Augusztus végi Jobbik-Fidesz licitnap
A menekültügy kapcsán eredményes licitnapot zárt a Jobbik is és a kormányzat is. Egymásra licitáltak az aljasság, a szemétség, és az ostobaság tekintetében. S itt nem Kovács Zoltán Orbán-kormány-szóvivő épületesen aljas, áldozathibáztató baromságára gondolok. Az kérem már a múlt.
A mai nap licitje azzal indult, hogy a Jobbik gondolt egy nagyot, és az egyik regionális okostojása úgy döntött: blokád alá helyezik a leendő központi tranzit-területet. A Verseny utcában. A vezető Stummer János, a Jobbik regionális igazgatója volt. Érdemes lehet megjegyezni a nevét. Egyrészt azért, hogy véletlenül se merüljön feledésbe az a figura, akinek alighanem jelentős szerepet szántak a jövőben. Kár lenne meglepetésként nyugtázni, ha úgy adódna: Stummer János lesz az, aki a budapesti tisztogatásokért lesz majd a felelős akkor, amikor a Fidesz a kellő előkészületek után átadja majd a hatalmat a szélsőjobbnak és a rendőrség a jelenlegi paramilitáns kápó-utánpótlással erősíti meg a sorait. Talán a háttéralkukat sejteti Tarlós azonnali zárkózása. Az ugyanis nyilvánvaló, és már a korábban is nyilvánvaló volt, hogy a háborús zónákból érkezők szívesebben távoznának, mint maradnának. A mai magyar hatalmi centrumban ülő döntéshozók, az ellenzéknek aligha nem nevezhető politikai salak hathatós támogatásával gyakorlatilag csapdába ejtik a menekülteket.
Alapvetően egy kiterjedt dehumanizálási, és bűnbakképzési akció keretében. Pontosan arra számítva, ami különben bekövetkezett. A magyarok évtizedes, ha nem évszázados alávetettségében edződött, szervilista, a hatalmi hierarchia megfélemlítésének behódoló, kultúráját nem ismerő, és alig tisztelő, de emberségében megalázott menekültek besokaltak. Mert tényleg nem tisztelik azt a kultúrát, ami az emberek megtiprásán, a gerinc megtörésén keresztül akarja érvényre juttatni a saját kisebbrendűségi komplexusából kisarjadó agyatlan hatalomvágyat. Nem vitatva, és emberileg akár meg is értve, hogy az, akit a családja és az egész életútja a második vonalba szorított, talán sosem kedvelték igazán, és szeretni is csak érdekből tudták, az kész örömmel „veszi a lapot”, ha másokon vehet elégtételt. Már július elején, a kerítésötlet kivirágoztatásánál világos volt a hatalom által elkövetett provokáció. Az, hogy „egy bizonyos ponton ugyanis már nem kell semmit tenni, mint várni”. Mert „az idő, a tömeg, a frusztráltság, az ebből fakadó bizalmatlanság megteszi azt az aknamunkát, amihez különben súlyos pénzekkel, vaskos zsarolásokkal megvásárolt téglák kellenének”. Bedobva a kerítés ötletét, „majd sunyi pókként, a fekete sarokba ülve, kivárni, amíg a hatása nyomán a keretszámokból keretlegények lehetnek esetleg”. S 2015. augusztusának végére, a tusványosi beszédeket követő folyamat aktuális állomásaként a Jobbik megvedlett. A hatalom egyik fekete pókja előmászott és beszőtte a verseny utcát.
Nem fukarkodva a hazafiasnak látszó lózungokkal. Nagyjából ugyanazt a retorikai mintát követve, mint a szellemi szemétbe egyre mélyebbre süllyedő szóvivő. Azt a képet próbálva megrajzolni, hogy a háború elől menekültek tulajdonképpen az önszórakoztató kalandturizmus egy sajátos formájának hódolva tesznek meg ezer kilométereket. Elvégre, ha ott maradnának lefejezett áldozatként, esetleg szex-rabszolgának, akkor mennyivel egyszerűbb lenne. Nem mindenkinek persze. Például, azoknak a politikai szemeteknek, akiknek akár mesterségesen itt marasztalt menekültek kellenek bűnbakként, és céltáblaként kifejezetten, nehezebb lenne. Bár, ismerve a báyerzsótik leleményét és a goebbelsi hagyatékra szellemileg rászívódott Fidesz-Jobbik tengelyt, csak kitalálnának valamit. Zsidók, cigányok, ellenzékiek, baloldaliak, vagy aki éppen csúnyán néz arra, aki megkívánta felebarátja házát, marháját, lányát vagy asszonyát. Azért persze lehet, hogy a menekültekről is hamarosan leakadnak. Az EU ugyanis a jelek szerint egyre kevésbé kér abból, hogy az Orbán-kormány és segédcsapatai megvédjék. Főleg nem a védelem kihirdetési árfolyamán. Jól látszik ez, többek között, a német külpolitika üzenetein. Is.
