Sóletfesztivál – sólet nélkül.

2015 augusztus 31 5:13 de.4 hozzászólás

Vessetek a mókusok elé, de én egy hedonista és unortodox teve vagyok – imádom a sóletet. Magam is elkövettem már mértéktelen önhittségemben, méghozzá komoly előtanulmányok után, miközben lobogott bennem a vágy, hogy meghaladjam a család nőtagjainak színvonalát sóletkészítés terén. Az alapanyag beszerzésével kezdődött a dolog, a nagycsarnokba látogattam, beszerzendő az autentikus alapanyagokat, úgymint babot, füstölt libamellet, de a gersliért át kellett masíroznom a csarnokkal szemben levő üzletbe, ahol egy szakértő piréz pénztáros eligazított arról, hogy hogyan s mennyit kell felhasználnom a nélkülözhetetlen alapanyagból.

Az akciót péntekre időzítettem, mert azt vélelmeztem, hogy a minőségben a Kimondhatatlan Nevűnek is szerepe van, hát biztos, ami biztos, ugye…Az alkotáshoz öntöttvas lábost használtam, hadd tartsa a hőt rendesen, az alkotóelemeket belerétegeztem, majd belevele a sütőbe és másnap délig hőt közöltem vele, ahogy szépemlékű fizikatanaram szokta mondani volt, majd – mint jólnevelt sábeszgoj – feltálaltam szeretteimnek. A sólet isteni lett, egy baja volt csak, hogy a libamell sós volt, mint a fene – én ugyan nem nyalogattam, mielőtt főzni (sütni?) kezdtem volna…
Az ominózus libamell szép volt, és ez nekem éppen elég is volt – mint a liba nagy tisztelője már magától a látványtól is elaléltam.

De ami sós, az sós, és bár a család hozzáállása visszatükrözte sok évtizedes nevelőmunkám eredményét és mindenki dicsérte, magába gyűrte, majd utána kiitta a Dunát – mégis, éreztem, hogy talán lehetne ennél tökéletesebbet is alkotni. Eljátszadoztam a betérés gondolatával, de hát ebben a korban bizonyos testrészeken már minden milliméter kincset ér, így elvetettem az ötletet, és az időre bíztam a megoldás kikristályosítását, remélve, hogy nem sókristályok lesznek azok…

Ki az Úrban bízik, sosem csalatkozik. Elolvasva a Zsidó Nyári Fesztivál programját, és elkerekedett a szemem – a mai napra Sóletfesztivált ígértek a rendezők a Kazinczy utcában, a Gozsdu-udvar mellett. Némi pszichikai ráhatást kellett alkalmaznom, hogy a családnak kedve kerekedjen harminchárom fokban egy kis könnyű sóletet enni. Ennek következtében egy idő után bevallották – mint a KGB által vallatott teve, hogy ő a keresett oroszlán – ők sóletre vágynak, mondjak én bármit is a napsugárzás erejéről meg az ózonlyukról. Ki is vonultunk hát testületileg a Gozsdu udvarhoz, melyen keresztül megközelítettük a Fesztivál színhelyét.
pamutcicák

Az akció közben felfedeztük a rokon-nagylányt az árusok sorában, asztalkáján kötött (horgolt?), újszülött pamutcicák üldögéltek egy kosárkában, továbbá hasonló eljárással alkotott kaktuszok. Mint mondta, voltak vevői, és ezzel megerősítette bennem a macskásokról alkotott, kiérlelt véleményem. Kislányom kutyája is velünk volt, mondtam neki, hogy ugassál, de nem fogadott szót, további idomításra szorul – pedig már a minap megkergette a szomszédasszony vörös nyárimacskáját, ami nagyobb volt nála. Ki is tüntettem a Hős Macskafogó Érdemjellel, lehet, ennek hatására kényelmesedett el, mint Orbán az uniós támogatások begyűjtése után…

A fesztivál színhelyén emberek hosszú sora várt bennünket – alig érte kétszer körbe a Földet – azt előadás címe az volt, hogy „Kuponra várva…”. A címválasztás stílusos volt, kupon sem jött soha, így aztán bánatosan körbelejtettünk, megtekintettük az egyetlen fellelhető sóletes tálat, majd naivan azt képzeltük, hogy ha az utcán nem is, de a zsidó-negyed szívében valamelyik vendéglőben csak hozzájutunk a vágyott eledelhez.

Biztos, hogy ez a sólet?

Biztos, hogy ez a sólet?

