Sok egyéb rossz tulajdonságom mellett érdeklődéssel olvasgatom a magvas és kevésbé magvas gondolatok alatt megjelenő „nép hangját” – azaz a kommenteket (vagyis kommentárokat). Nem, nem akarom a nyelvem köszörülni a mindenütt fellelhető súlyos nyelvhelyességi szabálysértéseken, az időnként suta fogalmazásokon, de még a vicsorgó indulatos kitöréseken sem – akad ezekből mindkét oldalon elég.

Hanem rájöttem a magyar nép nagy titkára. Nevezetesen arra, miből él a magyar? Legalábbis a kommentelők szerint. Mert magam el nem tudom képzelni, hogyan lehet lakást fizetni, ruházkodni, vagy akár csupán enni 22.500 vagy 49 ezer forintból. Esetleg semmiből. Az én jövedelmem még a nettó minimálbérnek is kétszerese, mégis aggódva kell figyelnem évszakváltozásokkor az évek óta szolgáló kabátot, csizmát, fürdőrucit: ezek nagyberuházásnak számítanak egy hozzám hasonlóan beosztással élő embernek. Arra gondolni se merek, hogy megadja magát a mosógép, a sütő, vagy a háztető. Pedig mindegyik elérte már a ma kritikusnak számító 15. életévét.

De a hozzászólások felnyitották a szememet: sokféle megélhetés kínálkozik e tájon.

Van ugye a „bérrettegő” – ezek szerint léteznek e hazában, akik képesek pénzért bármikor, bármitől félni. Migránstól, diktatúrától, járványtól – mikor mitől. Vajon honnan tudják, hogy mikor, miért kaphatják a bért? Nyilván van valahol egy központi rettegés-elosztó, aki/ami kiporciózza, hogy kinek, mitől, mennyire kell rettegnie. De vajon hogy mérik a teljesítményt? Darabra, kifejezésre?

A „bértollnok” esetében ez már könnyebb lehet, hiszen többnyire névvel vállalják a leírtakat. Sőt, néhányan még mindig kapnak ezért valami fizetést – igaz, egyre kevesebben egyre többet, és egyre többen egyre kevesebbet. A net világára nem jellemző a bérezés.

A legérdekesebb azonban a „bérkommentelő”, ami szintén gyakori vád a hozzászólásokban. Mondjuk már azt sem értem, hogy miért lehet vád, ha valaki pénzt kap bármely tevékenységéért, de hagyjuk ezt a szempontot. Szóval, már megint én vagyok a lúzer, az élhetetlen, aki nem tudja, merre van az a sor, amelynek elején a bélelt borítékot osztják.