A menekülésnél csak a menekülés oka borzalmasabb.

2015 szeptember 13 12:43 du.9 hozzászólás
Az ok

Az ok

Menekülni mindig szörnyű, történjen égő házból, családját verő apa elől, a Boko Haram terrorjától, a bevonuló oroszok bosszújától, a rákosi terrortól, éhezés elől.

A menekülteket nem kívánja senki. A menekültek nem szeretnek menekülni.

1956 októberében nagynéném három gyerekkel és a férjével indult a határnak, babakocsival, egy karon ülővel, meg a kilencéves „nagyfiúval” mentek világnak a hóban. Kétszázezer magyar menekültből (migránsból) száznyolcvanezer zúdult Ausztriára három hét alatt. Nehéz volt menekültnek és elfogadónak egyaránt.

Az okozat

Az okozat

Osztrák barátaink, a semleges Ausztria, a háborút követő nyomor ellenére tisztességgel fogadta apáinkat és nagyapáinkat. Ők, az osztrákok most is így teszik, tisztességgel fogadják az elűzötteket. Úgy tűnik, ma, nekünk nincs erkölcsi erőnk a tisztességes megoldáshoz. Pénzt, azt kapnánk, tisztesség azonban nem kapható, az vagy van, vagy nincs.

Szomorú.

Vajon mi nem vagyunk tisztességesek? Belőlünk hiányzik a tisztesség vagy csak politikai elitünk romlott? Akárhogy is van, ez a mi szégyenünk. Pénz, paripa, fegyver annyit ér bátorság nélkül, mint a haza tisztesség nélkül. Kedves honfitársaim most nem a hazát kell megvédeni, hanem ami ennél fontosabb, a haza becsületét.

Tegyük.

Felhasznált irodalom: http://www.natarch.hu/szemle/20023/soos.htm

9 hozzászólás

  • Ismerős valakinek a címlap inzertje? A deres ágaktól függetlenül, nem olyan, mint a jelenlegi menekültek?
    Érdekes, akkor még mennyire másképpen működött Európa…
    Érdemes az irodalmi forrást is megolvasni: az egész világ másképpen működött.
    Valóban, jelenlegi magatartásunkért a szégyen az egész országot illeti.

  • Inkabb ne tegyek. Van 52 masik muzulman orszag, tegyek ok.

  • Akiket láttam a videókon, azok nem a háborúra panaszkodtak, hanem JOBB megélhetést kerestek. Mindegyik Német és Svédországba akart menni.

  • Még annyit, én is menekült voltam, a szovjet tankok elől.
    Nekem szerencsém is volt, mert akkoriban, nagy propaganda volt a menekültekért a nyugaton.
    Válógathattam is., de az USA kvota már megtelt, így kerültem Kanadába, nagy szerencsém volt.
    Nem akartam Európában maradni, elegem volt a háborúkból, forradalmakból.

  • Fél év múlva pedig ott az ellensúly: a Dózsa György úton.
    Légi felvételek tanúsága szerint is, a menekülési hisztériát követően 1 9 5 7 . május elsejei felvonuláson . m i l l i ó k (!) vonultak ki az utcákra a Kádár-rendszer vezette Magyar Népköztársaság mellett. A tömeg a Hősök terétől színültig (a házak tövétől, a liget széléig) kitöltötte a Dózsa Gy.utat, úgy hogy még az Ajtósi Dürer sorba is benyúlt majdnem a Népstadion útig.
    Ha most ezt a statisztika jegyében vizsgáljuk, akkor az a 180-ezer, csak egymillió felvonulót is véve alapul, a disszidensek mindössze a 18%-át tették ki… És akkor, még nem figyelembe véve az otthon maradt öregeket, akik nem bírják a gyaloglást, és azért nem vonultak ki…
    Ha pedig a disszidálás indítékát vizsgáljuk, akkor a magukkal cipelt gyerekeket nem kellene bele számítani létszámba, hiszen ők nem voltak urai saját akaratuknak, nem önként cselekdetek.
    Nameg aztán, József Attila is megírta volt, hogy
    „kitántorgott Amerikába másfél-millió emberünk”, és ha éppenséggel a Horthy rendszernek ezt a hatalmas adatát vetjük össze az 56., 57. és 58-as disszidálási adatokkal, akkor ahhoz képest így is nagyon elenyésző…
    Summa summarum, „Az ok” aláírású fotó is hamis sugalmat közvetít, tudniillik azon éppen szovjet katonák holttestei láthatók, mint ahogy ez az egész fejtegetés, ugyanis attól kezdve a Nyugat mindent elkövetett, hogy ezeket az adatokat amekkorára anyagi és propaganda eszközeivel felnagyítani tudta, azt meg is tette, miközben a valódi statisztikák egészen más valóságot képesek közölni…

  • ˙
    1956. másfél hetesre sikeredett sikertelen népfelkelésének világpolitikai jelentősége abban domborodik ki, hogy a nyugat fellazító tevékenysége mindössze ebben csúcsosodott ki. Bele kapaszkodva a magyarság 1945-ben megélt vesztett háborús sértődöttségébe és az ebből táplálkozó reváns vágyába, valamint a Horthy rendszerből átörökölt trianon-tarumás búsongásba. A Szabad Európa, az Amerika Hangja és Deutsche Welle rádiók éjjel nappal ontották az elsősorban ezekre az … ösztönökre épített és szerkesztett adásaikat… Tulajdonképp sikerrel.
    Ausztriának ez a cikkben is említett önfeláldozó magatatása mögött tehát egy olyan ország „önzetlensége” bontakozott ki, amely nem sokkal több, mint egy évtizeddel korábban még egy Hitler Adolfért élt és halt náci ország szerves része volt. Ráadásul ezt az országot a szovjet csapatok épp egy évvel korábban, 1955-ben hagyták el, amit Magyarországgal nem tettek meg. (Talán valamit előre megéreztek…)
    Ergo, nehogy már a humanizmus mozgatta volna akkor Ausztriát és a nyugatot ezekben a szeretettel széttárt karokban… Nem. Ez a „hatalmasnak” (számok a cikkban és a mellékletében) világgá kiáltott disszidálási (bocsánat „menekült”) hullám igencsak jól jöhetett egy, az USA által gerjesztett Magyar Ügyet kreálandó folytatásban az ENSZ pódiumain… Így aztán akkorára fújták föl, amekkora az soha nem is volt, de nem is lett akkora soha, amekkorát ők szerettek volna belőle csinálni.
    .

  • Ui.

    Előbbi kommentem magyarázat a cikken kívül még Figyelőnek a 2,35-ös, a nyugat befogadó igyekezetét taglaló kommentjéhez is…

    .

  • "tisztelthölgyeimésuraim"

    Brunszvick Teri !

    Azoknak az országoknak, nem okozott nehézséget még véreskezű nácik menekültként való befogadása sem, sőt az ön által említett propaganda kampányokban is felhasználták őket – persze a relatív szeretet és a relatív igazság(szolgáltatás) jegyében…
    Amerika a szövetségeséből percek alatt képes volt ellenséget fabrikálni…

  • Kedves BrunszvikTeri és DonGolo. Nem szoktam reagálni a hozzászólásokra mert azt vallom, ha az írás nem képes megvédeni önmagát, akkor rossz, egy rossz írást pedig nem szabad védeni. Most is inkább köszönetet mondanék, mert jól rávilágítottak arra, hogy mennyire összetettek és az ellenérdekelt felek által manipuláltak a történések. Így volt ez a múltban, és így van a jelenben.
    Ámen tenném hozzá, ha ez ima lenne, de ez nem ima, ez egy elkeseredett sóhaj.