Stefan Stefanovics és a macskák

2015 szeptember 24 10:42 du.14 hozzászólás

Mármint, gondozottilag.Talán Stefan Stefanovics tisztelt olvasói emlékeznek arra az írására, amikor bejelentette, megmacskásodott.  Mondjuk, korábban is volt gondja holmi állatokkal, de úgy látszik, ennek nincs vége.

Nyafi ugyanis valamelyik nap megjelent egy vontatmánnyal, ami Stefan Stefanovics tudomása szerint eleddig csak géperejű járművek sajátja volt, de ez esetben egy kölyökmacsek képét formázta. Jött ugyanis – nem kevéssé Nyafi farkának bűvöletében – utána egy fekete-fehér foltos macsek. Mivel Stefan Stefanovics meggyőződése, hogy őt veri a sors ezekkel az állatokkal – ez különösen azóta gyökeredzett meg benne, amióta a kerti tavacskában kint felejtette az aranyhalakat, és azok annak rendje-módja szerint belefagytak a jégbe (érdekes, nem igazán lehetett őket kiolvasztani, mint a heves jegest, biztosan a vallás béli különbségük miatt)- hát elfogadta: ha már itt van, hát legyen itt. És lőn.

Foltos a szélkelep bűvöletében

Ami meglepő volt, Doremi – Stefan Stefanovics jobbik fele – is rezignáltan vette tudomásul: hát ez?  Foltos – mert a  keresztségben ezt a nevet kapta – gátlástalanul birtokba vette Stefan Stefanovicsot, ami azt jelentette, hogy ha ő ágyba  bújt, akkor ott kanyarodott a nyaka hajlatában (ami persze azzal járt, hogy fene jó érzésében kb. 80 dB erővel  dorombolt bele Stefan Stefanovics fülébe, de rendkívül disztingvált volt, mert az általában ezzel járó „dagasztást”  mellőzte – az ugyanis kimeresztett körmökkel műveltetik – , csak óvatosan meg-megérintette Stefan Stefanovics  pofaszőrzetét, mint aki meg akar bizonyosodni arról, hogy ott van-e ez a nagy darab izé). Ha a számítógép előtt ült,    akkor meg ölében múlatta a napot, ami azért egy kicsit más volt, mivel felugráskor csak használta kapaszkodásra a  karmait. Ez, ugyebár, addig rendben van, amíg Stefan Stefanovicson hosszúnadrág vala, node rövidnadrág esetében ez  némi képpen fájdalmas, különösen akkor, ha szemből akart Foltos felugrani, és akkor, ugyebár, a célterület…khm …  elég érzékeny.

Ahogy Stefan Stefanovics e sorokat írja, Foltos a klaviatúra mellől indulva éppen levadászott egy éjszakai lepkét, és  jóízűen elfogyasztotta. Végül is fehérje, nem?

Foltos a kompúter előtt

Foltos a kompúter előtt

Node, térjünk vissza a hétköznapokhoz.

Van, ugyebár, a Nyafi. Ő egy igazi individuum, ami azt jelenti, hogy egész nap csavarog, este megjelenik, és kéri a vacsoráját, majd szabadidős foglalkozásként a kötelező jóérzés-dagasztást Waczak Úr ( a fene a jó dolgát, Stefan Stefanovics tv-néző foteljét birtokolja)

Nyafi és Waczak Úr

Nyafi és Waczak Úr

hátán követi el, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja. Na persze, azért később áttanyázik Stefan Stefanovics ágyára, ami csak azért kínos, mert Stefan Stefanovics hajnalok hajnalán arra ébred, hogy egy nedves macskaorr böködi. Na, most ehhez járul Foltos attrakciója, így Stefan Stefanovics két dorombológép ölelésében alszik vissza.

Ehhez jön még a reggeli szertartás, ugyanis Fifi őurasága is ágybéli, de szerencsére csak térdhajlatba simulólag. Szóval, eljöve a reggel, mikoron is Fifi átteszi székhelyét Stefan Stefanovics mellkasára, és azt játssza, hogy most aztán jól el fogja harapni Stefan Stefanovics torkát. Ehhez, persze, illő képpen morog. Azért nagylelkűen elfogad egy köztes megoldást, miszerint meglégszik Stefan Stefanovics valamelyik ujjának leharapásával, de ez azért megmarad jelzés értékűnek. Igen ám, de mindez heves farok csóválással jár, az meg felkelti Foltos játékos kedvét, minek eredményeként egy komoly K1-es földharc bontakozik ki Stefan Stefanovics hasán, amit azért ő nem élvez annyira.

Egy szó, mint száz, azt mondják, a macsek a tűzhelyhez szokik, és nem a gazdához. Nos, Foltos ezt erősen cáfolja, ő bizony hozzászokott Stefan Stefanovicshoz. Most is itt ül a combján – de már felettébb vigyáz, hogy egyensúly vesztése esetén ne eressze ki a karmait. Azért Stefan Stefanovics  azt reméli, hogy túlzott szimbiózisra nem kerül sor. Elég hülyén érezné magát, ha úgy tudná karikába hajlítani a farkát, mint a macsek.

