Nekifutok.
A helyszín: egy félig learatott és leboronált kukoricás. Tegnapelőttig száraz, azóta sáros. A szuper kerítés kb 300 méterre tőlünk, a sínek pont ott futnak át rajta. Ezen a résen jönnek át Szerbiából. Mi a sínek mellé telepedtünk. A tegnapi napon ezért mi voltunk az első pont a 200 liter teánkkal, 200 kiló kekszünkkel, csokival, akivel először találkoztak a többnapos gyaloglás után. A töltés oldalában legalább nem volt sár.

Emberek: komplett családok, fiúcsoportok a legjellemzőbb. Legtöbbjük jól szituált, persze vannak néha fura arcok, de ugye fehér emberből is vannak. Ami jellemző, hogy hullafáradtak. Volt egy 30 körüli srác, aki ott vette le 7 nap után először a cipőjét. Totál felázott a lába. Hasonló miatt egy pici 2 éves fiúcskát be is vittünk az orvosokhoz. Szegény alig állt a lábán. Fél órás ellátás után jó érzés volt látni az új zoknijában, bakancsában futkosni.
Nagyon hálásak mindenért. Van aki szégyenlősen, van aki boldogan köszöni meg a pohár forró teát, ami nagyon jól esett a tegnapi hűvösben. Soha nem kérnek kétszer! Úgy kellett tukmálni őket, -mert láttuk hogy nagyon szomjasak- hogy nyugodtan fogadjanak el még egy pohárral, mert van bőven.

Egy nagy család pont mellénk telepedett. Nagypapa, nagymama (ő eteti a kicsit a képen) szülők és négy unoka. Szépen elkészített, nem gagyi SZEMÜVEGEK! Perfekt angol még a 11 éves is. Tündériek voltak. Az öreg azt magyarázta nekem, megfogadta az égieknek, ha átlép a határon, leszokik a dohányzásról. Persze mindezt cigivel és öngyújtóval a kezében, saját magán nevetve. Több tévéstáb is megtalálta őket, a különcségük miatt. A különcséget most a jó állapotra értem.
Összegezve, nem a legalja jön. Ez az erős középosztály, aki eltartott egy országot és akiket most kisemmiznek, legyilkolnak. Sok a 16-18 éves fiú, akik a sorozás, azaz a biztos halál elől menekülnek. Volt egy csapat, 18 éves srác, akiket egy őszes, nagyon szimpatikus 60 körüli férfi vezetett. Tőlünk kérdezte, tökéletes angollal, hogy a buszok hová mennek. Nem kérdezősködtünk, de a viselkedése alapján tanárnak tűnt, aki elhozott magával néhány gyereket. Az ilyenek miatt is nagyon megrendítő ez az egész.

Volt, hogy csak álltam és bámultam. Odajön az ápoló kollégám, azt mondja halkan: mi van Sanya, a hatása alatt vagy? Aztán ő is csak áll és néz.
Szemét: rengeteg. Miért van ennyi? Mert nincs konténer! Viszont megfigyeltem, ha van kupac, a szemetet oda dobják. Mi kitettünk 3-4 fekete zsákot, 10 perc alatt tele voltak. Oda hozták vissza a papírpoharat és a csoki papírt. Előző nap 4 ezer !!!!! ember jött át. Ennyi ember után nem csoda, hogy szeméthegyek maradnak. Azon kívül sok a felesleges adomány. Nyithatatlan konzerv, instant étel forró víz nélkül és sorolhatnám. Ezeket nem viszik tovább, tök értelmetlen. Persze, hogy lehet fotózni eldobott kaját, de egyáltalán nem jellemző. Nem is nagyon látni.
Eldobott ruha rengeteg van, mert a 15-20 napos gyaloglás alatt nem sok váltáslehetőség adódik. Mi vagyunk az első pont, ahol tiszta ruhára, új cipőre válthatnak. A réginek nincs gyűjtőhelye, kupacra kerül. Legtöbbjük kis hátizsákkal érkezik, épp a legfontosabbak vannak náluk, nem visznek nagy cuccot.

Most eszembe jutott egy kis kamaszlány, aki fülig érő szájjal rohant a frissen szerzett fogkefével és hozzá a fogkrémmel az anyjához.
Adományok: mindenhonnan. Volt egy angol 7,5 tonnás teherautó, a plafonig pakolva ruhával, cipővel. A figura aki osztogatta, leginkább öngyilkos merénylőnek nézett ki. Mondta is az Osztrák Málta képviselője, hogy ő veszélyesen néz ki. Talán az Angol ISIS? Nem tudjuk. Minden esetre amit csinált, az nem tűnt terrorizmusnak.
Vannak hollandok, svédek, németek és szinte mindenki nyugatról.
Gyerekek: rengeteg. 8 hónapossal egyedül érkező apuka. 5 nap alatt jöttek át Damaszkuszból, senki sem érti hogyan, mert általában 15 nap az út. Mázlija volt, vagy eladott mindent és emiatt volt pénze gyorsabb járművekre. A kicsik nagyon bírják. Fáradtak, de fegyelmezettek. Nem sok gyereksírást hallani.
Állnak, várják az innivalót, az ételt. Játszani nem nagyon játszanak. Inkább szorosan a családdal vannak, de nem szomorúak. Volt egy nagyon szép anyuka egy tündéri kislánnyal. Cipőt keresett és talált is a gyereknek. Mosolyogtak ránk, édesek voltak.
Szervezettség: nincs

