ahhoz képest a Vörös Terror ??!