Naiv voltam, fesztivál volt, sólet nem volt. Így aztán kénytelenek voltunk más ételt keresni, én nagy mérgemben két fagylaltkelyhet kapcsoltam sorba, de csalódásom határtalan volt, jóllehet élveztem a forgatag látványát, a sokszínűséget. Legfőképpen azt, hogy tudtam, ma nem a bolondokháza lakóiról fogok írni, hanem a hétköznapi életről, arról, hogy de jó is lehet minden marhaság dacára fiatalnak lenni, sörözgetni a barátokkal, tervezgetni a kivándorlást, az értelmes életet.

Ameddig én sólet után lóstattam, a Jobbik megnyerte a tapolcai időközi választást, de ezen ma csak csendesen szomorkodom, írni róla majd máskor, talán. Viszont ha legközelebb sóletfesztiválra megyek, akkor viszek magamnak kislábasban egy adagot. Utálok csalódni, mégis, évek óta csak csalódás, csalódás hátán.

Legalább a sóletben ne csalódjak…

4 hozzászólás

  • Azért némi kiegészítés: a sólet nemzetközi eledel, tán még egy turulban született szittya is hajlandó elkészíteni, amúgy meg mintha a libanyak lenne az egyik alkotó eleme, és nem a libamell…mind1.
    Készítik agyagedényben is. Éppen azon gondolkodom, hogy nem függ-e össze népszerűsége a zsidó vallási előírások szombati tűzgyújtási tilalmával? Mert hát, egy öntöttvas, vagy agyag edény elég sokáig képes tárolni a „közölt hőt” 🙂
    A tapolcai időközi választás eredmény miatt meg ne keseregj: csak két önkormányzati képviselői helyről volt szó, ráadásul olyan körzetben, ahol a Jobbik eleddig is puposra (bocs, nem célzás) nyerte magát.

  • Nos hagy szóljon egy „illetékes” is valamit. Hogy a nagy zsidó vircsaftban hova lett a sólet amit eleve behirdettek nem tudom Láttam egy pár képet amit az egyik barátom küldött. Meg is kérdeztem tőle rögvest: és mond hol van a konténer amiből a sóletet mérték. Erre már nem tudott mit válaszolni csak azt, hogy ő is éhesen ment el mert nem jutott neki sem sólet sem semmi. Ami azt illeti mint mindig most is fején van találva rendesen a dolog. A sólet a sabesz egyik kelléke volt. A jó sólet mai napig úgy készül hogy a szükséges anyagot (nagy tévedésben van az iró mert kihagyta a legfontosabb alkotó elemet a füstölt marhaszegyet. Ugyan olyan fontos mint a füstölt libanyak vagy libamell. És egy apróság. A füstölt alkotó elemeket jó beáztatni hideg vizbe a felhasználás előtt,akárcsak a babot egy napra, pontosan a sós ize miatt. Még ebben az esetben is igen csak érezhető lesz a sós íz)beletesszük egy nagy vaslábasba. Ám nem annyira lényeges, mondjuk olyan lábas vagy edény kell ami jól tartja a meleget. Először is ha lábasban van akkor hagyjuk kettőt vagy rottyanni a lábasban levő anyagokat. Eután az edényt szépen lefedve berakjuk a sütőbe( régen a pékek sabeszi bevétele eből származott. Az edényeket betették a kemencébe és sabesz délben vették ki (ne tessenek keverni itt sem. A sabesz péntek este kezdődik amikor is felkúszik az égre az esthajnal csillag és szombaton ugyan igy ér végett. Ergó a pékek már péntek reggel vagy hajnalban megkapják az edényeket és péntek délután lehet érte menni)Manapság az otthoni gáz vagy elektromos sütő amiben készül. Lényeg az hogy végig le kell fedve hagyni egészen a tálalás pillanatáig. Nem kell ellenőrizni, megsül és fő magától. Közepes de nem kis hőfokra állítva a sütöt érjük el a kellő eredményt. Hogy egy halom energiát ad afellől semmi kétség. Többféle módon készítik. A gersli nem okvetlen muszály bele. Helyette szoktak csinálni bele krumplis kuglit (külön recept amiből igen sok van szintén) Igazi ízét zamatát a bab és a húsok adják meg. Minék többfajta húst használunk fel annál ízesebb lesz. Jótanács. A fütölt húson kívül normáls marhahúst példul marhaszegyet és csirke combot használjunk. Az elfogyasztott mennyiségre vigyázzunk. Nagy adagban gyomor panaszokat okozhat. Csak módjával fogyasszuk ne pukkadásig.

  • solet askenazy!!
    lobab
    gersli
    libazsir
    hagyma
    fokhagyma
    maceszlist
    paprika-bors-so
    ——————————-
    feltetnek,; liba farhat vagy libacomb!!ha lehet fustolt!!

  • avi ben giora!
    most mit kavarja Itten!!ne legyen olyan ganef gadol!!