14 hozzászólás

  • Georgina Bojana

    Köszönöm István,
    ma ismét – Neked köszönhetően! – szép napom lesz.
    Rendkívül kedves, lelket-szívet melengető az írás.

    Megértem, mivel én is állatszerető emberként élek.
    Ezek a történések, ezek az írások szükségesek ahhoz, hogy valóban boldogabbá, színesebbé váljanak a hétköz- és az ünnepnapjaink.

    Ismételten megköszöntem!
    (( 🙂 ))
    G.B.

  • Humor? Annál több! Áldott legyen aki ilyen kielégült mosolyt tud a képemre varázsolni.Köszi,nagyon jó írás.Nálunk erre mondják,hogy “skajah”.

  • Gyuri10: Egyiptomban szent állat volt. Én csak szeretem, mert hálás.Igaz, momentán még napjában legalább hatszor nyafog eledelért, de győzöm 🙂 A többi időben az ölembe kéredzkedik.

  • Nem tudom mennyire ezermester ez a Stefanovics, de lassan építeni kell egy kis kutricát magának is a kert valamelyik sarkába.

  • Kedves Donom, Nyafi eredetileg ott jelent meg, a fészerben. Mára már elég jól belakta a házat is, ami gyakorlatilag azt jelenti, ha odakint nem tetszik neki az időjárás, a vacsora után feltanyázik a kétajtós szekrény tetejére, és csak hajnal hasadtával költözik le lelkes dorombolás közepette a hasamra.
    Amúgy 43 m2-en még akad hova visszavonulnom 🙂

  • És akkor még örülj neki, hogy a Nyafi macsek nem a fejed körül tekeredve alszik és hajnali ötkor kieresztett körmökkel pofoz fel, hogy ideje felébredni. Mert az én Omár nevű burmai cicám ezt 17 éven keresztül müvelte velem, párom nagy irigységére. Én ugyan örömmel átadtam volna neki ezt a megtiszteltetést, de a macsek csakis hozzám ragaszkodott.

  • Judith: momentán Nyafi átment nagyon szelídbe, mivel odakint apró szemű, de tartós őszi eső esik, ennek folyományaként feltanyázott a szekrény tetejére, ahol azonban csalódás érte: a hálózsákot, mit előszeretettel használt kispárnának, elvittem a DK demonstrációjára, az Egyetem térre, ahonnan továbbították a röszkei orbán-pontra.
    Így be kellett érnie a szalmakalapommal.

  • többszörös és mára már aljassá vált személyeskedése okán a KMH fórumáról töröltem. A Moderátor.

  • István,
    mi történik?Tőled is lehet kapni ajándékot az ünnepre?

  • Gyuri10: engem se kutya, se macska még nem csapott be, de ember…
    Ráadásul Foltos le nem megy a nyakamról. Ha nem ülhet az ölembe – akár a számítógép előtt (ami azért egy csöppet megnehezíti a szövegszerkesztést), akár a TV nézés közepette – már ott sír a lábamnál.

  • Kedves István!
    Boldogság és öröm ezeket a sorokat, hozzászólásokat újból és újból elolvasni.
    Pláne azoknak okoztál boldogságot, akik szintén az állatszeretők csapatába tartoznak.
    Én is, mindenképpen, itt/ott a helyem.

    https://youtu.be/ki66IvYAK2U
    Nekem is van egy u.ilyen kuttyom, helyesbítek, a lányomé, csak Ő dolgozik. Jómagam pedig itthon, kutya pásztorkodom. S, teszem ezt örömmel.

    Igen, pontosan ilyen a Röffentyű, aki minden szót megért, mert beszélek hozzá. Nem csodakutya, (francia bulldog) csak sokat foglalkozom vele. Bubsi kutttyom is okos volt, sőt Kaczor cic is. Nincs titok. Ők nem csoda állatok, csak nagyon szerettem őket. No igen, a szeretetem nem múlt el azzal, hogy ők már nincsenek. A szívemben örökös helyet “kitapostak”, kiugattak, kinyarvikoltak maguknak. S, ez nagyon jó, mint ahogyan az őket megelőző kutyáim is ezt tették.
    *
    Kutya, macska nélkül lehet élni, csak éppen nem biztos, hogy érdemes.
    (( 🙂 ))
    G.B.

  • Kiss Eszter: valahogy így 🙂 sőt, egészen pontosan így 😀

  • István,
    a kutya-macska barátság leírása nagyon kedves,aranyos.Én a charlie kipaszarintását fogadtam ünnepi ajándékként.Nálunk még most is 32, 35 fokos melegek vannak magas nyirkossági %-kal. Amit nehezebb volt elviselni az a charlie félék levegő mérgezése.Ettől megszabadítottad ezt a jobb sorsra érdemes honlapot.Kösz.

This site is protected by Comment SPAM Wiper.