Amely üzenetek fényében a magyar külügyér, a forintot 2010-ben, társszerzőként, bedöntő Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, nyilatkozata igazi telitalálat. Miközben az EU a migránsok befogadása mellett tette le a voksát, és Magyarországról lassan szó szerint menekítik a kormányzati csapdában ragadtakat, Szijjártó szerint „az unión kívül kell törekedni a drámai helyzetet előidéző modernkori népvándorlás megfékezésére”. Ami szép szólam, de semmi más. Annak a problémáját, akinek az életét, netán rokonnal együtt, szétverték, aligha oldja meg egy teremfocibajnok hangzatos felszólalása. Arra pedig nap-nap után olvashatók a példák, ahogy a hatalom sakkozni próbál mások életével. Ugyanakkor azért elhullajtotta z igazság kis morzsáját is. Ugyanis: „a magyar miniszter kitért arra: egyes EU-tagországok olyan felelőtlen nyilatkozatokat tesznek, amelyeket az embercsempészek biztatásként értelmeznek, és amelyek agresszívabbá teszik a bevándorlókat”. Magyarország ugyanis EU-tagország. S a vezetők lépten nyomon tesznek lépéseket, amelyek erősítik az embercsempészek üzletmenetét. Miközben valóban egyre agresszívebbé teszik azokat, akiknek elegük van a magyar hivatali kultúrából.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
4:40 de.
Tegnap Ausztria minden olyan templomában, ahol harang van, egy időben megszólaltak azok, és Bécs érseke misét celebrált a 71 áldozat lelki üdvéért. A misén szinte a teljes kormányzat jelen volt, plusz számtalan politikus.
A magyar kormányzat – Kovács valóban kellő képpen el nem ítélhető tetűségét kivéve – meg sem szólalt.
No comment.
Nem mellesleg teljességgel utolérhető Orbánék gyűlöletpolitikája: minél több helyre szétszórni a migránsokat, hogy a manipulációjuk minél jobban hasson, minél több helyen keltsenek hangulatot ellenük.
Állítólag Mária országa vagyunk, keresztényi tudattal felvértezett kormánnyal. A klasszikussal szólván: lószart, mama!
7:30 de.
Ma de. néztem / láttam a rendkívüli közvetítést a keleti pu.-i tüntetésről. Hála Istennek atrocitás nem volt ( eddig még legalábbis ) úgy látszik a menekülteknek több eszük volt, és nem futottak bele a „csapdába” – de ki tudja meddig bírják cérnával ?
Mert a cél, kétséget kizáróan a kivéreztetés, hergelés, felesleges tornáztatás – és ha elhagyja őket a béketűrés akkor nosza, odalőni !
Hadd tudja meg minden semmirekellő betolakodó, hol lakik a jóisten!
Majd mi megmondjuk nekik is, meg Európának is, hogy merre meddig !
Apropó ! Hol van ilyenkor a miniszterelnök ?
Augusztus 21.én volt az utolsó „fellépése” Mándokyval!
Azóta nincs szerepe sehol, semmiben? Nem érez ingerenciát megszólalni, sem a népéhez, sem a migránsokhoz – úgy általában a helyzetet kommentálni, tájékoztatni ?
Hát Grác csak várhat egy kicsinyt – vagy már nem ?
10:17 de.
Az egész irással egyetértak.Különösen az utolsó bekezdésben irtakkal.
1:31 du.
Tegnap este az osztrák kancellár Werner Feimann beolvasott Orbánnak és minden olyan országnak akik nem hajlandók a migránsokkal foglalkozni Kijelentette, hogy Magyarország mint EU tagország köteles lenne mint tranzitország fogadni a menekülteket addig amig sorsuk rendeződik. Az EU pénzekkel támogatja mindazon országokat akik at UNO tagjai. Mostantól viszont csak azoknak folyósítanak segélyt akik befogadnak. A 71 halottal kapcsolatban annyit mondott, hogy a legnagyobb aljasság az volt a sofőrök résziről, hogy már csak a halotakat hozták át a határon. Az első orvosszakértői vélemények egybehangzóan azt mondják, hogy a halál már mindegyik áldozatnál cirka három órája beállt. Ergó az összes még magyar területen halt meg.A soförök tudták ezt egészen biztosan. Hogy ne kerüljenek nagy szarba mert a magyarok nagyobb balhét csináltak volna az egészből persze sok felhanggal, és csupán a céget és alkalmazottait vették volna elő lehetőleg úgy intézve hogy ne az derüljön ki belőle hogy Magyarországon vidáman üzhető az embercsempészés a kormány tevőlegesen nem tesz ellene mondván nem tudja megakadályozni azt. Itt Ausztriában súlyos büntetés fog rájuk várni pláne ha kiadják a csempészeket Németországnak is. Harminc év per kop. A magyar sajtó még adós mert nem szellöztette meg az ügy mellékszereplőit . Mert a hütőkocsi tulajdonosa is érintett az ügyben. Nem ez volt az első „fekete fuvarja” hiába paterolta el a teherautót egy szlovák cégnek pro forma. Több cége is van de érdekes módon több eljárás van folyamatban a tulaj ellen.
3:12 de.
Ille István !
Megaztán, hova lett az a végtelenül jóságos Kozma Imre „atya”, azzal a fenenagy jótékonyságával és igyekezetével, amit ’89-ben tanúsított az NSZK nagykövetségén (már csak annak reményében is, hogy ezért egyszer majdcsak boldoggá avatják)? Ám az idő múlik. Most megint bizonyíthatna, de nem teszi. Csak nem a haszonelvű politika szólt bele megint az ő mélységes jóságába – mint már akkor is?
.
3:20 de.
Avi
A „jobboldali szélsőségesség és a fasizmus elleni küzdelem” kitüntetettje (már Ausztriában is van ilyen?), a szocialista Werner Feymann folytathatja a kioktatást az otthoniaknak is, mivel Ausztriában közelegnek a tartományi választások és az egész politikai elit retteg a bevándorlásellenes Szabadságpárt előretörésétől. Még olyan helyeken is győzhet a néhai Jörg Haider pártja, ahol emberemlékezet óta az osztrák szociáldemokraták regnálnak.