Egyenesben látni őket nagyon megrázó. Főleg úgy, egyértelműen normális emberek. Volt hátterük, munkájuk. Sem a kerítés, sem a börtönnel való fenyegetés nem fogja őket megállítani. Ezek az emberek gyalog, lélekvesztőkön és ki tudja milyen járműveken jutnak el hozzánk. Elszántak, új életet akarnak kezdeni. Kitűzött céljuk van.
Európa nem fogja őket megállítani.

A rendőrök nem bántanak senkit. Lehet, hogy a fokozott sajtójelenlét miatt, fene tudja, de segítenek. A mezítláb buszra szállók miatt visszatartották a járművet azért, mert egyikük elment néhány pár cipőért és zokniért. Látszik, hogy mindenki bizonytalan, felkészületlen, pedig jó nagy előszele volt ennek az egésznek. Nem az ő hibájuk. Nincs ellátmányuk! Tőlünk kértek teát, csokit, gyógyszert.

A BKV sofőrök szintén „jól el vannak látva”. Röszke-Körmend tranzit, Ikarus csuklóssal 50 km/h –val kaja nélkül.
Nincs egy irányító, egy központi konténer, ahol legalább az újságírók infót kapnának. Egy japán újságíró csaj tőlem kérdezte, a buszok hová mennek, miért, stb. A több sebből vérző angolommal, egész jól el tudtam magyarázni. A szükség.

Révész Sándor

Friss táboros helyzetkép Röszkéről. Még mindig irgalmatlan sok segítőre lenne szükség. Aki beszél magyarul!!! Mert szombaton velünk együtt 5 darab volt ott, ebből mi voltunk 3-an. Siralmas. Az összes többi külföldi egyetemista fiatal, én fejet hajtok mindegyikük előtt és szégyenkezem kicsit, de ez ugye az én dolgom. Töménytelen mennyiségű szemetet szállítottak el a kukás autók, akik kétszer is fordultak, viszont szedni és kupacolni folyamatosan kellene.

Tudom, hogy vannak, akik nem szívesen jönnek be a táborba, de szeretnének segíteni. Az egyik legfontosabb, amit tisztes távolságból is el lehet végezni, az a forgalomirányítás. A rendőrök vért izzadnak, hogy ne jöjjön be boldog-boldogtalan és állja el az utat a buszok, vöröskeresztes járművek és a szemetes autók elől. Szombaton több órára bedugult minden és a szemét kiszállítása is úgy tűnt, meghiúsul, mert a katasztrófaturisták, fényképészek, firkászok, a szenzációhajhász riporterek is eldugították az utat. Néhány angolul beszélő önkéntes meg ugye nem igen tudta nekik elmondani, hogy hová álljanak.

Továbbá nagyon kellenének olyan angolul is gagyogók, akik a sínekről folyamatosan érkezőket tájékoztatják, hogy mit hol találnak, hol tudnak enni-inni és hogy a sor végére álljanak be várakozni, mert a rendőröknek erre végképp nincs kapacitása, egy esetlegesen előre dúródó és beálló csapat meg fölösleges balhékat eredményez. Tehát a rendőr sorfal mögött is rengeteget lehet segíteni, mert nekik bőven elég, hogy két sorba rendezve feltegyék az embereket a buszokra.

Sok a kisgyerekes, az idős és a legyengült, nekik és a sorban több órát állóknak is jól jön ha osztjátok a vizet és a rágcsát. Nagyon kedvesek és türelmesek, nekem énekeltek, tanítottak néhány szót arabul, a gyerekek táncoltak, egy 90 éves tolószékes néni elmondott egy imát értünk, szóval teljesen más, ha embereket és sorsokat láttok, nem pedig hömpölygő embertömeget. Azt, hogy mire van szükség, nem tudom, én úgy láttam minden van, csak informátor és koordinátor kellene, mert a legtöbb zavargás az információ hiányából származik. Ha valaki érez erőt, menjen segíteni. Köszönöm. És azoknak is, akik eddig odatették magukat. Jó érzés, hogy ismerhetlek benneteket.

Babarczy Eszter